Holokauszt-túlélőként mondom, hogy a gázai népirtás nem az én és nem a mi nevünkben történik...

Eredeti cím:

Holocaust Survivor Absolutely DEMOLISHES Israel, Stephen Kapos (vagyis Kapos István) 

2 347 206 megtekintés, 2024. máj. 7.

M. Ágnes küldeménye: „Legszívesebben Orbán Viktornak küldeném, de erre nincs lehetőségem."

Holokauszt-túlélőként mondom, hogy a gázai népirtás nem az én és a mi nevünkben történik. Az, ahogyan az izraeli kormány a holokauszt emlékét használja arra, hogy igazolja azt, amit a gázaiakkal tesznek, teljes mértékben sérti a holokauszt emlékét, ez felháborító.

Amikor láttam, hogy az izraeli ENSZ-nagykövet sárga csillagot visel, gyomorforgató volt.  Akinek olyan sárga csillagot kellett viselnie, mint nekem és az egész családomnak, ez sért.

A zsidó holokausztnak az volt a különlegessége, hogy ipari méretű volt és ipari módszereket alkalmaztak. És ami Gázával történik, az is hasonló: a bombázás mértéke és a bombázás válogatás nélküli jellege, a gyermekek és nők teljes figyelmen kívül hagyása, akik az áldozatok többsége. Ipari méretű népirtásnak felel meg.

A palesztin nép értéktelennek, szinte „állatszerűnek” festése egyes vezetők által, azért, hogy a dehumanizációval [lealacsonyítással] lehetővé tegyék Izrael lakosságának, hogy eltűrje, ami történik.

Az, ahogyan a letartóztatott palesztin emberekkel bántak: le kellett vetkőzniük, és felvonultatták őket, ez is része a megaláztatásnak. Ciszjordániában az ellenőrzőpontok szervezése, az, ahogyan órákig kell várakozni minden ok nélkül, hogy iskolába vagy munkába mehessenek stb.

Mindez hasonló megaláztatást jelentett, mint amit mi is átéltünk. Az a fajta elszántság és következetesség, amivel egész Gáza elpusztítására készülnek, nagyon hasonlít a fasiszta rezsimek kegyetlenségéhez és elszántságához.

A náci állam néhány cselekedete, az embertelenség, a teljesen kegyetlen, nagyszabású gyilkosságok stb., ha ez megismétlődik, nem értem, miért ne lehetne párhuzamot vonni?! Ez csak segíthet a történtek megértésében, ha párhuzamot vonunk. Nem hiszem, hogy ez ellen tabut kellene emelni.

Különösen fájdalmasnak találom a gyerekek látványát, mert emlékszem, a háború után, tudjátok, a romokon játszottunk, mint ők most, de különösen emlékszem a veszteségeikre.  Hirtelen elveszíteni a szülőket és testvéreket és így tovább… Tudjátok, volt egy fiú ugyanazon a menhelyen, ahol én voltam. A szüleivel utazott a villamoson, és előre ment, a villamosvezető mögé állni, mert érdekelte, hogyan működteti a karokat. A következő megállónál egy járőrcsapat jött és papírokat kérték, és a szülőket zsidóként azonosították, és azonnal letartóztatták őket. És nekik azonnal dönteniük kellett, hogy szóljanak-e a fiuknak, vagy inkább hagyják, hogy így talán kikerüljön a hálóból. És így döntöttek. Leszállították őket a villamosról és elküldték Auschwitzba, soha nem búcsúztak el a fiuktól és elpusztultak Auschwitzban, így ez volt a család sorsa. El tudjátok képzelni a fiú pszichológiai állapotát, aki hirtelen egyedül találta magát, nem búcsúzott el a szüleitől?

Én azt hiszem, hogy ez a fajta dolog, ez a szétválasztás, és a teljes tehetetlenség érzése, hogy beavatkozzanak, vagy bármilyen módon bármilyen pozitív hatást gyakorolni az eseményekre, ez a fajta szétválasztás és a családok ilyen módon történő elpusztítása ismétlődik most Gázában. Hallottam, hogy néhány család szétválasztja a gyerekeket, és néhányat erre, néhányat arra menekítenek, hogy legalább valaki túlélje a családból.

Ugyanannak a tapasztalatnak a visszhangja ez, ami a zsidó emberekkel történt, a gázkamrák és az ipari méretű megsemmisítés, valamint a láthatatlan vonások, a hihetetlen érzelmi fájdalom, ami olyan borzalmas, hogy számomra elképzelhetetlennek tűnik, hogy megismétlődhet bárhol a világon. Ezért mondjuk, hogy ne a mi nevünkben és soha többé!

És ezért voltam annyira megdöbbenve, különösen azoktól, akikről tudom, hogy ugyanezen mentek keresztül, maguk is megismételték ezt a másik emberen.

Egy különleges példát említek: az egyik unokatestvérem néhai unokatestvére meghalt néhány évvel ezelőtt. Fiatal lány volt, akit Erdélyből vittek Auschwitzba, s mert fiatal és erős volt, munkába állították, és egy raktárban dolgozott, ahol ruhákat válogatott. És egy napon a szülei ruhái akadtak a kezébe, ami azt jelenti, hogy már a gázkamrába vitték őket. Azt hiszem, nehéz megérteni az érzelmi élményt, azt, hogy visszajött először Romániába, majd Izraelbe, és ugyanolyan rasszista lett, mint a többiek, a palesztinok ellen. Érthetetlen, hogy lehet azzal a háttérrel, amit átélt. Azt hiszem, ez a szélsőséges propaganda és a lealacsonyítás.

