top of page

Miről szól a húsvét?













A videó leirata:


Tabity mielőtt leült, megkért, hogy

hozzam fel a Bibliám, és persze hoztam, amiből felolvasom Pálnak a

a Galatákhoz írt levele 3. fejezetéből a 10. verstől kezdődő részét

a 14-ig, tehát a 14. versig.

"Mert a törvény cselekedeteiben bízók átok alatt vannak; minthogy meg van írva:

'Átkozott mindenki, aki nem marad meg abban, amiről meg van írva a törvény könyvében,

hogy azt kell cselekedni. 'Az pedig nyilvánvaló, hogy törvény által senki sem igazul meg Isten előtt,

mert az igaz ember hitből él. A törvény pedig nincs hitből, hanem

aki cselekszi azokat, élni fog azok által. Krisztus váltott meg minket a törvény

átkától, átokká levén érettünk; mert meg van írva: Átkozott minden, aki fán

függ: hogy az Ábrahám áldása Jézus Krisztusban a pogányoké

hogy a megígért Léleket megkaphassuk hit által."

Imádkozzunk. Kérlek Atyám, Istenem,

Az átkod a földön szétáradt, és mindenkire rázúdul, akit

nem takar be Jézus Krisztusnak az igazsága, és Uram most rettegünk

magától a gondolattól, hogy az átkod alatt lehetünk, és nem tudjuk elképzelni sem, hogy

milyen lenne, ha a teljes egésze ennek az átoknak ránk ömlene, így, amint

azon elmélkedünk, mit jelentett az, hogy az átok Jézusra ömlött, könyörgünk Neked,

hogy a Lelked ereszkedjen le, és a mi törékeny megértésünk, az elménk

gyengesége ellenére adj világosságot a szövegben, hogy az Igéd hatoljon át

és sebezze meg a lelkünket, a mi érdekünkben, és Jézus kedvéért. Ámen.

Már ötven éve, azaz fél évszázada

elmélkedek, tanulmányozok és elolvastam egy halom könyvet arról, mit jelent

Krisztus keresztje, és mégis úgy hiszem, nem vagyok képes többre,

csupán a felszínét megérinteni annak a mélységnek és gazdagságnak,

amit a szabadítás történetének az a pillanata magában foglal. Úgy sejtem, hogy amikor majd a szememet

a mennyben kinyitom, a nekem kezdődő örökkévalóság első öt percében

teljesen meg fogok döbbenni a megértésem hirtelen megnövekedésétől,

amikor meglátom a Bárányt, aki megöletett, és meghallom az angyalokat és arkangyalokat

a fülembe énekelni, hogy Méltó a megöletett, Bárány, hogy övé legyen az erő és a gazdagság,

és bölcsességet és hatalmasságot, és meglátom Pál apostolt, és megköszönöm neki, hogy nem ismert mást,

csak Jézus Krisztust, Őt is mint a megfeszítettet.

Kedveseim, mikor az Újszövetséget nézzük, és nem csak a kereszt eseményeinek

az elmesélését olvassuk, hanem a sok tanítást, amelyik azt magyarázza nekünk,

hogy mit jelent és mi a jelentősége a keresztnek, szerintem hamar rájövünk, hogy nincs egyetlen olyan kép vagy

dimenzió sem, amelyik megérthető módon el tudná a keresztet magyarázni, hanem sok

kép, sok metafora van, amelyek megmutatják azt, hogy a kereszt

egy sokrétegű esemény, és semmi esetre sem egy dimenziós, hanem egy olyan pazar

szőnyeg, amelyik számos különböző ragyogó fonálból lett szőve,

és amikor összeáll, akkor kapjuk meg a nagyszerűen bevégzett művet.

Amikor az Újszövetség Jézus engesztelő áldozatáról beszél, ezt

a helyettesítés szempontjából teszi, és a figyelmet a halálra teszi, amelyik valamilyen módon helyettesítő volt,

és látjuk, hogy arról beszél, hogy Isten igazságszolgáltatása és haragja megelégíttetett.

