top of page

Pécsi Sándor: „VASPÁNTTAL ÖSSZESZORÍTOM FEJEM BUBORÉKOK KÖZÉ” – L. Simon László munkássága




Ez az oknyomozó, lírai esszé 2012-ben született. Kétségkívül egy máig időszerű nemzeti sorskérdéssel foglalkozik, ez indokolja az itteni megjelentetését. Meg az, hogy a Kortárs főszerkesztője megkérte a szerzőt, hogy soha ne küldjön nekik anyagot. (– a Szerk.)



Derülj Hon, poétánk adatott!


L. Simon László butaságköltészete módfelett sajátságos világba vezeti a nagy türelmű olvasót.


A Költő tenmagát, a NOL TV-nek adott nyilatkozatában szerényen Petőfihez hasonlítja: „Nem kizárható, hogy én IS egy napon a Nemzeti Múzeum lépcsőjéről fogom szavalni költeményeimet” Verseiben valami nyelven túli poszt-magyart használ. Interaktív költészet ez, hiszen az olvasóra nehéz feladat hárul e nyelvszépségek értelmezésében:


(meg) szerelem


jó ja jé

jó ja jé

jó ja jé

jó ja jé


jeee!


Van itt szerelnivaló, de tudunk szebbet is:


számok merev hangja-

nyál az est

hara(n)gszól?


számok elszáradt széle

tapadó

barackmag(-)

ömlés

-éles?-


coitus 360-380 körül.


Csak összefüggően, logikusan, pontosan szépen:


amennyiben lehetséges


kopott

vagy teljesen meztelen

önkielégítés és

önvizsgálat

miközben elenged

és átfordul

ezüst

fénylő ezüstbe


játszik velem

szalad

teljesen meztelen

mindig ez az önvizsgálat

míg ő teljesen meztelen

és átmegy...

.........................

amennyiben

egyedül

amennyiben

teljesen egyedül

amennyiben lehetséges

teljesen egyedül

akkor én

akkor én nem


A Nemzeti Kulturális Alapprogram és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által támogatott Nem lokalizálható című, 2003-ban megjelent kötetében, a váratlanul kiderült című versben L. Simon imígyen dalol:


a hazai művészettörténet elfelejtkezett rólam

miközben én már párizsban báboztam

iskolát alapítottam

és egy röhögő törpét követtem

akivel szétbaszott zsidó kurvák seggéről készítettünk

gipszlenyomatokat..


Az ördög védőügyvédje mondhatná: az irigy kritikus szövegkörnyezetéből kiragad egyes néki nem tetsző sorokat. De ezt a szövegkörnyezetet bárhol találomra fölnyithatjuk, ilyen:


a szabványosítás veszélyeiről írtam tanulmányt

amikor találkoztunk

átfogott a lábával

megbasztam

a tanítója lettem

az lett belőle

amire vágyott

franciául beszéltem

a perverz gyönyör megöli a normálisat

az ablaknál ültünk

a parasztokat vasvillával a falhoz szegezték

szánalmat éreztem

de próbáltam átérezni azt a kéjt

hogy valamit csak azért csinálnak végig

mert megtehetik...


Nagy szellem erénye a szerzetesi szerénység, melyet a hallgatásom okát c. költeményben sehogyan sem sikerül ötvöznünk a beat-költők zaklatott, rajongó átszellemültségével:


intoleráns és antiszemita félvér istenekkel

találkoztam

ültek a hegytetőn

szotyiztak

egyszer az egyikük engem is leköpött

az utcán

mert nem hittem a megváltás erejében

sem az örök boldogságban

sem a szeretet erejében

mert én tudós vagyok

kutató

felfedező

s szabad elme

individuum

vagy valami hasonló betegség

kóros elváltozás

kelés

seb...


Próbáljuk csak elképzelni: az intoleráns, hegytetőn szotyizó, antiszemita félisten, az utcán szembejön felfedező szabad elménkkel, L. Simon-unkkal, és leköpi a kelést, mert nem hisz a megváltás erejében. Még azt mondják, nehéz a tizenegy dimenziós szuperhúrokat három dimenzióban elgondolni! De ha elképzelhetőre sikerül a költemény annál rosszabb lehet a hatás, íme:


ragacsos nektárt nyalogatok

elűzöm az ártó szándékú rovarokat

fejem rothadó bőrdarabra hasonlít

bűzlök

akár egy csillag alakú dögvirág


Vegyük például a nem lokalizálható című költeményünk emelkedettségét:


