MÁJUSFA EMLÉK (Gavallér János verse)

MÁJUSFA EMLÉK

Gyűjtöttem orgonát, gyöngyvirágot,

s bolyongtam egész éjjel,

kerestelek.

Mert itt belül, itt fészkelsz, otthonod

lett minden lélegzetem.

Gyötört testem:

Hol talállak meg, elveszett boldogság?

Aztán szedtem még labdarózsát,

itt-ott találtam még aranyesőt,

gondoltam, elviszem az erdőt,

hátamon, hozzád ózon-levegőt,

hagy halljam nevetésed, sóhajod!

Bolyongtam egész éjjel,

ébren álmodtam, hogy átölelsz,

nevetsz, mosolyogva engeded,

hogy szívedhez érjen a szívem.

Csillagok vigyorogtak csak rám.

Képzeletem álomveremből

vergődve kúszott az égig érő fán,

s mint vakond, bámultam a fejemből,

végtelen sötétbe borult éjt.

Utakat kerestem, melyek vezetnek

ablakodhoz, ahol térdre rogyhatnék

és elmesélhetném,

milyen kihalt a világ nélküled!

Roncsvárak a remények, s luftballon

a csillagok üzenete, ha nincs

mellettem a tested!

Kerestem kapaszkodókat, nincs.

Hervadnak a virágok,

az erdő korhad,

tücskök hegedűjét nem fogom hallani,

s a nyár, mint perzselő szívnapsugár,

örökre elnyeli

az összes május éjszakát.

2017.05.01.