Miről szól a húsvét?
A videó leirata:
Tabity mielőtt leült, megkért, hogy
hozzam fel a Bibliám, és persze hoztam, amiből felolvasom Pálnak a
a Galatákhoz írt levele 3. fejezetéből a 10. verstől kezdődő részét
a 14-ig, tehát a 14. versig.
"Mert a törvény cselekedeteiben bízók átok alatt vannak; minthogy meg van írva:
'Átkozott mindenki, aki nem marad meg abban, amiről meg van írva a törvény könyvében,
hogy azt kell cselekedni. 'Az pedig nyilvánvaló, hogy törvény által senki sem igazul meg Isten előtt,
mert az igaz ember hitből él. A törvény pedig nincs hitből, hanem
aki cselekszi azokat, élni fog azok által. Krisztus váltott meg minket a törvény
átkától, átokká levén érettünk; mert meg van írva: Átkozott minden, aki fán
függ: hogy az Ábrahám áldása Jézus Krisztusban a pogányoké
hogy a megígért Léleket megkaphassuk hit által."
Imádkozzunk. Kérlek Atyám, Istenem,
Az átkod a földön szétáradt, és mindenkire rázúdul, akit
nem takar be Jézus Krisztusnak az igazsága, és Uram most rettegünk
magától a gondolattól, hogy az átkod alatt lehetünk, és nem tudjuk elképzelni sem, hogy
milyen lenne, ha a teljes egésze ennek az átoknak ránk ömlene, így, amint
azon elmélkedünk, mit jelentett az, hogy az átok Jézusra ömlött, könyörgünk Neked,
hogy a Lelked ereszkedjen le, és a mi törékeny megértésünk, az elménk
gyengesége ellenére adj világosságot a szövegben, hogy az Igéd hatoljon át
és sebezze meg a lelkünket, a mi érdekünkben, és Jézus kedvéért. Ámen.
Már ötven éve, azaz fél évszázada
elmélkedek, tanulmányozok és elolvastam egy halom könyvet arról, mit jelent
Krisztus keresztje, és mégis úgy hiszem, nem vagyok képes többre,
csupán a felszínét megérinteni annak a mélységnek és gazdagságnak,
amit a szabadítás történetének az a pillanata magában foglal. Úgy sejtem, hogy amikor majd a szememet
a mennyben kinyitom, a nekem kezdődő örökkévalóság első öt percében
teljesen meg fogok döbbenni a megértésem hirtelen megnövekedésétől,
amikor meglátom a Bárányt, aki megöletett, és meghallom az angyalokat és arkangyalokat
a fülembe énekelni, hogy Méltó a megöletett, Bárány, hogy övé legyen az erő és a gazdagság,
és bölcsességet és hatalmasságot, és meglátom Pál apostolt, és megköszönöm neki, hogy nem ismert mást,
csak Jézus Krisztust, Őt is mint a megfeszítettet.
Kedveseim, mikor az Újszövetséget nézzük, és nem csak a kereszt eseményeinek
az elmesélését olvassuk, hanem a sok tanítást, amelyik azt magyarázza nekünk,
hogy mit jelent és mi a jelentősége a keresztnek, szerintem hamar rájövünk, hogy nincs egyetlen olyan kép vagy
dimenzió sem, amelyik megérthető módon el tudná a keresztet magyarázni, hanem sok
kép, sok metafora van, amelyek megmutatják azt, hogy a kereszt
egy sokrétegű esemény, és semmi esetre sem egy dimenziós, hanem egy olyan pazar
szőnyeg, amelyik számos különböző ragyogó fonálból lett szőve,
és amikor összeáll, akkor kapjuk meg a nagyszerűen bevégzett művet.
Amikor az Újszövetség Jézus engesztelő áldozatáról beszél, ezt
a helyettesítés szempontjából teszi, és a figyelmet a halálra teszi, amelyik valamilyen módon helyettesítő volt,
és látjuk, hogy arról beszél, hogy Isten igazságszolgáltatása és haragja megelégíttetett.
Látjuk a metaforát, ahogyan a vérrokon megvált, ahogyan megfizeti az árát a menyasszonynak,
megvásárolja a menyasszonyt a saját vére árán, megszabadítja a rabságából,
látjuk a motívumot, amit az Újszövetség használ, hogy
arról a váltságról beszél, amely ott megfizettetett, a Sátán fölötti győzelem témáját és
a sötétség erejét, amikor a kígyó feje a Megváltó megsebzett sarka alatt
összetöretett. De van egy dolog, egy szempontja a
az engesztelő áldozatnak, amelyik napjainkra háttérbe szorult, szinte teljesen elhomályosodott.
