HUNGĂRIA: A SZĂV NEMESEI (HosszĂș ZoltĂĄn emelkedett elmĂ©lkedĂ©se)
Amikor a Getszemani-kertben az elfogĂłi éjszaka eljönnek JĂ©zusĂ©rt, Ć kinyilatkoztatja VansĂĄgĂĄt.
â Kit kerestek?
â A nĂĄzĂĄreti JĂ©zust â vĂĄlaszoljĂĄk.
â Ăn vagyok! â szĂłl, Ă©s mindnyĂĄjan a földre esnek. Ć vezeti az esemĂ©nyeket, hisz Ć kĂ©rdez. Ezt az esemĂ©nyt az evangĂ©liumokban egyedĂŒl a SzĂv tanĂtvĂĄny, JĂĄnos jegyzi.
Amikor mi, emberek azt mondjuk, hogy âĂn vagyokâ, van Ășgy, hogy ösztönösen a szĂvĂŒnkre tesszĂŒk a kezĂŒnket. Igen, hisz e helyen talĂĄljuk valĂłdi önmagunk, a bennĂŒnk lĂ©vĆ Ălet Ă©s FĂ©ny magvĂĄt, amit LĂ©leknek hĂvunk. Ez valĂłdi ĂnĂŒnk. Ez az Ă©lĆ, Isteni Nap ĂnĂŒnk indĂtotta el szĂvĂŒnk elsĆ dobbanĂĄsĂĄt Ă©s dobogtatja ebben a pillanatban is. Nem mĂĄs Ć, mint a bennĂŒnk Ă©lĆ Isten. Amikor JĂ©zus kinyilatkoztatta VansĂĄgĂĄt, isteni szĂĄrmazĂĄsĂĄnak Ă©s hatalmĂĄnak teljes tudatĂĄban tette ezt. Az isteni tudatossĂĄg ez igazsĂĄg âbombĂĄjĂĄtĂłl", az Ćt elfogni jövĆk a földre estek. Mivel mi mĂ©g nem Ă©lĂŒnk Ășgy a lĂ©lekben Ă©s az igazsĂĄgban, ahogy Ć, ezt mĂ©g nem tudjuk megtenni, de ez nem marad mindig Ăgy, ezĂ©rt csak idĆ kĂ©rdĂ©se Ă©s meg fogjuk tenni.
Â
Hogy letisztultabban lĂĄssuk az összkĂ©pet, ezĂ©rt az alĂĄbbiakban rĂ©szint arra az ĆssejtĂ©sre hagyatkozom, amelynek a JĂłzan Ăsz mellett vĂ©gĂŒl is mindnyĂĄjan a birtokĂĄban vagyunk.
HungĂĄria szavunk ĆsnyelvĂŒnk kĂ©t szava, a Hung és az aria, amelyet a szanszkrit nyelv megĆrzött. MeglĂĄtĂĄsom, hogy a Hung szĂłnak több jelentĂ©se van. Jelentheti a közĂ©pet, a magot, a tengelyt, de leginkĂĄbb jelenti a hont, a szĂvet. Itt nyilvĂĄn nem a hĂșs szĂvre gondolok hanem, mint mondtam, arra, ami ezt a szĂvet elindĂtotta Ă©s most is dobogtatja.
Ahogy a Nap kiĂĄrad Ă©s Sug-ĂĄr-nak nevezzĂŒk, Ășgy neveztĂ©k a SzĂv kiĂĄradĂĄsĂĄt Ćseink Hung-ĂĄr-nak. ĂrpĂĄd fejedelem magyarsĂĄga ismerte Ă©s hasznĂĄlta a hung szĂłt, hisz UngvĂĄr eredeti nevĂ©n HungvĂĄr volt, ami ebben az esetben inkĂĄbb közĂ©ppontot, otthont jelent. Mert a hun szavunk nem mĂĄs, mint a hon ó vĂĄltozata.