megreggeliztem

Köszönöm szépen

nincs szükség írókra

szólt a pincér


sajt és savanyúság

pont annyi a súlya amennyi kell

büdös vagyok

meg kell fürdenem

kimosom seggemből az elmúlt három nap

papírdarabjait


izgatott vagyok

állítólag mások apjára hasonlítok

gyorsan rendeltem


anyám a könnyeit pótolja

valahol befecskendezik neki

szeretnék már menni

elmennék mielőtt elfajul a dolog


Naturalizmusunk átcsusszan kognitív diszfunkcióba, mit mifelénk egyszerűen csak bárgyúságnak hívunk. A mások apjára hasonlító, L. Simon gyorsan rendel, mielőtt elfajulnak anyjának befecskendezett pótkönnyei. A nagy enigma: az elmúlt három nap papírdarabjainak ünnepélyes kimosása. Irodalomtudományi rejtély a költőülep rituális megtisztításának összetett jelképessége. Megérne egy tanácskozást az Írószövetségben valami hangzatosan magyaros címmel: „Pre-verbális traumák L. Simon László poszt-verbális anális lírájában...


A hirtelen megmozdult című versben okos költőnk végbélkúpot eszik:

régészeti kutatásaim során

egyszer egy marék végbélkúpot találtam

egy megfejthetetlen feliratú régi

agyagcserépben

az első lépés

a világ természetes megértése

gondoltam rágás közben


Jó étvágyat Laci! Egyél, amennyit bírsz, váljék egészségedre! A kritikus versértelmezése lehet: a költői tudásszomj határtalanságának megkapó ábrázolása a végbélkúp-evés. A világ természetes megértése? Mit jelent, valamit megérteni? Van-e nagyobb ostobaság, mint a fizikai tapasztalatot összekeverni a valóság mély összefüggéseinek felismerésével? L. Simon olyan filozófiai-pszichológiai alapfogalmak között nem tesz különbséget, mint a naiv realizmus, és a természetes intelligencia. A naiv reális szemlélet összetéveszti az objektív valóságot, annak a tudatban tükröződő modellképével, ezért becsapható, megvezethető. A természetes intelligencia minden előtanulmány nélkül, mint „önmagából gördülő kerék” /Nietzsche/ képes fölismerni a valóság belső mintázatait, az embernek helyes parancsokat ad a túléléshez. A juhász, a tengerész, az ácsmester egy napig nem maradna életben nélküle. A költő mesterséghez tanult- és természetes intelligenciára valamint talentumra egyaránt szükség van. A talentum nem más, mint őseink génjeinkbe írt végtelen tudása: gyökér-univerzum, tehát nem magántulajdon, független az egótól.


A természetes intelligencia, melynek tanult költőkollégánk igencsak híján van.


L. Simon T IQ = 0. Bizonyítás: istenes versei, mint a lassan átalakult című:


szép állatokat láttam a mezőn

nekem perszonális kapcsolatom van istennel

aztán hirtelen rám jött a fosás

és egészen lassan átázott a bársonynadrágom


Ha valóban perszonális kapcsolata van a Mindenhatóval, miért nem tudta megakadályozni időben a bársonypantalló átázását? És ha már megtörtént a baleset, miért szükséges ezt a magyar irodalom köztudatába bevezetni?


Hatalmas fölfedezés: megtaláltuk a világirodalom legrosszabb, átázott bársonynadrágos költőjét!


Se rím, se metrum, nagybetűk és írásjelek nélkül a szövegkép alig értelmezhető. A szabad versről sokan azt mondják olyan, mint az absztrakt festészet: minden dilettáns érthet hozzá, nincs mérce, semmilyen normához nem kell igazodni, ezért korlátlan teret ad a visszaéléseknek. Ez nem teljesen igaz. A jó szabad vers lüktet, a nyelv belső ritmusából építkezik. Wall Withman szabad versei himnuszok egy nagy erős nemzet hitéről, munka és szabadságszeretetéről. Kassák szabad verseit is valami profán komolyság lengi át, Kassák a vallásról mond le, társadalmi felelősségről nem. A ma már klasszikussá vált, formailag kötetlen lírában is megmaradt a mondat, mint egy értelmes gondolat kifejezésének alapegysége. Apollinaire az Egy szép vöröses szőkéhez című költeménye verssé kristályosodó lírai esszé és program-kiáltvány: az I. Világháború utáni elveszett nemzedék világélményének megfogalmazása. Apollinaire versének hatalmas, összefüggő gondolatívét lehetetlen volna strófák közé szorítani. Két életrend közé feszül, mint a Mirabeau híd: az elmerült bohémvilág és a krikszkraksz modern zaklatottság közé.

Többnyire oly költő ír szabad verset, akinek talentumából csak arra telik. A mi L. Simon poétánk kizárólag szabad versekkel kínozza a nemzetet.


Ledöntvén az írásjelek és nagybetűs mondatkezdések maradi szabályait, az összemosódó szófolyamban már nincs szükség a nyelvtani szerkezetek hibátlan illeszkedésére, alany, állítmány, tárgy egyeztetésére, így föl sem tűnnek a durva nyelvtani, stilisztikai hibák. Írásjelek és nagybetűk elhagyása törvényen kívül helyezi az anyanyelv törvényeit. A nyelvhelyességi korrektorprogram egy összefüggő zöld-piros hullámos vonalat húz az L. Simon magas lírája alá! A kis processzor is jobban tud magyarul.


