Hogyan szereztek faji kiváltságokat és törvényességi mentességet a feketék és a bevándorló betolakodók
- szilajcsiko
- aug. 24.
- 4 perc olvasás
How Blacks and Immigrant-invaders Gained Racial Privileges and Immunity to Law, Paul Craig Roberts, August 8, 2025 |
Az alábbi Donald Jeffries-féle esszé azért fontos, mert bemutatja, hogy a fehérek nem védhetők meg akkor sem, ha „színes bőrűek” áldozatai, mint Cincinnati esetében. A színes bőrűek lépésről lépésre mentességet szereztek a törvény előtti felelősségre vonás alól, amikor fehérek az áldozataik. Abban az Amerikában, ahol felnőttem, még mielőtt a fehér liberálisok megtanították a feketéket a fehérek gyűlöletére, nem volt feketék által fehérek ellen irányuló agresszió, és fordítva.
A feketék fehér emberek elleni agressziója azzal kezdődött, hogy a fehér liberálisok bevezették a feketéknek szóló kedvezményeket, amelyeket az 1964-es polgárjogi törvény tiltott. (Lásd The New Color Line, Regnery, 1995)
Az „affirmative action” (pozitív diszkrimináció) eufemizmusával próbálták leplezni a faji kedvezmények illegális voltát, amely sérti az amerikai alkotmány törvény előtti egyenlő bánásmódra vonatkozó követelményét.
A feketéknek biztosított kedvezmények elültették azt az elképzelést, hogy a feketéknek faji alapú jogok járnak az állítólagos múltbeli faji előítéletekért.
Az iskolai integráció újabb lépést jelentett ebben a folyamatban. A teljesítmény és a viselkedés faji különbségeinek kiküszöbölése érdekében
a teljesítményalapú normákat enyhíteni kellett, majd végül el kellett vetni.
Egy újabb lépés történt, amikor a feketék körében magas bűnözési arány magas bebörtönzési arányt eredményezett, amit „diszkriminatív hatásnak” tekintettek. Az arány csökkentése érdekében
egyes városok bizonyos bűncselekmények elkövetése esetén megkezdték a feketék büntetésének elengedését.
San Francisco például eltörölte a feketék által elkövetett, egy üzletben naponta 950 dollár értékű lopások büntethetőségét. Így ha egy fekete naponta 10 üzletet rabolt ki 950 dollár értékben, és 365 napot dolgozott egy évben, akkor a lopott áruk értékének levonása előtt közel 3,5 millió dolláros éves bevétellel távozhatott.
Ez az, amit a fehér bűntudat a demokraták politikai joghatóságában előidézett.
A fehérek valójában magukra rótták ezt a terhet. Volt-e valaha a történelemben olyan nép, amely ennyire gyenge volt mind szellemileg, mind érzelmileg, és ennyire hiányzott belőle az önbizalom, mégis azt állította magáról, hogy szuperhatalom, amely hegemóniát gyakorol a világ felett?
Óriási lépés volt, amikor a demokraták által irányított városi és állami kormányok engedélyezték, hogy az Antifa és a Black Lives Matter kifosszák és felgyújtsák az üzleti negyedeket, beleértve egy rendőrkapitányságot is.
A média, a professzorok, a demokratikus politikusok ragaszkodtak ahhoz, hogy „faji igazságtalanság” lenne a fekete bűnözőket felelősségre vonni.
Mindez oda vezetett, hogy Cincinnatiban egy nem fekete férfit és nőt, akik nem rendelkeztek az utcai élethez szükséges tapasztalattal, hogy ne osszák meg a járdát a feketékkel, összevertek. Faji gyűlölet kitörése volt ez, vagy a feketék egyszerűen csak gyakorolták azt a jogot, amelyet évtizedek óta élveznek, miután a fehér liberálisok faji kiváltságokkal halmozták el őket?
Amerikában és Európában a nem fehér bevándorlók-betolakodók is olyan jogi kiváltságokat szereznek, amelyekkel a fehér állampolgárok nem rendelkeznek.
