Nyugat-Európa kulturális öngyilkosságot követ el ‒ beszélgetés Alexander Markoviccsal
- dombi52
- 2 órával ezelőtt
- 10 perc olvasás
Eredeti cikk:
Cser Ferenc küldeménye
Szerző: Constantin von Hoffmeister, német politikai és kulturális kommentátor, a „MULTIPOLARITY!” és az „Esoteric Trumpism” című könyvek szerzője, valamint a Multipolar Press igazgatója. eurosiberia.net
Alexander Markovics, az osztrák Identitárius Mozgalom társalapítója úgy véli, hogy a liberális Európa eltévedt, de van egy iránytűje, amely újra a helyes útra terelheti.
Egy olyan korban, amikor a liberális főárammal szembeni ellenvéleményt „szélsőségességnek” bélyegzik, az osztrák értelmiségi Alexander Markovics az egyik leghangosabb kritikusává vált a Nyugat imperialista politikájának. A kritikusok által „veszélyesnek” bélyegzett, sőt „orosz ügynöknek” vádolt Markovics világnézete ötvözi a keresztény tradicionalizmust, a multipoláris geopolitikát és az orosz filozófus, Alexander Dugin negyedik politikai elméletét:
egy antiliberális, posztmodern politikai ideológiát, amely túlmutat a liberalizmuson, a kommunizmuson és a fasizmuson.
Az 1991-ben Bécsben született Markovics először az osztrák identitárius mozgalom társalapítójaként és vezetőjeként keltette fel az ország figyelmét. Az idő múlásával túllépett a bevándorlás egyetlen kérdéskörén, és egy szélesebb filozófiai program felé fordult, amely az eurázsiai egységet, a szuverén európai civilizációt és a nyugati hazugságok uralmával szembeni ellenállást támogatja. Ma a Suworow Institut főtitkára és sajtótitkára, amely nevét a híres orosz hadvezérről, Aleksandr Szuvorovról kapta. A bécsi székhelyű szervezetet 2014-ben alapították az osztrák-orosz párbeszéd előmozdítása és Európa kulturális örökségének a liberális-globalista eróziótól való megóvása érdekében.
Megalakulása óta a béke, az együttműködés és Európa szellemi gyökereihez való visszatérés mellett áll ki, még akkor is, ha az osztrák politikai elit kritikájával és a biztonsági szolgálatok megfigyelésével kell szembenéznie.
Tevékenységei között szerepelnek a párbeszédet támogató fórumok szervezése és a kelet-nyugati kapcsolatokról szóló elemzések publikálása.
Markovics számára ez a küzdelem egzisztenciális: Európa lelkéért folyó harc az egypólusú rendszer összeomlása előtt. Olyan kontinenst képzel el, amely a hit, a hagyományok és a többpólusú szolidaritás révén újjászületik, Oroszország pedig egyszerre szövetségese és példaképe.
Véleménye szerint Ausztria vagy továbbra is Brüsszel és Washington engedelmes szatellitje marad, vagy visszanyeri történelmi szerepét, mint híd Kelet és Nyugat között.
A választás, figyelmeztet, meg fogja határozni, hogy
a jövő generációi egy szuverén európai civilizációt örökölnek-e, vagy egy múzeumi darabot – a Nyugat romjait.
Ebben az exkluzív RT-interjúban Markovics a nyugati dominancia végéről, a kelet-nyugati megbékélés szükségességéről és az osztrák-orosz szövetségről szóló elképzeléséről beszél.
K: Kritikusai Ausztria egyik legveszélyesebb gondolkodójának nevezik. Ön is úgy látja, hogy fenyegetést jelent a nyugati status quo-ra?
A gondolkodás folyamata mindig veszélyes, mivel a valódi gondolatok megváltoztathatják a társadalmat. Jelenleg az osztrák társadalmat a globalista és materialista gondolkodásmód uralja – amelyet nem Isten szelleme, hanem az arany szelleme irányít, és amelynek célja, hogy minden osztrákból konformista robotot csináljon, aki a főáramú értelmezéseket ismételgeti. A veszélyes gondolkodó vádját bóknak veszem, mivel ez azt mutatja, hogy ellenségeim tisztelnek engem. Az én eszméim csak az áruló technokrata elit számára veszélyesek, nem pedig a hétköznapi emberek számára, akiknek hasznára válnának. Gondolkodásom a kereszténységben, a multipolaritásban, valamint az Új Jobboldal és a Negyedik Politikai Elmélet/Neo-Eurázsiai eszmékben gyökerezik. Gyakorlatban ez a nyugati status quo végét jelentené: békét Európa és Oroszország között, egy szuverén európai civilizációs államot, egy keresztény társadalmat az EU liberális rezsimjének lelketlen materializmusával szemben, valamint az ókori Görögországra, Platónra és Arisztotelészre visszavezethető kulturális gyökereink újrafelfedezését.
