MŰHELY (Deli Mihály Odú-sorozatából)

(felütés)

…A próza más, az nyugodt folyó; a vers kanyargó patak, zuhatagok. Van úgy, hogy elengedem, mert kész, és van, hogy elengedem, de másnap visszaveszem, és addig-addig faragom, amíg eltűnik, vagy teljesen más lesz, éppen az ellenkezője is. Ezért nem jó a publikálás zománcával vitrinbe tenni. Mert mászkál, lélegzik, élni akar. No, értem én, a mű ránéz a megszólítottra, és hangulatot, gondolatot kelt benne, de ijedtében, bizonytalan felelősségtudatával, szinte azonnal visszamenekül létrehozójához. El is szakadt tőle, meg nem is; kettőjükön múlik; furcsa spirál ez. A versnek élni/halni kell.

(a vers)

TITKOS UTASÍTÁS

Úgy kell verset írni

hogy ne vegyék észre

Elég, ha szeretnek

(az első reakció)

„Ha elég, akkor megvan, talált.”

(válasz)

„Nagyritkán sikerül megelőzni magam… Köszönöm.”

(inspiráció)

„Nagyritkán sikerül megelőzni magam…: – máris szedheti versbe…”

(kifejtés)

MENNI, MARADNI – CSERÉBE VALAMIÉRT

a)

Néha véletlenül megelőzöm magam

Idegen a táj, alig találok vissza

Nem kaland, inkább lejtő, vagy emelkedő

Mikor menni akarnék, nem visz a lábam

Máskor meg csak úgy szédelegve ott vagyok

Csalogat, vonz, közben félek, hogy elrabol

Kényelmetlen jönni-menni / dönteni kell

Menni, maradni? – cserébe valamiért

b)

Néha véletlenül megelőzi magát

Idegen lesz a táj, alig talál vissza

Nem kaland, inkább lejtő, vagy emelkedő

Ha menni akarna, nem viszi a lába

Máskor csak úgy szédelegve odatalál

Csalogatja és vonzza a kies vidék

Ujjongva fél, hogy örökre elrabolja

Még élne: itt, vagy ott, vagy valahol máshol?

Kényelmetlen jönni-menni / dönteni kell

Menni, maradni? – cserébe valamiért

Pawel Kuczynski alkotása

A kép forrása: itt