Mondjunk nemet az öldöklésre és a háborúra! (Vukics Ferenc jegyzete)

„A háború árulás és gyűlölet, tehetetlen tábornokok zűrzavara, kín és gyilkosság, betegség és fáradtság, míg végül mindez elmúlik, és semmi sem változik, kivéve, hogy új szenvedés és új gyűlölet jön.” – John Steinbeck amerikai író

A kárpátaljai erőszakos „katonafogdosás” videóin halálra rémült embereket látunk, akik pontosan tisztában vannak azzal, hogy hova és milyen céllal viszik őket a katonai rendészek és rendőrök.

Akik eddig még kételkedtek abban, hogy mennyire is jószántukból mennek az emberek a frontra, most a saját szemükkel láthatták, hogy az ukrán hatóságok nem válogatnak a módszerekben és, hogy a politikusok által kierőszakolt, a katonák által nem támogatott rossz döntések következményeit az egyszerű emberekkel akarják megfizettetni.

"Ne tedd ki magad a bajnak! Teljesítsd alkotmányos kötelességedet! Csatlakozz a győzelemhez! Legyetek tudatosak és felelősek!" – áll a toborzó központok által kiadott közleményben.

Milyen bajnak is? Annak, hogy a családod elveszíti a legfontosabb támogatóját! Minden családapa tisztában van azzal, hogy ebben az időben az ő halála a család nyomorba taszítását jelenti.

A hűtővagonban tárolt katonák gyermekeit vajon ki fogja támogatni annak érdekében, hogy szebb és jobb életük legyen, mint az apjuknak volt?

Egy ember tehetett volna ezért sokat, de ő már többször nem fogja a gyermekei fejét megsimogatni! Mit tudunk annak az édesanyának mondani, aki már fél éve elvesztette a férjét, a frontra vitt 19 éves nagyfiáról egy hónapja nem kapott hírt, és most a kisebbik fiát is nyilvántartásba veszik, mert januárban elmúlt 16 éves?

A kárpátaljai utcákon pedig magyar állampolgárokat is kergetnek, hogy a halálba vigyék őket!

És miért is? A hadiszállításokon nyerészkedőkért, a korrupt ukrán tisztviselőkért, a Spanyolországban nyaraló kivételezettekért, az Európai Beruházási Bank ukrajnai terveiért, a BlackRock-ért, a JP Morgan-ért és a Goldman Sachs-ért?

Az ukrán elnök nemrégiben a katonai segélyprogramban való részvételt "nagy üzleti lehetőségként" mutatta be. Az ukrán elnök szerint Ukrajna újjáépítése óriási lehetőséget biztosít az amerikai nagyvállalatok számára.

"Már most világos, hogy ez lesz korunk legnagyobb gazdasági projektje Európában" – mondta Zelenszkij Ukrajna háború utáni újjáépítéséről.

"Már most sikerült felhívnunk magunkra a figyelmet és együttműködnünk a nemzetközi pénzügyi és befektetési világ olyan óriásaival, mint a BlackRock, a JP Morgan és a Goldman Sachs. Az olyan amerikai márkák, mint a Starlink vagy a Westinghouse már a mi, ukrán utunk részévé váltak" – mondta.

Az elmúlt napokban korrupciós botrányok sorozata látott napvilágot, amelyekben parlamenti képviselők, miniszterek és helyetteseik, valamint rendvédelmi tisztviselők érintettek. A Nép Szolgája frakció vezetője, David Arakhamia azt mondta, hogy a korrupt tisztviselőket felelősségre fogják vonni, és bejelentette, hogy tavasszal "aktív letartóztatásokra" kerül sor.

"Azt hiszem, tavasszal mindenképpen aktívan fogunk büntetni és letartóztatni. Ha valaki nem úgy működik, mint egy ember, akkor a háborús törvények szerint fogunk eljárni. A 'rossz időzítés' már nem működik. Egyeseknek elment az eszük, és félelem és lelkiismeret-furdalás nélkül fosztogatnak."

Mindannyian tudjuk, hogy ennek a háborúnak nem lett volna szabad bekövetkeznie.

