Maszkok parányi műanyag-részecskéit találták tüdőműtéten átesett emberek tüdejének mélyén
Maleczki József (Szilaj Csikó) fordítása
BY JOSEPH MERCOLA TIME JUNE 1, 2022 PRINT
A műtéti maszkok készítéséhez használatos mikroműanyagot találtak 13 tüdőműtéten átesett beteg közül 11 tüdejében. Az adatok azt mutatják, hogy ezek a részecskék bejuthatnak a véráramba és a szervekbe, az agyba és a fejlődő magzatokba.
A történet áttekintése
A kutatók 39 féle mikroműanyagot találtak 13 műtött emberből 11 tüdőszövet-mintájában. Ezek közül 12 fajta általában műanyagpalackokban, zsinegekben, ruhákban és sebészeti maszkokban található.
Egy légzésvédelmi szakember szerint a sebészeti maszkok nem felelnek meg a maszk hivatalosan jóváhagyott meghatározásának, hanem inkább „légzésgátlók“. Hangsúlyozta, hogy az ezekből kiáramló mikroműanyagok elég kicsik ahhoz, hogy belélegezzék őket.
A kansasi kóresetek, kórházi kezelések és halálesetek adatainak elemzése kimutatta, hogy a maszkviselést kötelezővé tevő megyékben nagyobb volt a halálozási arány, mint amelyekben nem volt kötelező a maszk viselése. A mikroméretű műanyagrészecskék elég kicsik ahhoz, hogy ha belélegezzük vagy megesszük őket, a véráramba kerülve áthatoljanak a membrángáton. Egy csecsemő első székletében is megtalálták őket, ez pedig arra utal, hogy az anyja mikroműanyag-szennyeződésnek volt kitéve; egy állatkísérletben nanopolisztirol részecskéket találtak a magzat agyában, májában, veséjében és tüdőszövetében 24 órával az anyaállatot ért szennyezés után.
Mindenütt vannak apró, szezámmagméretű vagy annál kisebb műanyagdarabkák. A hírek szalagcímeiben gyakran szerepelnek ép műanyag-zacskók, gyűrűk és palackok, mint a környezetet fenyegető elsődleges veszélyek — és ezek valóban károsak a tengeri élővilágra, és még sok másra is — de a mikroműanyagdarabok ezeknél kisebbek, sokkal alattomosabbak, és még ártalmasabbak lehetnek. Egy nagy-britanniai1 tanulmány2 végzői 13 beteg közül 11 tüdejében találtak mikroműanyagokat.
2013-ban világszerte 299 millió tonna műanyagot állítottak elő, ennek nagy része az óceánokba került, veszélyeztetve ezzel az élővilágot és a környezetet.3 Ez a szám 2021-re 418 millió tonnára ugrott4. 2018-ban csak az Egyesült Államokban 35,7 millió tonna műanyag keletkezett, és 27 millió tonna került a hulladéklerakókba, ez a mennyiség az összes település szilárd hulladékának 18,5%-át tette ki.5
Ismeretes, hogy a műanyag-termékekben levő vegyi anyagok károsítják az endokrin rendszert.6 Ezek a vegyi anyagok hasonló szerkezetűek, mint a természetes nemi hormonok, és zavarják e hormonok normális működését a szervezetben.7 Ez különösen nagy bajt okoz a gyermekekben, hiszen ők még a növekedés és a fejlődés életszakaszában vannak. Még nem lehet számokban kifejezni, hogy mekkora árat fizet a társadalom azért, mert mindenütt használják és terjesztik a műanyagokat. Bizonyítható, hogy az endokrin rendszert károsító vegyi anyagoknak – pl. a ftalátoknak – való hosszú távú kitettség jelentősen veszélyezteti az egészséget és a termékenységet.