Â
Az âĂĄriaâ szanszkritul nemest, keltĂĄul szabadot jelent. Ha megnĂ©zzĂŒk az ĂĄr, ĂĄradĂĄs, szabad és nemes szavainkat, egyĂ©rtelmƱ, hogy e szavak szellemi közössĂ©gben vannak. Ha az ĂĄrt a vĂzre vonatkoztatjuk akkor gondolhatunk az ĂĄradĂĄsra, amely szabadon hömpölyög. Ha a hangra, a kiĂĄradĂł hang mint az ĂĄria (opera) szabadon ĂĄrad. Az az ember, aki hƱ isteni magvĂĄhoz, az a köz-Ă©p-pontjĂĄbĂłl, szĂvĂ©bĆl (hung) szabadon ĂĄrasztja a jĂłt. Az ilyen embert nem gĂĄtolja a fĂ©lelem, belĂŒlrĆl szabad, ezĂ©rt Ć ad és Ăgy nemes szĂvƱ.
Ăgy a HungĂĄria szavunk szĂł szerint a SzĂv ĂĄradĂĄsĂĄt, vagy ĂĄradĂł közĂ©ppontot, magot (fĂ©ny- Ă©s szeretet-mag), szabad fordĂtĂĄsban szabad, nemes szĂvet jelent. Ha magunkra mint nemzetre vonatkoztatjuk, akkor a HungĂĄria ĂĄradĂł, szabad, nemes szĂvƱ nĂ©pet jelent.
NimrĂłd åltal e nĂ©pnek adatott az Ă©gbĆl leszĂĄllĂł KirĂĄlysĂĄg. Ezt az ĆskirĂĄlysĂĄgot mi magyarok az egyetlen beavatĂł korona, a Szent Korona ĂĄltal ĂșjbĂłl fel fogjuk tĂĄmasztani. Mert egyetlen Szent Korona adatott a vilĂĄgnak, Ă©s ezt mi magyarok kaptuk. Ez felelĆssĂ©g.
Amikor a VĂ©gtelen Ărtelem szeretetbĆl szavakba öntötte önmagĂĄt, megszĂŒletett a mag-nyelv. Ez az Ćsnyelv, a mag-nyelv, isteni ihlettel, termĂ©szetes mĂłdon keletkezett. E nyelv a bĂĄbeli torony Ă©pĂtĂ©sĂ©nĂ©l szĂ©tesett. Ahogy e szĂ©ttöredezett nyelvek idĆben Ă©s tĂ©rben tĂĄvolodtak a forrĂĄstĂłl, Ășgy mutĂĄlĂłdtak Ă©s torzultak. De az Ćsnyelv nem tƱnt el, hanem ĆrzĂ©se egy nĂ©pre lett bĂzva. RĂĄnk, magyarokra. Ăgy maradt meg a Mag nĂ©pĂ©nek a mag nyelve.
MĂg a Mag-nyelv Ćrzi a ForrĂĄst, a paradicsomi EgysĂ©g Tudatot, hisz nemek nĂ©lkĂŒli nyelv, addig az ebbĆl az egysĂ©gbĆl kiesett, eltĂĄvolodott, töredezett nyelveket mĂĄr magyarĂĄzni kell. A magyar nyelvvel lehet megmagyarĂĄzni, vagyis eredeti, Ćsi Ă©rtelmĂ©t visszaadni. MeglĂĄtĂĄsom, hogy e forrĂĄs tĂ©rben is meghatĂĄrozhatĂł.
Mert jelen esetben mi is a ForrĂĄs? Az Ălet, a CivilizĂĄciĂł bölcsĆje.