A háború napi eseményeit hallva lassan megfeledkezünk arról, hogy az orosz, az ukrán, az európai és az amerikai politikai vezetőket terheli a felelősség azért, hogy ez a vérontás létrejött.

Egyszerű életet és egyszerű örömöket kereső embereknek kell megfizetnie az árát annak, hogy az állítólagos „vezetők” alkalmatlannak bizonyultak arra, hogy a minimális társadalmi célokat (pl. béke) megvalósítsák.

Az már lényegtelen szempont, hogy alkalmatlanság, tudatlanság, a magántőkével való cinikus összekacsintás következtében juttatták ide a világot, ők a felelősök. Ők ajánlkoztak a választási kampányok során ezeknek a feladatoknak a megoldására, nem mi kényszerítettük őket az „ovális irodák” nyugtalanító hangulatú tárgyalóiba.

Ők mindannyian felelősek az ukrán és orosz áldozatok sokaságáért, az elharapódzó gyűlöletért, a rasszista indíttatású megkülönböztetésért.

A sajtó „szirénhangjai” eltakarják ezt a valóságot. Alkalmatlan és hazug vezetőket akarnak „hőssé” nyilvánítani, és el akarják hitetni velünk, hogy nincs más dolgunk, mint a háborús propagandát szajkózni és idehaza is gyűlölni a más véleményen levőt.

Egyesek annyira belemelegedtek az „ukrán és orosz” viszályba, hogy azt gondolják, maguk is részesei lesznek a háborúnak és a „küzdelemnek”, ha idehaza támadják azokat, akik nem elég hangosan támogatják az ő meglátásaikat.

A Wall Street Journal a múlt héten arról számolt be, hogy egyes nyugati és ukrán tisztviselők aggódtak amiatt, hogy Ukrajna túl sok katonát és erőforrást áldoz fel Bakhmut megtartására. A jelentésben ez áll:

"Nyugati – és néhány ukrán – tisztviselő, katona és elemző egyre inkább aggódik amiatt, hogy Kijev hagyta magát orosz feltételek mellett beszippantani a Bakhmutért folyó harcba, és elveszíti a tervezett tavaszi offenzívához szükséges erőket, miközben makacsul ragaszkodik egy korlátozott stratégiai jelentőségű városhoz."

Egy ukrán parancsnok azt mondta a Journalnak, hogy a veszteségek száma talán nem is fenntartható.

"A mi életünket az övékre cserélő árfolyam jelenleg az oroszoknak kedvez. Ha ez így megy tovább, kifogyhatunk önmagunkból" – mondta.

Az általam nagyra becsült William J. Astore nyugalmazott ameriaki alezredes (USAF) szerint elképesztő, hogy az eseményeket látva továbbra is hagyjuk, hogy a fegyverek áramoljanak és a holttestek száma pedig egyre csak növekedjen. Astore szerint egyetlen emberi hozzáállás maradt csak: Mondjunk "nemet" az öldöklésre, "nemet" a háborúra!

Két cikk, amelyet hétfőn olvastam, jellemző az orosz-ukrán háborúval kapcsolatos polarizált, sőt ellentétes nézetekre. A brit Guardianban Simon Tisdall azt írja, hogy ez Európa pillanata, hogy felemelkedjen és támogassa Ukrajnát a Putyin elleni igazságos háborúban. Szenvedélyesen zárja a cikket:

„Zelenszkijnek igaza van. A kockázatkerülő NATO kezdettől fogva túl lassú és túl óvatos volt. A zsarnokság legyőzéséhez Európának harcolnia kell – és harcolnia kell a győzelemért. Közös jövőnk múlik ezen. Putyint, a zsarnokot meg kell állítani Ukrajnában, különben Lengyelország és Németország lehet a következő. A győzelemért folytatott harc azt jelenti, hogy Ukrajnának nem csak több száz Leopard 2 harckocsit, hanem harci repülőgépeket is kell kapnia. A harckocsik, a repülőgépek és a kapcsolódó kiegészítő felszerelések kombinációja lehetővé teszi majd Ukrajna számára, hogy egy kvázi villámháború-szerű műveletben kiűzze az orosz erőket az országból. Győzelem a Nyugatnak!”

