Időutazás 1530-ba, Genevába. Járványüzlet régen és most...
Magyar nyelvű forrás:
A történelem ismétli magát! Járvány régen és most!
Angol nyelvű és eredeti forrás:
This week we time travel to 1530 and Geneva. Text from François Bonivard (1493–1570), "Chronicles of Geneva", second volume, pages 395 - 402:
Amikor 1530-ban a bubópestis lecsapott Genfre, minden készen állt. Még egy egész kórházat is nyitottak a pestis áldozatainak. Orvosokkal, mentősökkel és nővérekkel.
A kereskedők hozzájárultak, a magisztrátus minden hónapban támogatást adott. A betegek mindig pénzt adtak, és ha valaki egyedül halt meg, minden értéke a kórházra szállt.
Ekkor azonban katasztrófa történt: a pestis kihalni kezdett, miközben a segélyek a betegek számától függtek.
A genfi kórházi személyzet számára 1530-ban nem volt kérdés, hogy mi jó és mi rossz. Ha a pestis pénzt hoz, akkor a pestis jó. Aztán az orvosok megszervezték magukat. Először csak megmérgezték a betegeket, hogy növeljék a halálozási statisztikákat, de hamar rájöttek, hogy a statisztikáknak nem csak a halálozásról kell szólniuk, hanem a pestis okozta halandóságról.
Ezért elkezdték kivágni a keléseket a holtak testéből, megszárították, mozsárban őrölték, és más betegeknek adták gyógyszerként.
Aztán elkezdték bubóporral beszórni a ruhákat, zsebkendőket, harisnyakötőket. De a pestis valahogy tovább enyhült. Úgy tűnik, a szárított bubók nem működtek jól.
Az orvosok éjszaka bementek a városba, kiválasztották azokat az otthonokat, ahol a legnagyobb profitot várhatták, és bubóport szórtak a kilincsekre.
Ahogy egy szemtanú írta ezekről az eseményekről, „...ez egy ideig rejtve maradt, de az ördög inkább a bűnök számának növelésével foglalkozik, mintsem, hogy elrejtse őket.” Röviden, az egyik orvos annyira szemtelen és lusta lett, hogy úgy döntött, nem fog éjszaka bolyongani a városban, nappal egyszerűen egy csomó port hányt a tömegbe. A bűz az égig szállt, és az egyik lány, aki szerencsésen nemrég jött ki abból a kórházból, felismerte, mi ez a szag. Az orvost megkötözték és hozzáértő „mesteremberek” kezébe helyezték. Igyekeztek minél több információt szerezni tőle. A kivégzés több napig tartott.
A leleményes hippokratákat kocsikon oszlopokhoz kötözték, és körbecipelték a városban. A hóhérok minden kereszteződésben vörösen izzó fogóval téptek le róluk húsdarabokat.
Ezután a köztérre vitték őket, lefejezték és felnegyedelték, a darabokat pedig Genf összes kerületébe vitték. Az egyetlen kivétel a kórházigazgató fia volt, aki nem vett részt a tárgyaláson, de kibökte, hogy tudja, hogyan kell főzeteket készíteni, és hogyan kell elkészíteni a port anélkül, hogy félni kéne a szennyeződéstől. Őt egyszerűen lefejezték, „hogy megakadályozzák a gonosz terjedését”.
– François Bonivard, Chronicles of Geneva, second volume, pages 395 – 402″
id. Budai Norbert/Lékai Tibor