Túl a grammatikai aggályoskodásokon, ha írásjelekkel látnánk el ezt a verset, mit jelenthetne:


arc

a megnyírt fej

a szőrzet

forró levestől felhólyagosodott

nyelvem

a csap alá tartom

barnul?

barnulhat?

torzítások


?...Tegyük fel, hogy ez jelent valamit. De ha jelent is, érdekes az-az X dolog, ami e vers jelentése? Miből dönthető el, eldönthető-e egyáltalán? Igen, eldönthető! Az érthetetlen, alig érthető versek a gondolati költészet csúcsát jelenthetik, a legvégső, legfontosabb, megfejthetetlen dolgokról beszélhetnek, mint Rilke Duinoi elégiái. Egymásba mosódó, elsuhanó képek a széthulló lélek poklait vetíthetik betűkből, mint a George Trakl versei. Az igazi költészetnek pontosan fölismerhető attribútumai vannak. Legfontosabb az asszociációs háló eredetisége, merészsége, mely a feszültséget teremti meg. Az L. Simon verseivel a forró levestől a csapig nem lehet eljutni helyesírási szótár segítségével! A vers lélekutazás, sámánrepülés, magyarázza meg a világot az ősrobbanástól a szuperhúrokig! A vers mindig egy gondolati modell, melyben az olvasó a saját életének problémáira ismer. A modell életalternatívát, szabadulást mutasson, ezért izgalmas. Polgárból soha sem lesz igazi költő, mert a társadalmi pózok és a létbiztonság érzete eltompítják a kognitív-asszociatív érzékenységet. Vasaltnadrágos bróker-ügyvéd-menedzser-borosgazda-milliárdos-képviselő úr, ha tudna is verset írni, elhihetjük-e egyetlen szavát?


Első a „hiteles egzisztencia” /Hamvas Béla/.


„Hihetsz-e, annak ki fűtve lakik öt szobát” /József Attila/








Giacometti Kutyája, ha ugatni tudna, minden vakkantása XX. századi kivert kutya költészet volna! A költőnek, mint muzulmánnak az alkohol, szigorúan tilos a kapitalizmus bolond panoptikumában mutatkozni! Tilos ingatlanokat, címeket, rangokat, státuszokat halmozni! Tilos banálisan gondolkodni, és banálisan élni!


L. Simonunk költészete az eklektikus Fidesz-ideológia csődjét szemléltető állatorvosi ló. Majdnem olyan szép ez a költészet, mint a Nemzeti Színház:


a szexualitás kreatív kifejezési módjait kerestem

a gumi- és a latexfetisizmus

bennem is vágyat ébresztett

minden esőkabáttól és műanyag kvarcórától lázba

jöttem


ez most rövid volt

jegyezte meg valaki

miközben kihúzta a kábelt

és sebhintőport szórt a csatlakozási pontra


Költői fantázia-szárnyalás Fidesz barokk modorban:


sovány vagyok

vagy nagyon kövér

átlagos

átlagos a testsúlyom

a testsúlyom is átlagos

a méreteim kielégítőek

talán jónak mondhatók

csupán egy dolog hiányzik


Ez a csinos kis vaspántos nóta, mit jelent vajon:


az érintés kényszere

autók járnak

egy vaspánttal összeszorítom a fejem

buborékok közé


A szöveggel, ha nem jutunk zöldágra, nézzünk az alkotó szemébe:


Nem szeretnék az ellensége lenni, kár hogy már az vagyok: aki ujjat húz véle, azzal bármi megtörténhetik, nem kis hatalmú ember!

L. Simon László született 1972-ben.
József Attila Díjas költő 
Országgyűlési képviselő—Fidesz
Az Országgyűlés Sajtó és Kulturális Bizottságának elnöke
A Nemzeti Kulturális Alapprogram elnöke
A Simon & Simon mezőgazdasági, borászai, idegenforgalmi komplexum tulajdonosa
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem óraadó tanára
A Magyar Írószövetség Titkára

A Népszava szinte lelkendezik poétánk zsenialitásáért, mégis elkottyint kényes részleteket:


A cég 80 hektáron gazdálkodik, L. Simon egyenesen megtiltotta apjának, hogy rendszerváltás után politizáljon, mert az szerinte etikátlan lett volna egy volt párttagtól. Az édesapa a rendszerváltás után hamar alkalmazkodott az új helyzethez, saját céget alapított, amit jelenleg a fia igazgat. Felépült Agárdon a Bikavölgyi utcai családi ház, borászat, amihez egy 13 szobás, 27 ágyas panzió is tartozik...

