Kutatók csatározása: IV. Béla királyunk sírhelyének és hamvainak valós meglelése a tét

Főszerkesztői előszó

Itt, a Szilaj Csikón nem is olyan régen írtunk arról, hogy létezik egy rendszereken és kormányokon átívelő, rejtett erő, amely mindenáron igyekszik elkendőzni a magyar múlt ilyen-olyan igazságait, valóságait (Petőfi a mélyállam fogságában. Lehetséges-e fegyverletétel a 200. évfordulón?).

A minket megkereső kutatók szerint nem lehet kizárni, hogy hasonló történhet IV. Béla királyunk esztergomi sírhelyének feltárásával kapcsolatban is. Nem vagyunk a téma szakértői, ezért azt nem áll módunkban kijelenteni, hogy a félelmük teljesen megalapozott volna; mivel azonban tisztában vagyunk a szóban forgó, rejtőzködő történelemhamisító szándék általában véve valóságos létezésével, ezért teljesen helyénvalónak tartjuk, hogy e konkrét ügyben a minket megkereső kutatók saját kutatási eredményeinek és hangoztatott kétségeinek teret adjunk. Meggyőződésünk, hogy ez sokkal inkább szolgálhatja a valós múlt feltárását és az igazság kiderülését, mint az, ha felelős kutatókat ilyen-olyan módszerekkel gondosan kirekesztenek a feltárási folyamatokból.

A téma iránt alaposabban érdeklődő olvasóink kedvéért az alábbiakban közzétesszük a minket felkereső kutatócsoport (továbbiakban nagy kezdőbetűvel: Kutatócsoport, Kutatók) saját kutatási összefoglalóját. Jelenleg a dokumentációban megjelölt helyszínen ugyan folyik valamiféle munka, ám teljes titokban, a Kutatócsoport kizárásával, s a munkát azokra bízták, akik nem hisznek a Kutatócsoportnak, nem fogadják el a körültekintő és alapos dokumentációjuk főbb állításait sem, mivel azt nem Esztergom (nyugállományú) főrégésze és nem a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Kutatóközpontjának főmunkatársai állították össze, hanem csupán amatőrök. (Történetesen nem ezzel a szóval, hanem ennél jóval durvább és bántóbb minősítésekkel kellett szembesülniük a Kutatóknak.) A „profik” szerint kizárólag a Szent Anna templom alatt rejtőzhet bármi, ami IV. Béla sírjával vagy a Segítő Szűz bazilika maradványaival kapcsolatos. A Kutatók nem értik, hogy e szélsőséges szakmai elfogultságuk ellenére hogyan kaphattak ezek a szakemberek kutatási engedélyt és megbízást, hiszen ők eleve ellenérdekeltek a Kutatócsoport minden eddigi eredményének, dokumentált állításainak leletekkel való alátámasztásában, s ezt látszik igazolni az a tény is, hogy a Kutatócsoport tagjaival való korábbi együttműködést felfüggesztették, kizárták őket a feltárási munkálatból, „kiállították őket a játékból”. (VDGy)

Cikkek a témában

IV. Béla sírhelyének kutatásáról eddig négy cikket olvashattunk az Index és egyet az Origo oldalain, Jamrik Levente, illetve Elter Tamás jóvoltából, az oldalhívókat be is ékeljük ide:

IV. Béla sírja és a Segítő Szűz temploma

Kutatási anyag

Gombkötő Csaba

Munkatárs: H. Tóth Tibor

„Tudjuk, hol lehet IV. Béla sírja.”

NBKB

Segítő Szűz, könyörögj érettünk!

Budapest, 2022. július 8.

I. IV. Béla király nyughelyének szöveges hagyományai és forrásai

A) A Harcsa-család felmenőitől származó családi történet, mely szájhagyomány útján maradt fenn – és a történet továbbadása

Egy az élete utolsó másfél-két évére látását elvesztő, mozgásképtelen ferences öregdiák, Harcsa Gábor 2019-ben segítséget kérve egy olyan családi szájhagyomány továbbadásával, átruházásával kereste meg Gombkötő Csaba középiskolai tanárt, volt ferences diákot, mely történeti és régészeti kutatást és feltárást kívánt volna már korábban is, de Harcsa Gábor korábbi – a szakemberekkel való kapcsolatfelvételre és a régészeti-történeti feltárásra irányuló – kísérletei sajnos eredménytelenek maradtak, mivel a megkeresett szakemberek nem végeztek e tárgyban a tények tisztázását célzó feltárást, tudományos vizsgálatot. Harcsa Gábor mintegy hatvan éven át, 1998-ig lakott családjával az esztergomi Jókai u 7. számú ingatlanban.

