Kikiáltás (Gavallér János verse)

Kikiáltás
Nem csillog szívemben jég, mint kopasz téli ágon; nem óv, nem ölel az ég. Rügy pattan, égő álom, mikor ócska bús hajnalon kibuggyannak vér-könnyeim. De csak bent, mély-magamban, fájdalom csarnokomban hallik rég-boldog pacsirták sikoly-énekének magánya: A kikiabált lélek. Süket füleknek borzongás a mély-sóhaj; Szóra sem érdemes sors, kitoloncolt gondolat, identitás szakadékba zuhanás; s menetel a láthatatlan légió, kiabál a lélek, az égig száll s hull a porba. 2020.12.22.
Comments