Iain McGilchrist: A halál nem az élet ellentéte. Az élet ellentéte „a gép”. (Rhoda Wilson jegyzete)

Eredeti cikk:

Iain McGilchrist: Death Is Not The Opposite Of Life. The Opposite Of Life Is “The Machine”, By Rhoda Wilson on August 23, 2025

Schiller Mária küldeménye

Egy nemrégiben készült interjúban Iain Gilchrist brit pszichiáter és idegtudományi kutató elmagyarázta, hogy az agy bal és jobb agyféltekéje hogyan dolgozza fel az információkat. A jobb agyfélteke úgy van kialakítva, hogy a bal felett uralkodjon. Az uralkodó tudományos narratíva azonban a bal agyféltekét tette uralkodóvá. A nyugati világban a bal agyfélteke domináns gondolkodásmódja mélyreható hatással volt mindannyiunkra. Nagyon jók lettünk a részletek észrevételében, de teljesen elvesztettük a rálátást az egészre.

Paul Kingsnorth „Against The Machine” című könyve 2025 szeptemberében jelenik meg. A könyv mindannyiunkat körülvevő technológiai-kulturális mátrixról szól.

„Az első ipari forradalomtól a mesterséges intelligencia megjelenéséig ez a könyv bemutatja, hogy az emberiség kiüresedése hogyan volt egy hosszú folyamat, és hogy most már a lelkünk is veszélyben van. Az Against the Machine a technológiai korszak disszidenseinek spirituális kézikönyve” – áll a könyv összefoglalójában.

Új könyvének megjelenése előtt Kingsnorth egy új podcast-minisorozatot indított.

„Mostantól a megjelenés napjáig minden kedden új epizódot fogok közzétenni, amelyben érdekes emberekkel beszélgetek a könyvem témáiról. Az időtől, a hangulatomtól és az egészségi állapotomtól függően a megjelenés után is lehetnek további epizódok. Meglátjuk. Minden epizód ingyenesen megtekinthető itt és a YouTube-csatornámon” – írta Kingsnorth új podcast-sorozatának, a „The Machine Sessions” bemutatásakor.

Podcast-sorozatának első részében Kingsnorth interjút készített Iain McGilchrist brit pszichiáterrel, idegtudományi kutatóval, filozófussal, irodalomtudóssal, a „The Master and His Emissary: The Divided Brain and the Making of the Western World” (A mester és követe: A megosztott agy és a nyugati világ kialakulása) című könyv szerzőjével, valamint a közelmúltban megjelent „The Matter with Things: Our Brains, Our Delusions, and the Unmaking of the World” (A dolgok lényege: agyunk, téveszméink és a világ felbomlása) című művel.

A podcastban a két férfi a bal-jobb agyfélteke megkülönböztetéséről és annak jelentőségéről beszélgetett, feltette a kérdést, hogy a nyugati világ mentálisan beteg-e, beszélt a négy P (múlt, emberek, hely és ima) fontosságáról, és megvizsgálta, hogyan kezdhetünk el megszabadulni a gépszerű gondolkodástól és látásmódtól.

McGilchrist azzal kezdte, hogy elmagyarázta, az agy két féltekéből áll, két szinte teljesen elkülönült tömegből. Az agyféltekék közötti különbségek kutatása már 30 éve folyik, de egyes kutatások „meglehetősen durvák” voltak, és a féltekék közötti különbségekről levont következtetések többsége „teljesen téves” volt – mondta.

A féltekék közötti különbségekről szóló korábbi tévhitek, például hogy a bal agyfélteke racionális és nyelvi, a jobb agyfélteke pedig „légies” és nem érdekli a nyelv, tévesnek bizonyultak, mivel mindkét agyfélteke részt vesz az érvelésben, a nyelvben, az érzelmekben és a vizuális-térbeli megértésben.

A két agyfélteke figyelemstílusa eltérő. Tehát a féltekék közötti különbségek megértésének helyes megközelítése az, hogy megkérdezzük, hogyan figyelnek a világra – mondta McGilchrist.

A bal agyfélteke a környezet egy apró részére figyel, hogy megragadja és befolyásolja azt.

A bal agyfélteke figyelemstílusa a részletekre és a apró részletek részletes figyelésére összpontosít, ami lehetővé teszi számára, hogy megragadja és megszerezze, amit akar.

Az agy aszimmetrikus felépítése és a féltekék közötti különbségek nem csak az emberekre jellemzőek, mivel sok állatnak hasonlóan megosztott és aszimmetrikus agya van, amelynek egyik féltekéje a megragadásra és a megszerezésre összpontosít.

„Minden állat, amelyet megvizsgáltunk, rendelkezik ezzel a furcsa felépítéssel, hogy agya, bármennyire primitív is, megosztott, aszimmetrikus, és az egyik félteke a megragadásra és a megszerezésre összpontosít. Ez általában a bal agyfélteke, és ez az embereknél is így van. Tehát a bal agyfélteke a környezet egy apró részére figyel, valamire, amit fel akar venni és megenni, valamire, amit fel akar venni, hogy fészket építsen, valamire, amit kezelni akar. Tehát a beavatkozás és a világ kihasználása a feladata” – magyarázta McGilchrist.