Korábban beszéltünk azokról a kísérletekről, hogy egy gyengédebb és kedvesebb evangéliumot hirdessenek.
És az arra irányuló erőfeszítéseinkben, hogy Krisztus munkáját kedvesebben kommunikáljuk, megfutamodunk
annak az említésétől, hogy Isten átkot mért a saját Fiára. Rettegve összezsugorodunk
Ézsaiás próféta szavaitól, Ézsaiás 53-ban, amikor leírja a szolgálatát
Izrael szenvedő szolgájának.
Amelyik sok más mellett elmondja, hogy tetszett az Úrnak, hogy összetöri, és
valahogyan az Atyának tetszett az, hogy összetöri a Fiút, amikor
eléteszi valahogyan azt a rettenetes poharat, az isteni harag poharát.
Hogyan? A mennyben képes volt az Atya örülni,
a Fia összetörésének? Nem az volt az Ő örök célja, hogy ezen a Fiú összetöretésén
keresztül helyreállítson minket, mint gyermekeit?
Viszont van ez az átok gondolat, ami mára teljesen feledésbe merülni látszik, különösen
napjainkban, amikor az átok motívuma teljesen idegen lett számunkra.
Az átok valami vudu boszorkány dolog lett, amikor a vuduboszokrány az ellenségről készített
másolat-vudubabába tűket döfköd, okkult alak, aki boszorkánysággal foglalkozik,
bűbájt meg rontást hoz emberekre. A kultúránkban maga az átok szó
a babonasághoz kapcsolódik valahogyan. Barátaim, a Bibliai fogalmak közt
az átokhoz semmiféle babonaság nem kapcsolódik, hanem az átok gondolata teljesen
a Bibliában leírt történelmen alapul. Ha 1. Mózestől megnyitjuk, ahol leírja
az ember bukását, és azt, hogy ez Istent anatémára ingerli.
A kígyó, aki elátkoztatott, hogy hason csússzon, Maga a Föld is átok alá került,
hogy kórót és töviseket teremjen, hogy így nehezebb legyen
Ádámnak a verejtékével megművelnie azt.
És ez hozza be a kínkeservet, és óvatosan használom ezt a szót, és az asszonynak ez
adatik szüléskor. És az átok gondolatát persze nem csak
1. Mózes elején találjuk, hanem előre ugrunk ahhoz, amikor Mózes a törvényt
megkapta, észrevesszük, hogy azzal a szövetséggel, amit Isten a Sinai hegynél
a népével kötött, ehhez a szövetséghez odakapcsolja a törvény kikötéseihez a szankciókat.
Pozitív következmények, és negatív szankciók. A pozitív jutalmak
az áldás fogalmával vannak itt kifejezve.
Menjünk vissza 5. Mózes 28-ba, ahol az áldások litániáját látjuk.
"Ha engedelmesen hallgatsz az ÚRnak, a te Istenednek szavára, ha megtartod
és teljesíted mindazokat a parancsolatokat, amelyeket ma parancsolok neked,
akkor a föld minden népe fölé emel téged Istened, az ÚR.
Rád szállnak mindezek az áldások, és kísérni fognak téged, ha hallgatsz
az ÚRnak, a te Istenednek szavára. Áldott leszel a városban, és áldott leszel
a mezőn. Áldott lesz méhed gyümölcse, földed termése és
állataid ivadéka, teheneid ellése és nyájaid szaporulata. Áldott lesz kosarad
és sütőteknőd. Áldott leszel jártodban-keltedben."
Hallod mit mond Isten Izraelnek? Ha hallgatsz a szavamra.
Megáldalak a városban, megáldalak a vidéken, megáldalak
amikor felkelsz, megáldalak, amikor hadrendbe állsz, megáldalak,
a konyhában, megáldalak a hálószobában, megáldalak a nappaliban,
megáldom a mezőid, megáldom a kecskéid, megáldom a birkáid, megáldom a teheneid.
Mindenhol megáldalak téged, és az életed másról sem szól, mint az isteni
gondviselések és áldások megtapasztalása. De Isten tovább megy és mást is mond.