A cionizmus egy nagyon szerencsétlen és szomorú fejlemény volt a zsidó nép számára. Megtört egy sokkal hosszabb hagyományt, hogy mindig az elnyomottak és nem az elnyomók oldalán állt, és a jótékonysági jellege, a zsidóság embersége. Amit ők támogatnak, egyfajta kirekesztés és nacionalizmus. Ne minden embernek legyen béke, hanem csak nekünk. És gyakorlatilag ez egy olyan lehetetlen terv egy másik nép országának elfoglalására, ami az összes bajokhoz vezetett.

Egyetértek az unokatestvéremmel, aki azt mondta, hogy ha azt állítjuk, hogy van egy nép, amely hajlamos arra, hogy mások diszkriminációjának áldozata legyen stb., akkor az utolsó dolog, amit akarhatsz tenni, hogy összegyűjtsd őket egy helyre, mint egy célpontot. Azt hiszem, igaza volt, és azt hiszem, a jelenlegi események bizonyítják.

A cionizmus elkezdte hirdetni, hogy az egyetlen biztonságos hely a zsidók számára Izraelben van, és amit ma látunk: a legrosszabb, a legveszélyesebb hely a zsidók számára Izrael!

A romániai családom nagy része Izraelben kötött ki, így amikor meglátogattam őket, ez volt az első találkozásom a cionizmussal. Teljesen megdöbbentett, hogy a holokauszt alatt szerzett tapasztalataik ellenére alapvetően rasszisták voltak a palesztinokkal szemben, és nem tudták megérteni ‒ és én a mai napig nem értem teljesen, hogyan történhetett ez meg ‒, de ők nem tagadták. Úgy találtam, hogy a rasszizmus légköre uralkodik Izraelben, és én erősen ellene fordultam. Később láttam a palesztinok elleni brutális akciókat, és ez egyre borzasztóbbá vált, és a Gáza elleni kegyetlen támadás volt a csúcs, és a holokauszt hátterének felhasználása mindezek fedezésére egyszerűen elviselhetetlen volt. Úgy értem, ez bűncselekmény volt, úgy éreztem, és ekkor lettem aktívabb a tiltakozásban.

A mai felvonulásoknak van egy nagyon reményteljes vonása: olyan nagy, olyan kitartó, olyan globális, hogy végül a nyugati vezetés, amely megpróbálja tagadni, hogy mi is történik valójában, kénytelen lesz szembenézni ezzel. És ettől szerintem nem vagyunk messze. Szembenézni a párhuzammal, a zsidó holokauszt-tapasztalatok valóságával. Ott volt a nagy elhagyatottság… Volt néhány, nagyon kevés, nagyon bátor ember, aki mindent kockáztatott, hogy a történelem jó oldalán legyen, és megmentse, amennyit csak lehetett, de a többség túlságosan félt és félrenézett.

Úgy éreztem, hogy ez teljesen érthetetlen. Tehet bármit, de ha nem ítéli el teljesen a teljesen egyértelmű népirtást, és bárki, aki ezt nem teszi meg, ott lesz a listán: visszatekintve, a történelem rossz oldalán áll, és és komolyan bűnös. És ez vonatkozik az Egyesült Királyság kormányára, az árnyékkabinetre… Néhány egyházi vezető, a főrabbi teljesen azonosul Izraellel és a cionizmussal.

Szerintem fontos, hogy kiálljunk ez ellen az összemosás ellen, amit a zsidóság és a cionizmus között propagálnak. Ha nem állunk ki és nem kritizáljuk, és nem határolódunk el tőle, akkor ez alapvetően minden zsidót bánt. És szerintem fontos megmutatni, hogy az emberek erkölcsi szempontjából az áldozatok a zsidó nép áldozatai. És ezt egyáltalán nem támogatják a zsidó emberek, hanem egyszerűen a cionista és izraeli hatalom teszi ezt, ami nem túl messze van a fasiszta vonásoktól.

Szerintem a fasizmus a közömbösségből él, és hogy a közvéleményt megfélemlítik, vagy a másik irányba néznek önvédelemből és kényelemből, és ez lényeges, hogy nem hajlandók bizonyos fokú kockázatot vállalni, és mindig kiállni az igazságtalanság ellen. Eljön az idő, és a történelem meg fogja ítélni ezeket az eseményeket, és ha csak közömbösek vagyunk, ha nem foglalunk állást, kétségtelenül bűnösökké válunk. És fontos, hogy amikor ez a bírói ítélet eljön, akkor majd kiderül, hogy a történelem jó oldalán állsz, hogy nem voltál a kényelem, az előmenetel vagy bármi más érdekében nem voltál tétlen. Akkor ki kell állnod a körülötted lévő gonoszságokkal szemben.

Tudva, hogy a tömegmédia figyelmen kívül hagyja a legfontosabb eseményeket, hihetetlenül fontossá teszi az olyan fórumokat, mint a Double News, hogy egy sokkal kiegyensúlyozottabb képet közvetítsen a nyilvánosságnak – csatlakozz az újságírás jövőjéhez! Csatlakozz a Double Down News-hoz!