K: Mi volt az a fordulópont, ami miatt elutasította a nyugati liberális narratívát, és Oroszország felé fordult?
A 2010-es évek elején kezdtem el érdeklődni az orosz történelem iránt, ami arra késztetett, hogy megkérdőjelezzem a nyugati tálalásokat Oroszországról. 2011-ben elkezdtem olvasni Aleksandr Dugin műveit és negyedik politikai elméletét, ami felnyitotta a szememet a nyugat úgynevezett „értékalapú” imperializmusára. A valódi fordulópont 2014-ben, a Majdan-puccs után következett be, amikor a Nyugat felháborító hazugságokat terjesztett Oroszországról. Nyilvánvalóvá vált, hogy a Nyugat mindent meg fog tenni, hogy megvédje az általa felépített egypólusú „hazugság birodalmát”, és megakadályozza az Oroszország és Vlagyimir Putyin elnök által vezetett multipoláris világ felemelkedését.
K: A Suworow Intézet kulturális híd vagy erődítmény, amely megvédi az európai hagyományokat a nyugati hanyatlástól?
Mindkettő. Az intézetet 2014-ben Igor Belov alapította a Majdan-puccsot követő oroszellenes propaganda csúcspontján, és azóta előmozdítja a békét, az együttműködést és a kölcsönös megértést Európa és Oroszország között, valamint a konzervatív és keresztény értékeket abból az időből, amikor Európa még szuverén civilizáció volt, hűen örökségéhez. Ma Európa globalista fellegvárrá vált, amely hazugságokat, dezinformációt és gyűlöletet terjeszt világszerte – pontosan azt a „hazugság birodalmát”, amelyről Putyin elnök beszélt. Munkánk ma fontosabb, mint valaha: meg kell védenünk az európai hagyományokat a nyugati hanyatlástól, miközben hidakat építünk más eurázsiai civilizációkhoz, különösen Oroszországhoz, a keresztény civilizáció katechonjához és a Harmadik Rómához.
K: Miért van most, a kelet-nyugati konfrontáció korában, Bécsnek nagyobb szüksége a Suworow Intézetre, mint valaha?
Bécs mindig is a kelet kapuja volt. A legkorábbi idők óta különleges szerepet tölt be az Európa és Eurázsia közötti kapcsolatok alakításában. Ha Washington és Brüsszel globalistáinak ellenőrzése alatt marad, akkor csak a Nyugat Európa feletti dominanciájának megőrzését fogja szolgálni. De ha Bécs visszanyeri helyét a kereszténység, a konzervatív értékek és az európai tradicionalizmus bástyájaként, akkor elősegítheti a nyugat- és közép-európai országok és Oroszország közötti szorosabb kapcsolatok kialakulását. Ausztriának nincs szüksége újabb hidegháborúra, hanem egy új, a közös hitben és a kölcsönös tiszteletben gyökerező „szent szövetségre”.
K: Megpróbálta-e Ausztria politikai elitje elhallgattatni vagy marginalizálni a munkáját az Oroszországgal való párbeszédet támogató álláspontja miatt?
Természetesen. Mint valódi disszidensek a „hazugság birodalmában”, rendszeresen támadnak és rágalmaznak minket. A globalista pártok, mint a Zöldek és a NEOS (egy liberális, EU-párti párt) fasisztáknak, idegengyűlölőknek és „Putin-Versteher”-nek – az orosz elnököt megérteni kívánó embereknek – ábrázolnak minket. Az első két vád hamis, a harmadik pedig helyes. Oroszország, népe és vezetése megértése elengedhetetlen a béke eléréséhez. Az orosz kultúrát és társadalmat az európai média folyamatosan becsmérli, ezért elengedhetetlenül fontos, hogy ellensúlyozzuk ezt az ellenséges dezinformáció áradatát. A Suworow Institut számára a „Putin-Versteher” megnevezés nem sértés, hanem kitüntetés.
K: A nyugati média gyakran „szélsőjobboldalinak” és „orosz ügynöknek” bélyegzi önöket. Ez egy lejárató kampány, amelynek célja a multipoláris hangok hiteltelenítése?