"De ha nem hallgatsz az ÚRnak, a te Istenednek szavára, és nem teljesíted minden
parancsolatát és rendelkezését, amelyet ma parancsolok, reád jönnek mind ez átkok,
és beteljesednek rajtad: Átkozott leszel a városban, átkozott
leszel a mezőn. Átkozott lesz kosarad és sütőteknőd.
Átkozott lesz méhed gyümölcse és földed termése, teheneid
ellése és nyájaid szaporulata. Átkozott leszel jártadban-keltedben."
Átkozott leszel, amikor a konyhába mész, a nappalidban,
a hálóban és garázsban, átkozott! Az egyik dolog, amit szeretek a karácsonyban,
a dicsőítő dalok éneklése, a kedvencem az Öröm a világnak.
Az egyik sort nagyon szeretem, mindig felkapom rá a fejem.
Biztos kitaláljátok, melyik az. "Eljön, hogy áldását adja,
Ameddig a rontás tart." Milyen messze találjuk ezt az átkot?
Pál apostol mondja, hogy az egész teremtett világ nyög és fohászkodik
várván az Isten fiainak megjelenését. Kedveseim, egy olyan bolygón élünk,
barátaim, amelyik Isten átka alatt van.
Mit jelent ez? Egy kis időt szeretnék ma ezzel tölteni,
hogy kifejtsem a jelentését és a fontosságát annak, hogy Isten
isteni átka miről szól. Többféle megközelítést használok. Először.
Az ószövetségi próféták nem a saját véleményüket mondták,
hanem azt, amit Isten helyezett az ajkaikra. Így a mondandójukat azzal kezdhették,
"Így szólt az Úr."
A próféták legkedveltebb módszere Isten Szava kijelentésére a
a jóslás, jövendőmondás módszere volt. Úgy tűnik, időnként az egyetlen hely,
amivel kapcsolatban a jóslásról hallunk, az a görög mitológia,
a delphoi jósda, ahova az emberek azért jártak, hogy a jóssal beszéljenek,
hogy az előttük álló jövő az győzedelmes lesz, vagy legyőzik őket a csatában,
vagy Zsuzsát, Bettit, melyiket vegye feleségül, ezekre kerestek válaszokat ezektől
a delphoi önjelölt prófétáktól, isteni kijelentéseket várva.
Nos, korábban is voltak jósok, a delphoi jósokat megelőzően is,
Ézsaiásnak hívták az egyiküket, Jeremiás, Ámos, Hóseás, Ezékiel, Dániel, jósok.
És a jóslás formáját használták arra, hogy Isten szavát kommunikálják.
Kétféle jóslat volt ismert a próféták előtt, az egyik
a "bőség-jóslat," ami jóhír volt, a bővölködés bejelentése,
amely az Úr kezéből adatik, és volt a "jajj-jóslat", amelyik
jóslat ítéletről szólt, amelyet Isten tesz.
A bőség-jóslatokat úgy mondták ki, hogy azt a kifejezést használták,
hogy áldott, amivel bejelentették az isteni jótéteményt, ahogy Dávid kezdi
a Zsoltárt, "Áldott, ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök
útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül, hanem az Úr
törvényében van gyönyörűsége, és az Ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal.
Olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, mely idejekorán megadja gyümölcsét,
Nem úgy a gonoszok, hanem, mint a polyva, a mit szétszór a szél."
A mi Urunk milyen gyakran gyakorolta a prófétai szerepét, amikor
jóslatot mondott, például amikor a Hegyibeszédben
a tanítványaira nézve azt mondta, áldottak a szegények, áldottak, akik
gyászolnak, áldottak, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot.
Áldottak a tiszta szívűek, mert békességet hoznak, áldottak azok,
akiket az Úr nevéért üldöznek, és így tovább. Ennek az igeszakasznak a neve
"Boldogmondások," Jézus itt jelenti be Isten áldásait
embereken. De a végzet-jóslatok általában ezzel kezdődtek:
"Jaj." Amikor Ámos bejelentette
Isten ítéletét a népek felett, "Jaj" Három, sőt négy vétke miatt nem bocsátok
meg Asszíriának, jaj neked Damaszkusz, jaj neked, és tényleg egy hihetetlen pillanat,
amikor Ézsaiás meglátja Isten szentségét leplezetlenül, és önmagára a gyászos
véget mond, jaj nekem. Mert megértette, életében először, kicsoda Isten, és
megértette, kicsoda Ézsaiás, és átkot mond nem Istenre, hanem Ézsaiásra,
Jaj nekem.
