Mesterséges intelligencia, mesterséges megtermékenyítés, mesterséges valóság ‒ A szentség megdöntésének átlátása

Eredeti cikk:

Artificial Intelligence, Artificial Insemination, Artificial Reality, Seeing Through the Subversion of the Sacred,

By Julian Rose, Global Research, December 29, 2025

Schiller Mária küldeménye

A mesterséges szó szótári definíciója: „valami természetes másolatának elkészítése”. Igen, egy olyan világban élünk, amely egyre inkább úgy tűnik, mint valami természetes eltorzított változata, nem igaz?

A „természet” másolatának elkészítése, majd a valódi természetnek ezzel a másolattal való felváltása a mély állam kultuszának régóta fennálló nagy terve.

A „transzhumán” ugyanaz a mesterséges trükk a kifejezetten emberi szférában.

Az ember érzéketlen másolatának kifejlesztése és annak programozása, hogy digitálisan utánozza az emberi viselkedést – ez egy furcsa és egyértelműen idegen koncepció. Ezzel valósággá válik egy alacsonyabb rendű rabszolgafaj, amelynek beépített robotikus viselkedési mintáit „fejlett technológiának” tartják. Ez a faj a természet törvényeinek szisztematikus, diametrálisan ellentétes viselkedésével magához ragadja Isten szerepét.

A természet szaporodik és diverzifikálódik. Az AI redukál és monopolizál.

A természet minden szükségeset megad nekünk, hogy együnk, igyunk, lélegezzünk, és hogy örömteli és kiterjedt faj legyünk. A természet nagylelkűségében nincs hiány. Mégis, az emberiség bizonyos elemeinek deformált jellemzői a természet építőelemeinek torzulásához és megváltoztatásához vezettek, hogy így a földi élet teljes irányítását (tulajdonjogát) maguknak követelhessék. „Egy szép új világ”, amely teljes egészében antropogén digitális alkotásokból áll, és amelyben a valódi természet kifejeződései a perifériára szorultak, és csak homályos, periférikus szerepet töltenek be.

A géntechnológiával módosított fák, gabonafélék, magvak, gyümölcsök, zöldségek, rovarok, haszonállatok és közvetve az emberek is máris ennek a folyamatnak a tárgyát képezik, amely a természeteset mesterségessé teszi.

A mesterséges felülírja a természeteset, és még dátumokat is kitűztek, amelyek jelzik ennek a folyamatnak a befejezését. Az első fázis 2030-ig – az ENSZ nagy 2030-as fenntarthatósági programja. A második 2045-ig – a nagy Net Zero antropogén CO2-csalás.

Ezek a dátumok jelentős mérföldkövek annak a kísérletnek, amelynek célja a világegyetem létrehozását és működését szabályozó alapvető törvények eltávolítása, valamint azoknak a földön és a természeti világban való megnyilvánulásának megszüntetése.

Így egy átalakított faj (az ex-emberek) teljes mértékben manipulálhatóvá válik, hogy elvégezze azokat a feladatokat, amelyeket az életellenes feltalálói hasznosnak tartanak.

Hogyan történik ez a gyakorlatban?

A folyamat minden egyes lépése, több évtized – ha nem évszázad – alatt tovább növelte az ember elidegenedését mind a természettől, mind embertársaitól – és minden alkalommal „haladásnak” ünnepelték. Pseudo-tudományos áttörés a „szabadságot adó” technológiák terén.

De hol van a bizonyíték arra, hogy nyolc órát egy légkondicionált irodában a számítógép képernyője előtt ülni „haladás” lenne a nyolc órás, szabadban végzett munkához képest?

Javította-e az emberiség fizikai, mentális és szellemi egészségét ez az átállás a nagyrészt fizikailag aktív munkaerőről a nagyrészt szellemi és ülőmunkára?

Minden bizonyíték az alapvető emberi életerő, a mentális erő, a reprodukciós képesség, a pszichés stabilitás, a szellemi érzékenység, az érzékszervek reagálóképessége, a tartós koncentráció és a közös társadalmi felelősségérzet folyamatos csökkenésére utal. Mindez több stresszt, aggodalmat, félelmet és általános szorongást eredményez, ami viszont új betegségek megjelenéséhez vezet.

De a posztindusztriális emberiség többsége továbbra is a propagandagépezet illuzórikus hatalmának fogságában marad, amely a „status quo-hoz való alkalmazkodást” tartja elsődleges prioritásnak. Még akkor is, ha a racionális elme és az érzékeny szív rávilágít, hogy ez egyre gyorsabban sodorja az embert a szakadék szélére.