Miért nem tárgyalások a tankok helyett?

Az Antiwar.com-on Edward Curtin azt jósolja, hogy Oroszország fogja megnyerni ezt a háborút, még akkor is, ha szerinte ez elsősorban a Nyugat hibája, amiért a NATO bővítésével és a 2014-es ukrajnai puccsban való amerikai részvétellel ezt a háborút szította:

A médiavállalatok által gyártott hazugságok hatalmas szövevényének vagyunk kitéve, miközben az USA folytatja a világ irányítására irányuló, halálra ítélt erőfeszítéseit. Nem Oroszország az, aki most kétségbeesett, hanem az olyan propagandisták, mint ennek a harsány és ostoba vezércikknek az írói [a New York Times]. Nem az orosz népnek kell felébrednie, ahogy ők állítják, hanem az amerikai népnek és azoknak, akik még mindig ragaszkodnak ahhoz a mítoszhoz, hogy a New York Times Corporation az igazság orgánuma. Ez az igazság minisztériuma a maga newspeakjével, kettős beszédével és a múlt megváltoztatására tett erőfeszítéseivel.

Astore így folytatja:

Számomra az a zavaró az ilyen polarizált, „mi, ők ellen” nézetekben, hogy valójában csak egy dolgot garantálnak: még több harcot és még több halált. Hadd folyjanak a fegyverek és nőjön a holttestek száma: ez a viták eredménye.

A háború, ahogy szinte minden hadtörténész elmondja, természeténél fogva kiszámíthatatlan. Fogalmam sincs, ki fogja "megnyerni" ezt a háborút. Azt azonban tudom, hogy az ukránok veszítenek. Ezt csak azért mondom, mert a háborút az ő földjükön vívják, és minél tovább tart, annál többet fog szenvedni Ukrajna.

Ez nem jelenti azt, hogy azt akarom, hogy Ukrajna adja meg magát, és azt sem, hogy veszítsen. De nem hiszem, hogy több nyugati tankkal és repülőgéppel győzni fog. Oroszország szinte bármilyen nyugati eszkalációs kísérlet el tud hárítani. További patthelyzetet látok, nem pedig villámháborúhoz hasonló győzelmeket, és a patthelyzet egyre több szenvedést jelent.

Azt mondják, a toll erősebbnek bizonyulhat a kardnál. Miért nem próbáljuk meg a tankok helyett a beszélgetést? Ukrajna és Oroszország szomszédok; hacsak nem akarnak örökös háborút, meg kell találniuk a módját az együttélésnek.

Az Ukrajnának küldött több fegyver nem valószínű, hogy döntő győzelmet hoz, de valószínűleg sokkal több halált és pusztulást fog okozni abban az országban. Itt az ideje, hogy mindkét fél nemet mondjon az öldöklésre, nemet az újabb háborúra.

---

Egyet kell értenünk William J. Astore-ral.

Thomas L. Knapp a William Lloyd Garrison Center for Libertarian Advocacy Journalism igazgatója és vezető hírelemzője szerint

valójában 78 éve tart egy háború az oroszok és az amerikaiak között.

„78 éven keresztül két nagy kérdés lebegett a szemünk előtt: Vajon az amerikai-orosz konfrontáció közvetlen lesz-e, és újra előkerülnek-e a nukleáris fegyverek? Az emberiség túlélése valószínűleg ezeken a kérdéseken múlik. És az egyetlen válasz, amely megmenthet minket, az, hogy megtaláljuk a háború befejezésének módját. Nem ezt a háborút – magát a háborút.”

Mérhetetlenül büszke vagyok arra, hogy a magyar emberek többsége kiváló ösztönnel kerülte ki a hazugságok hálóját és az élet tiszta igazságaiból indult ki. Mindez számomra azt jelenti, hogy minden hibánk ellenére felnőttebb nemzet vagyunk, mint sok túlértékelt nyugati közösség. Talán azért van ez így, mert mi rendszeresen emlékeztetjük magunkat arra, hogy „Megbűnhődte már e nép / A múltat s jövendőt!”