A környezetbe kerülő műanyaghulladék mennyisége évről évre növekszik, minthogy a gyártók továbbra is eldobható csomagolásba csomagolják a termékeket, a fogyasztók pedig továbbra is igénylik az eldobásra alapuló életmódot. Egy olyan időszakban, amikor érdekvédelmi csoportok arra figyelmeztetnek, hogy műanyagok potyognak az égből8 és globális tragédiát idéznek elő9, a COVID-19-es világjárványtól még súlyosabbá vált a műanyagok okozta baj.
Egy tanulmány mikroméretű műanyagot talált 13 páciens közül 11-nek a tüdejében
Évtizedek óta végzett kutatások mutatták ki, hogy az emberek belélegzik a légszennyezés mikrorészecskéit, az élelmiszerekkel és a vízzel is elfogyasztják ezeket. Egy 2021-es boncolási tanulmány10 20 vizsgált személy közül 13-ban mutatott ki mikroműanyagokat, és több mint 20 évvel ezelőtt egy 1998-as amerikai tüdőrák-vizsgálatban11 114 vizsgált tüdőszövetminta közül 99-ben találtak műanyag-részecskéket és -szálakat. A Természettudományi Múzeum szerint12 a mikroműanyagok mérete kisebb, mint 5 milliméter. A mikroműanyagokat „korunk egyik legnagyobb ember okozta katasztrófájának” nevezik. Noha a mikroműanyagokat használják az iparban, legtöbbjük akkor keletkezik, amikor leválnak a környezetben levő nagyobb műanyagtermékekről.
Az elsődleges mikroműanyagok ipari felhasználásra készülnek, például homokfúvókhoz, kozmetikumokhoz vagy mikroszálas ruházathoz használt, kisméretű anyagok. A másodlagos mikroműanyagok a nagyobb műanyagtermékek lebomlásából származnak, ezt a környezeti roncsoló hatások okozzák.13
A Hull York Medical School egyik tudóscsoportja annak elemzésére törekedett, hogy milyen hatással van a mikroműanyagok belégzése az emberi szövetekre. Korábbi kutatásokban már találtak szintetikus szálakat tüdőszövetben, de a kutatók szerint nem erősítették meg megbízható tanulmányok a mikroműanyagoknak a tüdőszövetben való jelenlétét. A jelenlegi tanulmányban 13, tüdőműtéten átesett beteg tüdőszövetét elemezték. 13-uk közül 11-ében találtak mikroműanyag-szennyeződést.14 A munkacsoport 39 műanyagrészecskét talált 11 tüdőszövet-mintában. A tanulmány vezető kutatója, Laura Sadofsky docens nyilatkozott az eredmények jelentőségéről:15
„Korábban már találtak mikroműanyagokat emberi holttestek boncolási mintáiban. Ez az első megbízható tanulmány, amely élő emberek tüdejében mutatott ki mikroműanyagokat. Az is kiderül belőle, hogy ezek a tüdő alsó részein vannak. A tüdő légútjai nagyon szűkek, ezért senki sem gondolta volna, hogy eljuthatnak oda, de nyilvánvalóan eljutottak.
Ezek az adatok fontos előrelépést jelentenek a légszennyezés, a mikroműanyagok és az emberi egészség összefüggésének kutatásában. Az általunk talált mikroműanyagok fajtáinak és mennyiségének jellemzése mostantól reális feltételeket biztosíthat azon laboratóriumi expozíciós kísérletekhez, melyeknek célja az egészségügyi hatások meghatározása.”
A tanulmány szerzői megállapították, hogy a vizsgált alanyokban 12 féle mikroműanyag volt,
„ezeknek számos felhasználási módjuk van, és gyakran megtalálhatók csomagolásokban, palackokban, ruházatban, kötélben, fonalban és számos gyártási folyamatban. A férfi betegekben levő mikroműanyagok mennyisége lényegesen nagyobb volt, mint a nőkben.”16
Másik váratlan eredmény volt, hogy a tüdő alsó részeiben találtak nagyobb számú mikroműanyagot. A legelterjedtebb mikroműanyag-fajta a polipropilén (PP) és a polietilén-tereftalát (PET) volt17. Ez a megállapítás rámutat arra, hogy nemrégiben, a világjárvány idején mindenütt kék színű sebészeti maszkokat használtak, és ezekben a maszkokban a PP a leggyakrabban használt műanyag összetevő.
