Naplóbölcsességeim – 30.

30.

Rontjuk-e, vagy javítjuk a nyelvünket azzal,

hogy hozzáteszünk, avagy elveszünk belőle?

Millió kifejezésünkre úgy, mint szénás szekérre,

fér még egy villával, vagy felesleg minden új szó?

Ehhez ismerni kellene a dolog szerkezetét,

hogy válaszolni tudjunk, mint lesz az ismeret,

hogyan születik a fogalom: a szavak mondati

összegződéséből, vagy tán ő szüli saját szavát.

És azután még bejönnek a képbe a költők,

akik olyat hasonlítanak olyannal, amit még

senki addig, de tetszik nekünk, minthogy a

babérfa levelét tesszük fejükre koszorúként.

S ez nem túlzás, mert a költészet a szóteremtő

mód, a tudomány is csak hasonlítgatni próbál,

ötlethez valóságot, így mindenki tudós és költő:

mindannyiunk jóváhagyásával lehet valami igaz.