„Okos” és „15 perces” városok: ne hagyjuk, hogy ezek a bűnözők techno-zsarnokságba vezessenek minket!

Eredeti cikk:

Smart Cities And 15-Minute Cities: We must stop allowing these criminals to slowly walk us into techno-tyranny, By RHODA WILSON, MAY 18, 2024 

Schiller Mária küldeménye

Valószínűleg hallottál már az "intelligens város" és a "15 perces város" kifejezésekről, de hányan tudják pontosan, hogy mik azok? A következő írásban Derrick Bronze, a Hogyan lehet kilépni a technokrata államból című cikk szerzője megválaszolja a következő kérdéseket: Mi is pontosan az "intelligens város", és hogyan kapcsolódik egy "15 perces városhoz"? És mi köze mindennek az egyéni szabadsághoz és a szabad mozgáshoz? És végül, mit tervezünk tenni ez ellen?

Az „okos” és „15 perces” városok megértése, és hogyan nyerünk

Szerző: Derrick Bronze

Valószínűleg hallotta az "intelligens város" vagy annak újabb unokatestvére, a "15 perces város" kifejezést, de valóban megérti, hogy ezek a fogalmak mivel járnak? Tudja, hogy mely szervezetek felelősek az ötletek népszerűsítéséért? Ami még fontosabb,

készen áll-e arra, hogy túlélje és boldoguljon ezekkel a szabadság-összetörő tervekkel szemben?

A lehetséges jövőbeli vészhelyzetekre való felkészüléshez jobban meg kell értenünk, mivel állunk szemben. Kezdjük azzal, mit értünk intelligens városon.

A kifejezés tipikusan olyan városi területet ír le, amely 5G tornyokkal (és hamarosan 6G-vel) van felszerelve, amelyek lehetővé teszik az autonóm járművek, a robot asszisztensek és az utcai érzékelők számára szükséges sebességet és sávszélességet, hogy mérsékeljék az utcai lámpákat, és környezeti figyelmeztető riasztásokat adjanak ki.

Mindezt a mesterséges intelligencia ("AI") hajtja. A szenzorokat, eszközöket és infrastruktúrát együttesen az úgynevezett "tárgyak internetének" (IoT) nevezik.

Egyszerűen fogalmazva, az IoT a digitális eszközök, járművek, készülékek és egyéb fizikai objektumok hálózata, amely érzékelőkkel van beágyazva, amelyek lehetővé teszik az adatok gyűjtését és megosztását.

Ez a valós idejű adatgyűjtés központi szerepet játszik az intelligens város kezdeményezéseiben, amelyek lépcsőfokok a digitális utópia felé. Az IoT-hez csatlakoztatott eszközök az okostelefonoktól az intelligens készülékeken át az intelligens otthonokig vagy az intelligens termosztátokkal rendelkező épületekig terjednek. Még az olyan hordható eszközök is, mint az intelligens órák, a fülhallgatók és a fitnesz-eszközök, az IoT részét képezik. Egy egyszerű ökölszabály az, hogy ha az eszközét "okosnak" állítják, vagy Wi-Fi vagy Bluetooth képességekkel rendelkezik, akkor csatlakoztatható az IoT-hez.

A National Geographic úgy írja le az intelligens várost, mint

"egy olyan várost, ahol szenzorok (jellemzően százak vagy ezrek) vannak telepítve, hogy elektronikus adatokat gyűjtsenek az emberekről és az infrastruktúráról, hogy javítsák a hatékonyságot és az életminőséget."

A NatGeo megjegyzi, hogy a lakosoknak és a városi dolgozóknak alkalmazásokat kell használniuk a városi szolgáltatások eléréséhez, a leállásokról, balesetekről és bűncselekményekről szóló jelentések fogadásához és kiadásához, adók, díjak stb. Hangsúlyozzák továbbá az energiafelhasználás csökkentésének és a város "fenntarthatóbbá" tételének lehetőségét.”

Összességében az intelligens városokat futurisztikus városként értékesítik a nyilvánosság számára, olyan funkciókkal, mint az utcai lámpák, amelyek automatikusan kikapcsolnak, ha senki nincs a közelben, vagy AI algoritmusok, amelyek optimalizálják a szemétgyűjtési útvonalakat. Azt is mondják nekünk, hogy az AI szenzorokkal és kamerákkal való kombinálásával mindenhol autonóm vagy vezető nélküli járművek lesznek, amelyek csökkentik a forgalmi torlódásokat.

