Március 15-ről másképpen. A pénzügyi szabadságharc
Amit a hazai sajtó sem mond el nekünk
A forradalom és szabadságharc idején infláció nem volt, és devalváció is csak a császári hatalom erőszakos fellépései miatt fordult elő helyenként. Kossuth bebizonyította, hogy ha egy öntudatra ébredt társadalom a saját kezébe veszi a pénzhatalmat, akkor ércfedezet nélkül, külső, magas kamatozású hitelek nélkül is gazdasági virágzás indulhat be. Az 1848 és 1849 évi pénzügyi szabadságharc tehát sikeres volt. Bukását nem életképtelensége, hanem katonai túlerő okozta, azaz nem pénzügyi okok.
A pénzügyi szabadságharc gazdasági értelemben nem is szenvedett vereséget. A gyarmatosító császári hatalom katonai, rendőri és adminisztratív eszközökkel semmisítette meg eredményeit. Ma már bizonyítható, hogy ebben döntő szerepe volt a szálakat a háttérből mozgató, és megriadt nemzetközi pénzkartellnek. A szabadságharc leverését követő bosszúállásban hírhedtté vált Haynau tábornok – a bresciai hiéna – pedig nemcsak a I. Ferenc József császárt képviselte, de az Osztrák Nemzeti Bank tulajdonosait is, hiszen anyai ágon a Rothschild családhoz tartozott.
A nemzetközi pénzkartell számára veszélyes volt a magyar példa, hogy egy nemzet képes a saját kezébe venni, és a társadalom egésze szolgálatába állítani a pénz hatalmát, és mindennek nem a megjósolt pénzügyi összeomlás, hanem gazdasági felvirágzás az eredménye.
(Ma újra időszerű a pénzügyi szabadságharc Magyarországon. Sőt, a szabadságküzdelemnek immár csak ez a formája időszerű, mert a gyarmatosítás napjainkban nem katonai, hanem pénzügyi eszközökkel történik. A nemzetközi pénzkartell a központi bankok függetlenné tételével, azaz saját magánellenőrzése alá vételével, beépült az egyes országok – és államszövetségek – politikai rendszerébe, mint új, ellenőrizetlen hatalmi ág. Ez a hatalmi ág nemzetek fölötti, hierarchikusan épül fel, és kemény pénzügyi kényszerítőeszközökkel rendelkezik. Kossuth példáját követve, sajnos ma sem tehetünk mást, minthogy kiharcoljuk, hogy a magyar pénz ismét a magyar társadalomé legyen.)
Az Osztrák Nemzeti Bank követelte, a császártól, hogy számoljon le a magyarokkal. Ezért a császári udvar Jellasics horvát bánt bízta meg azzal, hogy hadsereggel rendszabályozza meg a rebellis magyarokat. Az akkor még hadsereggel nem rendelkező magyar kormány azonnal toborzásba fogott, kiképezte és fölszerelte a hadseregét, és fölvette a harcot azzal a horvát haderővel, amely mögött ott állt a bécsi udvar, a Rothschild-ok, és a harcban gyakorlott osztrák hadsereg. A magyar honvédek ellátását már az új pénzzel fizették. (Kossuth bankó) Kiderült, hogy Magyarországon mindenki elfogadja a Kossuth bankót.
Ez a sebtében toborzott magyar hadsereg 1848. szeptember 29-én Pákozdnál szétkergette az országba betört Jellasics által vezetett sereget. Így megszületett a magyar honvéd hadsereg és egy nagyszerű győzelemmel indította el a pályafutását.
V. Ferdinánd 1848 márciusában engedményeket tett Batthyány Lajos magyar miniszterelnök független kormányának.
A bécsi Rothschild-ok ebbe nem törődtek bele, és minden eszközzel akadályozták, hogy Magyarországnak olyan pénze legyen, amely független az ő befolyásuktól. Ugyanis a Kossuth-féle intézkedésekkel Magyarország megszerezte a monetáris felségjogokat, ami példátlan volt a Habsburg birodalomban.
A Rothschild-ok rávették a császárt arra, hogy azokat a javaslatokat, intézkedéseket, amelyek az áprilisi törvények végrehajtásával, az önálló magyar pénzrendszer kialakításával a magyar hitel rendszerrel a Magyar Nemzeti Bankkal függtek össze, vonja vissza.
1848. december 2-án az udvari kamarilla V. Ferdinándot lemondatta minden címéről unokaöccsének, a 18 éves Ferenc József főhercegnek (Ferenc Károly főherceg és Zsófia főhercegné fiának) javára. (Magyarország királyának címéről – közjogi értelemben – „nem mondhatott le”, ezért a magyarok a szabadságharc ideje alatt, egészen az 1849. április 14-én kimondott trónfosztásig mindvégig őt tekintették magyar királynak.)
