KORTÁRS, MAGYAR ÉS ISTENI – Durkó Zsolt JELENÍTŐ TÉR című tárlatát Tallián Hedvig méltatja

Hány Rá és ránk rakódott rétegen keresztül tudunk Petőfire nézni? Vagy Ő ránk? Hány magyar évszázad épült be a hamarosan kétszázegy évnyi születésnap-láncolatba?

Ezekre a kérdésekre ugyan nem ad választ Ifj. Durkó Zsolt JELENÍTŐ TÉR című, részben már visszatekintő, de így is csupán az életmű töredékét felvonultató tárlata. De! A kérdést felveti. Bennem felvetette.

A nehéz novemberből jó és egyre jobb lett megérkeznem a Széphárom Közösségi Tér Ifj. Durkó Zsolt képei által lélekemelő térré lényegülő átriumába. Miért történik mindez az oda belépővel?

Mert istenien fényes, vibrálóan színes, drámaian magyar, és szétválogathatatlanul rétegzett a látvány. Siessenek, ha jót akarnak látni, a KORTÁRS MAGYAR képzőművészet egy gyöngyszeme rejtőzik ugyanis az Erzsébet híd és az Astoria közt a Szép utca 1b alatt. Szűk két hét és leszedik, pedig hosszan kéne mutogatni nyomorult világunk gyógyítására ezeket az intenzív színeket a FÉNNYEL, és benne a belénk csavarodott örök magyar drámát Petőfivel, Vörösmartyval és az ősökkel. A művész – az ecset mellett a digitális technikát évtizedek óta eszközként használva – nem fél megmutatni, hogy mennyire és milyen mélységig járja át őt és általa bennünket is – ha esetleg elfelejtettük volna–, a hova tartozunk boldog-fájdalmas, folyton új kihívásokkal próbára tevő tudata. Mindezzel együtt a képekről mégis az életöröm ömlik ránk és körénk, olykor humorral vagy zenével, és mindig a Magasztos Fénnyel párban.

Boldog vagyok, hogy részese lehettem az élménynek, és ha Isten is úgy akarja, majd podcast is lesz, hogy hanggal is kövessük a durkói fényt. December első napjáig még megmártózhatnak ebben az örömben, ne hagyják ki!

Tényleg nézzék meg! Isteni!

Tallián Hedvig