Sajnos az intelligens város jövőképe valójában egy újabb lépés a szabadságjogok és a magánélet elvesztése felé.

2018 áprilisában az American Civil Liberties Union kiadott egy útmutatót, amely részletezi azokat a fontos kérdéseket, amelyeket az intelligens város mozgalomhoz csatlakozni kívánó városi tisztviselőknek fel kell tenniük. A How to Prevent Smart Cities from Turning to Surveillance Cities című útmutatót Matt Cagle, az észak-kaliforniai American Civil Liberties Union ügyvédje írta. 2019 januárjában megkértem Cagle Urat, hogy kommentálja az intelligens városok növekedését és a mögöttük álló technológiát. Itt van, amit mondott nekem:

Amikor a smart city technológiáról vagy a dolgok internetéről beszélünk a kormányzati kontextusban, akkor valójában az elektronikáról beszélünk, amelyek talán kicsik és olcsók, amelyeket el lehet helyezni a városban, és amelyek lényegében arra tervezhetők, hogy információkat gyűjtsenek, legyen az vizuális információ vagy audio információ vagy információ arról, hogy egy parkolóhely foglalt-e. De mielőtt bármilyen intelligens városi technológiát megszereznének vagy telepítenének, nagyon fontos, hogy a közösséggel dolgozó város meghatározza, hogy ez a technológia valóban okos-e a város számára.

Az intelligens városi technológia farkas lehet a juhok bőrében. Ez egy másik módja lehet annak, hogy a kormány olyan információkat gyűjtsön, amelyeket esetleg nem akart bűnüldözési célokra gyűjteni, de amelyek később kiszolgáltatottak lehetnek az ilyen jellegű felhasználásnak, vagy amelyeket nem akartak bevándorlási célokra gyűjteni, de amelyek később potenciálisan felhasználhatók lehetnek. És ismét, ezt az adathalmazt gyakran olyan vállalatok gyűjtik össze, amelyek a technológiát kifejlesztették hozzá. Tehát nagyon fontos, hogy a város és a közösség egy oldalon álljon azzal kapcsolatban, hogy ki fogja birtokolni ezeket az adatokat, miközben haladunk a projekttel, ki fogja tudni eladni ezeket az adatokat, és a nap végén a közösségek irányítják ezeket a technológiákat?

Az intelligens városok nemcsak adatvédelmi rémálmok, hanem, ha a várostervezőknek megvan az útjuk: hamarosan azt tapasztalhatja, hogy díjfizetés nélkül nem tud vezetni, vagy a mindenütt jelenlévő arcfelismerő kameráknak köszönhetően büntetik az elcsalinkázásért.

Mi az a 15 perces város?

Ez elvezet minket a 15 perces városok fogalmához. Először Carlos Moreno nevű várostervező vitatta meg az Egyesült Nemzetek éghajlatváltozási konferenciáján 2015-ben. A 15 perces városok lényegében az az elképzelés, hogy a közösség összes erőforrásának 15 perces sétán belül kell lennie.

Mint az ENSZ által támogatott legtöbb ötletre jellemző, önmagában nem hangzik olyan szörnyűnek. Úgy értem, ki nem akar járni, hogy bevásároljon, vagy a helyi közösségi központba menjen főzni? Valójában, lehet, hogy néhányan már olyan területeken élnek, ahol minden 15 perc belül van az otthonától. Akkor mi a probléma, kérdezhetnéd?

Nos, ha a hívószavakon túlra tekintünk, azt látjuk, hogy az okos városokhoz hasonlóan a 15 perces városok is képesek arra, hogy korlátozzák a mozgásszabadságot, a szólásszabadságot és a magánéletet.

Sokan attól is tartanak, hogy az olyan koncepciók, mint az okos városok és a 15 perces városok, valójában arról szólnak, hogy az emberek társadalmilag megtervezik, hogyan hagyják abba a saját járműveik vezetését – természetesen az éghajlatvédelem nevében. Ne keressen tovább, mint Carlos Moreno vadonatúj könyve, amely azt állítja, hogy "technikákat kínál az autófüggő városi lakosok szokásainak megváltoztatására". Ennél világosabb nem is lehetne.