Mindez része annak a tervnek, amelynek célja az emberiségben az emberi megsemmisítése – és helyettesítése egy mesterséges intelligenciával rendelkező, digitalizált számítógépes interfésszel, amely mesterséges életerővé válik, és a viselkedést kvázi kormányzati/vállalati központosított ellenőrzési rendszerek és „minden internet” irányítja.

Ezért Elon Musk és társai elszántan törekednek arra, hogy 40 000 kémműholdat küldjenek az égbe, hogy a központi ellenőrzési rendszernek az emberi viselkedés minden apró részletét szolgáltassák.

Innen az EMF-frekvenciák impulzusos mikrohullámok segítségével továbbítják az üzeneteket 5/6G földi WIFI-tornyokon keresztül, amelyek jelei elég közel vannak az emberi agy frekvenciájához, hogy idegen gondolatokat ültessenek az emberi agy sejtjeibe és idegsejtjeibe. Az agyunkba.

A mobiltelefonok természetesen továbbítják ezeket az EMF-impulzusokat, és az okostelefonok még egy további dimenziót adnak hozzá azzal, hogy fényképezik és rögzítik a felhasználókat, amikor azok azt hiszik, hogy magánbeszélgetést folytatnak.

A „mesterséges” és az „intelligens” kifejezések felcserélhetők, és egyformán torzító és veszélyesek.

Barry Trower, a brit katonai sugárzásügyi szakértő, kategorikusan kijelenti:

„A Wi-Fi egy lopakodó fegyver”.

Ő ezt jól tudja, mivel az 1960-as években a Királyi Haditengerészetnél dolgozott az első titkos katonai Wi-Fi eszközök és mobiltelefonok fejlesztésén, és tanúja volt azoknak, hogy álcázott fegyverekként és radar zavaró eszközökként használták őket.

De még ezután is, miután megkapták/elfogadták ezt az információt, a mobiltelefon/okostelefon-felhasználók nem tesznek semmit azért, hogy véget vessenek szerelmüknek a mérgező játékokkal, és tegyék azt, ami nyilvánvaló: térjenek vissza a mára veszélyeztetett fajhoz, a vezetékes telefonhoz.

A mobiltelefonok kereskedelmi forgalomba kerülése óta eltelt mindössze harminc év alatt

a felhasználók már nem tudják elképzelni, hogy megszabaduljanak zseb méretű mikrohullámú sütőiktől.

Vagy hogy figyelembe vegyék az emberre és a természetre gyakorolt káros hatást, amelyet a 4G és 5G tornyokból terjedő, mindenütt jelen lévő és állandó agyi köd okoz, amelyek mikrohullámú jelei folyamatosan ontják sugárzásukat milliárdnyi aktív mobiltelefonon és más Wi-Fi-vel működő eszközön keresztül.

A Földnek van egy természetes védőpajzsa a magnetoszférában, az úgynevezett Schuman-rezonancia, amely 7,65 hertz frekvencián rezeg (lehet, hogy az utóbbi időben kissé eltolódott), és amely kölcsönhatásba lép a saját belső egészségi állapotunkkal és egyensúlyunkkal. Ennek a rezonanciának a védő és gyógyító erejét megzavarja az EMF Wi-Fi, amely nagyon hasonló hertz frekvencián működik.

Annak ellenére, hogy több száz, szakértők által lektorált tudományos kutatási cikk feltárta azt a nyilvánvaló tényt, hogy a pulzáló mikrohullámú sugárzás még a legalacsonyabb szinteken is rákkeltő és ideg-/agysejt-zavaró hatású, amelynek hatása kumulatív és nem közvetlenül érezhető,

a felhasználók MÉG MINDIG figyelmen kívül hagyják a veszélyt és azt a tényt, hogy másokat, akik nem vesznek részt a Wi-Fi technológiákban, arra kényszerítenek, hogy elviseljék függőségük következményeit.

Mindehhez hozzá kell adni azt a tényt, hogy a közösségi média és a vállalati/kormányzati propaganda által mindenütt jelen lévő információk telítettsége elbutította az egyén megmaradt ítélőképességét.

A Smart-függők számára elérhető szinte végtelen „információs választék” miatt mutatóujjukkal több száz felszínes, telefonon megjelenő hírt és képet görgetnek végig, miközben folyamatosan elterelik figyelmüket az élet mélyebb értelméről.

