2022. márc. 31.

Mi lehetett Óceánia, Eurázsia és Keletázsia születése előtt? Az USA gazdaságának kórtünetei

Nagy B. Márton elemzése

Bár a történelmet Orwell 1984 című könyvében eltörölték, valamilyen folyamat eredményeként kellett, hogy a történet tágabb környezetét adó három nagy, egymással folyton harcoló birodalom létrejöjjön. Kézenfekvő, hogy a most létező három globális szereplővel hozzuk őket párhuzamba. Ebben az esetben a három közül az egyik korábban egyedül töltötte be a domináns szerepet. De hogyan alakulhatott számára a végjáték, az utolsó időszak az átalakulás előtt? Még azelőtt, hogy a Hétszűnyű Kapanyányi Monyók ezt az időszakot Great Reset-nek nevezte volna el.

Olvasva a gazdasági előrejelzésekről szóló elemzéseket és értékeléseket, szembetűnő, hogy szinte megkerülhetetlen téma a gazdasági válság, stagfláció az USA-ban és Európában.

A stagfláció egy összetett jelenség, amikor a nagyon lassan növekvő/stagnáló/csökkenő gazdasági teljesítmény mellé magas infláció és munkanélküliségi szint társul.[1]

Abban a különböző értékelések megegyeznek, hogy idén a szokásosnál nagyobb esélye van egy recesszió kialakulásának (35%-100%), de a következmények értékelésében jelentős eltérés mutatkozik. Míg a Goldman Sachs Research Newsletter, 2022. március 14-i közreadott riportjában számolnak a visszaesés lehetőségével, annak megvalósulása esetén is enyhe következményeket jósolnak.[2]

A ZeroHedge elemzése ennél sokkal borúsabb képet fest elénk. Ők biztosak benne, hogy idén válság lesz és a következmények sem lesznek fájdalommentesek.[3]

Egy elhibázott válságkezelést feltételezve, a nyáron várható, bizonyos helyeken éhínséget okozó élelmiszerválságtól vezeti le a folyamatot, a gazdasági háborún át a bankrendszer összeomlásáig és az USA dollár uralmának megszűnéséig. Elég ijesztő jövőkép.[4]

Máshol arra figyelmeztetnek, hogy bár még nem tartunk ott, de „crack up boom” helyzet alakulhat ki a gazdaságban. [5]

A crack up boom a gazdasági válság egy olyan fajtája, ahol a recesszióban lévő gazdaság mellett a monetáris rendszer is összeomlik, amit az árak fenntarthatatlan növekedése vált ki a folyamatos hitelbővülés miatt. A fogalmat Ludwig von Mises, osztrák közgazdász alkotta meg.[6]

De mi is a probléma az USA gazdaságával?

Az inflációt egybehangzóan kritikus mértékűnek tekintik a szakemberek (hivatalosan 7%, de valójában eléri a 15-19% közötti magasságot)[7], aminek szokatlan és összetett forrása kihívás elé állítja a felelős szerveket. Az elemzések az alábbi listában szereplő okokat sorakoztatják fel állításaik alátámasztására, különböző összetételben és súlyozással.

1. A monetáris politika – A FED döntései

Az alacsonyan tartott kamatszint és az elképesztő mennyiségű pénz nyomtatása soha nem látott mértékben növelte a gazdaságban jelen lévő amerikai dollár mennyiségét.

2020. március 11-én 4,31 trillió USD volt forgalomban, ehhez képest 2022. márciusában 8,95 trillió USD.[8] (Az USA-ban némiképp eltérően használják a számokat, de a trillió ott is millió*milliót jelent)

Ezt a folyamatot Quantitative Easing – QE (mennyiségi könnyítés) néven emlegetik, és régóta alkalmazott technika, viszont ilyen mértékben egyedülálló. A módszert jellemzően akkor alkalmazzák, mikor a cél a gazdaság teljesítményének a növelése, több pénz több költekezést is jelent. Ez a szóban forgó döntés a koronavírus-járvány gazdasági hatásait igyekezett ellensúlyozni. A probléma ott jelentkezik, hogy ez a megnövelt pénzmennyiség nem találkozik hasonló mértékben növekvő kínálattal (termékek, szolgáltatások, stb.), így az árak emelkedéséhez vezet.