Széthullok, végem van, elpusztultam, mert
tisztátalan ajkú vagyok, és nem csak én.
Nem csak nekem jár az átok, hanem tisztátalan ajkú nép között
élek, akik Isten ítélete alá esnek. Láthatjuk ezeket a bibliai
kijelentéseket, ezeket a csodálatos kijelentéseket áldásokról és átkokról,
bőség és jajj. Mégis, valahogy szeretjük hallani az áldottságról szóló történeteket, de sosem
akarjuk hallani a "Jajj-t." Nem hinném, hogy valaha létezett volna a világtörténelemben olyan társadalom, amelyik nagyobb törést szenvedett volna el.
Mindenfele látod az autókat a matricákkal,
"Isten áldd meg Amerikát." 9/11 9/11. Pat Robertson és Jerry Falwell
szerint 9/11 talán azért volt, mert Isten Amerikát ítélet alá helyezte. A felháborodás
és a düh a médiában akkora volt, hogy az erről való elmélkedésüket vissza kellett vonniuk.
Mert mi egy olyan Istenben hiszünk, amelyik az embereket végtelenül képes megáldani,
de nagyon nem képes megátkozni. Amikor fiatal keresztény voltam, hallottam
egy Billy Graham igehirdetést, amiben azt mondta, ha Isten nem ítélné meg Amerikát,
akkor Szodoma és Gomorra miatt bocsánatot kellene kérnie, de az a gondolat, hogy Isten
ítélete, haragja és átka érhet egy népet, ki lett cenzúrázva
a Bibliáinkból, a teológiáinkból, és pont azt csináljuk,
amivel kapcsolatban Mark Dever figyelmeztetett korábban itt.
Ha tényleg meg akarod érteni, mit jelent egy zsidónak az, hogy átkozott, a legegyszerűbb, ha
ha megnézed a híres zsidó áldást az az Ószövetségben. Ismerjük mind,
ha lelkész vagy, akkor használod, az alkalom zárásakor,
"Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged!
Ragyogtassa rád orcáját az ÚR, s könyörüljön rajtad!
Fordítsa feléd orcáját az ÚR, és adjon neked békességet!"
Ha megnézed a felépítést ennek a híres áldásmondásnak, ez követi
azt az általános héber versformát, amelyik a paralelizmus használja.
Sokféle van, az egyik az antithetikus paralelizmus, ahol a vers két tagja
ugyanazt a mondanivalót ellentétes oldalról fejezi ki, a szintetikus paralelizmusban
az első tag mondanivalóját a második versfél kiegészíti, erre ráépül
a következő gondolat, tovább viszi. A leggyakoribb formája a
paralelizmusnak a szinonim paralelizmus. Itt - ahogyan a neve mutatja,
a vers két tagja ugyanazt mondja el csak más szavakkal. Nincs tisztább példa erre
a szinonim paralelizmusra a Szentírásban, mint ez az áldás itt.
Pontosan ugyanazt a dolgot mondja el, három különböző módon, így, ha nem
értesz egy sort, akkor csak megnézed a következőt, és akkor megérted
a jelentését. Nos a dolgok kezdenek bonyolódni. Látjuk az áldásban,
két elem van mindegyiknél: "Áldjon meg az Úr őrizzen meg téged!
Ragyogtassa rád orcáját az ÚR, és könyörüljön rajtad! Fordítsa az Úr az
az ő orczáját te reád, és adjon békességet néked." Ahhoz, hogy megértsük,
mi az átok, először is meg kell értenünk, hogy a zsidók hogyan
értették azt, hogy áldás. Mit értettek alatta? Áldjon meg téged az Úr,
ami azt jelentette, hogy az Úr megfürdet az Ő ragyogó dicsőségében,
ami az Ő orcájából sugárzik. Áldjon meg téged az Úr azt jelenti, hogy ragyogtassa
az orcáját terád. Nem ez volt az, amiért Mózes könyörgött a hegyen,
amikor azt kérte, hogy: Óh Istenem, olyan dolgokat láttam, amit kevés halandó
láthatott, mielőtt kihoztál Egyiptomból láttam, a csapásokat, a folyót vérré válni,
ott voltam a tenger kettéválasztásánál, amikor kiszárasztottad azért
hogy átmehessünk. De hadd legyen meg nekem a legnagyobb.
