Naplóbölcsességeim – 103.

103.

Ha nem ad előtte jelet, akkor hirtelen

történik a dolog, esemény vagy történés,

utóbbi önmagához képest, előbbiek

szokatlan gyorsasággal: nincs idejük szólni.

Azaz hír nélküli a hirtelen, és ezen

csak most gondolkodtam el, hogy mióta jött el

ennek a szónak az ideje, használata,

midőn már meglepetést okozott valami.

Mert előtte gyermek és ifjúkorban be volt

gyakorolva minden, megtelt a fej tudással

arról, hogy mi következik éppen, jön másnap,

vagy idő múltán, egyre ismételve magát.

Én még így nőttem fel: tojásból kiscsirkék, de nem

hirtelen, mert már benn csipogtak, hogy tudjuk,

előbújnak, feltörve a tojáshéjat, és

ha hátukra ragadt, azzal tipegtek tova.

Az ősszel elvetett búza kikelt s kitelelt,

majd nekiindult nőni, ha jött a kikelet,

s még kalászban volt cséplés előtt a mag, midőn

égig nőtt kévéiből az asztag nagy büszkén.

A karácsony se jött előkészület nélkül,

reggeli rorátékon hívtuk a Fény jöttét,

hogy hírt adjon egyéb szép üdvösségeinkről,

s nem gond még ma sem, hogy semmi új a Nap alatt.