aminek a fele L. Simon saját tulajdona, a többi bérlemény. Ezeket még a kulák dédapa után járó kárpótlásként szerezték meg a kilencvenes évek elején, L. Simon az édesapjától örökölte meg őket, illetve felvásárolta a testvére tulajdonrészét. (Ezek a földek most kerülnek át a nevére, ezért nem szerepelnek az idei vagyonnyilatkozatában.) Egy céget tulajdonol jelenleg, az édesapa által alapított Simon és Simon Kft.-t, mely látszólag a legköznapibb családi vállalkozás. Fő tevékenysége gyümölcstermesztés, a panziót és a borászatot is ez a cég üzemelteti. Ám, ha az egyik mai tulajdonoson, a CEO kft-n elindulunk, néhány lépés múlva a Kiter kft nevű, mélyépítő céghez jutunk, mely egy vállalatbirodalom középpontja. A Kiter kft-t maga L. Simon alapítja 1995-ben, és 2004-ig szerepel a tulajdonosok között, egy időben 98 százalékos befolyást gyakorol, bár a menedzsmentben nem vesz részt. 2002-2004 között - az akkoriban 320 milliós jegyzett tőkéjű - Kiterben egy nevadai offshore gyanús cég, az Economic Research of Central Europe ltd. is belép a tulajdonosként, s láss csodát, 2002-től 2004 elejéig Simon László, az avantgárd költő, majd pedig felesége a kézbesítési cím. Albatours, Hungarian Bus, Intrer-Bus, Didaktika, néhány külföldön bejegyzett cég jelenti a háló legfontosabb elemeit, L. Simon mellett Tóth Ignác, Jezsovitzki László, Kovács Lídia, Suhajda Csaba, Fódi László, fordulnak meg bennük különböző minőségben. Ők szürke eminenciások. A cégbirodalom mögött a kiváló baloldali kapcsolatokat ápoló Rehus Ernőt sejtik, aki ugyan csupán a Kiterben jelenik meg egy rövid időre hivatalosan. A HVG és a Heti Válasz nyilvánosságra hozta a rejtőzködő velencei milliárdost, az azonban nem került elő, hogy hősünk is ott volt ezekben a cégekben, ám politikai karrierje előtt mindegyikből távozott. Igaz, ezeket a cikkeket nem a múlt, hanem a jelen érdekelte, az, hogy ez a cégháló állt a pécsi közösségi közlekedést megszerző vállalkozás mögött, mely során a Pécsi Közlekedési Zrt eladta a buszait, majd visszabérelte azokat. Az ügyletet a Hungarian Bus vezérigazgatója, Jahn Péter irányította. L. Simon László, amikor erről kérdezzük, azt mondja, évek óta nincs köze sem a cégekhez, sem Rehus Ernőhöz, akivel már beszélő viszonyban sincs. "Én olyan konzervatív vagyok, aki hisz az adott szó erejében, és aki nem bújik mások háta mögé, vállalom a véleményemet és a tetteim következményét, ő pedig nem." Az, hogy Rehusnak L. Simon lenne a jobboldali kapcsolata, ellentmondani látszik, hogy Pécsett egy határozott, vélhetően a Páva Zsolt polgármesternél jóval magasabb szinten elhatározott akcióval kiakolbólították a közlekedési vállalatból, jelenleg per folyik, Rehus állítólag külföldön van. Hogy milyen szerepe volt L. Simonnak a Rehus-féle céghálóban, nem tudjuk pontosan. Ő nem akar emlékezni a részletekre, szerinte a cégeket Rehus, és a barátai irányították, (Jezsovitzkivel, Tóthtal gyerekkori pajtások) ő pedig jókor volt jó helyen. Soha nem vett részt a napi irányításban, a felvett osztalék azonban biztosította, hogy eltartsa a családját. A cégbirodalom elsősorban ingatlan és közlekedési bizniszben utazik. A rendszerváltás után olcsón vettek ingatlanokat, az IBM Fehérvárra költözése idején ők bonyolítják munkások szállítását, és szállását. Számos ingatlannak, szállodával, kempingekkel rendelkezett a Velencei tó partján. A Videotonnal is üzleteltek. A cégcsoport közlekedési ügyei a sok átalakulást megért Hungarian Busnál vannak. A cég korábbi neve Albatours, ennek 2000. októberétől a következő év végéig L. Simon volt a vezérigazgatója. Az Albatours eredetileg Fejér megye turisztikai cége volt. 1994-95-ben az önkormányzat az rt. tulajdonába adott számos, értékes Velencei tó környéki ingatlant, így a velencei Panoráma és a Nemeskócsag Campinget, az Agárd és a Varsa Hotelt. Így a cég 313 millió forintos vagyonnal rendelkezett. S mintegy 100-150 milliós fejlesztést is tervezett. 2000-ben a céget megveszi a Kiter, ekkor igazgatja az Albatourst L. Simon. Kiválása után, 2005 februárjában már külön-külön kft-kben látjuk az Agárd Hotelt, a Nemeskócsag, a Panoráma kempingeket, és a Varsa Éttermet és szállodát. Mind a négy kft-t a Kiter és a Didaktika birtokolta, majd egy kivételével az Elit Trade luxemburgi céghez vándoroltak, de ezekhez már nincs L. Simonnak köze A Didaktika tulajdonosai, vezetői között ugyan az a Rehus-féle kör fordult meg, a gépjárműjavító gmk-ból kinőtt céget 1992-ben maga Rehur Ernőné alapította. A Kastély.net kft 2005-ben válik ki a Kiterből. A kft. a kápolnásnyéki Halász kastélyt birtokolja. "Kulturális központot szerettem volna létrehozni az 1830-ban épült kúrából, ám ez forráshiány miatt meghiúsult" - mondja L. Simon. Aki ugyan már nem tulajdonos itt, csupán ügyvezető. 2010-től teljes egészében felesége, Vass Eszter által birtokolt kiadó, a Ráció kft. az egyetlen tulajdonosa a Kastély.net-nek. Bármit is csinált a cégekben, világos, L. Simonból nem lett üzletember, hogy politikai karrierjét mennyiben segítette a Rehus- féle csoport...


