Magyarok Országos Gyűlése: Ahol mi összegyűlünk, biztosak lehetünk, hogy a Teremtő teszi a dolgát...

–

„Az Őszinteség ellen vét mindenki,

aki nem önmagát adja,

vagy nem adja magát oda egészen.

Ez az oka annak, hogy jó tanácsaink hatástalanok maradnak vagy éppen ellenkező hatást érnek el.”

Karácsony Sándor: Ocsúdó magyarság

Vukics Ferenc írása

Régebben a tejfölt úgy hamisították, hogy liszt és tej keverékét, illetve lisztből főzött csirizt adtak a tejfölhöz, így növelve annak mennyiségét és javítva az állományát. Akkoriban a helyi piacokon, vásárokon a hatóság szakemberei a jód segítségével a helyszínen is könnyedén ki tudták szűrni a hamisított termékeket. Amikor a jódot rácsöpögtették a termékre, a valódi tejfölön barna maradt, míg a hamisított terméken (a keményítővel való reakció miatt) mélykék vagy egyenesen fekete színűre változott. Kisiskolásként komoly hatással volt rám a környezet órán elvégzett kísérlet. Először szembesültem azzal, hogy a körülöttem lévő világban vannak olyan dolgok, amelyek nem valódiak, de megnyugvással fogadtam, hogy ha tudjuk a módját, a csínját-bínját a dolgoknak, akkor nem kell aggódnunk, mert gyorsan leleplezhető a hamisság. Úgy éreztem, hogy érdemes tanulni, megismerni a világot és minden pillanatban feszülten figyelni a világ minden rezdülésére.

Néhány év múlva azt tanultuk biológiából, hogy vannak olyan növények vagy növénytársulások, amelyek egy-egy környezeti tényező változására olyan érzékenyen reagálnak, hogy jelenlétükkel vagy hiányukkal indikátorként jelzik az adott környezeti tényező hatását. A csalán például tömegesen jelenik meg azokon a helyeken, ahol a talaj sok nitrogénvegyületet tartalmaz és tápanyagban gazdag, a zuzmók pedig nagyon érzékenyek a levegő kén-dioxiddal való szennyezettségére. A zuzmók jelenléte vagy hiánya pontos jelzője a levegőszennyeződés mértékének. A romló körülményekre a zuzmók már rövid időn belül a gombákból és algákból álló telepeik teljes elhalásával reagálnak. A kéregzuzmók akár 4500 évesek is lehetnek, és a leggyorsabban növő fajok is jó, ha évente 1 cm-t nőnek. Egy szennyező időszak után legalább öt év kell nekik a regenerálódáshoz és a következő növekedési fázishoz.

A hegymászás, a túrázás a terepfutás, mindig is az életem fontos része volt, és a tanultak után mindig figyeltem az indikátor növényeket a természetben, és a zuzmók jelenléte mindig jelezte, hogy az adott élőhelyen évek, évszázadok óta „rendben mennek a dolgok”. A biológiai indikátorok egyik legnagyobb előnye, hogy tükrözik a környezeti tényezők összhatását és a teljes környezet állapotát. Láthatóbbá teszik a környezeti változások mértékét és irányát. Használatukkal szükségtelenné válnak a biológiai hatások fizikai és kémiai mérései. Nem kellenek hozzá drága gépek, bonyolult eszközök és számítások. Az élet „önmagával” méri magát.

Nemrég szabályosan „megróttak” bennünket, hogy tavaly miért is maradt el a Magyarok Országos Gyűlése és hogy továbbra sincs „valódi” költségvetése a rendezvénynek. „Ez egy nagyon fontos rendezvény. Tessék komolyabban venni! Ennyi idő alatt már meg lehetett volna tanulni, hogy hogyan kell pályázni. Ha másoknak megy, akkor Önök is megpróbálhatnák!”

2009-ben az első Magyarok Országos Gyűlését példátlan összefogással, uniós, állami és vállalati támogatás nélkül valósítottuk meg. Néhány nap alatt 7200 önkéntesünk egy „várost” épített fel a pusztában, hogy a lehető legjobb körülmények között fogadjuk a látogatók tíz és százezreit. Sokat viccelődtünk akkoriban azon, hogy csak azért sikerülhetett, mert „nem tudtuk, hogy így nem lehet megcsinálni”. A meghívott skót, ír és lengyel szervezetek elképedve látták az összefogás erejét, a rendet, a tisztaságot és az eltökéltséget. „Elvileg” nálunk régebbi, tapasztaltabb és nagyobb létszámú szervezeteket képviseltek, mégis azt mondták, hogy „erre” (ilyen szintű szervezettségre) még évtizedek múlva sem lennének képesek.

