Pécsi Sándor: A MATEMATIKUS

E költeményemet figyelmébe ajánlom azoknak a személyeknek, akik felelősek azért, hogy a hős költőnk nevét viselő laktanyát átnevezték egy Habsburg nevére! 

A MATEMATIKUS

A semmiből új világot teremtettem:

Íme az egyenesen kívül van egy pont.

Azt állítom, hogy e ponton át végtelen

sok parallelát húzhatsz, így elhagyhatom

Eukleidész ötödik posztulátumát,

tehát nem csak egy párhuzamos húzható.

Így lesz a mélyűr hiperbolikus! Lásd

a planéta és csillagpálya íve most

már másképp számítandó, és másik

geometria írja le majd atomok,

mágnesdelej és a  fénysugár titkait.

Talán görbe a tér, nem párhuzamosok

hálója, ahogyan régiek gondolták.

Miként a parallelák nem találkoznak

feneketlen csillagűrben sem soha már,

az egyenes körív: végtelen sugara.

Minden magányos, örökké önmagába

visszatérő, parallela külön világ.

Egymás mellett, egymásban számlálhatatlan

sok univerzum is lehetséges immár.

Párbajtőr a láda mélyén, gyűrött kották,

pókháló lepte körzők, léniák: rokkant

katonatiszt lim-lomjai. Nyirkos mocsár

megbetegített; erőd-hadmérnök voltam.

Szeretett hegedűmbe egér költözött.

Szomorú, idegen ez a végtelenszer

végtelen világ, de én erre az örök

rendre építem Üdvtanomat. Tézisem

a lélek geometriája: az egyén

üdve egy pont, mely a határtalanba fut

a közüdv egyenesén. A sok szenvedés

okára a tanom magyarázatot tud.

Atyámat kérték, köszöntse a császárt,

nem akaródzott senkinek sem vállalni

a szégyent. Még verset is faragott, strófát;

a kollégiumot  akarta megóvni.

Ostoba parallelavilág; gonoszt tesz

a jó azért, hogy megmenthesse a jót.

És minő irgalmat kaptunk ama fényes,

hatalmas paralellauniverzumtól?

Török János professzort a Posta téren

akasztották, Horváthtal és Gálfival együtt,

rebelliótól a város elrettentve

legyen, halál jár annak ki ellenszegül.

Könnyezve, sírva, fogat csikorgatva ott

állt Marosvásárhely a téren, hullottak

az átkok. Megtörténhet ez, hogy hóhérok

ölik e tiszteletben álló férfiakat?

Atyám közben a műhelyében valami

önjáró szerkezeten, füstös, csühögő

csudamasinán fabrikált; a polisz

polihisztora sejté, gépé a  jövő.

A paraciklus  végtelen sugarú kör,

hogyha forgatod, a paraszférát kapod.

Az egy végtelen nagy süveggel bíró gömb,

amely már sík. Mindenütt jelen itt, ott

egyszerre, de konkrétum gyanánt sehol

sem találtatik, meghatározhatatlan,

mert a paraszférában  nem mutatható

meg, hogy hol van a kint és bent: Isten titka.

Horváth a vesztőhelyre díszmagyarban ment.

Hóhér pofába nevetett, és pipázott.

Együtt sírt a város: parallela-lelkek

parallela-bitó alatt, ez adatott.

Nékem is van parallela-lélektársam.

Lobacsevszkij Miklós asztronómiai

mérésekkel kutatta a trigonokat,

de a csillagokban sem találta, amit

keresett, nem mérhetőek ma még ama

szögdefektusok. Gauss Appendixemet

megdicsérte, és a fiókjában hagyta.

Nyugatról ritkán kapok én már levelet.

Közeledvén ama határfelülethez,

a végső zérusponthoz, egy talányt hagyok

parallela-lélektársaim tinéktek:

Adott egy parallela alakú bitó.

Három parallelalélek lóg A, B, C,

pontokban felfüggesztve. Eltöröltetve

bűneik, mert a hazáért, szabadságért

áldozták mind föl a nemes életüket.

Az üdv parallela-univerzumában

vannak, ezen evidencia  nem szorul

bizonyításra. Az örök kárhozatban

hóhérok, besúgók, uzsorások alul.

Síró, átkozódó szegény nép az egyik

halmazhoz sem tartozik maradéktalan,

de a parallela univerzumaink

összessége, mit abszolút térnek mondtam,

az üdvben, vagy azon kívül található?