A szakértő szerint a COVID ellen használt arcfedők nem maszkok
Egy 2021-ben közzétett tanulmány18 a kék sebészeti maszkok viselésének és a mikroműanyagok belélegzésének kockázatát vizsgálta. A kutatók megállapították, hogy a maszkok újrafelhasználása növelheti a mikroműanyag-részecskék belégzésének kockázatát, és a maszk nélküli légzéssel összehasonlítva az N95-ös légzőkészülékek használatakor volt a legkisebb a kibocsátott mikroműanyagok száma.
Azt mondták:
„A hagyományos sebészeti maszkok, a pamut- divat- és aktívszenes maszkok viselése megnöveli a szálszerű mikroműanyagok belégzésének kockázatát”19, mégis ezek használatát írták elő, pedig Chris Schaefer, légzésvédelmi szakember és képzési szakértő szerint ezek, az emberek milliói által világszerte használt maszkok ténylegesen nem is maszkok.20 Schaefer ezeket „légzésgátlóknak” nevezi, minthogy „nem felelnek meg a maszk hivatalos meghatározásának”.
Hangsúlyozta, hogy a fogyasztók által Kanadában, az Egyesült Államokban és a világon mindenütt használt sebészeti maszkok kibocsátotta műanyag-részecskék elég kicsik ahhoz, hogy belélegezzék őket.21
„A [megfelelő] maszkon a száj és az orr előtt kialakított légzőnyílások vannak, ezek biztosítják a könnyű és erőfeszítés nélküli légzést. A légzésgátló a száj és az orr fölött is záródik, ezért felfogja a kilélegzett szén-dioxidot, és arra kényszeríti önt, hogy újra belélegezze, ezzel csökkenti a belélegzett oxigén szintjét, és megnöveli a szén-dioxidét. Tehát nem biztonságos a viselésük.”
Arra biztatja az embereket, hogy vágjanak fel egyet, és nézzék meg a laza szálakat, hogy milyen könnyen kiválnak a termékből.22
„A benne megrekedt hő és nedvesség okozza ezeknek a szálaknak kisebbekre való szétmállását. Az emberek minden bizonnyal belélegzik [a mikroműanyag-részecskéket]. Az elmúlt két évben nagyon sokat írtam ezeknek a légzésgátlóknak a veszélyeiről, az elmúlt két évben beszéltem tudósokkal [és más emberekkel] arról, hogy az emberek belélegzik a szálakat.
Ha olyan érzése van, mintha macskaszőr lenne a torkán, vagy bármilyen irritációt érezne a torka hátsó részén a viselése után, az azt jelenti, hogy belélegzi a szálakat”.
Megjegyezte továbbá, hogy
„mindenkitől meg kellene kívánni, hogy viseljen védőeszközt, aki a munkahelyén ilyenfajta szálaknak van kitéve. Ehelyett az emberek olyan termékeket használnak, amelyek növelik olyan szálak belégzésének kockázatát, amelyek „nagyon kicsi darabokra esnek szét, és hogy ez mit fog tenni az emberek tüdejével – és hogy mennyire fogja növelni szervezetük toxikus túlterhelését – azt hiszem, ezt néhány év múlva fogjuk megtudni.”23
Az arc eltakarása szintén növeli a COVID-19 halálozási arányát
Dr. Zacharias Fögen német orvos a Medicine című szaklektorált folyóiratban közzétett egy tanulmányt24, amelyben Kansas megyéinek adatait elemezte, összehasonlítva a maszkviselést kötelezővé tevő területeket azokkal a megyékkel, melyekben nem tették kötelezővé.
Megállapította, hogy a maszkviselési kötelezettség 85%-ra növelte a Covid-19-cel összefüggő halálozási arányt. A halálozási arány 52%-kal nagyobb maradt azokban a megyékben, melyekben kötelező volt a maszkviselés, még akkor is, ha az elemzés figyelembe vette az együtt ható tényezőket.
Fögen szerint az adatok további elemzése azt mutatta, hogy a hatás 95%-a „csak a COVID-19-nek tulajdonítható, tehát nem a maszk alatt maradó CO2-nek, baktériumoknak vagy gombáknak”25.
A jelenséget Foegen-hatásnak nevezte el, ez a cseppekben megrekedt és a maszkon lerakódott vírusrészecskék újbóli belégzésére utal, az pedig rontja a betegség kimenetelét. Azt írja:26
„A tanulmány legfontosabb megállapítása, hogy nem igaz amaz elfogadott vélekedés, mely szerint kevesebb ember halna meg azért, mert a maszkok csökkentik a fertőzések számát. A tanulmány eredményei határozottan azt sugallják, hogy a maszkviselési kötelezettség valójában körülbelül másfélszer annyi (hozzávetőleg 50%-kal több) halálesetet okozott, mint a maszkviselési kötelezettség hiánya.
A maszkhordási kötelezettség 1,85 ÷1,58-dal (vagyis 85%÷58%-kal) növelte a halálos kimenetelű esetek arányát) az ezt előíró megyékben. Az is megállapíttatott, hogy csakis a COVID-19 okozta szinte az összes halálozási többletet. Ez a tanulmány kimutatta, hogy az arcmaszk viselése nagy kockázatot jelenthet az egyének számára, és ezt a fertőzési arány csökkenése nem mérsékelné. Az arcmaszkok használata ezért alkalmatlan, ha nem éppen ellenjavallt a COVID-19 elleni járványügyi beavatkozásként”.
Fögen két másik nagy tanulmányt is említ, amelyek hasonló eredményre jutottak a halálos kimenetelű esetek arányával kapcsolatban. Az elsőt a Cureus című folyóiratban27 tették közzé. E szerint Európában nem találtak összefüggést az esetek száma és a maszkviselési kötelezettség betartása között, de pozitív összefüggést találtak a halálozás és e kötelezettség betartása között.
A második tanulmány28 a PLOS|One-ban jelent meg. Ez összesen 69 ország 847 000 emberénél mutatott ki összefüggést a COVID kedvezőtlen következményei és a kötelező maszkviselés között. E kutatók becslése szerint a kötelező maszkviselés megszüntetése csökkenthetné a kórházi kezelést igénylő és halállal végződő új megbetegedések számát.
A műanyagok sejtkárosodást és halált okoznak
Korábbi kutatások rávilágítottak arra, hogy a mikroműanyagok milyen hatással vannak a környezetre, az élővilágra és az emberi egészségre. Számos tanulmány azonban nem állapította meg, hogy összefüggés van a mikroműanyagok fogyasztása vagy belélegzése és a betegségek között. Ehelyett kutatási hiányosságokra mutatnak rá, és további tanulmányokat javasolnak.29
Egy 2022 áprilisában közzétett tanulmány30 arra enged következtetni, hogy ezek az adatok nem következetesek. A laboratóriumi adatok kellettek először annak megállapításához, hogy a mikroműanyagok az emberek által lenyelt vagy belélegzett részecskék mennyiségével arányos mértékben károsították az emberi sejteket. Ez a dolgozat egy 17 tanulmány alapján elvégzett metaregresszív[1] elemzés – e tanulmányok összehasonlították az emberi sejtekre kifejtett toxikus hatásokat a sejtkárosodást okozó mikroműanyagok mennyiségével. A kutatók megállapították, hogy a szabálytalan alakú mikroműanyagok okoznak sejtkárosodást, nem pedig a gömb alakúak, amelyeket általában a laboratóriumi kísérletekben használnak. Ez arra utal, hogy a korábbi, gömb alakú mikroműanyagokat használó kísérletekből származó laboratóriumi adatok nem mutathatják meg a mikroműanyagok emberi egészségre okozott károkozásának egészét. A tanulmány vezetője, Evangelos Danopoulos, a Hull York Medical School-ról [angliai orvosi kar – a ford.] elmondta, miért szaporodnak az ezzel foglalkozó kutatások: „Robbanásszerűen növekszik a számuk, és ennek nagyon is megvan az oka. Nap mint nap ki vagyunk téve ezeknek a részecskéknek: megesszük, belélegezzük őket. És nem igazán tudjuk, hogyan lépnek reakcióba a szervezetünkkel, ha egyszer már belekerültek”.31
Hová kerül a szervezetedben a műanyagszennyezés?
A kutatók megállapították, hogy az aprócska mikroműanyagok lerakódnak a tüdőben és a bélrendszerben, de nemcsak ott vannak jelen a szervezetünkben, hanem még a vérünkben is sodródnak. Holland kutatók 22 egészséges önkéntes mintáját32 elemezték, és a minták 77%-ában műanyag részecskéket találtak. Ezek a részecskék 700 nanométeresek vagy annál valamennyivel nagyobb méretűek voltak, az ilyen méretű műanyagrészecske felszívódhat a [sejt]membránokon keresztül.
Némely minták három különböző típusú műanyagot is tartalmaztak. A tanulmány szerzője ezt nyilatkozta a Guardiannek: „Tanulmányunk az első arra utaló jel, hogy polimerrészecskék vannak a vérünkben – ez merőben új eredmény. De ki kell terjesztenünk a kutatást, növelnünk kell a minták mennyiségét, a felmérendő polimerek számát stb.”33.
A kutatók azt írták, hogy további vizsgálatok szükségesek annak megállapítására is, hogy hol kötnek ki a szervezetben ezek a műanyagrészecskék. Kijelentették, „tudományosan megalapozott véleménynek” tartják, hogy a műanyagrészecskék a véráram útján jutnak a szervekbe, például azon adatok alapján, amelyek szerint az 50, 80 és 240 nm-es polisztirolgyöngyök és a mikroméretű polipropilén képes áthatolni az emberi méhlepényen.34 Miután ezek a mikroműanyagok áthatoltak a placentáris gáton [az anya és a magzat vérkeringését elválasztó, méhlepényen belüli gát – a ford.], az újszülött első székletébe kerülnek. Ez azt jelenti, hogy a csecsemő véréből a beleibe vándorolnak. Egy 2021-ben közzétett állapotfelmérő vizsgálat35 a mikroműanyagoknak való emberi kitettség mértékét vizsgálta, és megállapította, hogy a polietilén-tereftalát (PET) mikrorészecskéi megtalálhatók a mekónium-mintákban, azaz a csecsemő első székletében.
A csecsemők székletében levő PET mennyisége tízszer nagyobb volt, mint a felnőttektől vett mintákban, ez pedig arra utal, hogy a csecsemők szervezetében az anyától származó műanyag szívódik fel.
Hogy ez milyen hatással lesz az emberi egészség jövőjére, azt még vizsgálják. Egy állatkísérlet megállapította, hogy már 24 órával az után, hogy az anya nanopolisztirol- részecskéket lélegzett be, ezeket ki lehetett kimutatni a placentából és a magzat agyából, tüdejéből, májából, szívéből és veséjéből36.
Úgy tűnik, hogy a mikroműanyagok belégzése vagy megevése lehetővé teszi, hogy a mikrorészecskék bejussanak a véráramba, majd a létfontosságú szervekbe. Noha a kutatók kimutatták, hogy a környezetben található szabálytalan alakú mikroműanyagok sejtkárosodást és sejthalált okoznak, azt nem állapították meg, hogy milyen hosszú távú hatással vannak a betegségekre. Mégis biztosak lehetünk abban, hogy a sejtkárosodás és a sejthalál nem történik meg következmények nélkül.
Eredetileg a Mercola.com-on jelent meg 2022.május 25-én
Források és hivatkozások:
· 2, 17, 20, 21, 22, 23 Western Standard, April 17, 2022
· 27 Cureus, 2022;14(4)
· 34 Environment International, 2022; doi.org/10.1016/j.envint.2022.107199 3.3 Plastic’s biological fate?
Views expressed in this article are the opinions of the author and do not necessarily reflect the views of The Epoch Times.
A fordító megjegyzései:
Különös története van a Covid-19 járvány alatti maszkviselési kötelezettségnek. 2020 elején Anthony Fauci, egyebek között az USA elnökének legfőbb egészségügyi tanácsadója kijelentette, hogy „semmi sem indokolja azt, hogy az emberek maszkkal fedett arccal járkáljanak” („There's no reason to be walking around with a mask.”). Majd áprilisban már legfőbb szószólója volt az általános maszkviselési kötelezettség bevezetésének.
Ugyanez történt Németországban. Christian Drosten víruskutató és az akkori kancellár, Angela Merkel legfőbb járványügyi tanácsadója 2020 januárjának végén azt nyilatkozta, hogy „maszkkal nem lehet feltartóztatni a vírus terjedését” (Mit einer Maske ist das Virus nicht aufzuhalten).
Majd hamarosan ő is a maszkviselési kötelezettség támogatójává vált.
A Covid-járvány eddigi két éve alatt sokkal többször és tovább kellett itthon maszkot hordanunk lakásunkon kívül, mint ahányszor és ameddig nem. Tavaly hatóságaink addig is elmentek, hogy minden közterületen, tehát még a szabad levegőn is kötelező volt maszkot viselnünk. Ennek indokául ugyanazt a hamis érvet használták, mint a szinte csaknem általánosan kötelezővé tett „védőoltásra” való kényszerítésnek: úgymond, csak így vigyázhatunk embertársaink egészségére, és csak így tudhatjuk megakadályozni a vírus terjedését.
Időközben az idegen nyelven is tájékozódók megtudhatták, hogy az oltásnak, sőt vakcinának nevezett injekciók nem védik meg a beoltottat a Covid-fertőzéstől, sem attól, hogy a vírusfertőzést továbbadja. Azt is megtudhatták, hogy a sürgősségi, ún. vészhelyzeti eljárásban engedélyezett „védőoltásokat” a törvény megsértésével engedélyezték az Amerikai Egyesült Államokban, ugyanis a törvény szerint az engedély megadására csakis akkor lett volna lehetőségük az egészségügyi hatóságoknak, ha nem lett volna semmilyen más lehetőség a Covid-19-nek elnevezett betegség kezelésére, illetve megelőzésére. Ilyen pedig volt is, van is – az elegendőnél is sokkal több bizonyíték van erre –, csakhogy az erre legalkalmasabb gyógyszereket világszerte sok helyütt igyekeznek hazugságokkal lejáratni, elérhetetlenné tenni, nálunk pedig még büntetőeljárást is folytatnak azok ellen, akik ilyen gyógyszert próbáltak meg külföldről beszerezni.
A Szilaj Csikóban eddig megjelent írásokban, illetve idegenről magyarra fordított dolgozatok sokaságában volt már eddig is szó a maszkviselés értelmetlenségéről, sőt ártalmasságáról.
Ennek az írásnak közlésével szeretnénk segíteni minden egészségét óvni kívánó olvasónknak, és szeretnénk mindazoknak érvekkel is segíteni, akik tudják vagy legalábbis sejtik, hogy maszkviselésre való kötelezésünk csak átmenetileg szünetel.
[1]Az eredetiben meta-regression analysis – valószínűleg átvett fogalmazási hiba. A regresszív elemzés lényege, hogy a következményekből következtet vissza az előzményekre (a fordító megjegyzése)