A hagyományozott családi elbeszélés lényege, hogy a múlt század húszas éveiben egy minden bizonnyal magas rangú személyeket, uralkodói családot rejtő középkori sírüregre bukkantak a Jókai utca 7. számú ház végében.

Az esetre az egyik szemtanú, Horváth Jánosné Harcsa Irén így emlékezett vissza, midőn unokaöccsének, Harcsa Gábornak továbbadta a legendát:

Amikor a ház végében csizmadia műhelyt alakítottak ki, a földes talaj alól egy nagy vörösmárvány lap került elő. Alatta egy hatalmas üreg tátongott. Nagyapád segédei égő újságpapírokat dobáltak a mélybe, melyek vörösmárvány koporsókat és falba vájt fülkeszerűségeket világítottak meg.
(…) Horváth Jánosné sz. Harcsa Irén, apám magas kort megélt nővére, aki emlékezett a márványlapra, az alatta tátongó üregre, a márványkoporsókra, sőt még falba vájt fülkeszerűségeket is látott, végezetül nevetve hozzátette: "Ha egy kis vasalót találnak a valamikori feltárás során, akkor azt ne nézzék középkorinak, mert azt véletlenül én ejtettem az üregbe…”.
(…) Jobbra van egy boltíves pince, szerintem egy ilyennek kell lennie balra is, de lefalazták. Tényleg féloldalasnak tűnt a pince, és az is látható volt, hogy a hatalmas, szürke kváderköveket utólag rakták a boltíves nyílásba. (Harcsa Gábor: Adalék IV. Béla feltételezett sírjához, mellékelem.)

Harcsa Gábor volt ferences diák beszámolója alapján olyan szövegelemekre, kulcsszóhálóra figyeltünk fel, melyek különféle középkori iratokban IV. Béla sírjához kapcsolódnak. A következőkben ezeket a forrásokat mutatjuk be röviden.

B) Történeti források IV. Béla nyughelyéről

Testét elszállították Esztergomba, és tisztességgel eltemették abban a fényes egyházban, amelyet ott épített volt; a főoltár előtt vörös márványból emeltek egy kriptát, amelyben elhelyezték Béla király, hitvese, Mária és Béla fia testét. Azt beszélik, hogy a kedves emlékétől buzgó Fülöp esztergomi metropolita később szabadságot vett magának arra, hogy Béla király tetemét ebből a templomból átvigye a maga bazilikájába, hogy azt a királyi egyházat királyi testtel ékesítse. Ezt az isteni Ferenc szerzetesei, akik a templomot gondozták, igen rossz néven vették, és az ügyet a római szék elé terjesztették. A per sokáig húzódott, és végül az lett az ítélet, hogy a metropolita vigye vissza Béla elorzott tetemét az eredeti templomba; korunkban mindezt nemcsak a sír, hanem egy rávésett epigramma is tanúsítja.[i](A. Bonfini: A magyar történelem tizedei, 1489-1490., 19/8. ford. Kulcsár Péter)
Az isten tudja, hogy lelkem teljességgel a ferences testvéreké. Ezért ha látod, hogy meghaltam, vedd fejemet és szívemet, s vidd el anyámnak. És ha majd ő keservesen megsiratott, temess el Esztergomban, Béla király sírja mellé, a ferences testvéreknek a Boldogságos Szűzről elnevezett templomába. Most és mindenkorra az a kívánságom, hogy ott temessenek el. (A névtelen minorita krónikája, Nagy Lajos király uralkodásának története XIV. fej., 1362-63., A IV. Béla-síremlék újjáépítése 1369 körül)
Testét Fülöp esztergomi érsek, igazság ellenére, kihantoltatta az említett egyházban és igaztalanul a saját székesegyházában temettette el. Ezt az ügyet sokáig perelték a pápa előtt, végül is a minorita testvérek tisztességben és újból visszanyerték, és a Szűz oltára előtt még dicsőségesebben temették el, 1275. (Kálti Márk: Képes krónika 179., 1358., ford. Geréb László)

C) A történeti források és a Harcsa-féle hagyomány szövegének egyezései és következtetések