Olyanokat, akiknek többnyire nárcisztikus ideáljaik miatt nagyon sebezhetőek az ilyen kizsákmányolásnak, és akik önkényeztetésük miatt soha nem mernek szembenézni a nagyobb valósággal, nagyon könnyű manipulálni. Így arra a következtetésre jutunk, hogy a többséget annyira elcsábítják azok a technikai bravúrok, amelyek az évek során hipnotikus ragaszkodásba sodorták őket a „kényelmi kütyükhöz”, hogy nem tudják, vagy nem akarják összeszedni az akaraterejüket ahhoz, hogy megszabaduljanak attól, ami kiszívja az életet a „corpus vitae”-jükből.

„Nem”, válaszolnak, „én még mindig ember vagyok, és nem tudok élni a Smart megmentőm nélkül”.

A lopakodó fegyverek, algoritmusok, digitális kódok, mesterséges intelligencia és kvantumszámítógépek – hogy csak néhányat említsünk a modern korszak technológiai isteneiből – feltalálása mögött technikai zsenik állnak.

De a technológiai zsenialitás nem csodaszer egy jobb világhoz. Nem, csak egy disztópikus „szép új világ” – amelyet Aldous Huxley több mint nyolcvan évvel ezelőtt olyan pontosan megjósolt.

A függőség problémája az, hogy a függők nem ismerik fel állapotukat, és harmadik fél segítségére van szükségük, hogy megszabaduljanak szokásuktól.

De mivel a mesterséges és szintetikus találmányok átveszik a természet beépített, természetes gyógyító energiáinak helyét, egyre kevesebb a függőségtől mentes vezető, aki betölthetné ezt a szerepet.

Az emberiség nagy része a kezébe adja magát ellenségének, az életellenes, kontrollt gyakorló építőknek, akiknek a célja a „teljes spektrumú dominancia”. Ez azt jelenti, hogy elnyomják az igazi ember szívét/lelkét/szellemét, és helyette egy két-, vagy legjobb esetben háromdimenziós, ember alkotta, mesterséges változatot adnak, amely el van vágva a létezés valódi forrásától.

Akkor miért ne fordulhatnánk egy „bot"-hoz, hogy megkérdezzük, jó ötlet-e ez?

Miután Isten kiesett a képből, „a bot” lett a következő legjobb forrás, amely választ adhat egy ilyen metafizikailag terhelt kérdésre. A néhány nanoszekundum alatt megadott válasz a programozóknak köszönhető, akik több tízezer adatkészlethez férnek hozzá, amelyek egyre inkább tartalmaznak plágiummal létrehozott, szerzői joggal védett cikkeket, amelyek újrarakott algoritmikus szómintaiból egy kifinomult, sőt mélyreható, átgondolt véleménynek tűnő keverék születik.

Azonban ez biztosan nem mélyreható. Csak egy halom újrahasznosított, másodkézből származó, digitálisan és algoritmikus módon összerakott traktátum, amely folytonosság, intelligencia és akár „átgondoltság” benyomását kelti.

Az ésszerűen intelligens embereknek nem szabad bedőlniük ennek a hamisítványnak.

Képesek-e az emberiség tudatosabb rétegei megtanulni választani – dönteni –, hogy rabszolgatársadalom foglyai akarnak lenni, vagy inkább kiharcolják azt a szabadságot, amely alapvető születési jogunk?

Legyenek azok között, akiknek nem kell leülniük és elgondolkodniuk ezen, mert az emberek, akiket túl sokáig csábított a kényelem, nem fognak újra felkelni.

Egyszerűen csak mozgósítsák az akaraterejüket, hogy legyőzzék az önmaguk által előidézett bénultságot, amely oly sok ügyfelet csábított a lélektelen, mesterséges valóság ópiumbarlangjába.

Ha egyszer ráébredtünk, nincs visszaút. Csak egyre növekvő vonzódás a valódi szabadság édes illata iránt.

Az a mélyen gyökerező ösztönzés, hogy a szeretet, a bölcsesség és az igazság biztosan győzedelmeskedjen.

*

Kattintson az alábbi megosztás gombra, hogy e-mailben továbbítsa ezt a cikket. Kövessen minket az Instagram és a X oldalakon, és iratkozzon fel a Telegram csatornánkra. A Global Research cikkei megfelelő hivatkozással szabadon újraközölhetők.

Julian Rose az Egyesült Királyság ökológiai gazdálkodásának korai úttörője, író, geopolitikai elemző, nemzetközi aktivista és műsorvezető. Julian elismert könyvéről, az Overcoming the Robotic Mind-ről és más műveiről a www.julianrose.info weboldalon találhat információkat. A könyvek Julian közvetlen megkeresésével vásárolhatók meg: lásd a „reviews” (vélemények) alatt a „contact author” (kapcsolat a szerzővel) menüpontot. A Globalizáció Kutatóközpont (CRG) kutató munkatársa.

---

deepl.com/en/translator – VDGy