2021. szept. 23.

LÁP ÜLEPSZIK AZ IDŐRE (Gavallér János verse)

LÁP ÜLEPSZIK AZ IDŐRE

„Árulók, latrok, újgazdagok” – sajgott a szív, s nem éreztétek. Huszonnégy millió ellenségről szónoklatotokat zengtétek; van bőr a pofátokon, „reggel, délben, este” hazudtatok, hazudtatok a hatalomért trükkök százait csatasorba a demokrácia ellen. Sóhegy-bálvány hit tükörképe Lót felesége néz hazugságaitokra, de pusztulni kell, a bűnnek pusztulni kell! „Reggel, délben, este” hazudtatok, hazudtatok a hatalomért trükkök százait csatasorba a demokrácia ellen. Ideig-óráig tűr az Isten, s nincs bűze a bűnnek, a láp ülepszik az időre, s kiszárad a testbe zárt, a tükörbe olvad a bőr. „Délben, este, éjjel” a tükörben olvad a bőr, semmit tanított az eszme, hadovált össze-vissza a böszme. Hatalomharcot vívott huszonnégy millió ellenséggel, mert mint sejtette; egységbe kell trombitálni, a véres karddal a lelkeket. S „délben, este, éjjel” hazudtatok, hazudtatok. „Árulók, latrok, újgazdagok” – nincs bűze a bűnnek, míg ülepszik a láp, kocsonyás álgereben minden megfontolt vágy, hazudtatok, hazudtatok a hatalomért trükkök százait csatasorba a demokrácia ellen.