A mindkét szöveganyagban egyaránt megjelenő, egyező elemek – kulcsszavak és szoros fogalmi kapcsolatok – a következők: vörösmárvány lap, vörösmárvány koporsók, vörösmárványból emelt kripta; illetőleg falba vájt fülkeszerűségek, az üreg mások temetkezési helyéül is szolgált, hatalmas, szürke kváderkövek, amelyeket utólag raktak a boltíves nyílásba – ez utóbbi mozzanat megerősíti azt a közlést, hogy a királysírhoz többször hozzányúltak, először 1275-ben, az újratemetéskor, majd pedig feltehetően bővítették és újjáépítették, 1369-ben vagy 1371-et követően, aztán 1526 és 1532 után restaurálták. A szóban forgó templom végleg 1595 után semmisült meg.
A kiemelt kulcsszavak és fogalmi összefüggések azt mutatják, hogy a fent bemutatott szövegek minden bizonnyal ugyanazt az egy témát, ugyanazt a valóságdarabot ábrázolják és járják körbe: egy előkelő vagy uralkodói családi sírbolt leírásai (vörösmárvány síremlék vagy kripta, három vörösmárvány-koporsó, vörösmárvány fedlap a földes talaj alól stb.). A sírkamra említése jelzi, hogy az több más holttest temetkezési helyéül is szolgált, a fülkékben oldalvást elhelyezett holttestek vannak megemlítve, a záróboltívet pedig utólag falazták el kváderkövekkel, többször hozzányúltak tehát a sírhoz. Számszerű egyezést is mutatnak a szövegek (három márványkoporsót említ meg a Harcsa-beszámoló is).
Minthogy a királysír története a Segítő Szűz temploma történetének része, s mivel ennek a templomnak a felszínen ma már semmilyen nyoma nincs, további alapos kutatásra volt szükség a templom helyének meghatározásához, illetőleg – a feltárult és fentebb részletezett egybeesésekből adódóan – annak kiderítéséhez és eldöntéséhez, hogy a történeti adatok, a szöveges források, a metszetek és térképek, a kultúrtörténeti és egyháztörténeti megfontolások támogatják-e, vagy esetleg megkérdőjelezik, netán kizárják azt az eddig leírtakból logikusan adódó feltételezésünket, hogy a templom föld alatti részét és a sírkamrát, illetve ezek maradványait a Jókai u. 7-es számú ház telke és annak közvetlen környezete alatt érdemes keresnünk.

A következő lépésben tehát a templom történetére, építésére, elhelyezkedésére vonatkozó forrásokat fogtuk vallatóra, valamint az e kérdés megválaszolását érdemben segítő tényezőket és tényeket vettük sorra. Ezt mutatjuk be a következő fejezetben röviden.

II. A Segítő Szűz temploma mint a rejtély kulcsa

A) Segítő Szűz templomának története – avagy IV. Béla sírjának rejtekbe kerülése

Dselalsade Mustafa török történetíró 1543-ból származó jelentése a Segítő Szűz templomáról:

„Bámulatra méltó, falai színes márványból, ablakai aranyos üvegből valók, fülkéi és szögletei márványból vannak kifaragva, továbbá csodálatos képekkel, festményekkel és aranyozott bálványokkal van ékesítve, egyszóval ördögtől lakott bálvány templom.”

Wolgang Meyerpeck-metszet, 1595., nyílheggyel megjelölve a többszögletű toronnyal épített Segítő Szűz titulusú legnagyobb templom, mellette balra északnyugati irányban, a nyíl kiindulópontjában egy kisebb méretű, torony nélküli, Szent Péternek nevezett, misztikus keleteléssel Szent Márton titulusú domonkos rendi magányos templomocska, délről a budai városkapu, a metszet felső északi részében a Szent Lőrinc kapu

A Segítő Szűz tiszteletére szentelt, sorrendben harmadik középkori minorita templomot IV. Béla király támogatásával olasz, francia építőmesterek, francia földről és a pilisszentkereszti műhelyből érkező ciszterci kőfaragó-mesterek tervezték és építették 1247 és 1269 között, több évtizeden át.
Nagy Lajos korában gótikus szentélyzáródással alakították át a korábban egyenes szentélyzáródású monumentális épületet.
1532. augusztus 14 és október 21 között Gritti Alajos, I. János király kormányzója 10 ezer fős seregével megostromolja a fellegvárat. Ebből az időből van egyedül feljegyezve. hogy a kolostor és szentély jelentősen megrongálódott, megégett szinte minden, a pompás torony összeomlott, benne a harangok megsemmisültek, csupán a torony nélküli templom hajója maradt meg (Dr. Karácsonyi János: Szent Ferenc rendjének története Magyarországon 1711-ig, II. kötet; 1922).[ii],[iii]
A kolostorban az élet 1543. július 22. és 26. után megszűnik, ekkor ugyanis Liscano Musica Márton várhadnagy végleg kiüríttette a várost.
A királyi városnak e legnagyobb temploma a török korban dzsámiként szolgált, 1543-ban e volt keresztény templom csak ékességeitől fosztatott meg, maga a templom akkor még épségben megmaradt.
Mansfeld Károly, az egyesült keresztény hadak fővezére Pálffy Miklóssal egyetértésben 1594. július 21-én a királyi vagy Ráczvárost a többszögletű templomtoronnyal együtt felgyújtatta.
Mi történhetett a rendházban az 1532. augusztus 14 előtti két hétben, s mi a Segítő Szűz szentélyének és a kolostornak a megégése s a torony összeomlása után, amikor már csak a főhajó áll?

