top of page

Holtpont (Gavallér János verse)


Gavallér János










Holtpont

Hitetlen hit visz, hétköznapok, alsó széle közepe féle terv felé, tehetetlen zajos bűntudat kavarog, zenél; lehetnél akár, mint más ember, – hagyd magára álmod! – bús-bohóc. Furulyáló kézilány, vágyott álomnak ágyaz. Mindig remény. Harang szól. Vasárnap muzsikál. A kisajtó nyikorog, szél fúj. Hideg ráz, mállik a vályogház. Elmúltak a nyugati szelek, egyedül az anyaföld hegedül, de táncolni még mindig nem mersz. Megszólnak, megvetett fess szolga, senkinek nem tetszett vadtörzs torzs. Földből sarjadó jövőd ölelget, meg az ostor, ami egykor kezedben volt. Hitetlen hit visz, vak-nappalok, halott remény, ezeréves mag még kikél, s az élet átlendül a holtponton: Játszanak még nevetve- sírva a gyerekek! 2020.12.31.

15 megtekintés

Commenti


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg
bottom of page