VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

MILYEN SZÖRNY RAGADJA EL A GYEREKKORT? II. Hagyományirtás

II. Hagyományirtás


Az entrópia kozmikus elve szerint minden a nagyobb rendezetlenség felé, a legkisebb ellenállás irányában halad. Társadalom entrópiája a korrupció, az egyéné a bűn. Ezért sokkal könnyebb a megrontást, mint a megjavulást kívülről az emberbe programozni. Szuperkém-homunculust tudat-sokszorozással könnyebb készíteni, mint becsületes embert egy bűnözőből. Ez, ha lehetséges volna, nem lenne szükség börtönökre. Csak az Egyesült Államokban több mint kétmillió (!) ember él börtönben.

Évezredek óta minden magas kultúra szigorú viselkedési szabályokat épített föl. Az illemszabályok az erkölcsi rendet fejezik ki: érezhetjük, hogy az erkölcsi rend valamilyen kapcsolatban áll a mindenség harmóniájával. Nem lehet relatív, kultúrafüggő. Nincs magyar erkölcs vagy német erkölcs, ahogy nincs francia matematika sem. Konfuciusz aranyszabálya mind az öt világvallásban szó szerint megfogalmazódik.

Ezt az érzést legszebben Immanuel Kant híres mondása fejezi ki: „Két dolog van, ami csodálatba ejt: a csillagos ég felettem, és az erkölcsi törvény bennem.”

A hatvanas évektől hatalmas forradalmi változások indultak világunk viselkedéskultúrájában. Soha nem tapasztalt új, bizarr jelenségek, melyeket a média az új generáció őszinte lázadásának mutatott be Nyugaton és Keleten is. Kultuszfilmek és kultuszdalok egy új életformát hirdettek, melyről azóta százszor kiderült, hogy egy élhetetlen, boldogtalan, drága és kényelmetlen életvilágba vezettek. „Mindig a fiatalok csinálják a forradalmat” – szól a közhely, de ezt az új viselkedésforradalmat biztos, hogy nem a fiatalok találták ki! A klasszikus európai viselkedési kód, az illemszabályok hirtelen, kvantumugrásszerű megszűnése, lehetett véletlen? Eltűnik a tisztelet, a szemérem, a diszkréció. Nemzedéki háború, szexuális forradalom; ennyi mindent a tizenévesek – saját maguktól – ki tudtak találni? Akkor nagyon okosak lehettek! A ’68-as diákmozgalmakhoz a marxista Frankfurti Iskola és J. P. Sartre szállította a dogmatikát. Fantáziátlan tévtanaikat a szórakoztató iparnak kellett emészthetővé tenni az ifjú forradalmárok számára, Marcuse Egydimenziós embere a polcon maradt volna a láthatatlan Nagymester vezénylő keze nélkül.

A nagy nyugati kulturális forradalom időben párhuzamosan zajlott a nagy kínai kulturális forradalommal. Mi a közös pont? A hagyományirtás. Mao elnök példaképe az a Csing császár volt, aki vérfürdőt rendezett a konfuciánus mandarinok között. A kulturális forradalom is Konfuciusz tanítását üldözte legerősebben. A mester úgy tanította, az égi utat, a Tao törvényeit itt a földön a tisztelet, az illemszabályok, a segítés és engedelmesség fejezik ki. Ezeket a szabályokat még az uralkodónak is be kell tartani; tehát a hatalmat a törvény alá rendelte, és nem fordítva, mint a totális diktatúrákban.

Immáron ötven esztendeje futtatják le rajtunk ezt a nagy, szórakoztató iparnak álcázott emberkísérleti programot, melynek a kára nagyságrendekkel nagyobb, mint a haszna volt. Mert volt haszna is, nem tagadható: nemek, osztályok, fajok között a feszültségek csökkentek, megjelent egy új közvetlenség, de a veszteség sokkal nagyobb; elveszett a tisztelet, a szemérem, a jó modor, és a tekintély, mely nem más, mint ősbizalom az ősök szellemében. Emlékszem, a hetvenes évek úgynevezett házibulijain szinte kötelező volt saját szüleinket gyalázni, vádolni és a családi élet részleteit kibeszélni. Ez elképzelhetetlen lett volna a háború előtt: íme, az illemszabályok megszűnése.