Következtetés

Az obszerváns barátoknak a királyi testeket a templomosok leszármazottjaival, a johannita templomosokkal együtt el kellett rejteniük a barátok kriptájában, (kváder)kövekkel lezárt boltív mögé. Ez legkorábban augusztus 14. előtt két héttel, legkésőbb a huszonegyezerszer szűz középkori Mária-ünnep napjáig, október 21-ig történhetett meg. – A rejtekbe menekített királyi tetemeknek tehát a király által hőn szeretett barátok kriptájában kell lenniük, méghozzá minden bizonnyal az említett helyen: a kváderkövekkel lezárt boltív mögött, a mai Jókai u. 7. belső udvari szegletében, hat-nyolc méterrel lejjebb nyugatra, a Kis-Duna-ág irányában.[iv]

B) A Segítő Szűz templomának elhelyezkedése Esztergom középkori ábrázolásai alapján,a metszetek első hiteles térképre vetítése és következtetések – Hol kell keresnünk a templom helyét és maradványait, és hol nem lehet(ett) a templom?[v]

(...)

A teljes dokumentum itt olvasható:

IV. Béla sírja és a Segítő Szűz temploma

.pdf

PDF letöltése • 3.91MB

A dokumentum kiegészítése a lábjegyzetek után olvasható!

Lábjegyzetek

[i] Sírfelirat 1276 körül Kun László idejéből Karácsonyi János szerint, illetve 1358-ból a Képes krónikából: „Mária-oltáron, nézd, nyugszik a sírban e három: Béla, neje s herceg – örvendjenek az egeknek!” Továbbá: „Míg lehetett ült, trónja felett a király hatalomban. Csalfa lapult, szent béke virult, becsület vala ottan.”(ford. Geréb László). [ii] Ez azért érdekes, mert Wolfgang Meyerpeck, Custos Dominicus, Ruda János és Zimmermann Wilhelm Péter 1594-95-ös metszetein sértetlenül áll még a többszögletű torony, és a kolostor is épségben látható. [iii] Karácsonyi János egyháztörténész említett munkájából kihámozható, hogy 1531-ben Bácsai Máté a guardián, 1535 elején pedig Veresfalvi Imre és Futaki Ferenc a gyóntató, további két felszenteletlen testvér. Négyen vannak csupán ebben az időszakban a zárdában, az utolsó két guardián pedig Cserőgyi István, 1537-től, 1542-től pedig Bányai Mihály. 1538 április 2-án a rendházban tartózkodik és indulófélben van az egyetemes közgyűlésre Nágócsi Márton provinciális. Az utolsó guardián tehát Bányai Mihály 1542-től, igehirdetője pedig 1539-től Szegedi Ferenc. [iv] Mint gróf Batthyány Lajos volt miniszterelnök is a pesti ferencesek kriptájában lett titokban eltemetve és nyugodott is 1870. június 9-ig, vagy Árpád-házi Szent Margit, IV. Béla király törékeny, a Segítő Szűznek ajánlott 9. leánya vörösmárvány-koporsóstól 1541-ben a pozsonyi klarisszákhoz lett menekítve, avagy említsük meg Vak Bottyán kurucgenerális máig rejtekben lévő, meg nem jelölt sírját a gyöngyösi szalvatoriánus kolostorban -, a felgyújtott, és összeomló templom kövei temethették be évszázadokra a ferencesek kriptájába elhelyezett királyi maradványokat is, talán a johannitákkal együtt a ratisbonai Ferenc barát két harmincas létszámú németjei is segédkezhettek benne, miután Lascanusék kiüríttetik a királyi várost, és a fellegvárba kér bebocsáttatást ez az obszerváns cseri barát és németjei. [v] Ez utóbbi tagadó kérdés az eddigi tévesnek bizonyult feltételezések és a régészeti feltáráskísérletek hipotéziseinek logikai ellenőrzésére és cáfolhatóságára utal.