ErĆ, eredet, eredĂ©ly, ErdĂ©ly. MeggyĆzĆdĂ©sem, hogy az ErdĂ©ly szavunk az eredĂ©lybĆl szĂĄrmazik, ami az eredĆ, eredet szĂłra vezethetĆ vissza. Ha bĂzunk nyelvĂŒnk ĂștmutatĂĄsĂĄban, akkor el tudjuk fogadni, hogy az Ădenkert mellett, amely terĂŒletileg a KaukĂĄzusban lĂ©vĆ ĂrmĂ©ny Felföldel azonosĂthatĂł, a KĂĄrpĂĄtok ölelĂ©sĂ©ben lĂ©vĆ terĂŒlet, ezen belĂŒl ErdĂ©ly az özönvĂz utĂĄni emberisĂ©g Ćsi, paradicsomi otthona, az Ălet KultĂșrĂĄjĂĄnak a bölcsĆje. E kĂ©t terĂŒleten szĂŒletett meg az a spirituĂĄlis magas kultĂșra, melynek a nyelve az az Ćsnyelv, amelynek az egyenes ĂĄgi leszĂĄrmazottja a magyar nyelv.
ĂllĂtĂĄsomra bizonyĂtĂ©kok vannak. Egyik a korunkban Ă©lĆ RĂ©vĂ©sz PĂ©ter rĂ©gĂ©sz megfejtĂ©se, aki a krĂ©tai minĂłszi kultĂșrĂĄhoz tartozĂł phaisztoszi agyagkorong hieroglif ĂĄbrĂĄit magyarul Ă©rtelmezhetĆvĂ© tette. E korong ĂrĂĄsa valĂłjĂĄban egy ima a Nap kĂ©pĂ©ben megjelenĆ IstenanyĂĄhoz. Ugyancsak Ć mondja, hogy e kultĂșra egy, a Duna mentĂ©rĆl elvĂĄndorolt nĂ©p ĂĄltal jött lĂ©tre, Ă©s ezt genetikailag bizonyĂtja.
Az olasz Michelangelo Nadeo  professzor, egy etruszk korsĂłn lĂ©vĆ ĂrĂĄst a szĂ©kely-magyar rovĂĄsĂrĂĄst alkalmazva, magyarul Ă©rtelmezte.
RĂĄc Lehel, a Mannarax megalkotĂłja pĂĄr Ă©vet a FĂŒlöp-szigeteki Sumba szigeten Ă©lt, ahol elmondĂĄsa szerint az ott lakĂł nĂ©pnek csodaszarvas-mondĂĄjuk van, Ă©s ahol magyar helysĂ©g- Ă©s földrajzi neveket talĂĄlt, pl. egy CsiszolĂł nevƱ telepĂŒlĂ©st, ahol a helybeliek mindmĂĄig köveket csiszolnak.
Fontos itt megemlĂteni a Tamana könyvet, melyben az ĂrĂłk, Dr. Paposi-Jobb Andor Ă©s Dr. VĂĄmos-TĂłth BĂĄtor a Föld kĂŒlönbözĆ földrajzi pontjain lĂ©vĆ helysĂ©gek, folyĂłk, hegyek neveit gyƱjtötte össze, amelyek magyarul Ă©rthetĆk.
Dr. VĂĄmos-TĂłth BĂĄtor ezt mondja:
âValamikor lĂ©teznie kellett egy, az egĂ©sz Földet ĂĄtfogĂł, magas szintƱ egyetemes mƱveltsĂ©gnek, mely a közbeesĆ termĂ©szeti csapĂĄsokat tĂșlĂ©lve, azonos nyelvet, minta rendszert, egyezĆ pĂĄrhuzamos eljĂĄrĂĄst alkalmazott a nevek, dĂszjelek, Ă©pĂtĂ©szet, dallamok tekintetĂ©ben (...) ennek az Ćsi mƱveltsĂ©gnek az öt földrĂ©sz 190 orszĂĄgĂĄban-tĂĄjĂĄn fennmaradt 7600 nĂ©v-szerkezete mind ott van a KĂĄrpĂĄt-medencei földrajzi nevekben Ă©s 60%-ban a magyar csalĂĄdnevekben is â ami egyedĂŒlĂĄllĂł az egĂ©sz vilĂĄgon.â
Mint lĂĄttuk, szĂĄmuk több mint hĂ©tezerre tehetĆ, egyik pĂ©lda, a kanadai Ottawa vĂĄros, amely az öt tĂł, vagyis Ăt tava mellett fekszik.