Moreno sikeresen tolta ötletét a mainstreambe, Párizs, Franciaország először 2020-ban fogadta el az ötletet. De csak 2022 végén és 2023 elején vált nyilvános kérdéssé a 15 perces városokkal szembeni ellenállás. 2023 februárjában becslések szerint 2000 tüntető gyűlt össze az angliai Oxford központjában, hogy tiltakozzon az úgynevezett alacsony forgalmú szomszédság vagy LTN létrehozása ellen.

Az LTN végrehajtása érdekében az Oxfordi tisztviselők hat "forgalmi szűrő" bevezetéséről szavaztak, amelyek célja az autók használatának korlátozása a város lakóövezeteiben bizonyos órákban. Az automatikus rendszámtábla-olvasó ("ALPR") kamerák rögzítik azoknak a Oxfordshire megyén kívüli járművezetőknek a rendszámtábláit, akik nagy forgalmú időkben lépnek be ezekre a területekre.

Természetesen a Média mindent megtett annak érdekében, hogy a 15 perces városok ellenfeleit "szélsőjobboldali" összeesküvés-elméleti szakembereknek minősítse. Azonban a lakosok és a nemzetközi figyelem visszaszorítása miatt az Oxfordi Tanács nemrégiben megszavazta a "15 perces város" kifejezés használatának kerülését a várostervezési dokumentumokban. Noha a tanács megszavazta a kifejezés eltávolítását, világossá tették, hogy továbbra is tervezik egy járható város jövőképének folytatását, amely korlátozza a magánjárműveket. Louise Upton,

az Oxfordi Városi Tanács tervezési kabinettagja a The Times-nak elmondta, hogy a kifejezés eltávolítása "nem okoz észrevehető különbséget a tervezési döntéseinkben.”

Oxford nem az egyetlen város, amely lépéseket tesz a vezetési korlátozások bevezetésére vagy a digitális technológia használatára a polgárok viselkedésének katalogizálására. Egy kanadai önkormányzat tisztviselői nemrégiben megszavazták, hogy a turistáknak 30 dollár kanadai dollárt kell fizetniük egy gyorsreagálású kód ("QR-kód") megszerzéséhez, hogy belépjenek vagy elhagyják az úgynevezett szigetcsoportot. A 12 000 plusz lakos köteles bemutatni vezetői engedélyét a belépéshez vagy a távozáshoz.

2022-ben Velence, Olaszország hasonló politikát hajtott végre azzal a bejelentéssel, hogy díjat számítanak fel azoknak a turistáknak, akik egyetlen napra látogatják a történelmi csatornákat. Az intézkedés állítólag válasz a hírhedt turizmusra, amely elárasztja a régiót.

Míg a díj csak körülbelül 6 USD, és csak az év 29 legforgalmasabb napján érvényes, az embereknek regisztrálniuk kell, és ismét be kell szerezniük egy QR-kódot okostelefonon keresztül. Ez egy újabb módja annak, hogy az embereket az emberiség köré épülő digitális börtönbe helyezzük.

A Világgazdasági Fórum és az ENSZ

Senki számára nem meglepő, hogy a WEF és az ENSZ a 15 perces city és Smart City projektek két nagy támogatója.

2019 októberében a WEF és a G20 nemzetek elindították a G20 globális intelligens városok szövetségét a technológiai kormányzásra vonatkozóan.

A Smart Cities Alliance honlapja kijelenti, hogy

a szövetség "globális szakpolitikai szabványokat hoz létre és fejleszt ki, hogy elősegítse a legjobb gyakorlatok felgyorsítását, a potenciális kockázatok enyhítését, valamint a nagyobb nyitottságot és a közbizalmat."

A szövetség azt állítja, hogy több mint 200 000 várost és helyi önkormányzatot képvisel, valamint vállalatokat, startupokat, kutatóintézeteket és civil társadalmi közösségeket.

A WEF arra is emlékeztet minket, hogy az intelligens 15 perces városok felé történő elmozdulás célja az Egyesült Nemzetek Fenntartható Fejlődési Programja 11 pontjának megvalósítása, amelynek célja a városok és az emberi települések "befogadóvá, biztonságossá, ellenállóvá és fenntarthatóvá" tétele. E cél érdekében – és a többi ENSZ Fenntartható Fejlődési cél érdekében – a városok az úgynevezett intelligens technológiák bevezetésén dolgoznak. Ezeket a technológiákat és elgondolásokat fogják használni arra, hogy az emberiséget szigorúan ellenőrzött, nyomon követhető és nyomon követhető városi környezetbe szorítsák.