Engedd meg, hogy láthassam az arcodat! Tudod mi történt. "Mózes, te nem tudod,
mit kérsz. Nem olvastad a könyvben, amit te írtál, hogy
hogy aki engem meglát, az nem éli azt túl.
Mózes, elmondom neked, mit csinálok. Ott a sziklában kivájok egy fülkét neked,
odateszlek, a kősziklára, és megengedem neked, hogy megláss, amint
elvonulok, megláthatsz hátulról, egy pillantást vethetsz hátulról rám.
De az arcomat nem láthatod." És amikor Mózes egy pillantást vetett
Istenre hátulról, Mózes arca ragyogott egy hosszabb ideig.
Egy zsidó vágya, hogy ó Istenem, csak egyszer láthassam az orcádat, csak egyszer.
Az ő alapvető reményük ugyanaz a reménység, ami az Újszövetségben nekünk adatott,
az a boldog jövőkép, a végső eszkatologikus reménység, hogy lássátok, milyen nagy
szeretet ez - mondja János -, hogy Isten fiainak neveztetünk. Még nem tudjuk,
hogyan lesz ez, de annyit tudunk, hogy olyanok leszünk, mint Ő, mert olyannak fogjuk
látni Őt, amilyen valójában. Nem szeretnéd látni? A kereszténységben a legnehezebb
az, hogy olyan Istent szolgálunk, akit sosem láttunk.
Tehát egy zsidónak azt az áldást kérni, hogy Ó Istenem áldj meg annyira, hogy
hogy ragyogtassa rád Isten az orcáját.
Múlt héten meghalt Charlton Heston. Mózes.
Ben Hur. Hányan láttátok a Ben Hurt? Hadd lássam.
Majdnem mindenki. Jó. Hopp, ezt fogom legközelebb is csinálni, ha
megtérő imára meghívást csinálok, és sok kezet akarok felemelve látni.
Persze nem csinálok ilyen meghívást, csak esküvőkre és ballagásokra hívok.
Emlékszel arra a jelenetre a Ben Hurban? Amikor rabszolgasorba kerül,
foglyul ejtik, és végül eljut egy kúthoz.
A puszta közepén, és odaér, a homokos sivatagban vannak, az ajka cserepes, és
már a szomjúságtól kivan, és hirtelen egy
ember árnyékát látod. És sosem látod ennek az embernek az arcát.
De bárki is az, aki találkozik Ben Hurral, megáll fölötte, és ad neki egy pohár hideg vizet.
És a kamera Ben Hurt mutatja, ahogyan felnéz annak az arcára, Aki
ezt a pohár vizet adta neki, és abban a pillanatban elkezd az arca
ragyogni, és nem kell külön elmondani, hogy ki volt az, Aki a vizet adta neki,
mert az Úr ráragyogtatta az orcáját erre a rabszolgára.
"Fordítsa az Úr az ő orcáját tereád, és adjon békességet
neked." Minden alkalommal, amikor ezt az hallom a gyülekezetben, libabőrös leszek,
mert ugyanez az én legnagyobb álmom, hogy láthassam az Ő arcát.
Viszont most nem az a célom, hogy Isten áldását magyarázzam el, hanem
a szöges ellentétét, az antitézisét. Amit az áldással szembeállítva
tudunk megmutatni. Az egy páratlan átok lenne, ha valahogyan így
olvasnánk: Az Úr átkozzon meg és hagyjon el,
az Úr tartson sötétségben és kárhoztasson, ítéljen el téged, kegyelem nélkül,
Az Úr fordítson neked hátat, és vegye el tőled a békéjét örökre.
Az engesztelés napja leírásából látjuk, hogy számos állatot használtak
a rituáléban azon a napon, és papnak, mielőtt beléphetett
Szentek Szentjébe - ahova csak a főpap, és csak ezen a napon,
évente egy alkalommal léphetett be - saját magáért kellett egy véres
áldozatot bemutatnia, és végig kellett menjen egy megtisztítási folyamaton.
És két másik állatot is használtak, az egyiket feláldozták, a másik életben maradt.
Amelyiket megölték, annak a vérét kiengedték és a főpap azt bevitte
a belső szentélybe, és a vért az irgalom székére hintette,
Jahweh trónjára, hogy megbékélést szerezzen.
