Kondor Katalin: Maffiamódszerek itt is, ott is

Eredeti cikk: Magyar Hírlap

Újraközlés a szerző engedélyével

Meg amott is, mindenütt, amerre csak nézünk. Manapság olyan időket élünk, amikor egyrészt már semmin sem csodálkozunk (még talán a Keresztapa-filmeket is bársonyosan simogatónak értékeljük), mert az élet egyre-másra önti elénk a megdöbbentőbbnél megdöbbentőbb történeteket, melyek mindegyike a világ rendjének megbomlását érzékelteti. Mindegy is, hogy külföldről érkeznek-e a sztorik, vagy éppen itthon vagyunk kénytelenek tapasztalni, hogy „én nem ilyennek képzeltem a rendet”, egyre megy. Ugyanakkor megannyi alkalommal megdöbbenek, amikor azt kell tapasztaljam, hogy a rend helyreállításán sem itthon, sem pedig szerte a világban nem munkálkodunk túl nagy erővel. Az ezt bizonyító esetek száma szinte végtelen.

Kezdjük is hazai történeteinkkel. Napok óta borzolja a kedélyeket, hogy hegyeink tetején vagy éppen a Margit-hídon lévő Szent Korona szobrok keresztjei sorozatos támadások áldozataivá váltak. Vagy elégetik ezeket, mint a hegytetőkön lévő fakereszteket, vagy letörik a keresztet a kőből faragott koronáról, mint tették ezt régebben is és mostanság is. Kamerák ide-oda, nem mindig s nem is gyorsan sikerül azonosítani a tetteseket, de amikor sikerül is, nem érezhetjük jól magunkat, mert a büntetés, amit ezek a vandálok kapnak, nem nevezhető elrettentőnek.

A keresztgyalázásokat magam üzeneteknek gondolom. Végtelenül gyáva és aljas üzeneteknek, melyekkel hitünket és rendünket akarják meggyengíteni, a létező legprimitívebb módon. Tudjuk jól, hiszen évtized óta olvasunk, látunk ilyen cselekedetekről külföldön is cikkeket, videókat, elég, ha csak a Notre Dame felgyújtására, az ugyancsak Franciaországban megtörtént templombezárásokra (melyeket szorgosan görkorcsolyapályává alakítottak át) gondolunk, meg persze a papgyilkosságokra, ám cseppet sem lehetünk boldogok, hogy újfent utánozni akarjuk a művelt Nyugatot. Kivált, mert napnál világosabb, hogy ezek a gyalázatos cselekedetek a káoszkeltők üzenetei. Akiknek célja az, hogy elvegyék hitünket a szépben, a jóban, a rendben, a normális életben.

Ehhez kellenek immár a maffiamódszerek is, melyek segítségével a hitünk is megrendül, hiszen naponta tapasztaljuk, hogy a rendbontók ellen nem lép fel a világ kellő erővel. Ennek csak két oka lehet, józan ésszel gondolkodva. Vagy nem akar, vagy nem mer ellenük tenni. Ki hinné komolyan például azt, hogy a mi országunk biztonságát is fenyegető „migránsok”, avagy embercsempészek tevékenysége ellen nincs orvosság? Van az, csak a mindenkit leigázni akaró „világerők” nem óhajtják, hogy legyen. S ennek érdekében folytonos támadást intéznek minden ellen, ami normális, ami emberi és ami tisztességes.

Maffiamódszerekkel tele a politikai élet is. Mégis, mit gondoljunk arról az ukrán „világkedvencről”, akinek a vagyonáról a világsajtó jóvoltából rendre értesülhetünk, legyen az Izraelben lévő szuperluxusbirtok, olaszországi óriásluxustanya, avagy a Vörös-tenger partján lévő luxusvilla. Bizony, ilyen jó a fizetése egy ukrán politikusnak! Vajon ennyi pénzt tisztességesen lehetett megkeresni? S vajon van ennek valami következménye? Vagy lesz-e valaha is? Aligha. A pénzügyeket elhagyva, hiszen az elmúlt hónapokban a magasságos Európai Unió háza tájáról is bőséggel érkeztek hírek kenőpénzekről, képviselőknek járó törvényellenes pályázati pénzekről (méltó büntetésekről persze nem), most térjünk át a szellemi élet maffiamódszereire.