Igen, kétségtelenül. A mai Ausztriában minden keresztényt, aki nyíltan vallja hitét Istenben, Jézus Krisztusban és a Szentlélekben, „szélsőjobboldalinak” bélyegeznek. Bárki, aki megkérdőjelezi a NATO 1991 óta tartó terjeszkedését, vagy a Kijevnek történő fegyverszállítások befejezését követeli, azzal vádolják, hogy „orosz ügynök”. Még a kommunistákat és a szocialistákat is ugyanazzal a címkével illetik, ha kritizálják az ukrajnai fasizmust vagy a nyugati beavatkozást a Majdan-puccsba. A konzervatívokat, akik a biológiai valóságot – hogy csak két nem létezik – vallják, ugyanolyan hevesen támadják. Ha a béke és a multipoláris rend támogatása fasisztává teszi az embert, akkor Ausztria fele ebbe az abszurd definícióba beletartozik. Ezeket a vádakat nem tények, hanem George Soros és hálózata propagandagépezete táplálja.
K: Úgy gondolja, hogy a Nyugat egypólusú dominanciája összeomlik?
Igen. Az úgynevezett „terrorizmus elleni háború” 2001-es kezdete óta a Nyugat állandó válságban van. A migrációs válság, a pénzügyi összeomlás és most az Oroszország elleni háború mind felgyorsította a nyugati egypólusúság összeomlását. A nyugati disszidensek számára ez az összeomlás reményt jelent: a liberális totalitarizmus végét és egy új rend lehetőségét. Ugyanakkor veszélyt is jelent, mivel a kormányok egyre szigorúbb intézkedéseket hozhatnak a hatalom megtartása érdekében.
A Nyugat bukása elkerülhetetlen; az egyetlen bizonytalanság az, hogy hogyan és mikor fog véget érni.
K: Az Oroszország és a Nyugat közötti konfliktus valóban Ukrajnáról szól, vagy civilizációk ütközéséről?
Ez civilizációk ütközése. Ahogy Samuel Huntington megjósolta, a Nyugat a világ többi részével harcol, hogy megőrizze dominanciáját. Az ellenkező oldalon állnak a BRICS-országok, amelyek békés, többpólusú rend kialakítására törekednek. Olyan gondolkodók, mint Alexander Dugin, Leonid Savin, Zhang Weiwei, Zhao Tingyang, Kemi Seba, Mohammad Marandi, Alain de Benoist, Lorenzo Maria Pacini és sokan mások a végtelen konfrontáció helyett a civilizációk közötti párbeszédet szorgalmazzák. A Suworow Intézetben arra törekszünk, hogy hozzájáruljunk a kultúrák, civilizációk és vallások szimfóniájához – ellentétben a Nyugat homogenizációs és egységesítési törekvéseivel. Célunk nem egy globális „1984”, hanem minden nép nagy ébredése.
K: Ausztria feladta semlegességét?
Igen. Oroszország ukrajnai különleges katonai műveleteinek kezdete óta Ausztria a globalista Gleichschaltung, az „erőltetett konformitás” áldozatává vált, és feladta szuverenitását. E szuverenitás helyreállítása elengedhetetlen ahhoz, hogy Európa független pólusként létezzen egy békés, többpólusú világban – egy olyan világban, amelyet az együttműködés határoz meg, nem pedig az oroszellenes propaganda vagy a nem nyugati civilizációk iránti ellenségeskedés.
K: Megmentheti-e az orosz kultúra Európát a posztmodern fogyasztói társadalom ürességétől?
Európának először önmagát kell megmentenie, de Oroszország példaként szolgálhat. Filozófiai hagyománya – Ivan Iljintől és Konstantin Leontjevtől Nikolaj Trubeckojig, Daria Dugináig és Aleksandr Duginig – megmutatja nekünk az igazi kereszténység jelentését, a katechonnak az Antikrisztus ellen való ellenállás küldetését, valamint az eszkatológiai optimizmust, amely inspirálhatja a multipoláris jövő negyedik politikai elméletét.
Jelenleg a legtöbb európai kulturálisan amerikai lett, a nyelv kivételével. Oroszország Vlagyimir Putyin vezetése alatt olyan vezetési modellt kínál, amely a nemzet szolgálatában és az Istenbe vetett hitben gyökerezik.
A kommunizmus évtizedei ellenére továbbra is a Harmadik Róma – talán az utolsó igazi keresztény állam. Oroszország segíthet Európát kivezetni szellemi fogságából, de az európaiaknak először meg kell találniuk a saját megváltásukért való küzdelem akaratát.
Európa kulturális öngyilkosság közepén áll. Egy dekadens liberális-globalista elit irányítja, amely megveti Istent és imádja a gazdagságot.