Ó milyen fennkölt, szárnyaló lélek politikus poétánk. A mocskos anyagiak számára szinte nem is léteznek!


„Sanyi ne higgy a nagy kulcskarikát csörgető embernek”, mondta Apukám, aki még igazi bohém volt. Mennyi kulcs? Mennyi cselédjük lehet?


Az élet mai urai úgy vásárolják föl az irodalmat, és az egész művészetet, mint Abramovics a focicsapatokat. Az L. Simon fantáziátlan költészete ebből a prózai kereskedőpszichikumból gyökerezik.


Szegény Magyarország, ide jutottunk 2012-re. A kultúrakorrupció és kontraszelekció a Rákosi éra óta nem tett ekkora csúfságot mivélünk!


Horthy Miklós idején mi járt volna az idézett irományokért? Isten, Haza és Család-gyalázó, poétánkat a Fidesz nevű, már régen nem létező fantompárt, oly magas székbe ültette, honnan milliárdos tőkemozgásokat irányíthat. Kinek ez az ízlése, attól mit várhatunk?


L. Simon odáig vetemedett, hogy megvédte Alföldi Róbertet az orális botrány után. Vessük össze irományait Alföldi kommersz pornó-musical rendezéseivel, aztán vessük össze az Alföldi rendezte Ember tragédiáját a Jankovics Marcell filmmel. Politikus poétánk a világhírű filmrendezőt, mitológiai könyvek tudós szerzőjét ütötte ki a Nemzeti Kulturális Alapprogram elnöki posztjából. Itt tartunk most: a kultúrakorrupció rémtörténetei egyre inkább az olajszőkítő időket idézik.


Jankovics Marcell a médiának semmilyen konkrétumot nem ad ki.


Higgyünk benne, mint a magyar népmesékben, végül legyőzzük a szörnyet.


Az igazi költők Homérosz óta lélekben szabad bohémek voltak, idegenkedtek az egyleti, akadémikus fontoskodástól. Az L. Simon típusú szellemi bűnözők ezt a jelenséget ügyesen kihasználják. Politikus poétánk a Fiatal Írók Szövetségének elnökeként, valamint bormecénásaként kezdi szárnyalását. Szomorú tény: Kossuth díjas Kalász Márton képes volt odáig süllyedni, hogy utószóban méltatta L. Simon László: Japán hajtás című kötetét. Azt a kötetet, melynek illusztrációi szabályos Herman Nitsch epigon fotográfiák: széttrancsírozott disznók, kampón lógó disznófejek. Nitsch pestises szelleme jelenleg kormánytényező! Miért?


A magyarázat az eklektikus Fidesz ideológia: ”Ebből is egy kicsit, abból is egy kicsit” ...”Aki szegény az annyit is ér”(Lázár János) Az-az, aki nem tartozik a Középosztályhoz az nincs. A társadalmunk kilencven százaléka egyszerűen ignorálandó. Ha véletlenül mégis fölbukkan, a kertek alatt osonva, vállán kapával, és véletlenül úgy tudja magáról, hogy ő még van, azonnali hatállyal csökkentendő a fogyasztása és tizenkét órára fölemelendő a munkaideje.(Demján-Tesco Munkatörvénykönyv) Ezen új eklekticizmus jegyében lesz a kastélytulajdonos Herman Nitsch politikailag korrekt, de a szegény Petőfi szélsőséges, akit gúnyolni szabad. (Alföldi Róbert János vitéze a Nemzetiben)


