Naplóbölcsességeim – 108.

108.

A jó élmények többet adnak,

a rosszak jobban megmaradnak,

mert bizonyára fontosabbak,

vészterhesek és riasztanak.

A jó élményt nem az ész adja,

érzelmekbe van beágyazva,

elraktározni igen nehéz,

míg rosszat őriz fekete ész.

A jó hasonlót ismételhet,

válogathat közte az emlék,

a rossz csak egyedüli eset,

kitölti az agy gyász-mezejét.

És ha akikkel együtt vagyunk

jóban-rosszban, így közösségben,

ahol mindent felidéz valaki,

ami megtörtént földön-égben.

És ez a valós, igazi létünk,

nem rímelhet benne semmi sem,

mert tekintve más szemszögéből van,

ami van, volt és lehet velünk.

Emez állapotban jobb élni,

nem kell egyéni vésztől félni,

más sokkal többet adhat nekünk,

mintha egyedül kell remélni.