És mégis, ebben a drámában, abban a vérben nincs más hatalom, mint hogy
előre mutat, a bárány vérére. Még a páskakor az ajtófélfákra kent vér,
is túlmutatott magán, Krisztusra, Aki a mi páskabárányunk, Aki feláldoztatott
értünk. Az engesztelés napjáról két dolgot tudunk, az egyik, hogy
véráldozat nélkül nincs bűnök bocsánata. Azt is megtudjuk
a Zsidó levél írójától, hogy a bikák és kecskék vére nem képes elvenni a bűnöket.
De a történetnek ebben a felében az irgalom székére hintett
véráldozat azt jelképezte, hogy ez egy engesztelő áldozat,
amely kifejezésről néhány zseniális Biblia-fordító a 20. század közepén
úgy döntött, hogy kihagyja az Újszövetségből, az ő örök szégyenükre.
Ez a két szó - engesztelő áldozat-, annyira központi, mag-gondolat az evangéliumban.
"Engesztelő áldozat" helyett a magyarban. bűnök félretolása, megbocsátása. Mi a különbség?
Azt akarom, hogy Floridában a gyülekezetünkben az emberek mindig értsék,
az engesztelő áldozat és a megbocsátás közti különbséget, hogy értsék az evangéliumot. Azt mondom nekik:
A gyülekezeti épület klasszikus stílusban épült, amit kereszthajósnak neveznek.
Tehát ha a levegőből megnézed az épület formáját, akkor az épület
kereszt alakú. Azzal folytatom, ha középre jössz az épületben,
ez a kereszt függőleges részére emlékeztet. Emlékeztessen ez
az engesztelő áldozatra. Mert az engesztelő áldozattal a Fiú megtett valamit, hogy megelégítse
az Atya igazságszolgáltatását és haragját. Ez egy függőleges művelet.
Ez az, ami előre megmutattatott abban az áldozatban, ami
az irgalom székénél volt. Ne felejtsük el a másik állatot. Amit a liberális teológusok
minden módon igyekeznek kiradírozni a Szentírásból, ahogy már láttuk is.
Igen, a bakról, a bűnbakról beszélek. Aki a tulajdonításnak az alanya lesz.
Akkor, amikor a főpap a kezét ráhelyezi a bak hátára,
jelképesen kifejezi az átruházást, azt, hogy az emberek bűne a baknak
lett tulajdonítva a hátára téve. Így a szertartás végén a főpap
a kezét a bakra helyezi, mondván, hogy a nép bűne legyen ezen a bakon, aztán
azt mondja a baknak, nagyon köszönjük, hogy nyugodtan tűrted ezt,
az embereknek pedig azt, hogy el vagytok bocsátva. Nem, nem, nem, nem. Az egész
értelme a tetőpontját azután éri el, hogy az emberek bűne annak a
baknak lett tulajdonítva, ráhelyezték, akkor, amikor a bakot kihajtják a pusztába, ki
a táborból. Emlékeztek, amikor Isten törzsenként számbavette a népet, és
felállította a szent sátrat, és a törzsek egy kört képeztek? És mi volt az,
ami minden törzs sátorhelyétől egyenlő távolságra volt?
A Szent Sátor azt fejezi ki, hogy Isten a népe között van. És kiűzetve lenni
a szövetségi közösségéből, kiűzetve lenni a táboron kívülre az egy
hely, ahova Isten nem küld áldást. Kiküldve a külső sötétségbe.
A pusztaságba, száműzetésbe, átok alá.
Ez a megbűnhődés. Amikor a kereszten nem csupán az Atya igazságossága elégíttetett
meg a Fia engesztelő munkája által, de a bűneinket hordozva Isten Báránya
oly messze veti el a bűneinket, mint a Napkelet a Napnyugattól. Hogyan teszi ezt?
Átkozottá lett.
