NEM AKARTALAK (Gavallér János verse)

NEM AKARTALAK

Felperzselt föld, égett szik,

haláldalt zsong a legelő,

eltévedt lövedéktől vérző

gondolat

– sosem akarat virágzik –,

a jó és a rossz cicázik

olyan nem akartalak világ

virágzik.

Kalapot emel a távozó:

– anyám vágya megkövült.

sivákol a gyáva szél,

kopog a föld,

repedések között fut a gyík;

holnap talán összegyűlnek,

siketek, vakok, csenevész

új sarjak.

– Sosem akarat virágzik –,

a jó és a rossz cicázik

olyan nem akartalak világ

virágzik.

delíriumba menekült tény

ébred hajnalokon, a balkonon,

önként rab, város torzó,

négyzetmétere.

„Utánunk a vízözön”

nemzedékek zsákutcája

integet,

végleg elköszön.

2022.07.14.