Látjuk a metaforát, ahogyan a vérrokon megvált, ahogyan megfizeti az árát a menyasszonynak,

megvásárolja a menyasszonyt a saját vére árán, megszabadítja a rabságából,

látjuk a motívumot, amit az Újszövetség használ, hogy

arról a váltságról beszél, amely ott megfizettetett, a Sátán fölötti győzelem témáját és

a sötétség erejét, amikor a kígyó feje a Megváltó megsebzett sarka alatt

összetöretett. De van egy dolog, egy szempontja a

az engesztelő áldozatnak, amelyik napjainkra háttérbe szorult, szinte teljesen elhomályosodott.

Korábban beszéltünk azokról a kísérletekről, hogy egy gyengédebb és kedvesebb evangéliumot hirdessenek.

És az arra irányuló erőfeszítéseinkben, hogy Krisztus munkáját kedvesebben kommunikáljuk, megfutamodunk

annak az említésétől, hogy Isten átkot mért a saját Fiára. Rettegve összezsugorodunk

Ézsaiás próféta szavaitól, Ézsaiás 53-ban, amikor leírja a szolgálatát

Izrael szenvedő szolgájának.

Amelyik sok más mellett elmondja, hogy tetszett az Úrnak, hogy összetöri, és

valahogyan az Atyának tetszett az, hogy összetöri a Fiút, amikor

eléteszi valahogyan azt a rettenetes poharat, az isteni harag poharát.

Hogyan? A mennyben képes volt az Atya örülni,

a Fia összetörésének? Nem az volt az Ő örök célja, hogy ezen a Fiú összetöretésén

keresztül helyreállítson minket, mint gyermekeit?

Viszont van ez az átok gondolat, ami mára teljesen feledésbe merülni látszik, különösen

napjainkban, amikor az átok motívuma teljesen idegen lett számunkra.

Az átok valami vudu boszorkány dolog lett, amikor a vuduboszokrány az ellenségről készített

másolat-vudubabába tűket döfköd, okkult alak, aki boszorkánysággal foglalkozik,

bűbájt meg rontást hoz emberekre. A kultúránkban maga az átok szó

a babonasághoz kapcsolódik valahogyan. Barátaim, a Bibliai fogalmak közt

az átokhoz semmiféle babonaság nem kapcsolódik, hanem az átok gondolata teljesen

a Bibliában leírt történelmen alapul. Ha 1. Mózestől megnyitjuk, ahol leírja

az ember bukását, és azt, hogy ez Istent anatémára ingerli.

A kígyó, aki elátkoztatott, hogy hason csússzon, Maga a Föld is átok alá került,

hogy kórót és töviseket teremjen, hogy így nehezebb legyen

Ádámnak a verejtékével megművelnie azt.

És ez hozza be a kínkeservet, és óvatosan használom ezt a szót, és az asszonynak ez

adatik szüléskor. És az átok gondolatát persze nem csak

1. Mózes elején találjuk, hanem előre ugrunk ahhoz, amikor Mózes a törvényt

megkapta, észrevesszük, hogy azzal a szövetséggel, amit Isten a Sinai hegynél

a népével kötött, ehhez a szövetséghez odakapcsolja a törvény kikötéseihez a szankciókat.

Pozitív következmények, és negatív szankciók. A pozitív jutalmak

az áldás fogalmával vannak itt kifejezve.

Menjünk vissza 5. Mózes 28-ba, ahol az áldások litániáját látjuk.

"Ha engedelmesen hallgatsz az ÚRnak, a te Istenednek szavára, ha megtartod

és teljesíted mindazokat a parancsolatokat, amelyeket ma parancsolok neked,

akkor a föld minden népe fölé emel téged Istened, az ÚR.

Rád szállnak mindezek az áldások, és kísérni fognak téged, ha hallgatsz

az ÚRnak, a te Istenednek szavára. Áldott leszel a városban, és áldott leszel

a mezőn. Áldott lesz méhed gyümölcse, földed termése és

állataid ivadéka, teheneid ellése és nyájaid szaporulata. Áldott lesz kosarad

és sütőteknőd. Áldott leszel jártodban-keltedben."

Hallod mit mond Isten Izraelnek? Ha hallgatsz a szavamra.