Krisztus megváltott minket a törvény átkától - figyelj, nem csak, hogy átkozott lett értünk,
hanem ő maga lett átokká, miértünk. Ő Aki a megtestesülése Isten
dicsőségének, most maga lesz a az isteni átok megtestesülése, mert meg
van írva: „Átkozott, mindenki aki fán függ." Sok évvel ezelőtt egy
Pennsylvania-beli kvéker közösség megkért, hogy látogassam meg
az egyik alkalmukat, és magyarázzam el nekik, mi a különbség a
régi szövetség és az új szövetség közt. És akkor beszéltem az engesztelés
napjáról Izraelnél, és Krisztus megfeszítéséről az Újszövetségben,
és mikor azt mondtam, Krisztus átokká lett, hátul egy férfi felállt, és hangosan
bekiabált, hogy ez primitívség, és obszcén! Megtörtént
már ez veled, miközben prédikáltál? Azt mondta, tévedtem, és kaptam
egy lehetőséget gondolkozni. Megkérdeztem: Mit is mondtál? Hátha nem hallotta mindenki
a teremben. "Mit is mondtál?" És nagyon ellenségesen azt felelte:
"Ez primitív és obszcén." Azt mondtam: Igazad van. És tetszenek azok a szavak,
amiket arra használtál, hogy leírd ezt a dinamikát. Mi lehetne annál primitívebb, mint
állatokat legyilkolni és a vérükkel körbetapasztani
Isten trónját, vagy fogni egy emberi lényt, és vérét ontani, egy emberáldozatként.
Ez primitív, igaza van. Tudja, az egyik dolog, amit szeretek
az evangéliumban, uram, hogy nem egy elit teológus csoportnak íródott, hogy teológiai doktorátus
kell ahhoz, hogy megértsd. Hanem a szabadítás drámája olyan kifejezésekkel íródott,
olyan, egyszerű, olyan vaskos, primitív, hogy még egy gyerek is megértheti. És főleg
tetszik a második szó, az obszcén. Obszcén. Ha valaha létezett olyan
obszcenitás, amelyik a mai társadalmi normákat sérti, az Jézus a kereszten.
Mert miután ő lett a bűnbak, és az Atya az Ő népe minden tagja
bűnét neki tulajdonította, az ezen a bolygón valaha megtapasztalt gonosz legsűrűbb
koncentrációját látjuk. Jézus volt a végső obszcenitás. És mi történt?
A Biblia azt mondja, hogy Isten annyira szent, hogy
rá sem pillanthat a gonoszra. És nem képes rátekinteni a gonosznak erre a koncentrált,
monumentális érintkezésére. És a szemeit elfordítja a Fiáról.
Az orcája minden ragyogása kialudt, minden áldást elvett a Fiától,
Akit szeretett. És ezen a helyen ott volt az isteni átok teljes terjedelmében.
Az összes olyan kép, amelyik a kereszt történelmi eseményét ábrázolja, az átoknak
az ábrázolása. Szükséges volt, hogy az Írások beteljesüljenek, így Jézust
nem a zsidók feszítették meg, hanem a pogányok kezébe kellett adatnia.
Nem lehetett az, hogy megkövezzék, hanem a pogányoknak, a táboron kívül kellett
megölni Őt, kívül a táboron, kívül Jeruzsálemen, a Golgotán, hogy
az átok teljes kiterjedése és az ezzel járó sötétség Jézusra lesújtson.
És Isten ezekhez a részletekhez még egy naprendszerbeli zavart is hozzáad,
és délben lekapcsolja a fényt, erről a Jeruzsálemen kívül történt gyilkosságról.
Elfordította az arcát, és akkor, amikor az orcájának ragyogása kialudt, még a
Nap sem ragyogott a Golgotán. És az átok teljességét elhordozva Krisztus
felkiált, Éli, Éli, Lama Sabaktámi, Én Istenem, Én Istenem, miért hagytál el engem. És figyeld,
ahogy a teológusok ezt kijátszva magyarázzák, hogy Jézus kihasználta az alkalmat arra,
hogy azonosuljon a 22. Zsoltár írójával,
amelyik ezekkel a szavakkal kezdődik, csak hogy ezzel is felhívja azoknak a figyelmét, akik
nézik ezt a látványosságot, hogy ez egy prófécia valóságos betöltése.
Gondolod, hogy Jézusnak ilyen Biblia-idéző hangulata volt akkor? Albert Schweitzer
úgy találta, hogy ez egy kiábrándult próféta kiáltása volt, aki azt hitte, hogy Isten
a tizenegyedik órában meg fogja menteni.
És elhagyottnak érezte magát. Ő nem csupán elhagyottnak érezte magát, hanem elhagyott volt. Mert Jézus
átokká lett. Teljesen totálisan, egészen és végképp elhagyottá kellett legyen az
Atyától. Úgy kezdtem, hogy ezeken a dolgokon ötven éve
gondolkodom, és nem vagyok képes még csak elkezdeni sem a megértését.