Kutatási adalékok, frissítés 2023 márciusáig

A jelenlegi helyzethez:
Régészetileg védett területen egy minden elemében új épület foglal helyet egyetlenegy dokumentált régészeti szemle nélkül. A Művelődésügyi Minisztérium 1978-ban kiemelt régészeti területnek nyilvánította a Jókai utca 7. szám alatti ingatlant, a porta egy 50 méteres sugarú kör határvonalában áll. Ezt a védelmet negligálva pár évtizeddel ezelőtt a város egyik leggazdagabb vállalkozója, Horváth Kálmán volt ferences diák egy szaunával kiegészített magánmedencét alakíttatott ki felette, vélhetően minden engedély nélkül, mivel a tulajdonos azzal érvelt, hogy renoválásra, felújításra nem szükséges engedélyt kérni. Csakhogy a Jókai u. 7. hátsó udvarán egy minden elemében új keresztépületet emeltek, amely az uszodát köti össze az üreg fölé emelt szaunával – egyetlenegy dokumentált régészeti szemle nélkül egy régészetileg védett területen, s amely így a vele egyező helyrajzi számon szereplő, Jókai u. 9-ben lévő kora újkori barokk épületrésszel régészetileg nem védett területen foglal helyet.
II. A és B ponthoz:
Gombkötő Csaba levéltári kutatásai Gemelli Careri korabeli olasz utazót idézik: eszerint 1686-ban a ferences atyák ragyogó templomából vannak még álló falak, s közlése szerint nincs benne semmi látnivaló.

a. Hármas szentélyzáródás a Jókai utca elején:

A Jókai u. 4-6. Boldogasszony kápolna vagy a barátok Nagyboldogasszony sírkápolnája, mely Máhr Géza mélyépítő mérnök napfelkelte-szögeltéréseket vizsgáló számításai alapján 13,4 fokot zár be a Szent Anna templom hossztengelyével, Nagyboldogasszony ünnepnapjához, augusztus 15-hez, a Julianus-naptár szerint augusztus 25-hez volt védszentelve.
A Jókai u. 9 előtt Antiochiai Szent Lukács kápolna, mely azonos tájolású a Segítő Szűz hossztengelyével.
A Jókai u. 12-14. Segítő Szűz főoltára Kisboldogasszony ünnepnapjához, szeptember 8-hoz, a Julianus-naptár alapján pedig szeptember 18-hoz lett keletelve, főtengelye 19,7 fokot zár be a ferences barokk templom kelet-nyugati főtengelyével.
A Boldogasszony kápolna lehetett a barátok legősibb kultikus szentélye, 1226-’28 táján falai már állhattak, e kápolna helyén lehetett az a viskó, amely első szentélyként is szolgálhatott a királyi városban az 1224 körül Ratisbonából (Regensburgból) megérkező és megtelepedő konventuálisoknak, jobb oldali hajója sírkápolnaként szolgálhatott, ide temetkeztek a legkorábbi időktől a ferencesek.
Ide rejthették el IV. Béla király és szűkebb családja márványszarkofágjait.
A mi lenyűgöző méretű templomunkból 1605-re, amikorra a török visszafoglalta a királyvárost és a fellegvárat a tízéves keresztény uralom után, csak a barátok sír- vagy oldalkápolnája maradhatott meg épen és e kisebb oldalkápolna két további hajója.
Ez az épületrész süllyedt 4 méteres mélységbe a Jókai u. 7. hátsó udvarán, s ebből egyben az is következik, hogy a Jókai u. 3-5.-ben az oldalkápolna további két kisebb hajója lehet.
A II. E, és F, valamint a III. ponthoz:

a. Szakrálisan pozícionált titokzatos torony

Egy a Szent Anna ferences templom melletti Szent Antal egyház kolostorából származó antiqua, egy nagybecsű Sacra musica, Musicalia énekeskönyv 1717-ből már feltüntet a Szent Anna ferences templom főhajója mellett egy szakrálisan pozicionált titokzatos tornyot. Az énekeskönyv bal alsó iniciáléjának miniatúrája a Szent Anna ferences templom egyenes szentélyzáródását és a tőle külön álló, később különös szögben pozicionált tornyát ábrázolja meglepően korán.
A Prothocolum 1718. a mariánusok első kézzel írt, latin nyelvű rendi irata, mely arról tájékoztat, hogy a torony ismeretlen építőmestere ezt a titokzatos tornyot 1737 és 1754 között emelte, majd Schramm Lucas 1754 és 1757 között összekötötte az egyenes szentélyzáródású ideiglenes keleti falakat a toronnyal.
Ez a korai toronyábrázolás meghatározó jelentőségű.
Megalapozottan vélelmezhető tehát, hogy előbb a torony épült meg 1703 körül, utána pedig a főhajó, erről azonban a Prothocolum 1718. hallgat. Ez a titokzatos torony tehát bizonyíthatóan szakrálisan lett pozicionálva, hiszen a Szent Anna tornyának középvonala az elpusztult Segítő Szűz többszögletű tornyának irányába mutat már 1703-ban, ez a meghosszabbított toronyközépvonal a Jókai u. 7-9. portáját metszi, ahol akkor még az elpusztult Segítő Szűz kőtörmelék-kupaca magasodhatott.
Ebből pedig az következik, hogy Guzmann Dániel és Csatáry Athanáz guardián mégiscsak tudták mind a ketten, hol állt a Segítő Szűz elveszett temploma, de ennek ellenkezőjét íratták az első kézzel írt rendi iratukba, a Prothocolum 1704-1718-ba.