Ezt az új, háború utáni popkultúrát dialektikusan kell szemlélnünk, a jót elismerve. A klasszikus, dallamos rockzenének igen komoly zenei, költői értékei vannak. Ezeknél a zenekaroknál nincs semmi destruktív szándék, épp ellenkezőleg: léleképítő erkölcsi üzenet. Egy verssor a Deep Purple 1973-as, Gyermek az időben című dalából: „Egy napon meg kell lásd, van éles határvonal, mely elválasztja a jót és a rosszat!”

Az úgynevezett progresszív beatzene kifejezetten spirituális irányzat volt.

A léleképítés és ösztönfölszabadítás kultúrája két külön világ, más célközönség.

A tömegszórakoztatásnak már a Circus Maximus idejében is hatalmi szándéka volt, ingyen cirkusz–ingyen kenyér soha nem volt ingyen! Cinizmus azt mondani: „Buta a tömeg, ha ez kell néki, kapja ezt a szellemi moslékot a pénzéért. Nem kötelező megvenni a Sziget fesztiválra a húsz ezer forintos napi belépő karszalagot.” Egy gyerek-kamasz tudja-e egyáltalán, hogy neki mi a jó? Az ultraliberális Hollandia már ott tart, hogy az általános iskolás gyerekek úgy válogathatnak a tantárgyak között, mint az édességboltban. „Nem kell keserű csokoládé, nem akarok matematikát tanulni!”

Vissza szeretnénk adni a szörny karmaiból a gyerekkort a gyerekeknek, de gyakran szakemberek is a minél korábbi felnőtté válást gondolják jónak. A gyerekkor valami kék zóna, egy tartalmas, mélyen átélt gyerekkor legyen egy értelmes emberélet talapzata. A gyerekkor expozíció a fotólemezre: egész életünk ezt a képet hívja elő a felnőttkor sötétkamrájában.

Van itt egy paradoxon. A Kubrick film is arra hívja föl a figyelmet, hogy egy új generáció nem képes felnőtté válni, közben a média és divatnyomás a nemi érés és a függetlenné válás korhatárát egyre lejjebb viszi.

A Kossuth rádióban (nem kereskedelmi csatornán) egy pszichológus nő beszél: „Azt tudomásul kell venni, hogy a mai fiatalok átlagosan tizenhárom évesen kezdik a nemi életet, és ez jó (!), mert a szexualitás örömforrás, és minél korábban jó elkezdeni.” Azt hittem, nem jól hallok. Tizenhárom? Az már fiatal, nem gyerek? A szörny öt évet kiharapott a szent időzónából.

Ez sajnos nem vicc: Gabriele Kuby Globális, szexuális forradalom című könyvéből megtudhatjuk: a mai Németországban ez már hivatalos oktatási politika. A hagyományos etikai szemléletű szülők tehetetlenek, akkor is részt kell venni a kilenc éves gyerekeiknek az „előadásokon”, ha a szülők nem értenek egyet erkölcsi tartalmukkal. Ezek a „felvilágosítások” nem egészségtani vagy biológia órák, hanem élettanácsadás.

A hűséges házasság évezredes eszménye a népmesékkel együtt a Néprajzi Múzeumba kerüljön, a pápua zsugorított fejek mellé? Ez a tolerancia? Nem megalázó dolog egy embertársunkat hivatalos eszközzel arra kényszeríteni, amivel világnézete nem ért egyet? Mind az öt világvallás évezredek óta azt tanítja, a nemiség valami szent-tiszta dolog, amit nem szabad csak testi szükségletnek tekinteni.