Megáldalak a városban, megáldalak a vidéken, megáldalak

amikor felkelsz, megáldalak, amikor hadrendbe állsz, megáldalak,

a konyhában, megáldalak a hálószobában, megáldalak a nappaliban,

megáldom a mezőid, megáldom a kecskéid, megáldom a birkáid, megáldom a teheneid.

Mindenhol megáldalak téged, és az életed másról sem szól, mint az isteni

gondviselések és áldások megtapasztalása. De Isten tovább megy és mást is mond.

"De ha nem hallgatsz az ÚRnak, a te Istenednek szavára, és nem teljesíted minden

parancsolatát és rendelkezését, amelyet ma parancsolok, reád jönnek mind ez átkok,

és beteljesednek rajtad: Átkozott leszel a városban, átkozott

leszel a mezőn. Átkozott lesz kosarad és sütőteknőd.

Átkozott lesz méhed gyümölcse és földed termése, teheneid

ellése és nyájaid szaporulata. Átkozott leszel jártadban-keltedben."

Átkozott leszel, amikor a konyhába mész, a nappalidban,

a hálóban és garázsban, átkozott! Az egyik dolog, amit szeretek a karácsonyban,

a dicsőítő dalok éneklése, a kedvencem az Öröm a világnak.

Az egyik sort nagyon szeretem, mindig felkapom rá a fejem.

Biztos kitaláljátok, melyik az. "Eljön, hogy áldását adja,

Ameddig a rontás tart." Milyen messze találjuk ezt az átkot?

Pál apostol mondja, hogy az egész teremtett világ nyög és fohászkodik

várván az Isten fiainak megjelenését. Kedveseim, egy olyan bolygón élünk,

barátaim, amelyik Isten átka alatt van.

Mit jelent ez? Egy kis időt szeretnék ma ezzel tölteni,

hogy kifejtsem a jelentését és a fontosságát annak, hogy Isten

isteni átka miről szól. Többféle megközelítést használok. Először.

Az ószövetségi próféták nem a saját véleményüket mondták,

hanem azt, amit Isten helyezett az ajkaikra. Így a mondandójukat azzal kezdhették,

"Így szólt az Úr."

A próféták legkedveltebb módszere Isten Szava kijelentésére a

a jóslás, jövendőmondás módszere volt. Úgy tűnik, időnként az egyetlen hely,

amivel kapcsolatban a jóslásról hallunk, az a görög mitológia,

a delphoi jósda, ahova az emberek azért jártak, hogy a jóssal beszéljenek,

hogy az előttük álló jövő az győzedelmes lesz, vagy legyőzik őket a csatában,

vagy Zsuzsát, Bettit, melyiket vegye feleségül, ezekre kerestek válaszokat ezektől

a delphoi önjelölt prófétáktól, isteni kijelentéseket várva.

Nos, korábban is voltak jósok, a delphoi jósokat megelőzően is,

Ézsaiásnak hívták az egyiküket, Jeremiás, Ámos, Hóseás, Ezékiel, Dániel, jósok.

És a jóslás formáját használták arra, hogy Isten szavát kommunikálják.

Kétféle jóslat volt ismert a próféták előtt, az egyik

a "bőség-jóslat," ami jóhír volt, a bővölködés bejelentése,

amely az Úr kezéből adatik, és volt a "jajj-jóslat", amelyik

jóslat ítéletről szólt, amelyet Isten tesz.

A bőség-jóslatokat úgy mondták ki, hogy azt a kifejezést használták,

hogy áldott, amivel bejelentették az isteni jótéteményt, ahogy Dávid kezdi

a Zsoltárt, "Áldott, ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök

útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül, hanem az Úr

törvényében van gyönyörűsége, és az Ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal.

Olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, mely idejekorán megadja gyümölcsét,

Nem úgy a gonoszok, hanem, mint a polyva, a mit szétszór a szél."

A mi Urunk milyen gyakran gyakorolta a prófétai szerepét, amikor

jóslatot mondott, például amikor a Hegyibeszédben

a tanítványaira nézve azt mondta, áldottak a szegények, áldottak, akik

gyászolnak, áldottak, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot.

