VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

MILYEN SZÖRNY RAGADJA EL A GYEREKKORT? II. Hagyományirtás

II. Hagyományirtás


Az entrópia kozmikus elve szerint minden a nagyobb rendezetlenség felé, a legkisebb ellenállás irányában halad. Társadalom entrópiája a korrupció, az egyéné a bűn. Ezért sokkal könnyebb a megrontást, mint a megjavulást kívülről az emberbe programozni. Szuperkém-homunculust tudat-sokszorozással könnyebb készíteni, mint becsületes embert egy bűnözőből. Ez, ha lehetséges volna, nem lenne szükség börtönökre. Csak az Egyesült Államokban több mint kétmillió (!) ember él börtönben.

Évezredek óta minden magas kultúra szigorú viselkedési szabályokat épített föl. Az illemszabályok az erkölcsi rendet fejezik ki: érezhetjük, hogy az erkölcsi rend valamilyen kapcsolatban áll a mindenség harmóniájával. Nem lehet relatív, kultúrafüggő. Nincs magyar erkölcs vagy német erkölcs, ahogy nincs francia matematika sem. Konfuciusz aranyszabálya mind az öt világvallásban szó szerint megfogalmazódik.

Ezt az érzést legszebben Immanuel Kant híres mondása fejezi ki: „Két dolog van, ami csodálatba ejt: a csillagos ég felettem, és az erkölcsi törvény bennem.”

A hatvanas évektől hatalmas forradalmi változások indultak világunk viselkedéskultúrájában. Soha nem tapasztalt új, bizarr jelenségek, melyeket a média az új generáció őszinte lázadásának mutatott be Nyugaton és Keleten is. Kultuszfilmek és kultuszdalok egy új életformát hirdettek, melyről azóta százszor kiderült, hogy egy élhetetlen, boldogtalan, drága és kényelmetlen életvilágba vezettek. „Mindig a fiatalok csinálják a forradalmat” – szól a közhely, de ezt az új viselkedésforradalmat biztos, hogy nem a fiatalok találták ki! A klasszikus európai viselkedési kód, az illemszabályok hirtelen, kvantumugrásszerű megszűnése, lehetett véletlen? Eltűnik a tisztelet, a szemérem, a diszkréció. Nemzedéki háború, szexuális forradalom; ennyi mindent a tizenévesek – saját maguktól – ki tudtak találni? Akkor nagyon okosak lehettek! A ’68-as diákmozgalmakhoz a marxista Frankfurti Iskola és J. P. Sartre szállította a dogmatikát. Fantáziátlan tévtanaikat a szórakoztató iparnak kellett emészthetővé tenni az ifjú forradalmárok számára, Marcuse Egydimenziós embere a polcon maradt volna a láthatatlan Nagymester vezénylő keze nélkül.

A nagy nyugati kulturális forradalom időben párhuzamosan zajlott a nagy kínai kulturális forradalommal. Mi a közös pont? A hagyományirtás. Mao elnök példaképe az a Csing császár volt, aki vérfürdőt rendezett a konfuciánus mandarinok között. A kulturális forradalom is Konfuciusz tanítását üldözte legerősebben. A mester úgy tanította, az égi utat, a Tao törvényeit itt a földön a tisztelet, az illemszabályok, a segítés és engedelmesség fejezik ki. Ezeket a szabályokat még az uralkodónak is be kell tartani; tehát a hatalmat a törvény alá rendelte, és nem fordítva, mint a totális diktatúrákban.

Immáron ötven esztendeje futtatják le rajtunk ezt a nagy, szórakoztató iparnak álcázott emberkísérleti programot, melynek a kára nagyságrendekkel nagyobb, mint a haszna volt. Mert volt haszna is, nem tagadható: nemek, osztályok, fajok között a feszültségek csökkentek, megjelent egy új közvetlenség, de a veszteség sokkal nagyobb; elveszett a tisztelet, a szemérem, a jó modor, és a tekintély, mely nem más, mint ősbizalom az ősök szellemében. Emlékszem, a hetvenes évek úgynevezett házibulijain szinte kötelező volt saját szüleinket gyalázni, vádolni és a családi élet részleteit kibeszélni. Ez elképzelhetetlen lett volna a háború előtt: íme, az illemszabályok megszűnése.

Ezt az új, háború utáni popkultúrát dialektikusan kell szemlélnünk, a jót elismerve. A klasszikus, dallamos rockzenének igen komoly zenei, költői értékei vannak. Ezeknél a zenekaroknál nincs semmi destruktív szándék, épp ellenkezőleg: léleképítő erkölcsi üzenet. Egy verssor a Deep Purple 1973-as, Gyermek az időben című dalából: „Egy napon meg kell lásd, van éles határvonal, mely elválasztja a jót és a rosszat!”

Az úgynevezett progresszív beatzene kifejezetten spirituális irányzat volt.