Mi a megoldás?

Míg ezek a technokraták éjjel-nappal találkoznak, hogy megtervezzék az emberiség közeljövőbeli disztópiáját,

fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy mit csinálunk mi a jövőnk megtervezése érdekében. Ha az emberiség a saját útját akarja járni, abba kell hagynunk, hogy ezek a bűnözők lassan a techno-zsarnokságba vezessenek minket.

Egy dolgot mindenki megtehet, hogy felteszi magának a kérdést, mit tenne, ha a városa vagy a települése QR-kódot vagy digitális azonosítót követelne meg a boltba való belépéshez? Vagy esetleg a helyi kórházba? Esetleg, ahogyan azt a covid-19 válság idején láttuk, az Ön munkahelye megkövetelhetné a digitális azonosítót a fizetéshez, a bankja pedig a csekk beváltásához.

Ha az Ön munkahelye vagy városa oltási kötelezettséget vagy PCR-vizsgálati követelményeket vezetett be, akkor valószínűleg a közeljövőben hasonló intézkedéseket vezetnek be. Feltétlenül szükség van egy terv kidolgozására arra vonatkozóan, hogyan fog eligazodni ezekben a nehéz helyzetekben. Beszéljen családjával, barátaival, szomszédaival, egyházával stb.

Képzeljék el ezeket a forgatókönyveket, és kérdezzék meg egymást, hogyan tudnák egymást támogatni ezekben a helyzetekben.

A növekvő zsarnoksággal szemben való boldogulás másik fontos eleme a közösség. Ez lehet a közvetlen családod, az aktivista köröd, a szomszédaid, a munkatársaid vagy az egyháztagjaid. A lényeg az, hogy

mindannyiunknak szüksége van egy támogató hálózatra, hogy átvészeljük ezeket az időket.

Olyan hálózatokra van szükségünk, amelyekkel élelmiszert, szolgáltatásokat, vetőmagokat, készségeket és egyéb javakat tudunk cserélni, amelyekhez nincs szükség injekciókra, QR-kódokra, digitális azonosítókra vagy egyéb invazív intézkedésekre.

Ha úgy találod, hogy hiányt szenvedsz a közösségi részlegben, nagyon bátorítalak, hogy

használd a Freedom Cell Network weboldalát, hogy a térképeken keresgélve megtaláld az embereket és csoportokat a környékeden.

A személyes találkozók mindig jobbak lesznek a digitális kapcsolatoknál. Valójában arra bátorítalak, hogy vegyél részt a közelgő "Kilépés és építkezés a földről 4. csúcstalálkozón", hogy találkozz hasonló gondolkodású szabadságszeretőkkel, akik éppen erről beszélgetnek.

A csúcstalálkozóra jövő héten, május 16-20. között kerül sor a texasi Bastropban (Austin mellett), és John Bush, a The Freedom Cell Network társalapítója és a Live Free Academy alapítója szervezi. John és felesége, Rebecca összehozza a házi földműveseket, perma-kultúrázókat, regeneratív farmereket, önkénteseket, aktivistákat, függetleneket, túlélőket és vállalkozókat,

hogy megvitassák, hogyan tudunk olyan közösségeket építeni, amelyek ellenállnak a technokrata állam támadásainak.

Bármit teszel is, feltétlenül szükséges, hogy ezt az információt minél szélesebb körben terjesszétek, és kezdjétek el tervezni a jövőt.

Az önök gyermekei, az ő gyermekeik és az ő gyermekeik attól függnek, hogy felállunk-e és határozottan cselekszünk-e. Számítanak ránk, hogy egy jobb, szabadabb világot hagyunk hátra nekik.

Itt az ideje, hogy együtt álljunk ki. Itt az ideje, hogy kilépjünk és építsünk.

A szerzőről: Derrick Bronze, a Conscious Resistance Network ("Tcrn") alapítója, író, újságíró, dokumentumfilmes és aktivista a texasi Houstonban. Ő a szerzője a könyv 'Hogyan Opt-Out a technokrata állam'.