Költségüket, például lakhatásukat, étkezésüket, orvosi ellátásukat és készpénzkártyájukat állami költségen fedezik, még az utcán alvó amerikai háborús veteránok előtt. Számos demokrata politikai joghatóság engedélyezi az illegális bevándorlóknak, hogy rendőrként szolgáljanak és amerikai állampolgárokat tartóztassanak le.
Milyen érzés, kedves amerikai, ha letartóztat egy illegális bevándorló, akit a demokraták segítettek átjutni a határon?
Számos európai országban, különösen Angliában, Svédországban és Németországban
a bevándorló betolakodók de facto jogot szereztek arra, hogy fehér nőket, köztük kisgyerekeket is megerőszakoljanak, és ha egyáltalán, csak névleges felelősségre vonják őket.
A muszlim bevándorló betolakodók nemcsak a keresztény templomokat cserélték le mecsetekre, hanem a muszlim törvények és kulturális normák alkalmazhatóságát is bevezetik.
Franciaországban nemrég börtönbüntetésre ítéltek egy férfit, mert elégette a Korán, az iszlám szent könyvét. A saría törvényei szerint ez istenkáromlás. De a francia törvények szerint nem, ott ugyanis meg lehet égetni a Bibliát. Így most Franciaország a saría törvényeit kényszeríti a franciákra.
Németországban egy bíró szabadon engedett 9 bevándorló betolakodót, akik csoportosan megerőszakoltak egy német lányt, mert az erőszak „a bevándorlásból fakadó frusztráció” eredménye volt.
Angliában egy brutális csoportos erőszakot a muszlim „kulturális értékeknek” és a nőkkel szembeni kulturális attitűdnek tulajdonítottak. Az erőszaktevőket szabadon engedték.
A brit kormány nemrég hirdetést adott fel saría-törvények alkalmazójának. Liz Truss, volt brit miniszterelnök így nyilatkozott:
„Szörnyű titkolózást láttunk Nagy-Britanniában a lányokat, akár 12 éveseket is, szisztematikusan megerőszakoló bandák ügyében, és nem indult országos vizsgálat. Az ügyet eltussolták.”
Mi magyarázza a korábban magabiztos, fehér etnikumok teljes bizalomvesztését és alávetettségét a „színes bőrűek” iránt, akik egykor a világot uralták?
Mi rombolta le az önmagukba és civilizációjukba vetett hitből fakadó erejüket? A válasz, barátom, a professzorok és a tanárok.
A 20. század közepéig soha a történelemben nem fordította egyetlen társadalom sem a bruttó hazai termékének ilyen nagy részét arra, hogy a lakosságot a saját társadalma ellen nevelje, és a fehér embereket önmaguk ellen nevelje, bűntudatot ébresztve bennük.
A mai amerikai állami iskolákban, különösen a demokraták által irányított területeken,
a 8 éves fehér gyerekeknek azt tanítják, hogy ők, szüleik és nagyszüleik rasszisták.
Ez az, amit az egész nyugati világ tett 75 éven át: megsemmisítette önmagát. Ennek következtében ma a fehér etnikumok meghajolnak a színes bőrűek előtt, akiket arra tanítottak, hogy bűnösök, és akiknek alávetik maguknak.
A kár 1973-ra már megtörtént, amikor a francia Jean Raspail, aki megértette ezt, megírta A szentek táborát. Talán soha a történelemben nem írtak még ennél pontosabb jóslatot a jövőről. A szentek tábora napról napra folytatódik, miközben a hülye, gondtalan fehér etnikumok, akik ennek áldozatai, nem vesznek róla tudomást.
Egy ilyen ostoba nép nem érdemli meg, hogy létezzen, és már nem is fog sokáig.
Black Fatigue and Jewish Supremacy
[Fekete fáradtság és zsidó felsőbbrendűség]
Cucks and apologies on parade
[Balfaszok és bocsánatkérések parádéja]
DONALD JEFFRIES
AUG 06, 2025
(...)
Tovább a cikkhez