Hallgassunk egy kis L. Simon lírát a (visszavonhatatlanul) c. kötetből:


név: l. simon lászló

születési idő: 1972. március 28.

mell: 100 cm

derék: 87cm

csípő: 93cm

magasság: 187 cm

testsúly: 85kg

ambíciók: tartani a súlyom

ami feldob: unicum

ami letör: porszívózás

kedvenc filmek:--

kedvenc folyóiratok: magyar

műhely, playboy

kedvenc ételek: kivéve a tökfőzelék

specialitások: vásárlás, sütés

egy romantikus randevú:

a szerelmemmel beszállunk egy

helikopterbe, egy kopár

hegycsúcsra repülünk és a kék

ég alatt szeretkezünk...



Önportré szabad versikénkben immáron megint elkottyintottuk magunkat, átázott a bársonypantalló! „kedvenc folyóiratok: magyar műhely, playboy” .


A párizsi Magyar Műhely emigráns magyarok folyóirata, epigon avantgárd szellem: az L. Simon költészete nagyon jól megfér Papp Tibor és Petőcz András szövegzagyvalékai mellett. Párizs lüktető betondzsungelében ki a kutya kíváncsi rá, hogyan tudnak a magyarok avantgárdozni? Tartuffe barátunk magasra ívelő karrierjének első garádicsa. Nem nagy poszt, de már poszt. A Playboy freudi elkottyintás. „Playboy” XVIII. századi angol kifejezés: gazdag szülők pénzén élősködő aranyifjút jelent. Következő garádics: a Fiatal Írók Szövetsége. A Szövetség a Simon & Simon borpanzióban rendezi kongresszusait, vajon kit választanak elnöknek? Még a médiában is dicsekszik eme kultúrakorrupciós bűncselekményével. Falvai Mátyás megitatott fiatalíró imígyen lelkendezik:


A Fiatal Írók Szövetségének (FISZ) hagyományos agárdi táborába érkezve örömmel konstatáltam, hogy – gyakorlatilag a szervezet fennállása óta először – igazán méltó körülmények között kapott helyet a két és fél napos program (október 30 – november 1.). A Simon Panzió, és a kifogyhatatlan borforrást szolgáltató hatalmas borospince, a kulturált szobák, a fűtött társalgó: mindez ámulatba ejtő luxus egy harcedzett FISZ-tábor látogató számára, aki szocreál betonkockákhoz, széltől fütyülő nyílászárókhoz, kórházi ágyneműhez és csüggesztő neonfényekhez szokott az évek során.


Következő garádics: a Magyar Írószövetség titkári posztja. Ez már poszt, s hamarosan megnyílik az Országház kapuja. Fanfárok szóljatok, Tartuffe jő!


Azt állítom: L. Simon László egyszerűen bevásárolta magát az irodalomba, irodalomból kultúrpolitikába, onnan nagypolitikába. Ez szabály, az L. Simonok mindig így teszik, karriertörténetek csak a Kurst Mahler könyvekben vannak. Bevásárlás alatt nem feltétlenül azt értem, hogy pénzt fizetett befolyásos személynek, mint az autópálya építkezéseknél, közbeszerzéseknél „illik”.


A kultúrában a korrupció szubtilis, nehezen megfogható, de az alapelv ugyanaz: valamit valamiért. Az ügyes imposztorok kevésért mindent visznek. Egy kis kezdőtőkéből, íróitatásból, milliárdos vezérlőpulthoz lehet kerülni! (Nemzeti Kulturális Alapprogram: 11 milliárd /év, magyar átlagban minimum tíz percent visszacsurog a kutyabejáráson) Ahol kultúrakorrupció van, az már messziről meglátszik az országon: Vaskefék, Időkerekek, Nemzeti Színház giccspaloták épülnek. A pályázati rendszer érdekbarátok dagonyája.


Az anyagi hatalomnál fontosabb a hírnév, a reflektorfény. Nem csak pénz a tőke, érdekbarátságok kúszónövény-erdejében mászva-csúszva lehet „fölkerülni”. Mi van a könyvekben? Teljesen mindegy, úgysem olvassa el senki, a kortárs szépirodalomnak szinte alig van olvasóközönsége, és ez főleg a kultúrakorrupció miatt van. Nem olvasó kell, hanem szponzor, s az állam legyen ő! Sokan nem tudják, hogy a Digitális Archívumra felkerült írók, havi sokszázezres fizetést kapnak életük végéig a magyar adófizetőktől, azért, mert írásaik az Interneten olvashatóak!