Áldottak a tiszta szívűek, mert békességet hoznak, áldottak azok,

akiket az Úr nevéért üldöznek, és így tovább. Ennek az igeszakasznak a neve

"Boldogmondások," Jézus itt jelenti be Isten áldásait

embereken. De a végzet-jóslatok általában ezzel kezdődtek:

"Jaj." Amikor Ámos bejelentette

Isten ítéletét a népek felett, "Jaj" Három, sőt négy vétke miatt nem bocsátok

meg Asszíriának, jaj neked Damaszkusz, jaj neked, és tényleg egy hihetetlen pillanat,

amikor Ézsaiás meglátja Isten szentségét leplezetlenül, és önmagára a gyászos

véget mond, jaj nekem. Mert megértette, életében először, kicsoda Isten, és

megértette, kicsoda Ézsaiás, és átkot mond nem Istenre, hanem Ézsaiásra,

Jaj nekem.

Széthullok, végem van, elpusztultam, mert

tisztátalan ajkú vagyok, és nem csak én.

Nem csak nekem jár az átok, hanem tisztátalan ajkú nép között

élek, akik Isten ítélete alá esnek. Láthatjuk ezeket a bibliai

kijelentéseket, ezeket a csodálatos kijelentéseket áldásokról és átkokról,

bőség és jajj. Mégis, valahogy szeretjük hallani az áldottságról szóló történeteket, de sosem

akarjuk hallani a "Jajj-t." Nem hinném, hogy valaha létezett volna a világtörténelemben olyan társadalom, amelyik nagyobb törést szenvedett volna el.

Mindenfele látod az autókat a matricákkal,

"Isten áldd meg Amerikát." 9/11 9/11. Pat Robertson és Jerry Falwell

szerint 9/11 talán azért volt, mert Isten Amerikát ítélet alá helyezte. A felháborodás

és a düh a médiában akkora volt, hogy az erről való elmélkedésüket vissza kellett vonniuk.

Mert mi egy olyan Istenben hiszünk, amelyik az embereket végtelenül képes megáldani,

de nagyon nem képes megátkozni. Amikor fiatal keresztény voltam, hallottam

egy Billy Graham igehirdetést, amiben azt mondta, ha Isten nem ítélné meg Amerikát,

akkor Szodoma és Gomorra miatt bocsánatot kellene kérnie, de az a gondolat, hogy Isten

ítélete, haragja és átka érhet egy népet, ki lett cenzúrázva

a Bibliáinkból, a teológiáinkból, és pont azt csináljuk,

amivel kapcsolatban Mark Dever figyelmeztetett korábban itt.

Ha tényleg meg akarod érteni, mit jelent egy zsidónak az, hogy átkozott, a legegyszerűbb, ha

ha megnézed a híres zsidó áldást az az Ószövetségben. Ismerjük mind,

ha lelkész vagy, akkor használod, az alkalom zárásakor,

"Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged!

Ragyogtassa rád orcáját az ÚR, s könyörüljön rajtad!

Fordítsa feléd orcáját az ÚR, és adjon neked békességet!"

Ha megnézed a felépítést ennek a híres áldásmondásnak, ez követi

azt az általános héber versformát, amelyik a paralelizmus használja.

Sokféle van, az egyik az antithetikus paralelizmus, ahol a vers két tagja

ugyanazt a mondanivalót ellentétes oldalról fejezi ki, a szintetikus paralelizmusban

az első tag mondanivalóját a második versfél kiegészíti, erre ráépül

a következő gondolat, tovább viszi. A leggyakoribb formája a

paralelizmusnak a szinonim paralelizmus. Itt - ahogyan a neve mutatja,

a vers két tagja ugyanazt mondja el csak más szavakkal. Nincs tisztább példa erre

a szinonim paralelizmusra a Szentírásban, mint ez az áldás itt.

Pontosan ugyanazt a dolgot mondja el, három különböző módon, így, ha nem

értesz egy sort, akkor csak megnézed a következőt, és akkor megérted

a jelentését. Nos a dolgok kezdenek bonyolódni. Látjuk az áldásban,

két elem van mindegyiknél: "Áldjon meg az Úr őrizzen meg téged!