Egyelőre nem tudni biztosan, hogy a FED középtávon miképpen fog reagálni a helyzetre. Az biztos, hogy kamatemelési ciklusba kezdett.[9]

Látható, hogy az nem vezet az infláció mérséklődéséhez, ha a FED nem tesz semmit és meghagyja az alacsony kamatszintet, viszont a kamatemelés is könnyedén recesszióba fordíthatja a gazdaságot.[10]

Nem érdemes figyelmen kívül hagyni, hogy a következő recesszió kezdetét a FED 2023-2025 közé jósolja.[11]

Történelmi tapasztalat továbbá, hogy minden alkalommal amikor a FED kamatemelési ciklusba kezdett és ezáltal megfordult az államkötvények hozamgörbéje, 1-3 éven belül recessziót okozott. Több ilyen görbét is használnak a gazdaság állapotának értékelésére, ezek közül az egyik már megfordult.[12]

Az államkötvények hozamgörbéje: a különböző futamidejű államkötvények hozama közötti különbséget mutatja meg grafikus formában (pl. 2s10s: a 2 éves és 10 éves futamidejű államkötvény különbségét mutatja). A görbe jellemzően emelkedő irányú mivel normális körülmények között a hosszabb lejáratú kötvények többet fizetnek, mint a rövidlejáratúak.[13]

Amikor a görbe megfordul az azt jelenti, hogy a központi bank magasabbra emelte a rövid távú kötvények kamatait, hogy az emelkedő inflációt ellensúlyozza, miközben a befektetők hosszabb távon gazdasági visszaesésre számítanak.[14]

2. A fiskális politika – az amerikai kormányzat döntései

A költségvetés finanszírozására az állam (az adókon kívül) kötvényeket bocsát ki. Ezek gyakorlatilag hitelmegállapodások, a hitelező a kötvényben meghatározott feltételek mellett pénzt ad az államnak, ami után a kötvény birtokosa kamatot kap (amennyiben a hozam nem fordul negatívba[15]), és a hitelt a lejáratkor visszafizeti az állam. Ez a művelet addig működik, amíg a kormányzat talál a piacon hitelezőt, ami jelenleg nem feltétlenül sikerül neki.

Mivel 2021 végén az USA nemzeti adóssága elérte a 28,43 trillió dollárt[16], nem valószínű, hogy ezt a hitelmennyiséget valaha is vissza fogja fizetni. A piaci szereplők ezért nem vásárolnak kötvényeket, helyettük a FED teszi meg a fentebb részletezett folyamat részeként. Ezzel nem kölcsönt, hanem frissen nyomtatott pénzt ad a kormányzatnak, amivel meg is érkeztünk az inflációhoz.[17]

A pénzkibocsátásnak ez a rendszere addig működik, amíg az USA dollár iránt töretlen a kereset.

Amíg tartalékvaluta szerepet tölt be és a nemzetközi kereskedelem domináns, helyenként kizárólagos eszköze. A helyzet azonban kezd megváltozni. Oroszország[18], India[19], Kína[20], Szaúd-Arábia[21] már kötnek olyan megállapodásokat melyekben kerülik az USD használatát és figyelmen kívül hagyják az amerikai szankciókat.

Ebben a listában találunk hagyományosan USA szövetséges államokat is. Minél tovább és gyakrabban fogja az Amerikai Egyesült Államok fegyverként használni a dollárt akár a belső gazdasági problémáinak kezelésére, akár a saját lakosságának, szövetségeseinek, ellenségeinek megbüntetésére, amikor azok nem az elvárt ideológia mentén cselekszenek és gondolkodnak, annál többen fognak elfordulni tőle és más eszközt keresni, amiben a tartalékaikat tárolhatják (például Jüan, arany vagy kriptovaluta).[22][23][24]

Amikor a történelem valaha volt legjobb szellemi erejével és lépcsőmászó képességével rendelkező amerikai elnöke a harmadik világháború kitörésének lehetőségéről[25] és az új világrend kialakulásának folyamatáról beszél[26], akkor az üzenettel leginkább a piaci szereplőket célozza meg. A bizonytalan gazdasági, háborús és változó világuralmi helyzet hangsúlyozásával félelmet ébreszt, ezzel igyekszik rávenni a befektetőket, hogy az új, egzotikusabb, jobban teljesítő papírok helyett vegyenek jól bevált, biztonságos amerikai kötvényeket és használjanak dollárt.