a. A szigorúbb ferencrendi ág elhallgatott salvatoriánus kódja

Eddig nem ismert salvatoriánus kód vagy eleddig lappangó kordokumentum került elő még a kora újkor előtti időkből, amikor a mariánus ferencesek nem tértek még vissza a királyi városba.
A korabeli rendi híradásokkal ellentétben a vörhenyes színű habitust hordó szerzetesek megtalálhatták egykori templomaikat; ám ezeket a romokat azért nem vehették ismét használatba, mert Széchenyi György várkapitány 1692-es halálával a város új ura, Franz Ferdinand Kuckländer lett, aki erőteljesen magyarellenes volt.
Megosztottak voltak a ferencesek is. A Pozsonyból érkező, többnyire németajkú mariánusok a bécsi udvar parancsait lesték, és a németesítésben voltak érdekeltek.
A magyar érzelmű salvatoriánus ferences barátok pedig azért kerültek lépéshátrányba, mert mindenáron ragaszkodni akartak a szentéletű Árpád-házi király rejtekbe helyezett sírjához és csontereklyéihez. Tehát valóban boldogként tisztelték IV. Béla királyt úgy is, hogy nem volt kanonizált szent, csak a renden belül.
Ezért feltehetően a kérészéletű keresztényuralmat követően 1605 után is a királyi városban maradhattak, amikor az Öreg templomnak mondott egyetlen plébániatemplom elődje, mely középkori alapokon nyugodott, felveszi e század elején a második patrónus Pál védszentet.
A salvatoriánusok egy nemrég előkerült kordokumentum alapján az egész XVII. századot a királyi városban töltötték e középkori kőtemplom szentélye körül és az elhagyott domonkosok Szent Márton temploma kolostori konventtermében, szeretett királyuk közvetlen közelében.
Előkerült egy kordokumentum, a Szent Anna ferences templom sekrestyéjében találtuk meg a falra akasztva. E kordokumentum szerint Ludovicus Modrics laikus testvér 1649. dec. 12-én halt meg a királyi városban vagy ahogy akkor nevezték, Ráczvárosban, tehát 1605 után, a kérészéletű keresztény uralmat követően nem mentek el a salvatorianusok, hanem a városban maradtak, és ide is temetkeztek, de nagyobbrészt laikus salvatorianus testvérek, a szigorúbb rendi ág laikus testvérei; a papok ugyanakkor salvus conductus-szal jártak be Gyöngyösről és Léváról.
Ebből pedig az következik, hogy jóval előbb voltak jelen a királyi városban, mint az 1683. október 9 után a városba Pozsonyból érkező főleg németajkú marianusok. Ennek a jelenlétnek egy újabb bizonyítéka a felismert titkos salvatorianus-kód, ezt a több száz éves tudást 1690 után előbb átvették a marianusok a salvatorianusoktól, majd 1714-ben Keresztély Ágost bíbornok és két osztrák ferences jelenlétében Kuckländer erélyes fellépésének eredményeként felszólították ezeket a magyar érzelmű barátokat: hagyják el a várost, és fogják be a szájukat, hallgatásba parancsoltak mindenkit.
A Régészeti Intézet immár több mint 10 hónapja tartó kutakodásának, georeferálásának és -szondájának eredményeként tudományos alapokra helyezve elmondhatjuk, hol nincs a Segítő Szűz temploma.
Ebben a bizalmatlan, az előrelépést lépten-nyomon ellehetetleníteni, a kutatócsoport tagjai befeketíteni szándékozó közegben ez önmagában felbecsülhetetlen kincs.
Míg az elmúlt másfél-két évben a Régészeti Intézet közel 130 millió Ft-ot költött Horváth István tévesnek bizonyuló vélelmének igazolására, mely szerint a Segítő Szűz a Szent Anna alatt vélelmezhető egyetlenegy ciszterci oszlopfő közel 30 évvel ezelőtti megtalálása miatt, amelyre a kolostor rendi ebédlője alatti pincében bukkantak rá a ’90-es évek elején, egészen pontosan 1992-ben, ezt az állítást ugyanakkor az akkori rektor, Reisz Pál főigazgató nem igazolta vissza, ez az oszlopfő ugyanis ismeretlen lelőhelyről származik.
A IV. Béla és az elveszett Segítő Szűz hollétét kereső kutatócsoport közel 1 milliós talajszonda-költségét a minisztérium nem tudja magára vállalni, az engedélyek megszerzésében sem tud hathatós segítséget nyújtani.
A minisztérium annak ellenére elnéző magatartást tanúsít, hogy a közel féléve tartó talajszondája és kutakodása a kolostor alatti krumplis pince mögötti középkori termekben, amelyeket egy fehérre mázolt, kilincs nélküli világító ajtóval záratott le valaki, nem hozott semmi érdemleges eredményt, Horváth István vélelmeit igazoló bizonyítékot.
Bizonyossá vált, immár tudományos mérésekkel is kimutatható, hol nincs a Segítő Szűz elveszett temploma.
Ott lesz az, emlegette Horváth István régész, ezért tér vissza majd kora tavasszal egy elhagyott, kilincs nélküli, világító ajtóval lezárt krumplis pince mögötti középkor terembe az MNM tudós régésze, más helyszínt tehát nem akar szondáztatni, csak a középkori Szent Jakab temploma alatti talajegyenetlenségek általuk vélelmezhető, a Szent Annánál jóval nagyobb méretű gótikus katedrális beláthatatlan mélységekbe vesző falait.
