Petőfi Szibériába száműzetését 12 bizonyításlánc igazolja, a segesvári halálát egy sem ‒ Meghívó a könybemutatóra

Szent Márton napján, 2026. 11-én 11-órakor a Turul Házban.

A meghívó után háttéranyag, könyvidézetek az újságíróknak, érdeklődőknek.

• 

• 

• 

• 

Ára: 7000 Ft

Bevezető ár a helyszínen:

6300 Ft

MVSZ Sajtószolgálat

---

Petőfi Szibériába száműzetését 12 bizonyításlánc igazolja,

a segesvári halálát egy sem

Háttéranyag a VÉGTISZTESSÉG ‒ Petőfi szibériai élete és halála... c. könyv bemutatójához

I. NÉHÁNY KIRAGADOTT IDÉZET A VÉGTISZTESSÉGBŐL

1. Küchelbecker barguzini sírleletének azonosításáról SZABÓ GÉZA régész (309. o.)

„Biztos voltam abban, hogy valami csavar van a dologban, a feltárt sír magas, erős, szélesvállú csontváza nem lehetett nőé, ugyanakkor az általunk is látott női ezüstgyűrű valóban nem illett a képbe, ezért kértem, hogy hadd nézhessem meg a gyűrűt.”

„Én fordítottam meg először az ujjpercet és néztem meg a gyűrű belső, tenyér felőli oldalát is. Ekkor derült ki, hogy a gyűrű a belső oldalán nyitott. Szemmel láthatóan egy kisebb gyűrűt felnyitottak, hogy egy nagyobb, vastagabb ujjra lehessen ráhúzni. Ennek pontos okát, jelentését nem tudtam, csak felhívtam rá az orosz kutatónő figyelmét. Gaponyenko legnagyobb meglepetésemre majdnem felsikoltott, elrohant, majd hamarosan egy könyvvel tért vissza. Hadarva kezdte olvasni a szöveget arról, hogy Küchelbecker első menyasszonya hirtelen meghalt, s utána élete végéig hordta az ujján az eljegyzési gyűrűt, s erről a temetést végző barátai is megemlékeztek. Ettől a pillanattól fordult át a szovjeteknél a dolog, s lett ismét férfi Küchelbeckerből.”

2. Az MTA kérése a szovjet elvtársakhoz: „a csontok minősüljenek nőinek!” (454. o.)

Farkas Gyula antropológus professzor a Moszkvába tartó repülőgépen megmutatta a mellette ülő Karáth Imre szerkesztő-operatőrnek a Magyar Tudományos Akadémia levelét. Ebben figyelmeztették szovjet elvtársaikat: „a magyar fél érdeke azt kívánja, hogy a csontok minősüljenek nőinek!”. Ugyanazon az úton Farkas Gyula, valamint Dezső Gyula antropológus félrehívta és megfenyegette Szabó Géza régészt: vonja vissza a Petőfi hamvainak megtalálását valószínűsítő ásatási jelentését, ellenkező esetben ellehetetlenítik a munkáját. „Csak annyit mondtam nekik, hogy nekem ott, hátul csont van a gerincemben” – számolt be erről bizottságunknak Szabó Géza.

3. Szentágothai János országgyűlési képviselő, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagja: „Akkor is tagadni kéne, ha igaz lett volna.” (453. o.)

Az országházban 1989. december 19-én elhangzott beszédében az MTA volt elnöke kultúrbotrányként emlegette a szibériai ásatásokat. Mindenekelőtt amiatt, mert „hazánk legnagyobb költője és irodalmára”, Illyés Gyula őszerinte már „99,999 százalékos pontossággal megállapította, hogy Petőfi Segesvárnál elesett. Minden adat ezt támasztja alá”. Ehhez aztán még indoklásképpen hozzátette: „Magyarországnak egy szép legendája van, ami úgy szól: »Ott essem el én, a harc mezején…« Morvai Ferenc és Kiszely István ezt akarja szertefoszlatni.”

4. Hermann Róbert, a TÚLÉLÉS TAGADÓK vezéregyéniségének crédója 2024-ben (472. o.)

„Az, hogy vannak különböző szibériai mesketék és mondák, amelyek hát ha nagyon akarjuk, akár Petőfire is értelmezhetők, ezek tényleges történeti bizonyítékot nem jelentenek. Ezek legfeljebb megerősíthetnék, hogy ha lennének történeti dokumentum jellegű bizonyítékok, de nem váltják ki azokat. Nagyon fontos, hogy a történeti források tekintetében megismerjük ezeknek a hierarchiáját (...).

5. Fekete Sándor, s TÚLÉLÉST TAGADÓK másik, néhai vezéregyénísége az oroszországi „glasznoszty”-ot (nyitást) követő magyar rendszerváltozás hajnalán (1987 táján) (471. o.)

„Én természetesen tudom, hogy a két ellenforradalmi hatalom katonai vezetői közti megegyezés értelmében az oroszoknak át kellett adniuk foglyaikat az osztrákoknak, de azt is tudom, hogy az ilyen típusú hatalmak között nem köthetők olyan egyezmények, amelyeket akár egyik, akár másik fél ne akarhatna megsérteni.”

6. A Mi Hazánk jeles politikusának hozzáállása a Petőfi-ügyhöz (464. o. középen)

Amikor egyik bizottsági tagunk felvetette neki, hogy nem lenne-e kedve Petőfi igazáért is úgy kiállni, mint ahogy Budaházy György és társai ügyében tette, ezt felelte: „Nem, mert megosztó.” És mint pártja egyik vezető politikusa, teljesen helyénvalóan felelt...

7. Egy TÚLÉLÉST ÁLLÍTÓ kapitális tévedése a Petőfi-ügyben (485. o. – 486. o.) 

A Magyarok Világszövetsége a Magyarságtudományi Füzetekben a napló több részletét megjelentette 2015-ben. 2024-ben pedig – Fuksz Sándor elhivatott elhatározásából – a teljes napló kiadásra került, Barátosi L. Lajos rejtegetett kéziratának leirata és másolata címmel. Szerkesztője, Varga Domokos György szerint Barátosi L. Lajos „naplója” olyannyira meggyőző dokumentum, hogy a tartalmának ismeretében már „teljesen értelmetlen és terméketlen” Petőfi Sándor szibériai életét vitatni.

A Barátosi-könyv szerkesztője az egyik oldalt illetően elképzelhetetlennek tartotta, hogy egy ennyire nemes ügyben, mint amilyen Petőfi igazának, valódi sorsának kiderítése, egy olyan nyugalmazott tanító, aki gazdag néprajzi, helytörténeti tevékenységével is igazolta a magyar múlt, a magyar valóság megismerése iránti elkötelezettségét, ilyen súlyos hamisításra adja fejét. A másik oldalt illetően pedig egyre több olyan bizonyítékkal találkozott, amelyek arra utaltak, hogy a Petőfi szibériai igazsága elleni összehangolt – részben háttérhatalmi, mélyállami – munkálkodás nem puszta képzelődés, nem csupán egy lehetséges elmélet (összeesküvés elmélet), hanem valódi összeesküvés… 

Sántha Attila Petőfi-kutató:

„Az expedíció állítólagos időszakában Barátosi L. Lajos Aradon tartózkodott.”

II. KÉT IDÉZET A BEMUTATÓRA MEGHÍVOTTAK VÁLASZLEVELÉBŐL

1. Egy harcos újságíró, korábban kormánypárti, ma keményen ellenzéki

„A Petőfi-ügybe [...] nem szeretnék belefolyni. Több indokom is van rá, és ezek közül a legfontosabb teljességgel tudománytalan, minthogy személyes vélemény: Petőfinek a csatatéren kellett meghalnia. Azért is, mert megjövendölte. S azért is, mert az a hősi halál koronázta meg az életművét.”

2. Egy másik, szintén ízig-vérig nemzeti érzelmű, szintén kiváló újságíró

„Magam továbbra is fenntartásokkal viszonyulok a témához, ez nyilván Petőfi iránt érzett áhitatomból és a hozzá méltó különleges halálából ered.”

III. NÉHÁNY FONTOS KÖVETKEZTETÉS RÖVIDEN

• A TÚLÉLÉST TAGADÓK ÉS TÚLÉLÉST ÁLLÍTÓK között csaknem két évszázada tartó ádáz csatát mélyebb okok és kibékíthetetlennek tűnő ellentétek szítják. Nem ott van a törésvonal, ahol a politikában: nem eleve baloldali–jobboldali vagy globalista‒nemzeti szembenállás tapasztalható.

  
  

• Az idézetek is bizonyítják, hogy hivatásos tudósok minden további nélkül képesek túltenni magukat a tudománytól elvárható tárgyilagosságon, elfogulatlanságon. Az akadémiai álláspontnak, a politikai hatalomnak, a közvéleménynek – vagy a belső képnek – való megfelelés előrébb való szempont, mint a tudományos igazságnak való megfelelés.

  
  

• A tudomány káprázatos dolgokra képes – elég csak a mostani vívmányaira gondolni. Kétségtelen látványos sikerei a tudományt kiváltságos társadalmi helyzetbe jutatta. Vitás kérdésekben a tudomány a hivatkozási alap, ld.: „a tudomány mai álláspontja szerint”. A tudomány egyfajta normatív hitté, vallássá vált. Csakhogy a tudomány szakadatlan fejlődésével az emberiség erényessége a legkevésbé sem tartott lépést. Ld. még: a tudomány segédkezése a világméretű kovidbűntényben. Vagy hozzájárulása a mostani, világméretű háborús fejleményekhez. Vagy a magyar múlt folyamatos eltagadásához.

  
  

• Önmagában a tudományos rang vagy világnézet ma már semmilyen tekintetben nem alkalmas az igazság kiderítésére. Petőfi szibéria igazsgága kiderítéséhez ugyanakkor szükség volt az olyan tudós szellemre és jellemre, mint amilyet pl. Dr. SZABÓ GÉZA régésznél tapasztalhattunk – akinek hátul csont van a gerincében. Akinek a saját érvényesülésénél fontosabb maga az igazság.

  
  

• A Magyarok Világszövetsége Petőfi Sándor Bizottságának tagjai is éppen erre vállalkoztak: nem a magunk korábbi álláspontjának feltétlen igazolására – vagyis egyfajta önizgazolásra – álltunk össze, hanem az igazság elfogulatlan kiderítésére, bemutatására. Tisztességes tisztázással kívántuk Petőfi Sándor tényleges igazát és végtisztességben részesítését szolgálni – nem tagadva el a TÚLÉLÉST TAGADÓK részigazságait, s nem rejtve véka alá a TÚLÉLÉST ÁLLÍTÓK kapitális tévedéseit. Amit cserébe nyertünk: a csaknem 600 oldalas könyv, amely Petőfi szibériai életete és halála dolgában 12 tételen át bizonyítja a mostani hivatalos akadémiai álláspont és az általános közvélekedés tarthatatlanságát.   

Varga Domokos György

író–szerkesztő