Ragyogtassa rád orcáját az ÚR, és könyörüljön rajtad! Fordítsa az Úr az

az ő orczáját te reád, és adjon békességet néked." Ahhoz, hogy megértsük,

mi az átok, először is meg kell értenünk, hogy a zsidók hogyan

értették azt, hogy áldás. Mit értettek alatta? Áldjon meg téged az Úr,

ami azt jelentette, hogy az Úr megfürdet az Ő ragyogó dicsőségében,

ami az Ő orcájából sugárzik. Áldjon meg téged az Úr azt jelenti, hogy ragyogtassa

az orcáját terád. Nem ez volt az, amiért Mózes könyörgött a hegyen,

amikor azt kérte, hogy: Óh Istenem, olyan dolgokat láttam, amit kevés halandó

láthatott, mielőtt kihoztál Egyiptomból láttam, a csapásokat, a folyót vérré válni,

ott voltam a tenger kettéválasztásánál, amikor kiszárasztottad azért

hogy átmehessünk. De hadd legyen meg nekem a legnagyobb.

Engedd meg, hogy láthassam az arcodat! Tudod mi történt. "Mózes, te nem tudod,

mit kérsz. Nem olvastad a könyvben, amit te írtál, hogy

hogy aki engem meglát, az nem éli azt túl.

Mózes, elmondom neked, mit csinálok. Ott a sziklában kivájok egy fülkét neked,

odateszlek, a kősziklára, és megengedem neked, hogy megláss, amint

elvonulok, megláthatsz hátulról, egy pillantást vethetsz hátulról rám.

De az arcomat nem láthatod." És amikor Mózes egy pillantást vetett

Istenre hátulról, Mózes arca ragyogott egy hosszabb ideig.

Egy zsidó vágya, hogy ó Istenem, csak egyszer láthassam az orcádat, csak egyszer.

Az ő alapvető reményük ugyanaz a reménység, ami az Újszövetségben nekünk adatott,

az a boldog jövőkép, a végső eszkatologikus reménység, hogy lássátok, milyen nagy

szeretet ez - mondja János -, hogy Isten fiainak neveztetünk. Még nem tudjuk,

hogyan lesz ez, de annyit tudunk, hogy olyanok leszünk, mint Ő, mert olyannak fogjuk

látni Őt, amilyen valójában. Nem szeretnéd látni? A kereszténységben a legnehezebb

az, hogy olyan Istent szolgálunk, akit sosem láttunk.

Tehát egy zsidónak azt az áldást kérni, hogy Ó Istenem áldj meg annyira, hogy

hogy ragyogtassa rád Isten az orcáját.

Múlt héten meghalt Charlton Heston. Mózes.

Ben Hur. Hányan láttátok a Ben Hurt? Hadd lássam.

Majdnem mindenki. Jó. Hopp, ezt fogom legközelebb is csinálni, ha

megtérő imára meghívást csinálok, és sok kezet akarok felemelve látni.

Persze nem csinálok ilyen meghívást, csak esküvőkre és ballagásokra hívok.

Emlékszel arra a jelenetre a Ben Hurban? Amikor rabszolgasorba kerül,

foglyul ejtik, és végül eljut egy kúthoz.

A puszta közepén, és odaér, a homokos sivatagban vannak, az ajka cserepes, és

már a szomjúságtól kivan, és hirtelen egy

ember árnyékát látod. És sosem látod ennek az embernek az arcát.

De bárki is az, aki találkozik Ben Hurral, megáll fölötte, és ad neki egy pohár hideg vizet.

És a kamera Ben Hurt mutatja, ahogyan felnéz annak az arcára, Aki

ezt a pohár vizet adta neki, és abban a pillanatban elkezd az arca

ragyogni, és nem kell külön elmondani, hogy ki volt az, Aki a vizet adta neki,

mert az Úr ráragyogtatta az orcáját erre a rabszolgára.

"Fordítsa az Úr az ő orcáját tereád, és adjon békességet

neked." Minden alkalommal, amikor ezt az hallom a gyülekezetben, libabőrös leszek,

mert ugyanez az én legnagyobb álmom, hogy láthassam az Ő arcát.

Viszont most nem az a célom, hogy Isten áldását magyarázzam el, hanem

a szöges ellentétét, az antitézisét. Amit az áldással szembeállítva