Folytatta: „De ha ez az egyetlen fajta figyelem, amire [az agy] képes, akkor nem fog tartósan működni, mert amíg az ebédjét szerzi, addig valaki másé lesz. Tehát kell lennie egy másik résznek, egy másik központnak, egy másik tudatosságnak, amely képes egészen másképp látni, másképp figyelni a világra.

„A jobb agyfélteke viszont a valós világ teljes komplexitását látja.

Hogy semmi sem végleges, semmi sem állandó, hanem minden folyamatosan változik. Hogy minden végső soron összekapcsolódik, hogy jelentése a kontextusból, a többi kapcsolódó dologból fakad, hogy ez egy teljes, megtestesült világ, nem csak egy elvont, fogalmakból álló világ. És hogy a világ él,

és ami nagyon fontos, hogy jelentése azokból a dolgokból fakad, amelyek elveszítik jelentésüket, amikor kimondják őket.

És ezek pontosan azok a dolgok, amelyek számunkra fontosak. Ezek között van a szerelem, a szex, a költészet, a zene, az építészet, a művészet, a vallás, a rituálék, az elbeszélések, a mítoszok, a hit.”

Összefoglalva: Az agynak kétféle módja van a világra figyelni, az egyik a környezet kezelésére és kihasználására szolgál, a másik pedig a világ holisztikusabb és összekapcsoltabb meglátására, ami a túléléshez szükséges, mivel kizárólag az előbbire támaszkodva valaki más prédájává válnánk.

Az agy bal agyféltekéje a világot elkülönülő, részletes és kifejezett részekből állóként látja, míg a jobb agyfélteke a világot összetett, összekapcsolt és megtestesült egészként látja, amelynek jelentése a kontextusból és a kapcsolatokból származik. Az agy tudat alatt gyorsan vált e között a két látásmód között, ami lehetővé teszi a hatékony cselekvést, mondta McGilchrist.

„Ez [a világra való figyelem] két módja gyümölcsöző kapcsolatban működik együtt, amelyben a jobb agyfélteke felügyeli az egészet, a bal agyfélteke pedig elvégzi a nagy részét a munkának.”

A jobb agyfélteke, amely képes az egészet látni, a mester szerepét tölti be, míg a bal agyfélteke, amely nagyon jó a részletek kiszűrésében, a küldött szerepét tölti be.

A társadalmakban a két agyfélteke két különböző típusú figyelme közötti egyensúly különböző területeken, például a tudományban, a művészetekben és a zenében is virágzáshoz vezethet. A civilizációk fejlődésével és összetettségének növekedésével (amit például az internet által lehetővé tett globális társadalom elképzelésében láthatunk)

a bal agyfélteke azonban megerősödhet a kontroll iránti vágytól, ami olyan bürokratikus gépezetek kialakulásához vezethet, amelyek nem rendelkeznek finom érzékkel, és a holisztikus megértés helyett a kontrollt helyezik előtérbe.

Kingsnorth megjegyezte, hogy a modern nyugati társadalomban a követség (küldöttség) tagjai elvették a mester szerepét, ami oda vezetett, hogy a részekre összpontosítunk ahelyett, hogy az egészet látnánk, és ezáltal elvesztettük a tér, az idő és az érzelmek mélységét.

„Tehát gyakorlatilag olyan helyzetben vagyunk, hogy nagyon-nagyon jók lettünk a részek meglátásában, de teljesen elvesztettük a rálátást az egészre. És ez az a kulturális tragédia, amelyben jelenleg élünk.”

McGilchrist egyetértett ezzel, hozzátéve, hogy a bal agyfélteke képtelensége a mélység látására jelentős probléma, mivel csak kétdimenziós ábrázolásokat lát abból, amit a jobb agyfélteke háromdimenziós, térben, időben és érzelmekben mélységű, élő létezőkből érzékel.

McGilchrist szerint egy társadalom képtelensége a dolgok mély megértésére annak eredménye, hogy a társadalom nagyon nagyra nőtt és túlzottan használja a bal agyféltekét, ami a társadalmi gazdagság és az egyéniség elvesztéséhez vezet. A bal agyféltekével gondolkodó társadalom megérti az általános dolgokat, de nem az egyedi eseteket; az ilyen módon gondolkodó emberek csak felületesen értik a dolgokat. A bal agyfélteke képtelensége az egyedi esetek megértésére jelentős hatással van a társadalom működésére és az egyénekkel való bánásmódra.

Az agy bal agyféltekéje a hatalmat és az irányítást értékeli, míg a jobb agyfélteke jobban érti az igazságot, a szépséget és a jóságot (vagyis a szív hajlamát), így jobb útmutató az igazsághoz, mondta McGilchrist.