Az idő azonban lassan kitelik, és ez a lenyűgöző méretű elveszett s titokzatos, kultikus szentély hamarosan megmutathatja magát.
A Sicambria-Pilis Kutatócsoport ugyanazt a vetítési módszert alkalmazva, mint Horváth István régész, lokalizálta a Boldogságos Segítő Szűz bazilikáját, azt az elveszett szentélyt, ahová IV. Béla király és szűkebb családja szarkofágjait helyezték el a főoltár evangéliumi oldalára, arra az oldalra, ahol egykor a többszögletű torony állhatott.
Váry István Gombkötő Csaba kutatási dokumentációját és Máhr Géza mélyépítő mérnök napfelkelte-szögeltéréseket vizsgáló méréseit figyelembe véve a W. Meyerpeck és W. Zimmermann 1595-ös metszeteit a királyi városról rávetítette Esztergom Google Earth térképére, a kép-átfedés módszert alkalmazva, akárcsak Horváth István régész, aki az 1559 és ’63 között épült Güzeldzse (Szép) Rüsztem pasa fürdőjét megjelölő fenti metszeteket használta a lokalizáció érdekében, a mai Katona István u. 6-8. sz. alatt az egykori Vízivárosban ugyanezzel a módszerrel azonosította be a török fürdőt.
Legfrissebb számításainkat is a királyi város néhány elpusztult templomáról, mely egy nemrég felismert szakrális kör ívén ad hírt magáról. Ennek a körnek a középpontja a Szent Anna-torony, mely világítótoronyként funkcionál.
A szakrális kör ívén az alábbi Horváth István által is megtalált, de elveszett középkori templomok ismerhetők fel: 1. Segítő Szűz keleti szentélyének ablaka; 2. Boldogasszony kápolna mértani középpontja: rejtekbe helyezett királysír a szauna márvány-fedlapja alatt; 3. domonkosok Szent Márton temploma, Horváth István Szent Péternek mondja, mert a Péter-Pál Plébánia udvarán találta meg 1979-'80-ban, de szakrális keleteléssel Máhr Géza mélyépítő mérnök e templom kelet-nyugati hossztengelyét 1231. augusztus 6. ünnepéhez tájolta, védszentelte, ez pedig Szent Domonkos halálának az évfordulója: Szt. Domonkos 1221. augusztus 6-án hunyt el, e dátum napkelte irányszögével a felkelő nap sugarai misztikusan ragyognak be a domonkosok Szent Márton templomának keleti szentélyén; 4. Szent Péter templom, a Péter-Pál Plébániatemplom szentélye alatt, e kora újkori szentély 1695-1699 között épült közadakozásból, a Péter-Pál őse, a szegényes külsejű és famennyezetű és -tornyozatú csűrtemplom, melynek apszisa és sekrestyéje is boltozatos volt, Prokopp Gyula szerint középkori eredetű, ennek a szentélyére épül majd Schramm Lukács freskóival 1748 és 1767 között a jelenlegi barokk templom.
Horváth István a Refektórium rendi ebédlője alatti pincében talált egyetlen, a pilisszentkereszti ciszterci műhelyből származó gótikus oszlopfő miatt vélelmezi azt, hogy a Segítő Szűz a Szent Anna vagy a kolostor alatt van, ez az oszlopfő azonban ismeretlen lelőhelyről származik, nem felel meg tehát a valóságnak az, hogy a rendi ebédlő alatti borospincében találták a ’90-es évek elején, egészen pontosan 1992-ben, ezt bizonyítani is tudjuk.
Nincs érv arra, hogy 35-40 éve miért ott keresik a Segítő Szűz elveszett templomát, ahol nincs, mert ott sosem volt.
A Jókai utca a kora újkor kezdetén Öreg utca volt, elmondhatjuk, hogy középkori eredetre vall az utca középvonala a korabeli metszetek alapján, ezt Máhr Géza vetítései igazolhatják.
A Szt. Anna-torony középpontja és az üreg mértani közepe közötti távolság 113m, e bűvös szám számjegyeinek összege 7., ez egy rejtjelezett szimbólum, az egykori Öreg u. 7. ugyanaz lehet, mint a Jókai u. 7.
A világítótorony középvonala mindig is a 7-es számú ház irányába mutatott, a szauna fölé, a rejtekbe helyezett királysír felé.
Akárhogy is számolom, a 113m 70 bécsi öl lesz.
A 70 bibliai szimbolikája:
Mózes hetven vént kért fel prófétálni, 70 alexandriai tudós fordította a septuagintát, az első hellenisztikus Bibliát héberből, hetven tudós, hetven azonos szövegre, Jézus kizárólag Szent Lukács szerint 70 tanítványt kért fel, hogy menjenek, vigyék hírül az evangéliumot.
A 70 mint szimbólum a prófétálás, az igehirdetés, az igazság továbbadásának a formája, minden igazság forrása.
Ez a mi világítótornyunk, a mi szakrálisan pozícionált, titokzatos Szent Anna-torony.
A Jókai u. 3. hátsó udvari traktusában, egy egykori istállóban négy db 60x60-as vörösmárvány-lapot találtunk, melyet korábban gyertyatartóként azonosítottunk, most azonban úgy látjuk, ez a zárda területén helyezkedik el, tehát sírok lehetnek. Ezért meg fogják szentségteleníteni a XIV. szd.-ban élt Szeráfi Szent Egyed testvér és az 1379-ben elhunyt Gallus atya csodagyógyító és hitszónok sírját, ha olyan tudósnak nevezett régészek fognak ott ásni, akik sosem hittek abban, hogy bármit is találnának, vagy mindenképpen meg akarják úszni, hogy egyáltalán találjanak valamit.