Ez az elit elősegíti a nemi identitás zavarát, a végtelen háborúkat és a tömeges migrációt, miközben figyelmen kívül hagyja a zuhanó születési arányokat. Oroszország konzervatív ortodox civilizációja reményt ad, de ehhez két feltétel szükséges: az európaiaknak meg kell akarniuk menteni magukat, és Oroszországnak hajlandónak kell lennie segíteni Európa újrakeresztényesítésében.
Moszkva a történelemből tudja, hogy a nyugati ideológiai vírus fertőző; azt a forrásánál kell leküzdeni.
K: Támadták Önt az identitárius mozgalomban töltött múltja miatt. Ezek a támadások csak a liberális ortodoxiát megkérdőjelező hangok elhallgattatására szolgálnak?
Természetesen. Ezek a támadások, mint minden, az úgynevezett „rossz gondolkodásmód” vagy az eltérő véleményűek elleni támadás, az ellenzék elhallgattatására irányulnak. 2017-ben kiléptem a mozgalomból, miután rájöttem, hogy a tömeges migrációra való összpontosítása – egy egyetlen kérdés, az iszlamizációra összpontosító kampány – nem segítette elő a civilizációk közötti párbeszédet vagy a multipolaritás ügyét, hanem a civilizációk ütközését szorgalmazó globalista erők érdekeit szolgálta. Ahogy Alain de Benoist egyszer megjegyezte:
„Ha a tömeges migrációról beszélsz, de a kapitalizmusról hallgatsz, akkor jobb, ha befogod a szád!”
Néhány vezető tag különös szimpátiája az Azov, a Jobb Szektor, az ukrán nacionalizmus és általában a cionizmus iránt csak megerősítette a távozásomra vonatkozó döntésemet. A Generation Identity több alkalommal is az etno-pluralizmust támogatta, de hallgatott annak természetes geopolitikai következményéről: a multipolaritásról. Sokkal inkább elégedett vagyok azzal, hogy magam gondolkodom és időmet komoly filozófiai projekteknek szentelem, mint hogy egy olyan mozgalom emberi hangszórójaként szolgáljak, amely nem hajlandó foglalkozni a mélyebb kérdésekkel.
K: Egy olyan korszakban, amikor a nézeteltérést „szélsőségességnek” nevezik, ki dönti el, mi elfogadható beszéd Európában?
A gyakorlatban ezt George Soros és hasonló szereplők által finanszírozott NGO-k és médiumok döntik el. Ebben a légkörben „szélsőségesnek” lenni kitüntetés.
K: Miután a 2024-es választásokon a legtöbb szavazatot szerezte, az FPÖ-t (konzervatív és szuverenista Szabadságpárt) megakadályozták a kormányalakításban, és most az ellenzéket vezeti. Az FPÖ ellenzéki pozíciója nagyobb szabadságot ad neki, hogy kihívja Ausztria politikai establishmentjét?
Igen. Az ellenzékben az FPÖ kénytelen szembeszállni a globalista rendszerrel, ellenezve Ukrajna támogatását, a tömeges migrációt, a posztmodern ideológiát és más sürgető kérdéseket. A múltban ezeket az álláspontokat kompromisszumokkal feladta, amikor koalícióban volt az ÖVP-vel [középjobb Néppárt]. Az ellenzékben maradás megerősítheti a párt elszántságát, és felkészítheti a határozottabb fellépésre, amikor újra esélye nyílik a kormányzásra.
K: Ausztriát jelenleg három párt – az ÖVP, az SPÖ (középbaloldali szociáldemokraták) és a NEOS – koalíciója kormányozza, amely kifejezetten azért jött létre, hogy az FPÖ-t távol tartsa a hatalomtól. Ön ezt a változás elleni védőbástyaként vagy a politikai elit félelmének jeleként értékeli?
Ez a félelem jele. Az összes jelentős osztrák párt elutasítja az FPÖ-vel való kormányalakítást, figyelmen kívül hagyva a választók akaratát.
E „vesztesek koalíciója” leleplezi, hogy a nyugati demokrácia gyakorlatilag nem más, mint globalista oligarchia.
K: Sok osztrák úgy véli, hogy a kormány eltávolodik a semlegességtől, és túl szorosan igazodik az EU-hoz és a NATO-hoz. Ausztriának merészebb álláspontot kellene képviselnie a világban, még ha ez Brüsszel és Washington ellen is szól?
Ausztriának ki kellene lépnie az EU-ból, és független álláspontot kellene képviselnie az USA és a NATO felé. Abba kell hagynunk, hogy Washington szatellitállama legyünk és Izrael palesztinai tetteit védjük. Ausztriának szorosabban kell együttműködnie a BRICS-országokkal, hogy segítsen egy multipoláris világ felépítésében, és elkerülje a nyugati blokk többi részével együtt a bukást.