Végül Ferenc József Varsóban térden állva kezet csókolt I. Miklós orosz cárnak, aki 200 ezer katonával bérmunkában vállalta a magyar szabadságharc leverését, amit meg is tett.
Az orosz cár álláspontja az volt, hogy a napóleoni időszak után, 1815-ben a bécsi kongresszuson létrehozott Szent Szövetség érdekeinek megfelelően a rebellis magyarokat le kell verni.
A szabadságharc bukását követően az ONB összes kívánsága teljesült. Magyarországon 1873-ban már 482 pénzintézet, 160 különböző biztosító intézet, de csak 164 nagyobb iparvállalat működött. Ezek szinte mind a Rothschild-ház által irányított pénzkartellhez kapcsolódtak valamilyen módon. Az informális pénzkartell működését irányító és végző bankárhatalom a személyi kapcsolatokon, és a gondosan kiépített összefonódásokon keresztül biztosította pénzügyi egyeduralmát. A szabadságharc után az ONB és a mögötte álló nemzetközi pénzkartell erőteljes nyomást gyakorolt a Habsburg uralkodóházra és a kormányzatra, hogy az keményen lépjen fel az önálló magyar pénzt követelő magyar kormánnyal szemben.
A Monarchia részét képező Magyar Királyságban nem volt a Rothschild-érdekeltségtől független egyetlen jelentős vállalat sem. Magyarország nemzetgazdasága a Rothschild-ház hegemóniája alatt működött. Az egész ország ipari és kereskedelmi élete egyetlen pénzügyi szervezet láthatatlan, kellően álcázott, de erős akaratának volt alárendelve.
A magyarok sajnos nem tudták, hogy kivel állnak szemben, mert az elrejtőzött az arctalan pénzviszonyokban. A magyar társadalom a király ellen fordult, de az ellenség valójában egy rejtőzködő pénzcsoport volt. Az emberek nem voltak tudatában, hogy a nemzetközi pénzoligarchia létrejöttével a kamatozó hitelpénzrendszer vette át fokozatosan az irányítást. A pénzoligarchia azonban nemcsak kamatszedés formájában fosztogatta az országot, de úgy is, hogy titkos-kartellt hozott létre, és ezzel egész Magyarországot gazdasági függőségbe tudta taszítani. Ez pedig lehetővé tette az értékteremtő munka eredményének egyre növekvő kisajátítását hitelezési és kartellezési technikákkal.
A Rothschild-ház az általa irányított láthatatlan pénzkartell létezését minden lehetséges módon titkolta. A Monarchián belül Magyarország csak a külső kényszerek hatására lépett be abba a világháborúba, amelyet – ma már bizonyíthatóan – a szuper gazdag beruházó bankárokból álló, nagyhatalmú nemzetközi pénzkartell készített elő és robbantott ki.
A szabadkőművesség már 1848-ban is azt akarta, hogy Magyarország egy szabadkőműves állam legyen. Az akkori európai forradalmak a párizsi (Grand Orient) központú nemzetközi szabadkőműves páholy által elindított mozgalom sorozat volt. Magyarország feldarabolását úgy akarták elérni, hogy Rudolf trónörököst – Erzsébet királynőnek és Ferenc Józsefnek a fiát – beszervezték szabadkőművesnek és esküt tétettek vele arra, hogy Magyarországot kiszakítja a Monarchiából és egy szabadkőműves állammá teszi, amelynek ő lesz az uralkodója. Mivel Rudolf erre megesküdött, de nem hajtotta végre – talán azért nem, mert képtelen volt a saját apja ellen fellázadni –, ezért Mayerlingben vagy öngyilkos lett Vecsera Máriával, vagy cseh szabadkőművesek ölték meg.
Mindez jól példázza, hogy a pénz egy bizalmon alapuló jel, és mint közvetítő közeg működőképes. Ha az egyes államok a pénzkartelltől vissza tudnák szerezni azt az állami felségjogot, hogy ők bocsájthatják ki a gazdasági élet közvetítő közegét, azt a jelet, amit pénznek neveznek, akkor nem lenne szükség a pénzhatalmi világ-elitre.
Ezt természetesen ma is meg lehetne csinálni, de erről nem lehet meggyőzni azt a Brüsszelt, amely ennek a pénzkartellnek a vazallusa.
Kapcsolódó cikkeink:
