KORTÁRS, MAGYAR ÉS ISTENI – Durkó Zsolt JELENÍTŐ TÉR című tárlatát Tallián Hedvig méltatja
Hány Rá és ránk rakódott rétegen keresztül tudunk Petőfire nézni? Vagy Ő ránk? Hány magyar évszázad épült be a hamarosan kétszázegy évnyi születésnap-láncolatba?
Ezekre a kérdésekre ugyan nem ad választ Ifj. Durkó Zsolt JELENÍTŐ TÉR című, részben már visszatekintő, de így is csupán az életmű töredékét felvonultató tárlata. De! A kérdést felveti. Bennem felvetette.
A nehéz novemberből jó és egyre jobb lett megérkeznem a Széphárom Közösségi Tér Ifj. Durkó Zsolt képei által lélekemelő térré lényegülő átriumába. Miért történik mindez az oda belépővel?
Mert istenien fényes, vibrálóan színes, drámaian magyar, és szétválogathatatlanul rétegzett a látvány. Siessenek, ha jót akarnak látni, a KORTÁRS MAGYAR képzőművészet egy gyöngyszeme rejtőzik ugyanis az Erzsébet híd és az Astoria közt a Szép utca 1b alatt. Szűk két hét és leszedik, pedig hosszan kéne mutogatni nyomorult világunk gyógyítására ezeket az intenzív színeket a FÉNNYEL, és benne a belénk csavarodott örök magyar drámát Petőfivel, Vörösmartyval és az ősökkel. A művész – az ecset mellett a digitális technikát évtizedek óta eszközként használva – nem fél megmutatni, hogy mennyire és milyen mélységig járja át őt és általa bennünket is – ha esetleg elfelejtettük volna–, a hova tartozunk boldog-fájdalmas, folyton új kihívásokkal próbára tevő tudata. Mindezzel együtt a képekről mégis az életöröm ömlik ránk és körénk, olykor humorral vagy zenével, és mindig a Magasztos Fénnyel párban.
Boldog vagyok, hogy részese lehettem az élménynek, és ha Isten is úgy akarja, majd podcast is lesz, hogy hanggal is kövessük a durkói fényt. December első napjáig még megmártózhatnak ebben az örömben, ne hagyják ki!
Tényleg nézzék meg! Isteni!
Tallián Hedvig
Tópart
Ősök
Petőfi
Hangverseny
Népmese
Fények feltörnek
Nyár végén
Egykor és most
Opmerkingen