Pécsi Sándor: A MATEMATIKUS
E költeményemet figyelmébe ajánlom azoknak a személyeknek, akik felelősek azért, hogy a hős költőnk nevét viselő laktanyát átnevezték egy Habsburg nevére!
A MATEMATIKUS
A semmiből új világot teremtettem:
Íme az egyenesen kívül van egy pont.
Azt állítom, hogy e ponton át végtelen
sok parallelát húzhatsz, így elhagyhatom
Eukleidész ötödik posztulátumát,
tehát nem csak egy párhuzamos húzható.
Így lesz a mélyűr hiperbolikus! Lásd
a planéta és csillagpálya íve most
már másképp számítandó, és másik
geometria írja le majd atomok,
mágnesdelej és a fénysugár titkait.
Talán görbe a tér, nem párhuzamosok
hálója, ahogyan régiek gondolták.
Miként a parallelák nem találkoznak
feneketlen csillagűrben sem soha már,
az egyenes körív: végtelen sugara.
Minden magányos, örökké önmagába
visszatérő, parallela külön világ.
Egymás mellett, egymásban számlálhatatlan
sok univerzum is lehetséges immár.
Párbajtőr a láda mélyén, gyűrött kották,
pókháló lepte körzők, léniák: rokkant
katonatiszt lim-lomjai. Nyirkos mocsár
megbetegített; erőd-hadmérnök voltam.
Szeretett hegedűmbe egér költözött.
Szomorú, idegen ez a végtelenszer
végtelen világ, de én erre az örök
rendre építem Üdvtanomat. Tézisem
a lélek geometriája: az egyén
üdve egy pont, mely a határtalanba fut
a közüdv egyenesén. A sok szenvedés
okára a tanom magyarázatot tud.
Atyámat kérték, köszöntse a császárt,
nem akaródzott senkinek sem vállalni
a szégyent. Még verset is faragott, strófát;
a kollégiumot akarta megóvni.
Ostoba parallelavilág; gonoszt tesz
a jó azért, hogy megmenthesse a jót.
És minő irgalmat kaptunk ama fényes,
hatalmas paralellauniverzumtól?
Török János professzort a Posta téren
akasztották, Horváthtal és Gálfival együtt,
rebelliótól a város elrettentve
legyen, halál jár annak ki ellenszegül.
Könnyezve, sírva, fogat csikorgatva ott
állt Marosvásárhely a téren, hullottak
az átkok. Megtörténhet ez, hogy hóhérok
ölik e tiszteletben álló férfiakat?
Atyám közben a műhelyében valami
önjáró szerkezeten, füstös, csühögő
csudamasinán fabrikált; a polisz
polihisztora sejté, gépé a jövő.
A paraciklus végtelen sugarú kör,
hogyha forgatod, a paraszférát kapod.
Az egy végtelen nagy süveggel bíró gömb,
amely már sík. Mindenütt jelen itt, ott
egyszerre, de konkrétum gyanánt sehol
sem találtatik, meghatározhatatlan,
mert a paraszférában nem mutatható
meg, hogy hol van a kint és bent: Isten titka.
Horváth a vesztőhelyre díszmagyarban ment.
Hóhér pofába nevetett, és pipázott.
Együtt sírt a város: parallela-lelkek
parallela-bitó alatt, ez adatott.
Nékem is van parallela-lélektársam.
Lobacsevszkij Miklós asztronómiai
mérésekkel kutatta a trigonokat,
de a csillagokban sem találta, amit
keresett, nem mérhetőek ma még ama
szögdefektusok. Gauss Appendixemet
megdicsérte, és a fiókjában hagyta.
Nyugatról ritkán kapok én már levelet.
Közeledvén ama határfelülethez,
a végső zérusponthoz, egy talányt hagyok
parallela-lélektársaim tinéktek:
Adott egy parallela alakú bitó.
Három parallelalélek lóg A, B, C,
pontokban felfüggesztve. Eltöröltetve
bűneik, mert a hazáért, szabadságért
áldozták mind föl a nemes életüket.
Az üdv parallela-univerzumában
vannak, ezen evidencia nem szorul
bizonyításra. Az örök kárhozatban
hóhérok, besúgók, uzsorások alul.
Síró, átkozódó szegény nép az egyik
halmazhoz sem tartozik maradéktalan,
de a parallela univerzumaink
összessége, mit abszolút térnek mondtam,
az üdvben, vagy azon kívül található?