A bal agyfélteke által dominált világ megnyilvánulásának példája a tudományos materializmusban látható. A tudományos materializmus egy filozófiai álláspont, amely a fizikai világot tekinti az egyetlen valóságnak, és azt állítja, hogy minden jelenség, beleértve a tudatot és a mentális állapotokat is, végső soron anyagi kölcsönhatások eredménye.

Ez a hiedelemrendszer, amely a 19. század végén vált dominánssá a tudományban, azt állítja, hogy az anyag tudat nélküli, az evolúció céltalan, a tudat pedig az agyi tevékenység mellékterméke. Gyakran redukcionista materializmusként írják le, amelyben a komplex jelenségeket fizikai összetevőik kölcsönhatásaira redukálva magyarázzák.

Nem világos, hogy mi történik előbb: a bal agyfélteke dominanciájának kialakulása vagy a kulturális változás.

„Az agy alkalmazkodik a kultúrához, amelyben él, a kultúra pedig alkalmazkodik az agy reakcióihoz. Tehát az agy és a kultúra között folyamatos kétirányú kapcsolat áll fenn. Egyik sem elsődleges, egyik sem okozója a másiknak” – mondta McGilchrist.

„Bármi is legyen a pontos ok, valahogy sikerült visszaszorítanunk magunkat egy olyan kultúrába, amelyben a bal agyfélteke dominál. Ezért olyan technológiai és politikai infrastruktúrát hoztunk létre, amely szinte teljes egészében arra szolgál, hogy szétválassza a világot, és aztán, ahogy mondod, alapvetően hatalmat gyakoroljon felette. Mert a nyugati tudományos gondolkodásmód, minden bizonnyal a tudományos materialista gondolkodásmód, jelenleg úgy tűnik, hogy a tudás utáni kutatás megnyilvánulása, hogy a tudást hatalomra használhassuk; hogy a hatalmat felhasználhassuk az ökoszisztéma további uralmára és a világ további hatékony felaprózására” – mondta Kingsnorth.

Kingsnorth így folytatta:

„Ennek a technológiai fejlődésnek a végpontja a Szilícium-völgy lázas álmai, ahol az emberek a halál legyőzéséről, az elme felrakásáról a felhőbe és a Mars terraformálásáról beszélnek. Ez számomra gyakran úgy hangzik, mint egyfajta politikai célnak álcázott mentális betegség” – mondta.

McGilchrist nem ment olyan messzire, hogy a bal agyféltekéjük domináns embereket mentális betegségben szenvedőnek minősítse, inkább a „mentális zavar” kifejezést használja.

„[A mentális betegség] egy olyan kifejezés, amely pontos és találó abban az értelemben, hogy szerintem nem teljesítjük a célunkat, nem boldogulunk. Valójában önmagunkat pusztítjuk, és azokat az embereket, akik önmagukat támadják és öngyilkosok lesznek, általában mentális zavarral küzdőnek tekintik” – mondta.

McGilchrist gyakran válaszolt arra a kérdésre, hogy milyen lenne a világ, ha az agy jobb agyféltekéje nem működne. „Alapvetően pontosan olyan lenne, mint amilyenben élünk – egy 20-30 pontból álló skálán” – mondta.

A társadalom jelenlegi állapotának problémája, hogy előtérbe helyezi azokat a dolgokat, amelyeket a bal agyfélteke képes felfogni, amelyek könnyen mérhetőek és definiálhatóak, és háttérbe szorítja azokat, amelyeket a jobb agyfélteke képes megérteni, mint például a nagy kép, a művészet és az emberi szeretet, amelyek nem könnyen definiálhatók vagy pontokba szedhetők.

Mivel az agy jobb agyféltekéje olyan képességekkel rendelkezik, amelyeket nem könnyű meghatározni vagy mérni, ezért nehéz számszerűsíteni és tanulmányozni, ezért a tudományos materialisták, akik ezeket a szempontokat jelentéktelennek vagy „légből kapottnak” tartják, elutasítják annak fontosságát.

A jobb agyfélteke még mindig képes működni, de értékét nem használják ki, hasonlóan egy rádiócsatornához, amely még sugároz, de nem fogható – mondta McGilchrist. Értékének helyreállítása jelentős változásokat hozhat.

„A halál nem az élet ellentéte. Az élet ellentéte a „gép” – mondta McGilchrist.

Ez egy fontos megkülönböztetés, amelyet szem előtt kell tartani, mivel rávilágít az élőlények és a mechanikus rendszerek közötti különbségre.

További olvasnivaló: The Cross and the Machine (A kereszt és a gép) Paul Kingsnorth, First Things, 2021. június 1.

McGilchrist kritikája nem a tudományt magát célozza, hanem a szcientizmust, azt a hitet, hogy a tudomány minden kérdésre választ ad, és hogy csak az anyag létezik, amelynek semmi köze a tudatossághoz.

Kingsnorth és McGilchrist beszélgetését alább hallgathatja meg.

Iain McGilchrist: 'Change your Way of Seeing.'

---

deepl.com/en/translator – VDGy