A bekerült nevek között feltűnően sok a „liberális”: Esterházyk, Spirók, Kertészek, Parti Nagyok... L. Simonnál is durvább, aberrált Isten-üldöző, magyarkenyér-evő, magyargyűlölők! A Digitális Archívum a kultúrakorrupció egészen szélsőséges példája. A Internetre bárki ingyen fölteheti irományait, én is ezt teszem most ezzel az oknyomozó, lírai esszével. Azt csak remélhetem, hogy eljut, és gondolkodásra készteti az illetékes uraságot. Valószínű úgy kering majd a cyber space-ben mint a Császár levele a Kafka elbeszélésben...

Ma már kultúrsznobok is csak beszélnek az írókról, a divatos kortárs írókat gyakorlatilag képtelenség elolvasni. Ez nem csak itthon van így, Ecco túltesz Nádason. Az Írószövetség sajnos nem tiszta, egy L. Simon József Attila-díja egészen durva kultúrakorrupció: József Attila szent nevének súlyos meggyalázása. Valakik bűnösök ezért!


Paradoxon: L. Simon László kulturális hóhér akarja eltávolítani a Parlament mellől József Attila szobrát. A háttérben mélygarázs-építés, lobbyérdekek, de a fönti versek ismeretében nem nehéz rájönni, miért olyan ellenszenves néki József Attila.

A hatalomtébolyos politikusok mindig szerették a nagy építkezéseket, átalakításokat. Poéta államférfiúnk, érdekes ötlettel állt elő Római szekér c. esszékötetében: a párizsi Musé d’Orsy mintájára átalakítaná a Nyugati Pályaudvar csarnokát egy nagy kiállító teremmé, fölszedvén a síneket! Juliska néni hol száll le hat-húszasról? Vecsésen? Az Audiból nem mindegy?

A mi L. Simon Lászlónk nem csak a lírában alkotott maradandót, de az esszé-műfajba is belekontárkodott! Három megjelent esszékötetét lapozgatván megállapíthatjuk, ezek az esszék nem esszék, inkább olyan parlamenti beszámoló-szerűségek, amit az üres Háznak szoktak álmosan fölolvasni, közutálatnak örvendő politikusaink. Az igazi esszé: lírai esszé, belső, gondolati kristályváza van, nem adatfelsorolás. Verseit ismervén egy nagyon prózai személyiségkép áll előttünk, a prózához tán ért, gondolhatnánk...


De ilyen mondatszörnyekre lelhetünk A római szekér című kötetben:


„A zsűrizésnek mindig vannak áldásos előnyei: a jobb szakmai testületek ki tudják szűrni a műkedvelő, lelkes amatőrök már a bevásárlóközpontok előtereit is elborító giccseit, vagy azokat az — egyébként biztos mesterségbeli tudásról tanúskodó — munkákat, amelyeket nem az eszközhasználat hiányosságai vagy a kompozíció durva hibái miatt kell visszautasítani, hanem mert alkotóik nem veszik tudomásul, hogy már nem a 19. században élünk, s nem is a modernitás korában, ezért a kortárs befogadókat olyan kortárs művekkel kellene megszólítaniuk, amelyek — tudomásul véve az elmúlt évtizedek művészi folyamatait — mai nyelven képesek kifejezni napjaink legfontosabb kérdéseit, problémáit.”


Ez igen! Ez már az Országházba illő mondat! Kaptam már az APEH-től érthetetlenebb levelet is! A nyelvhelyességi korrektorprogram összefüggő hullámvonalat húz. Lőrincze Lajos, ha élne, most mit szólna? Elkézimunkázhatunk rajta. Próbáljuk meg képviselőúr-nyelvből magyarra lefordítani: Azért kell a kiállításra behozott festményeket a zsűrinek megmutatni, hogy a szakemberek kiszűrjék a dilettáns munkákat. De ezt akárki megértheti, túl egyszerű.


Az esszék nem támadnak nyíltan a konzervatív alapértékekre, mint a versek. Nehézkes, hivatali mű-magyar nyelven megfogalmazott fontoskodások. Érezni, hogy a ”szülői értekezleten” megkapta a hivatalos eligazítást: ”Kettőt jobbra, kettőt balra Fideszesen, eklektikusan, P.C. nyelven!” Unalmas adatfölsorolások, ügybuzgóság.


A mi társadalmunk nagyon beteg. Több millióan vagyunk a kontraszelekció halálos áldozatai, kik nem törtetünk, nem taposunk, versengünk, mert otthonunkként szerettük volna a Kárpát-medencét belakni. Beszélünk nyelveket, letöltöttük a katonaságot és itthon maradtunk. ”El lehet menni” (Gyurcsány) Hol egy L. Simon József Attila-díjas egyetemi oktató lehet, ott egy Hamvas Béla Tiszapalkonyán tolja a talicskát. Talicskát tolni nem rossz, jobb, mint az irodaunalom, de a szellemi élet vezérlő pultjaitól el kell üldözni a pénzvilág „disznófejű nagyurait”! A szabolcsi kocsma levegőjét, ha valaki ekkora ostobaságokkal rontja, mint az L. Simon magas költészete, azt még egy rendes pofonra sem méltatják. Ez az igazi kettős mérce. Én a szélsőséges irányzathoz tartozom, ezt tudatosan fölvállalom.