Innen, az EredĂ©ly-ErdĂ©ly ĆskirĂĄlysĂĄgĂĄbĂłl, a Nap honbĂłl (a Pan a Nap tĂŒkrözĆdĂ©se, ezĂ©rt Pannonia=Naphonja) Ćseink szellemi magas kultĂșrĂĄjuk tovĂĄbbadĂĄsi szĂĄndĂ©kĂĄval, folyamatos, idĆközönkĂ©nt nagyobb kirajzĂĄsok törtĂ©ntek. BĂĄr az utĂłbbi Ă©vszĂĄzadok elfelejtettĂ©k velĂŒnk, de a Mag nĂ©pĂ©nek a törtĂ©nelem hajnala Ăłta ez az isteni kĂŒldetĂ©se, HungĂĄrokkĂ©nt, szabadon, nemes szĂvvel adni ĂĄt a tudĂĄst, a jĂłt, az igazsĂĄgot. Mint az emberisĂ©g tanĂtĂłi nem gyarmatokat, hanem lelki, szellemi kultĂșrĂĄt ĂĄtadĂł telephelyeket (kolĂłniĂĄkat) hoztunk lĂ©tre, ahol fizikai talĂĄlmĂĄnyokat is ĂĄtadtunk az ott Ă©lĆknek. Az ember Ă©letĂ©t megkönnyĂtĆ talĂĄlmĂĄnyok sokasĂĄga a magyar emberek szĂvĂ©bĆl Ă©s elmĂ©jĂ©bĆl ĂĄradt a vilĂĄgba. BĂĄr nem tudatosan, de az utĂłbbi szĂĄzadokban is ezt tettĂŒk. EzĂ©rt e feladat nem a mĂșltĂ©.
Mint az isteni magot ĆrzĆ nĂ©pnek, a SzĂv nĂ©pĂ©nek most is ez a feladatunk. Mert erre kĂ©pesek vagyunk. Mert mi vagyunk kĂ©pesek erre.
A JĂłisten ĂĄldĂĄsĂĄval.
HosszĂș ZoltĂĄn
AZ EGY KĂPE
Vagyunk Hunok,
ĂĄradĂł szĂvƱ magyarok,
tisztĂŒnk pĂ©ldĂĄval az Ăgre mutatni,
hogy lĂĄssanak, kik vakok.
Sokszor sebzetten,
magunkra maradva jĂĄrjuk ez utat,
de egy hang vezetve
mindig elĆre mutat.
Nincs helye a földön
annak, aki a TƱzbe lépett,
egy vĂĄgya maradt,
tovĂĄbbadni a KĂ©pet. â
Mert kevés a képes
Ă©s sok a kĂ©ptelen â
hogy éljen a Föld
s az ember legyen VĂ©gtelen.
Jönnek képmutatók
bĂĄrĂĄnybĆrbe bĂșjva,
de szĂvĂŒk farkas,
Ăștjuk vezet vadonba.
Ember, tudd, nincs mĂĄs Ășt,
bĂĄrhogy is akarod
a kĂ©pmutatĂĄs nĂ©lkĂŒli szeretet
neked megadatott.
Kell, hogy mindenki hordozza
az Egynek képét.
Szabad lesz az,
ki Neki adja éltét.
Igen, szabad marad e föld,
ha egyĂŒtt adjuk az Ăgit,
mert KĂ©pesek vagyunk,
hisz bennĂŒnk az Ć KĂ©pe fĂ©nylik.