Kis magyar abszurd Bécsben – Hajdú Éva szösszenete

Épp Ausztriában vagyok, a lányoméknál, mégpedig Bécs legszélén, egy nyugodt környéken. Tegnap jártam egyet, s közben megpihentem a buszmegállóban lévő padon.

Jön egy fiatal pár egy ötéves forma kisfiúval. A nő megnézi a menetrendet: Ó, csak '40-kor jön... Mondja ezt magyarul, majd elkezd le s fel sétálni, s halkan telefonál. A férfi a gyerekkel letelepszik mellém a padra. Akkor vettem szemügyre őket: a nagyon fiatal nő egyértelműen indiai, a magas, sportos alkatú férfi meg koromfekete afrikai. A kisfiú úgyszintén. Már hajlottam rá, hogy biztos csak hallucináltam, amikor a nő száját csak elhagyja egy egyértelmű, szaftos b*meg!

Nem tudtam megállni, csak megkérdeztem, hogy magyarok-e. Miközben mind fulladozva röhörésztünk, a nő azt mondta, hogy az anyukája magyar, s nem is otthon élnek, hanem itt (mármint Ausztriában). A férfi nem értett olyan jól magyarul, így őt angolul kérdeztem, hová valósi? Nigériába, de régóta itt él – ott, azokban a házakban...

Aztán jött a busz, s fülig szájjal elköszöntünk...