Számomra szélsőségesnek lenni azt jelenti, hogy most, a nagy krízis idején, háború idején, pestis idején ostobaság tapintatoskodni, politikailag korrekt nyelvet használni. A rokokó mellébeszélésnél, körmondatoknál hasznosabb kimondani azt, ami „nagyon fáj”!


A legmocskosabb, ismertté vált L. Simon történet az a bizonyos selyemzsinóros eset. Bizonyítani nem lehet már, tehát nem állíthatom száz százalékra, hogy igaz, de vessük össze a fenti versterméssel. Akinek ennyire aberrált a fantáziátlansága, attól kitelnek ilyen viccek. Szélsőségesnek bélyegzett hírportálon olvasható e történet poétánkról:


(no, ezt a szakaszt abból a megfontolásból hagytam ki, tisztelt Olvasó, hogy mivel bizonyítatlan, nem kívánatos vele a helytálló gondolatokat gyengíteni. – a Szerk.)


A korrupciót nem a pártok teremtik, a pártok csak rásimulnak a nagy erőterek vektorvonalaira, mint az iskolai kísérletben vasreszelék a mágneses térre. Korunkban nem használnak a művészetben semmilyen egzakt mércét, ez óriási visszaéléseket tesz lehetővé. E játékba, ha az állam is beszáll a szegény nép adógarasaival, az már katasztrófa. Hogyan lesz a dilettáns Wahorn Andrásból festőművész? Úgy, ahogy L. Simonból költő.


A Heti Válasznak adott interjúban poétánk, a kormányzat nagy sikerének mondja a 2011-es Műcsarnok-béli Bizottság Kiállítást! „Köpni kell!” Százmilliós köpés adó-garasokból! Szőcs Géza F. Zámbóéknak Kossuth díjat ígért! Ezt hívom az eklektikus Fidesz ízlésvilágnak.


Perverz poétánk hivatalos megnyilvánulásaiban nem a dadaizmus, hanem a pártfegyelem nyelvi formalizmusait használja. A HIT-gyülit tutujgató Lázár Jánost, pártfőnökét idézi, mint annak idején Kádár elvtársat illett a pártembereknek:


„A fideszes kultúrának tisztán minőségelvűnek kellene lennie, ám a néppártiságnak súlyos következményei vannak. Ahogy Lázár János kiemelte a körzetemben tartott fórumon...”


A Központi Szabó Ervin Könyvtárból kivettem, s néhány nap alatt átrágtam magam az L. Simon életművön. Aki jót akar magának, meg ne próbálja, remélem a fenti idézetek elég meggyőzőek. Én vagyok Magyarországon az egyetlen szerencsétlen, kinek ez sikerült.


Egy milliomos bormecénás ekkora ívet futhat: Mikszáth Kálmán tollára illene.


A kultúrakorrupció az egyik legsúlyosabb társadalmi probléma, erről beszélni, vitatkozni kell, tudományos analízisre és szépirodalmi ábrázolásra van szükség.


L. Simon László írásaiban, viselkedésével, bűncselekményeivel súlyosan megsértette a magyar kultúrát, pozíciójára erkölcsileg, szellemileg méltatlan.


Szellemi bűncselekményei a könyvtárból kivehetőek, kulturális korrupciós bűncselekményeit részben maga tette föl az Internetre. Gazdasági bársonynadrág-átszivárgásaitól illatozik egész megyéje...


Óvakodjunk az L. Simon hamis borától! A nemzeti oldalnak emberarcú politikusokra van szüksége, különben hamarosan visszajönnek Gyurcsányék és jól elhegedülik a nótánkat!


A száraz fa most is kutyául nyekereg: ország-lopó Alföldi Robik, L. Simon Lacik a mi életünk pornográf tragikomédiáját rendezik már. A József Attila szobor megy a MÉH-be, L. Simon László tananyag lesz?


Nem tűrhetjük, hogy vaspánttal buborékok közé összeszorított fejű, végbélkúpevő Tartuffe, katedráról, államtitkári, miniszteri székből fertőzze a mi Hazánkat!


 

Fölhasznált irodalom:

  1. L. Simon László: A római szekér Rákóczi Bp. 2010

  2. L. S. L.: Versenyhátrány Kortárs Bp. 2007

  3. L. S.L.: Személyes történelem Ráció Bp. 2011

  4. L.S.L.: (visszavonhatatlanul) Árgus 1996

  5. L.S.L.: Japán hajtás Fisz-Kortárs 2008

  6. L.S.L.: Nem lokalizálható Orfeusz-Magyar Műhely 2003

342 megtekintés
legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK