Megjelenés előtt a Magyarok Világszövetsége nagy Petőfi-könyve
A Magyarok Világszövetségének egyik legelmélyültebben dolgozó bizottsága az MVSZ Petőfi Sándor Bizottsága. Az elmúlt másfél évtized alatt három Magyarságtudományi Füzetet, négy könyvet adott ki és négy világkongresszusi Petőfi-konferenciát, valamint két önálló Petőfi-értekezletet szentelt annak a kérdésnek a tisztázására, hogy túlélte-e nemzetünk nagy költője a Segesvár melletti csatát, és amennyiben igen, akkor mi lett az Ő sorsa?
Ezek után eljött a nagy összegzés ideje, ami e megjelenés előtt álló, VÉGTISZTESSÉG című könyvben ölt testet. A heteken belül megjelenő, több mint 600 oldalas könyv máris előrendelhető a Magyarok Világszövetsége honlapján elérhető webboltban, itt:
A könyv rövid ismertetése:
Petőfi Sándor 1849. július 31-én tűnt el a Segesvár és Fehéregyháza között lezajlott csatában, és szinte attól kezdve felmerült esetleges száműzetésének gondolata is. Száznegyven évvel később, 1989 júliusában a szibériai legenda tisztázása érdekében indult egy magyar expedíció Barguzinba, ahol egy nemzetközi antropológus-csoport a 7. sz. sírból előkerült csontváz vizsgálatakor már a helyszínen megállapította, hogy semmi nem zárja ki, hogy az ne Petőfié legyen.
A könyv szerzői, a TÚLÉLÉST ÁLLÍTÓK 12 tételben foglalkoznak Petőfi eltűnésével, feltételezett szibériai elhurcolásával, lehetséges Bajkálon túli munkatábori tartózkodásával, barguzini kényszerlakhelyével, ottani életével és neki tulajdonított verseivel, halálának körülményeivel, sírhelyével és földi maradványaival.
Sorra bemutatják az utóbbi években keletkezett dokumentumokat, felfedezéseket, melyek megcáfolják a TÚLÉLÉST TAGADÓK eddigi elméleteit, és megerősítik Petőfi Sándor segesvári túlélésének, szibériai raboskodásának valószínűségét. Korabeli térképek és összeírások például azt bizonyítják, hogy 1849 után több Vengerka nevű település is létesült Szibériában, s az egyiket 1855-ben alapították.
Egy hagyatékból előkerült eredeti kézirat írásjellemzőinek, papír- és tintaanyagának, valamint vízjelének vizsgálata pedig azt erősítette meg, hogy a keltezése szerint 1851. május 20-án, Vengerszka-Szélón született vers szerzője csaknem bizonyosan maga Petőfi Sándor.
Mindezeken túl a barguzini 7. sz. sírban feltárt csontváz koponyájának megtalált CT-felvételei alapján 2026-ban elvégzett tudományos arcrekonstrukciója azt igazolta, hogy az ott eltemetett személy és a Petőfi Sándorról fennmaradt korabeli ábrázolások sajátosságai között erős összhang mutatkozik. A TÚLÉLÉS ÁLLÍTÓK tisztázási törekvésük során logikusan felépített bizonyításláncolatok segítségével hozzák közelebb a legendák feltételezett valóságelemeit a tudományos szempontokkal és eredményekkel.
Ezzel a megközelítéssel a Petőfi-ügyet – reményeik és várakozásuk szerint – egyszerre sikerült kiszabadítani egyfelől a puszta képzelgések, szélhámosságok, másfelől a különféle politikai, hatalmi megfontolások fogságából. A kötetet szaktanulmányok, irodalomjegyzék és névmutató egészítik ki.
Szerzők:
Borzák Tibor – Dalmay Árpád – Fuksz Sándor – Gál Csaba – Magi Zsolt László – P. Gulyás Márton – Patrubány Miklós – Varga Domokos György – továbbá: Gábor Emese, Pelbárt Jenő, W. Barna Erika
Szerkesztette:
Varga Domokos György
Adassék meg Petőfi Sándornak a VÉGTISZTESSÉG!
MVSZ Sajtószolgálat