Frissített felhasznált irodalom

Scheffer Miklós: Tájolások üzenete, szakrális építészet, Bp., 2018.,
Szerémi György: Magyarország romlásáról, XVI. szd.,
Istvánffy Miklós: A magyarok dolgairól írt história, fordította: Tállyai Mihály, XVII. szd.,
Karácsonyi János: Szent Ferenc rendjének története 1711-ig, I-II., Bp., 1922-1924.;
Szabó György Piusz: Ferencrendiek a magyar történelemben, Bp., 1921.,
Prokopp Gyula: Az esztergomi királyi város a XVIII. szd.-ban, Esztergom, 1981.,
Prokopp Gyula: IV. Béla király sírja, Tata, 1968.,
Horváth István: IV. Béla király sírja nyomában, Dunakanyar, 1980.,
Prokopp Mária: Az esztergomi ferences Szent Anna templom, Esztergom, 1993.,
Dezsényi András Henrik: Az esztergomi ferences templom története, Esztergom, 1987., lektor: Dr. Huszár Jeromos,
Tóth Krisztina: Esztergom szabad királyi város jegyzőkönyveinek regesztái 1700-1719.,
Virágh Rajmund, Szent Ferenc fiai Esztergomban, 1927.,
Dr. Pálinkás László: Esztergom XVIII. szd.- művészeti emlékei, Bp., 1937.,
Villányi Szaniszló: Néhány lap Esztergom megye és város múltjából, Esztergom, 1891.,
Pifkó Péter: 1838-as árvíz története és összeírása, Esztergom, 1988., kézirat,
Fáy Zoltán: A generális utolsó útja, Bp., 2021.,
Gyetvainé Balogh Ágnes, Fekete J. Csaba: Sándor Antal palotaépítkezései, Műemlékvédelem, 2009/4.,
Egri Gábor: Pilisszentkereszti ciszterci apátság romjai, Kirándulás a történelembe, 2017. 08.30.,
Prothocolum, 1718.,
Novum Protocollum, 1778.,
Fridrich, Urban, Historia seu compendiosa descriptio provinciae Hungariae ordinis Minorum S. P. Francisci strictioris observantiae, militantis sub gloriosissimo titulo Sanctissimi Salvatoris, Cassoviae, 1759.,
Eugenius, Kósa, Antiquarii Provinciae S. Mariae in Hungaria Ordinis Minorum S. P. N. Francisci strictioris observantiae collectanea, 1774.,
Religio, 1850. évi II. száma,
Sacra musica, Musicalia énekeskönyv, Szent Anna ferences templom, Esztergom, 1717.