A napokban borzolta néhány tisztességes ember kedélyét az is, hogy az amerikai Népszavában rendre országunk ellen uszító Bartus László olyan tippel állt elő, miszerint Orbánt ki kell tenni az EU-ból is, meg a NATO-ból is, mert ő bizony az ellenség beépített ügynöke, azaz egy áruló. Nos, ebben a végtelen „világdemokráciában”, melyben van szerencsénk élni, lassan már megszokjuk az őrültek tippjeit, mégis rendre elcsodálkozunk, hogy ilyen Bartus-féle alakok beszélnek demokráciáról? Sajnos azt nem tudtuk meg cikkéből, hogy ki az ellenség, eddig azt tudtuk, hogy Orbán maga. A bonyolult gondolkodású úrra nem érdemes több szót vesztegetni, azt viszont nem árt leszögezni, hogy a rágalom, a hazug vádaskodás mindig beférkőzik néhány ember agyába, s megkezdi káros tevékenységét.

Ez a rágalmazó célja.

Ilyen maffiamódszerrel sokak életét tették már nehézzé erkölcstelen alakok, elég, ha csak a nemrégiben zajlott, Böjte Csaba és gyermekotthonai elleni mocskos lejáratókampányra gondolunk, melynek már vélhetően vége, hiszen a rágalmazó maga vallotta be, hogy gyanúsításainak, rágalmainak nincs valós alapja. Ám a rágalom, ahogy a Sevillai borbély című operában éneklik: „Észrevétlen szépen árad, / indul, mint egy csöpp lehelet, / S halkan sugdolózni kezd (…) Óhatatlan fülbe mászik, / Agyvelőbe fészkelődik, / Menthetetlen benne rezg. / És ha egy szájból kiröppen: / Adják, hordják egyre többen (…) És e rágalomnak tárgya, / Ronggyá tépve, elcsigázva, / Szörnyen össze-vissza törve, / Pellengéren pusztul el.”

Bizony, ilyen a rágalom, ilyen az aljasság, mely a maffiamódszerek közé tartozik, s sokan élnek is vele. No meg, sokan kénytelenek elszenvedni is. Amikor tehetem, mindig idézem valamilyen formában Lovas Istvánt, sokunk újságíró-példaképét. Nos, nem egyszer, s nem kétszer történt meg, hogy rágalmakkal akarták elhallgattatni. Megannyi alkalommal kiderült, hogy mind hamis. Csak néhány apró példát említek, olyan őt érintő rágalmakat, melyek mindegyike valótlannak bizonyult, s a rágalmazónak helyre kellett igazítani: „Valótlanul állítottuk, hogy Lovas István (a továbbiakban L. I.) erőszakos bűncselekményeket követett el az Egyesült Államokban. A valóság az, hogy soha egyetlen erőszakos vagy más bűncselekményt, sőt kihágást sem követett el az Egyesült Államokban.” „Valótlanul híreszteltük, hogy L. I.-t az amerikai Szövetségi Nyomozó Iroda körözi (…) soha nem körözte és nem is körözi.” S még egy gyöngyszem: „Valótlanul híreszteltük azt, hogy L. I. palesztin állampolgárságért folyamodott. Valótlan tényállításunkkal szemben a valóság az, hogy palesztin állampolgárság nem létezik.”

Nos, a fentebbi mondatok pusztán néhány, hajdan Lovast érő rágalomról tájékoztatnak, de volt belőlük több is. Mindenesetre a maffiamódszerek sajnos már régóta itt vannak velünk. S egyre többen kérjük, sokan már követelik is, hogy mind a vandalizmus, a vallásgyalázás, az alaptalan rágalmak, a rongálások s a maffiamódszerek ügyében törvényhozásunk méltóztasson szigorítani a meglévő törvényeken. Nem kicsit. Sokat.

A szerző a Budaházy Bizottság az Igazságtételért alapító tagja