Hogy ez mit jelent.
Hogy Jézust elhagyta Isten.
De semmit nem találsz ezekből napjaink ál-evangéliumaiban. Kedves
testvérek, minden alkalommal, amikor a tévében vagy élőben olyan prédikátort hallok, aki
azt mondja az embereknek, Isten feltétel nélkül szeret téged, azt szeretném kérni, taszítsák ki a papi rendből,
mert Isten Igéjét megbecstelenítette. Amit a pogány hall ebben a kijelentésben, hogy
Isten feltétel nélkül szeret, nem ezt hallja ebben? Hogy
nincs megtérésre szüksége, folytathatja bűnben, nem kell félnie, tudván, hogy
Isten mindent megoldott. Isten nem haragos, Isten szereti
feltétel nélkül. Egy felfoghatatlan értelemben Isten szereti az embereket, még
a romlottságukban is, de ettől még az Ő átka alatt vannak.
Tudom, hogy itt majdnem mindenki prédikátor, szolgáló, vagy része szolgálatnak, de
csak tudd, hogy attól még, hogy prédikálsz, felszenteltek, ez nem garancia arra, hogy
Isten királyságához tartozol. És a hitvalló keresztények ekkora
tömegében minden esélye megvan annak, hogy sok ember van itt,
ebben a teremben, pont most, akik még mindig Isten átka alatt vannak és még
nem menekültek a kereszthez, akik még mindig arra a ködös elképzelésre támaszkodnak,
hogy Isten feltétel nélküli szeretete átviszi őket, vagy még rosszabb, azt hiszik,
hogy be tudnak jutni Isten királyságába a saját jótetteik által,
a szolgálatukon keresztül.
Nem érted, hogy ha nem tökéletesen engedelmeskedsz Isten törvényének - amit
születésed óta öt percre sem tettél meg - akkor Isten átka alatt vagy?
És ez a valóság, amit muszáj az embereknek egyértelművé tenni, hogy
vagy saját maguk hordozzák el Isten átkát, vagy
odamenekülnek Hozzá, aki elhordozta azt értük.
Isten átka. Az Atya hátat fordít. Aquinói Tamást egyszer megkérdezték, Tamás,
szerinted Jézus az egész életében rendelkezett az üdvözítő előrelátással?
Tamás azt felelte, nem tudom, de az biztos, hogy a mi Urunk képes volt olyan dolgokat
látni, amiket mi a bűnünk miatt nem. Emlékezz a Boldogmondásokban az ígéretre,
Isten ígéretére, amit tett, kiknek? Akik tiszta szívűek.
Kedveseim, azért nem látjuk Istent a szemeinkkel, nem amiatt, mert
a látóidegedben van probléma. Ami megakadályoz abban, hogy lássuk Istent, a szívünk,
a tisztátalanságunk, de Jézusban nem volt mocsok, és Tamás azt mondta, Jézus tiszta szívű volt,
nyilván volt valamennyi tapasztalata az Atya szépségéből, addig a
pillanatig, míg az én bűnöm Rá nem helyeztetett, arra, Aki tiszta volt, tisztább a
tisztánál, és Isten megátkozta.
Olyan volt, mintha egy kiáltás lett volna a mennyből, bocsánat a kifejezésért,
de szabatosan így kell mondanom, mintha Jézus hallotta volna Isten szavait, "Isten verjen meg!"
Mert ez az, amit az jelent, hogy átokká lenni. Istenvertének lenni,
az Atyának az anatémája alatt. Ahogy mondtam, nem értem ezt, de azt tudom, hogy
ez igaz, és azt is tudom, hogy mindenki ebben a teremben, mindenki, kint a hotelben
az utcákon, és szerte a világon, akit nem takar be Krisztus
igazságossága ebben a pillanatban, minden lélegzetét úgy veszi, hogy
Isten átka alatt van. Amint ezt elhiszed, abbahagyod azt, hogy hozzáteszel az evangéliumhoz, és
tisztán és bátran kezded azt hirdetni, mert kedves barátaim ez az egyetlen reményünk.
Imádkozzunk. Ó Atyánk, a Fiadnak a munkája a mi egyetlen reménységünk az életben és a
halálban. Ezért reméljük, hogy az életünk és a halálunk az Ő életében és az Ő
halálában van. Add nekünk meg azt a kegyelmet, hogy ragaszkodjunk az evangéliumhoz. Ámen.