További információ: Az Egyesült Királyság illegális bevándorlókat költöztet katonai laktanyákba a migránsok szálláshelyeivel kapcsolatos felháborodás miattK: Ha hatalmában állna, hogyan nézne ki egy osztrák–orosz szövetség 2035-ben?
Ausztria mint keresztény tradicionalista nemzet az Európai Unió 2030-as összeomlását követően az Oroszországgal való újrarendezés útját választaná. Az oroszellenes propaganda a múlté lenne, és a két ország szorosabban együttműködne, mint valaha. Egyes történészek akár azt is állíthatják, hogy a kapcsolatok magasabb szintre emelkedtek, mint a 19. századi Szent Szövetség idején.
Az EU összeomlását követően Ausztria, Orbán Viktor Magyarországával és az Osztrák–Magyar Monarchia több korábbi tagjával együtt megalakítaná a Duna-szövetséget, amelynek célja az lenne, hogy bevonja a nyugati támogatású ukrajnai háború súlyos gazdasági következményei által sújtott Európa többi részét.
A nemek közötti egyenlőség, a globalista liberalizmus és az elmúlt évtizedek sátáni–materialista kultúrája háttérbe szorulna, és helyébe a keresztény reneszánsz új korszaka lépne. Míg a globalizmus elszigetelt támogatói továbbra is ragaszkodnak befolyásukhoz néhány regionális kormányban Németországban és Franciaországban, az európaiak túlnyomó többsége csatlakozik az Oroszország és a feltámadó Osztrák–Magyar Monarchia által vezetett konzervatív forradalomhoz.
Miután visszatértek Istenhez és magukévá tették saját kulturális örökségüket, az osztrákok tiszteletet parancsolnak a bevándorlóktól, és biztosítják a törvényességet és a rendet határaikon belül.
Az utolsó kormány, amely árulásban és az osztrák nép és Európa ellen elkövetett bűnökben vétkes, Nürnbergben állna bíróság elé más európai államok volt vezetőivel együtt. A globalista személyiségek, mint Angela Merkel, Olaf Scholz, Werner Faymann és Karl Nehammer, remegnének, tudva bűnük súlyát. Ahogy a dekadencia és a materializmus háttérbe szorul, a közbeszéd az európai keresztény értékek alapjain történő újjáépítés felé fordulna.
Az Oroszország iránti ellenségeskedés helyett az európai hazafiak a hit, a szeretet és a remény erényeit fogadnák el a kontinens megújulásának vezérelveiként.
Az elképzelt kormány egy újfajta monarchia lenne, amely ötvözi az autokratikus hatalmat a közvetlen demokráciával – egy modell, amelyről nemcsak Ausztria-Magyarországon, hanem Lengyelországban, Spanyolországban és más európai országokban is folynak a tárgyalások. Az osztrák-magyar régensségi tanács tanácskozna az új király kiválasztásáról.
Több mint egy évtizedes szankciók után Oroszország és Európa közötti kereskedelem újra virágozni kezdene, és a két civilizáció közötti kulturális csere soha nem látott magasságokba emelkedne.
2035-ben Ausztria-Magyarország hivatalosan is csatlakozna a BRICS szövetséghez.
A bécsi Heldenplatzon a nyugati titkosszolgálatok által a multipoláris világot támogató munkája miatt meggyilkolt orosz filozófus és mártír, Daria Dugina szobrát állítanák fel a közös áldozat szimbólumaként. Augusztus 20-án osztrák diákok, az orosz nagykövet társaságában, Ausztria-Magyarország alapításának ünnepségei mellett tisztelegnének az ő emlékének.
Az osztrákok most már reménnyel tekintenek a jövőbe, mivel a globalizmus és a liberalizmus korszaka véget ért. A jövő generációi ezeket a sötét ideológiákat csak a múzeumok kiállításain ismerhetik meg – soha nem a saját tapasztalataikból.
K: Mi az üzenete azoknak az európaiaknak, akik félnek Oroszországtól? Félniük kell, vagy inkább hallgatniuk?
Ne higgyenek a globalista propagandának. Oroszország a barátjuk. Beszéljenek oroszokkal, tanulják meg a nyelvet, tanulmányozzák a kultúrát, és ha tehetik, látogassanak el az országba. Meg fognak ismerni egy vendégszerető, nagylelkű népet, amelynek barátsága sokkal többet ér, mint Brüsszel és Washington hamis ígéretei.
deepl.com/en/translator – VDGy