A válogatott angliai sikere után olvastam az egyik hozzászólásban, hogy azok a fanyalgók, akik egy ilyen történelmi sikernek sem tudtak örülni, igazán kerékkötői a magyar közgondolkodásnak és „két lábon járó bizánci méregkeverőként élik a mindennapjaikat”. „Vannak emberek, akik a problémákra tudják a megoldást, míg egyesek abban élik ki magukat, hogy a megoldásra találnak problémát”.

Nálunk is voltak fanyalgók, akik (önmagukból kiindulva) nem hitték el, hogy létezik ilyen mértékű összefogás. Ők biztos forrásból tudták, hogy a MOSZAD, a kommunisták, a fasiszták, az „akárkisták” biztosan benne voltak ebben az „összeesküvésben”, mi (a szervezők) ellenben megdöbbenve vettük észre, hogy minden kritika ellenére mennyire életképes a magyar társadalom. Azzal biztattuk magunkat, hogy csak neki kell állnunk, és a Teremtő úgyis „észreveszi” az erőlködésünket és átveszi a „főszervezői” feladatokat.

Próbálkoztunk mi pályázatokkal, reklámokkal, hirdetésekkel, de hasztalanul.

A Magyarok Országos Gyűlése a személyes kapcsolatoknak köszönhette a sikerességét és az emberek „életösztönén” alapult.

A „támogatott rendezvények” olyan erőforrásokból születnek meg, amelyeket máshonnan vonnak el egy amúgy működésképtelen struktúra működtetésére. Pontosan a fordítottja történik, mint amit az élet diktál. Géczy Gábor barátom szokta volt mondani, hogy „tavasszal kalapáccsal sem lehet visszaverni a füvet a földbe”, mert az élet helyet követel magának, míg a „külső finanszírozású” rendezvények „lopják” az életerőt másoktól (valahonnan) annak érdekében, hogy létüket biztosítsák.

„Szerencsére” nekünk nem „sikerült” pályázati pénzeket nyernünk. Úgy csinálunk mindent, mint a régiek. Hozzuk a sátrat, a szöget, a krumplit, a kötelet és elsősorban magunkat.

Lehet válság, üzemanyaghiány, dráguló élelmiszer, az adomány és a segítség és az emberség nem „árfüggő”, a mi alapjaink változatlanok maradnak. Éppen ellenkezőleg,

a válságok hozzák el számunkra a „szabad versenyt”. Ekkor derül ki igazán, hogy ki és mi is az igazán életképes. Az, ami másokat „elsorvaszt” és „tönkretesz”, minket csak megerősít.

A támogató el is vár valamit a támogatásáért. Pályázatok és politikai elkötelezettség nélkül mi meg tudtuk őrizni a szabadságunkat és ennek a népnek ez a legfontosabb öröksége.

Számomra a Magyarok Országos Gyűlése a magyar társadalom „bioindikátora”. Nem kellenek bonyolult elméletek, szakemberek, szervezetek, mesterséges intelligencia által kreált mérőszámok ahhoz, hogy megtapasztaljuk, hogy mennyire vagyunk életképesek és „válságállóak”.

A szervezők sokszor „kishitűek”, mert tudják, hogy ezt lehetne még jobban csinálni. Ebben igazuk van, de közben elfelejtik, hogy rajtunk kívül nincs másik ilyen méretű magyar rendezvény, amely pénz nélkül, ilyen mértékű önkéntes munkával jön létre.

Azok az emberek pedig, akik képesek mindezt összehozni, minden hibájuk ellenére nagyon értékesek, és elképesztően hasznos tapasztalatokat halmoznak fel arról, hogy milyen is a „szerves”, az „organikus” működés. Ők mindig pontosan tisztában vannak a magyar táradalom valódi állapotával.

Voltunk együtt már sok százezren is, és volt, amikor tizedannyian sem. Voltak évek, amikor nem volt Magyarok Országos Gyűlése. Számomra minden olyan alkalom, amikor a magunk erejéből, emberségéből, jószándékából találkozhatunk, azt jelenti, hogy életképesek vagyunk. Aki pedig „él”, az bármikor képes növekedni és többé válni. Az élet önmagával méri magát. Mi, egyszerű emberek csalánként és zuzmóként jelezzük, hogy egyre termőbb a föld és egyre tisztább a levegő és képesek vagyunk a „hamis tejfölt” leleplezni. Ott, ahol mi, magyarok összegyűlünk, biztosak lehetünk abban, hogy a Teremtő teszi a dolgát.