„Kórházi emberrablások” a koronajárvány idején ‒ a neves amerikai ügyvéd, Jeff Childers bejegyzése
- szilajcsiko
- febr. 8.
- 2 perc olvasás
Forrás:
A világjárvány kezdetén az irodámat elárasztották a „kórházi emberrablások” esetei. Kétségbeesett családok hívtak, mert hozzátartozójuk egy egészségügyi problémával – például törött bokával – került kórházba, majd egy kötelező COVID-teszten pozitív eredményt kapott. Mielőtt a család bármit tehetett volna, a beteg már kómában volt lélegeztetőgépen.
A családok azért fordultak ügyvédhez, mert a kórházak nem voltak hajlandók elengedni a beteget, hogy azok alternatív ellátásban részesülhessenek.
Az általunk képviselt esetekben a kórházak több százezer dollárt költöttek neves védőügyvédekre, hogy megakadályozzák az általunk kezdeményezett pereket, amelyek célja a betegek kiengedése lett volna.
Néhány eset annyira megrázó, hogy vonakodom belemélyedni a sokkoló részletekbe.
De több száz órát töltöttem azzal, hogy kiderítsem, mi is történt valójában. Vajon az orvosok és ápolók ilyen kegyetlenné váltak? Olyan csábítóak voltak a COVID-ellátásért járó szövetségi pénzalapok, hogy az egészségügyi dolgozók és kórházi vezetők nem törődtek a betegekkel?
Miért kapott minden egyes COVID-beteg pontosan ugyanolyan kezelési protokollt, holott minden eset egyedi és minden ember más!? Miért utasították el az orvosok, hogy bármi mást is kipróbáljanak a standard kezelési protokollon kívül, ha egyszer a COVID „új” betegség volt?
A vizsgálataim során kiderült, hogy ennek a tragikus orvosi egyformaságnak az elsődleges oka nem az orvosok hibája. Amit találtam, sokkal rosszabb.
Megtaláltam a kormány kezét pontosan ott, ahol Milton Friedman szerint mindig jelen van, amikor a piac torzul.
Íme a probléma: a legtöbb kórház teljes bevétele szinte kizárólag a Medicare/Medicaid (az amerikai állami egészségügyi rendszer) finanszírozásából származik – abból a rendszerből, amelyet az Igazságügyi Minisztérium az elmúlt héten alaposan átvizsgált. A legtöbb esetben a kórházak bevételének több mint 70%-a állami finanszírozásból ered.
Ez azt jelenti, hogy a kórházaknak gyakorlatilag csak egyetlen ügyfelük van – és az nem a beteg.
Ráadásul a Medicare/Medicaid határozza meg az „elfogadott” kezelési protokollt szinte minden betegség és állapot esetében, diktálva, hogy mit fizetnek ki, és mit nem.
A kórházak anyagi fennmaradása attól függ, hogy betartják-e ezeket a szabályokat – más választásuk nem volt, engedelmeskedniük kellett. És ha engedelmeskedtek, az rendkívül jövedelmező volt.
Más szóval, azért kapott minden egyes COVID-beteg ugyanolyan haszontalan és pusztító Remdesivir/lélegeztetőgép/opioid alapú kezelést, mert
pártos kormányzati bürokraták ezt írták elő és betonba öntötték. Ennyi. És ugyanez igaz szinte minden más betegségre is, amit csak el lehet képzelni.
Piros Zöld megjegyzése:
Protokolltól függetlenül itthon is voltak orvosok, akik elkötelezettek voltak a gyógyításban, és nem álltak be a sorba!
