LÁTSZATESŐ (Gavallér János verse)

  LÁTSZATESŐ

Pernye száll, s apró szikra

éjsötét csillagos égen,

végtelenbe az estszózat

pislákol, repül a remény.

Magával visz a képzelet,

máglyatűzzel elillanó

irigyen részvét-szeretet:

szabad-gondolatért titok.

Gyón az ártatlan félelem.

Megbánást fogad alkuként:

Nem szabad neki semmit sem,

magolja most, mit fúj a szél…

Semmivel ütközött gnóm gőg

parancsol. Porladt szabadság

hull a földre – látszateső –,

mélyet sóhajt a levegő.

2021. 04. 11.