És hogy a különböző módszerekkel összevarázsolt pénzmennyiséget mire költik? Az szerepel például az előirányzatokról szóló törvényjavaslatban. Ez egy 2700 oldalas dokumentum, amit elolvasni a Kongresszus tagjainak kevesebb, mint egy napjuk volt a róla szóló szavazás előtt.[27]

3. Az ellátási láncok megszakadása, energiaválság

A koronavírushoz kapcsolódó intézkedések következtében találkozhattunk azzal a hírrel, hogy a megszorítások miatt nem dolgoznak elegen a kikötőkben ahhoz, hogy kipakoljanak a konténerhajókból és azok tucatjával várakoznak a tengeren.[28] A közúti szállítmányozás emberhiányára szintén rásegített a határátlépéshez megkövetelt oltás és az erre kialakult tiltakozási hullám Kanadában és az USA-ban.[29] A szállítmányozási díjak folyamatosan emelkednek, amihez az olaj rendkívül magas ára is hozzájárul. Ennek oka a járványügyi enyhítések miatt felpörgő gazdaság által támasztott keresletnövekedés[30], valamint a zöld energia körül kialakult őrület.[31] A megújuló energia alkalmazása a korábbi módszerekhez képest jelentősen nagyobb mennyiségű fémet (például lítium, réz, kobalt, nikkel) használ fel, melyeknek a kereslete sokkal nagyobb ütemben nő, mint ahogy a termelő kapacitásokat bővíteni lehetne.[32] Az eddig felsoroltak közül szinte mindent, ráadásul még az élelmiszer ellátást és a félvezetők (chip) gyártását[33] is megzavarta az Ukrajna és Oroszország között zajló konfliktus.[34]

A következő esemény, ami tovább tépázza majd az ellátási láncokat, a Kína által bevezetett lezárás lesz az ismét terjedő koronavírus miatt.[35]

Mindegyik itt felsorolt tényezőről, ami az ellátást befolyásolja, hosszabban is lehetne beszélni, egyelőre itt vázlatosan említettem meg őket. Valamennyi hozzájárul az infláció emelkedéséhez.

4. Glass Steagall Act

Az 1930-as évek nagy gazdasági válságához az vezetett, hogy a pénzrendszer tele volt olyan ígéretekkel, amik mögött nem volt valódi fedezet.

A brókerek először arra igyekeztek rávenni az embereket, hogy minél nagyobb vásárlásokat hajtsanak végre a részvénypiacon.

Amikor erre már nem mutatkozott elég nagy hajlandóság, akkor jött a tőkeáttétes kereskedés (margin), ami lehetővé tette, hogy sokkal kevesebb pénzért is részvényhez jussanak az emberek. A módszer lényege, hogy a vevő a valós ár csak egy részét fizeti ki az ügylet során, a fennmaradó rész kifizetését a bróker szavatolja az eladónak. A bróker az ügylet után jutalékot kap, a vevő pedig azt hiszi, hogy sokat nyerhet az üzleten.

Majd a bankok is beszálltak a játékba. Elkezdték ezeket az ügyleteket hitelekkel finanszírozni. Végül a náluk letétben lévő pénz többszörösét adták ki, hogy utána kamatot szedjenek. Ameddig kevés hitel dőlt be a magabiztosan felfelé ívelő gazdaságban, működött a rendszer.

Ez a folyamat egy hatalmas pénzügyi buborékot hozott létre, mert a benne mozgó pénznek csak egy nagyon kis hányada létezett valójában.

Akár a bankokkal, akár a részvénypiaccal szemben jelentkező bizalmatlanság a végét jelenthette. A bankok nem tudták volna visszaadni a betéteket, mert már olyan pénzzel is fizettek, ami nem létezett. A részvénypiacok esetében pedig egy tömeges eladási hullám esetén a brókerek váltak volna fizetésképtelenné, mert az a fedezet sem létezett, amire hivatkozva ők kereskedtek. Majd 1929-ben a tőzsde összeomlott.

