Pokol Béla: BALLIB-GLOB – Hogyan nőttek ki a liberálisok a parlamenti jelentéktelenségből...

Eredeti forrás: itt

Tallián Hedvig küldeménye

A szuverenisták és a föderalisták szembenálló táborairól beszélünk az európai politikai arénák küzdelmei kapcsán, utalva arra, hogy a föderalisták tulajdonképpen a tágabb globális uralmi csoportok szekerét is tolják, de ez az elnevezés és tematizálás nem adja meg e táborok tartalmi színességét.

Így érdemesnek tűnik a tartalmi síkra átlépve vázolni a szembenálló táborokat.

Kiindulópontnak a föderalistákként összefogott csoportokból érdemes kiindulni, és ennek tagadását jelentő másik oldalt ennek fényében megvilágítani.

A föderalista-globalista tábor magja az elmúlt évtizedekben a valamikori liberálisok balfelé torzult utódcsapata, amely a hagyományos baloldal „elnyomott osztály-tézisét” emelte be repertoárjába, és

a nemzeti kisebbségek kivételével az összes többi kisebbség elnyomott léte elleni küzdelmet tette egyik fő céljának.

Elnevezésükben ez a liberálisok „identitáspolitikai fordulata”, és a globális média masszív támogatásával elért sikerük révén

a hagyományos baloldal jó részét is magukba tudták szívni. Az elnyomottság tárgyának fokozatosan bevezetett átalakulását ugyanis ezek nemigen tudták észlelni, és a „mi mindig az elnyomottakért harcolunk!” felszín jótékonyan eltakarta a realitást előlük.

Így a liberális-baloldal fúziója már kiterjesztette ennek tábornak a politikai hatóerejét, és

szemben a korábbi minimális parlamenti jelenléthez szokott liberálisokkal ebben a köntösben már jelentős politikai erővé lettek sok európai országban.

A fúzió révén mindkét eredeti ideológiai csoport beleadta saját erejét az új együttesbe, és míg a liberálisok az értelmiségi bázisukkal és médiaharcos gyakorlatukkal a nyilvánosság előtti érvelés művészetével javították fel ezt a tábort, addig

a hagyományos keménybal osztályharcosság most az utcai összecsapások fogásaiban, mint az antifa fizikai erőszakja a jobboldal ellen jelenik meg.

De a balliberálissá lett liberálisok mást is bevittek hozományként az új ballib-glob táborukba, és az 1700-as évek végén virágzott emberi jogokat is beemelték új értelmezésben harci eszközükként. Ők az emberi jogi bázison álló ’jogvédők’, és míg ezek a jogok eredetileg az az egyes államok belső feudális uralmi rendjében jogfosztott polgárság jogokkal ellátását célozták azzal az indokkal, hogy az államhatalom köteles az ország minden emberének megadni ezeket, addig

a ballib-glob tábor csavart ezen egy nagyot. Szó szerint vette ugyanis e jogok minden emberhez kötöttségét, és most már nem arra tette a hangsúlyt, hogy az ország minden emberének ugyanazokat a jogokat kell megadni az államhatalomnak, hanem a világ minden emberének.

Ez a fejlemény elkezdődött már az 1940-es évek végén az világháború utáni amerikai hegemónia révén, és európai emberjogi intézményeket építettek ki, de ezek jórészt csak vegetáltak, és

csak az 1990-as évektől a gazdasági globalizáció hátán kezdett kibontakozni az ebben rejlő potenciál. Ekkor a gazdasági globalizáció előnyeit lobogtatva, illetve azáltal kényszerítve globális uralmi rend kezdett kiépülni, jórészt az emberjogi intézményekre (strasbourgi bíráskodás, NGO-hálózatok stb.) alapozódva.

A 2015-ben beindított sokmilliós afrikai és iszlám migráció aztán az egész európai civilizációt veszélyeztető módon vált a ballib-glob tábor fő politikai céljává, és az ellene fellépést, mint az emberjogellenes jobboldal náci szimpátiáját mutatta be médiájában.

Így azonban a balliberálisok eredeti nemzetellenessége egyre inkább, mint az európai civilizáció-ellenesség is kezdett kirajzolódni.

Az iszlám migráció ellenes német AfD-t így például az utcai tüntetéseken baloldali nénikék és fiatalok „Nazis raus!” jelszavakkal vegzálják, és antifa különítményeseik a jobboldalinak tűnő ruhákat viselőket elektromos viperákkal és teniszütőkkel támadják meg.

Az olasz belügyminiszter Salvinit az emberjogok nevében a balliberális olasz ügyész hatévre börtönbe akarta csukatni, mert nem engedte kiszállni az afrikai migránsokat az NGO-hálózatok csempészhajóiról, megsértve ezzel emberi jogaikat.    

De nemcsak nemzetellenes és Európa-ellenes ez a ballib-glob tábor, hanem az LMBGTQXY csoportok radikálisainak a felkarolásával a férfiak és a nők alapvetően természeti adottságú különbségeit is elvetette,

és mint az emberi jogok ékkövét hirdette meg a nemváltás szabadságát, sőt ennek állami támogatásokkal segítésének kötelezettségét. Ezt ma itthon mindenki ismeri, így nem kell sokat taglalni, hisz elítélnek bennünket a ballib-glob tábor által megszállt EU-intézmények azért, mert jogrendünk alapján nem engedik be az LMBGTQWX aktivistákat a transznemű propaganda terjesztésére az iskolákba és az óvodákba. Itt most ebből azt kell kiemelni, hogy

ezzel a ballib-glob tábor a természetes emberi közösségek alapjait támadja meg, és ezzel nemzet- és Európa-ellenessége mellett emberellenessé is vált.

Az eddig szuverenista tábort így érdemes átnevezni a ballib-glob tábor inverzeként EURÓPAI NEMZETI EMBERPÁRTI tábornak.

Nem vitás, hogy az ellenoldalon is vannak emberarcúnak nevezhető ballib-globosok, mert a középjobb szellemi embereinek kevéssé informált része sokszor szembekerült nemzeti emberpárti szerveződésekkel, és átment oda, noha az is igaz, hogy az „emberarcú ballib” feltevés talán sok itteninek oximoronnak [képtelensésgnek] tűnik. De ez védhető, mert ha „emberarcú antifa” feltételezése tényleg oximoron is lenne, de e színes tábor kevésbé elvetemült tagjaira az emberarcú jelző talán megfelelő lehet, még ha az egész táboruk egyik fő jellemzője a leírtak szerint az emberellenesség.