Naplóbölcsességeim – 130.
![](https://static.wixstatic.com/media/55b554_fa82bc3df20c4c3f9e06bc8fdae17a37~mv2.jpg/v1/fill/w_88,h_90,al_c,q_80,usm_0.66_1.00_0.01,blur_2,enc_auto/55b554_fa82bc3df20c4c3f9e06bc8fdae17a37~mv2.jpg)
130.
Nehéz megértenünk a régmúlt időket:
olyan szokások voltak természetesek,
melyeknek sem értelmi összefüggését,
sem a hatalmát nem derítettük még ki.
Itt van például a királyság-öröklés –
sokféle, több tucatnyi várományossal,
és érthetetlen, miért gondolták ők úgy,
hogy van esélyük, s mások mért támogatták.
Nemcsak a biztonság szerepe volt ebben,
hogy legyen mindig elegendő utódja
a fennállónak, hanem az is tényező,
hogy kasztot képeztek az eredetiek:
akiknek elődei fegyverekkel győztek,
s a fegyver azóta is kezükben maradt,
a rendszer alapja ez az erőszak lett,
ellene lázadni főbenjáró bűn volt.
Tudta ezt az örökös is két oldalról:
hogy elveszítheti kiváltságosságát,
ha enged törvényből, mi őt kiemeli,
s ha gyengeséget mutat bűn büntetésben.
Bármennyire is profánnak tűnhet ez mind,
még a vallást is rendre befolyásolta,
úgy állapítva meg a jó magatartást,
hogy belesimuljon az örökletesbe.