Azért, hogy ne ismétlődhessen meg ez a válság, létre hozták a Glass-Steagall-törvényt, ami különböző módszerekkel korlátozta a spekulációt.[36] Ezt a törvény 1999-ben törölték el, ami hozzájárult a 2008-as gazdasági válság kialakulásához.

A rendszert ugyanakkor nem javították meg, viszont sokkal több adósságot halmoztak fel benne, így amikor válságba fordul, az 1929-es és a 2008-as recesszió eltörpül majd mellette.[37]

A következő recesszió tehát a nyakunkon van és jó esély van rá, hogy az évszázad gazdasági válsága legyen belőle.

De ha nem ez a mostani lesz az emlékezetes visszaesés, akkor majd a következő, és akár a dollár (egyedüli) világpénz minőségét is megszűntetheti. Ennek a lehetőségét hosszabb távon azok az elemzők is megalapozottnak tartják, akik a jelenlegi körülmények között nem tartják valószínűnek a dollár státuszának megváltozását.[38]

Játsszunk el a gondolattal, hogy a Kínával folytatott gazdasági háborúban mit léphet ilyenkor az USA. Mondjuk, a kockázat- és kárcsökkentés érdekében beáldoz. Például úgy, hogy kiprovokál egy háborút Ukrajnában. Ha helyes a tervezés és sikerül ezzel Oroszországot gazdaságilag visszarepítenie pár száz évvel, akkor Kína egy fontos szövetségesét sikerült kiiktatnia.

Persze kockázata is van a manővernek, ezért lehet, hogy később másokat is fel kell majd áldoznia önmaga védelmében. De ugye erre a célra szolgál Európa. Azok az európai országok, amelyek, ha nem jutnak olcsó orosz gázhoz, akkor majd vehetnek drága cseppfolyós gázt az Egyesült Államoktól. S amely országok hirtelen jelentősen megemelték a fegyverkezésre fordított pénz összegét, hogy ezzel is az USA egyik domináns iparágát hozzák kiváló helyzetbe (a gyógyszergyárak már megkapták a részüket). És persze ezek az EU országok tárt karokkal várják, sőt követelik, hogy növeljék az amerikai katonák számát a területükön, nehogy a gonosz orosz medvének kedve támadjon rájuk rontani.

De jönnek ők azokba az országokba is, ahol kisebb a lelkesedés, és mondjuk Szijjártó Péter külügyminiszter azt nyilatkozza, hogy a magyar hadseregen kívül nem lesz más NATO hadsereg Magyarországon.[39] Ilyenkor a nagy testvér bölcs gondviselő szeretete megnyilvánul, és beveti azt a meggyőző képességét, ami már Tisza Istvánt is rávette, hogy lépjünk be a háborúba, és láss csodát, pár nappal később Orbán Viktor aláírja a rendeletet az USA katonáinak magyarországi állomásozásáról.[40]

Ezek a szövetséges csapatok pont megfelelőek lesznek arra, hogy amikor eljön a nagy válság, az európai országok megőrizzék hűségüket, és ne akarjanak olyan gyorsan szabadulni az amerikai dollártól.

Lesz kire áthárítani az életminőség romlását, de ne aggódjunk, Nyugat-Európa majd tovább hárítja az ő részét is Közép-, és Kelet-Európára.

Ha pedig az USA egyeduralma megszűnik, akkor nem lesz egymásra utalva Kína és Oroszország sem, és kifejthetik a nézeteltéréseiket, például a közép-ázsiai volt szovjet államokban vagy Afrikában történő kínai beruházásokról, esetleg Szibéria hovatartozásáról.

A képzelet tehát életre kelti Orwell három birodalmát: Óceániát, Eurázsiát és Keletázsiát. Valószínűleg nem a regényben szereplő határok mentén, de ne aggódjunk, a folyamatos háború és az emberek teljes elnyomása azért maradéktalanul megvalósulni látszik.

Egy ekkora változásra nem lehet elég korán elkezdeni a felkészülést, vegyük is át az első leckét:

A háború: BÉKE

A szabadság: SZOLGASÁG

A tudatlanság: ERŐ