Rakjuk össze, mi számít manapság normális viselkedésnek? Egy toleráns–elfogadó szülőnek illendő megfinanszírozni a tizenhárom éves kislányának belépőjét a Sziget fesztiválra: mindegy; milyen sátorban, kivel fekszik össze, mit szív, mit szúrnak belé, mit iszik, milyen „zenét” hallgat? A belépőhöz nem kell nagykorúság és semmilyen szülői felügyelet. Itt bizony nagyon lényeges biztonsági kérdések hivatalos szabályozásáról megfeledkeztek az illetékesek! Hány évet harapott ki a szörny a gyerekkorból? Nem kis hatalommal állunk szemben: majdnem ötszázezer látogató, csak a belépőkből tízmilliárd a bevétel évente.

Most a Bibliából idézek:


„ Lehetetlen, hogy botránkozás ne essék; de jaj annak, aki által esik. Jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába és a tengerbe dobják, minthogy egyet is bűnre csábítson e kicsinyek közül.” Lukács 17. 1. 2.


A megbotránkoztatás megrontás. A megbotránkoztatásnak két vektoriránya van: az egyik a konzervatív öregek kicsúfolása, a másik – most erről írunk – az erőszakos behatolás a még gyermek lelkébe. Van egy kritikus életszakasz tizenkettő és tizenhat éves kor között, ebben az időszakban a legfogékonyabb és legsebezhetőbb az ifjú lélek. Ha kívülről, a médiából, szórakoztató iparból olyan ideákat és elvárásokat kap, melyek mások, mint a hagyományos család életében megszokottak, akkor kész a nemzedéki feszültség. A családok integritása megtörhető, a társadalom alakítható kívülről.

Az elvek és azokat megjelenítő toposzok a popkultúrában immár ötven esztendeje így szólnak:

  1. Hagyományellenesség: A régi erkölcs elavult, a vallás kiröhögendő képmutatás. Ne folytasd, amit elődeidtől láttál.

  2. Generációs feszültség: A fiatal az öreg fölött áll, mert az öregek nem értik a mai világot és a „mai fiatalságot”. „Remélem, meghalok, mielőtt megöregszem”, énekelte a The Who. Másik nagy slágerük így szólt: „Let's talk about our generation” Mintha csak a fiatalok lennének a fontosak.

  3. Elszakadás a konvencióktól és engedelmesség a divat hatalmával kierőszakolt új konvencióknak. Ami ma hetyke kihívás, holnap kötelezővé válik. A viselkedési forradalom legnagyobb utcai harcosa a Rolling Stones volt. A világ most a híres angol jó modor, a gentleman like manner után megismeri az angol rossz modort. Mick Jagger nyeglesége, flegma tekintete, utálatos grimaszai és pózolása milliók számára új viselkedési minta.

  4. Lázadás a tekintély és a patriarchális család ellen: Szakadj ki a családodból, élj a kortárs csoportok alkalmi közösségeiben.

  5. Szexuális forradalom: A tested a tiéd, a tulajdonod, azt csinálsz vele, amit akarsz: átalakíthatod.

A hatvanas évek elején még új jelenség volt az alkalmi partnerváltogatás, mert erkölcsi tabukba ütközött; a konzervatív iskolarendszer a monogám, hűséges házasságot és bensőséges családot tanította az egyetlen lehetséges életútnak. Freud frusztráció-libidó elméletét most a nagy kísérlet során védtelen, ifjú tömegeken lehetett kipróbálni. Freud írásaiban a család valami fenyegető, vérfertőző, bűnös titokkatlan, mintha nem létezne a meghittség. Az apa egy sötét árny. A tabudöntögetés, kőtábla-döntögetés. Az új parancsolatok így szólnak: „Ne tiszteld anyádat, s apádat! Paráználkodj!” És ezek tényleg parancsolatok, a hangszórókból dübörgő refrének nem ismerik a „legyen szíves”-t. Íme, mennyivel hatékonyabb az új típusú, nyugati irányítási rendszer. A keleti, bürokratikus kényszerparancsokat a nép megpróbálja kijátszani, de a nyugati, fejlett tudatipari technológiával elhelyezett parancsoknak boldogan engedelmeskedik.



Következik:

III. Illuminátusok John Lenon Imagine-ében