Putyin: „A helyzet bizonyos mértékig forradalmi” (Pepe Escobar jegyzete)
Eredeti írás:
Putin: ‘The Situation Is, to a Certain Extent, Revolutionary’, by Pepe Escobar
Schiller Mária küldeménye
Putyin valóban oda jutott, ahol most vagyunk: a forradalom küszöbén.
A Valdai Klub 19. éves ülésének plenáris ülésén tartott átfogó beszédében Putyin elnök nem kevesebbet mondott, mint az egypólusúság lesújtó, többrétegű kritikáját.
Shakespeare-től Soleimani tábornok meggyilkolásáig; a spiritualitásról szóló elmélkedésektől az ENSZ struktúrájáig; Eurázsiától mint az emberi civilizáció bölcsőjétől a BRI, a SCO és az INSTC összekapcsolódásáig; a nukleáris veszélyektől Eurázsia azon periférikus félszigetéig, amelyet "elvakít az a gondolat, hogy az európaiak jobbak másoknál", a beszéd Brueghel-féle vásznat festett arról a "történelmi mérföldkőről", amely előttünk áll, "a második világháború vége óta a legveszélyesebb évtized közepén".
Putyin még azt is megkockáztatta, hogy a klasszikusok szavaival élve "a helyzet bizonyos mértékig forradalmi", mivel "a felsőbb osztályok nem tudnak, az alsóbb osztályok pedig nem akarnak többé így élni". Tehát minden játékban van, hiszen "a szemünk előtt formálódik az új világrend jövője".
A beszédet és Putyinnak az azt követő kérdések és válaszok során elhangzott felszólalásait – messze túl a Nyugat által játszott "véres, veszélyes és piszkos" játékról szóló fülbemászó szlogeneken – a múlt, a jelen és a jövő összefüggő víziójaként kell elemezni. Itt csak néhányat ajánlunk a legfontosabbak közül:
"A világ tanúja a világ intézményeinek leépülésének, a kollektív biztonság elvének erodálódásának, a nemzetközi jog "szabályokkal" való felváltásának".
"Még a hidegháború csúcspontján sem tagadta senki a Másik kultúrájának és művészetének létezését. Nyugaton minden alternatív nézőpontot felforgatónak nyilvánítottak".
"A nácik könyveket égettek. Most a 'liberalizmus' nyugati atyái tiltják be Dosztojevszkijt".
"Legalább két 'Nyugat' létezik. Az első hagyományos, gazdag kultúrával. A második agresszív és gyarmatosító."
"Oroszország nem tartotta és nem tartja magát a Nyugat ellenségének. Oroszország megpróbált kapcsolatokat építeni a Nyugattal és a NATO-val – békében és harmóniában együtt élni. Az ő válaszuk minden együttműködésre egyszerűen 'nemleges' volt".
"Nincs szükségünk nukleáris csapásra Ukrajnára, nincs értelme – sem politikai, sem katonai".
"Részben" polgárháborúnak tekinthető az Oroszország és Ukrajna közötti helyzet: "Amikor Ukrajnát létrehozták, a bolsevikok ősi orosz területekkel ruházták fel – odaadták neki egész Kis-Oroszországot, az egész Fekete-tengeri régiót, az egész Donbászt. Ukrajna mesterséges államként alakult ki".
"Az ukránok és az oroszok egy nép – ez történelmi tény. Ukrajna mesterséges államként fejlődött ki. Az egyetlen ország, amely garantálni tudja szuverenitását, az az ország, amely létrehozta – Oroszország".
"Az egypólusú világ a végéhez közeledik. A Nyugat képtelen egyedül irányítani a világot. A világ történelmi mérföldkőhöz érkezett a második világháború óta eltelt legveszélyesebb és legfontosabb évtized előtt."
"Az emberiségnek két lehetősége van: vagy tovább halmozzuk a problémák terhét, amely biztosan mindannyiunkat összezúz, vagy közösen dolgozhatunk a megoldásokon."
Mit csinálunk az orgia után?
Egy sor lebilincselő vita közepette a Valdaiban a lényeg a 2022-es jelentés: "Egy világ szuperhatalmak nélkül".
A jelentés központi tézise – kimondottan helyes –, hogy "az Egyesült Államok és szövetségesei valójában már nem élvezik a domináns szuperhatalom státuszát, de az őket kiszolgáló globális infrastruktúra még mindig a helyén van".
Természetesen a jelenlegi válaszúton lévő összes jelentős, egymással összefüggő problémát az idézte elő, hogy "Oroszország lett az első olyan nagyhatalom, amely a biztonságról és a méltányosságról alkotott saját elképzeléseitől vezérelve úgy döntött, hogy elveti az egyetlen szuperhatalom által teremtett 'globális béke' előnyeit".
Nos, nem egészen "globális béke"; inkább a maffia által kikényszerített "a mi utunk vagy az autópálya" etikája. A jelentés meglehetősen diplomatikusan úgy jellemzi Oroszország arany- és devizatartalékainak befagyasztását és a külföldön lévő orosz vagyon "felmosását", mint "nyugati joghatóságok", "ha szükséges", amelyeket "inkább a politikai célszerűség, mint a törvények vezérelnek". Ez valójában nyílt lopás, a "szabályokon alapuló nemzetközi rend" árnyékában.
A jelentés – optimistán – egyfajta normalizált "hideg béke" eljövetelét vetíti előre, mint "a ma elérhető legjobb megoldást" – elismerve legalábbis, hogy ez korántsem garantált, és "nem fogja megállítani a nemzetközi rendszer új alapokra történő alapvető újjáépítését".
A fejlődő multipolaritás alapjait valójában a következőkben mutatták be:
az orosz-kínai stratégiai partnerség, mindössze három héttel azelőtt, hogy a birodalmi megrendelésű provokációk arra kényszerítették Oroszországot, hogy elindítsa a különleges katonai műveletet (SMO).
Ezzel párhuzamosan a multipolaritás pénzügyi vonalait már legalább 2021 júliusa óta javasolták egy Michael Hudson professzor és Radhika Desai professzor által közösen írt tanulmányban.
A Valdai-jelentés kellőképpen elismeri a globális déli középhatalmak szerepét, amelyek "a nemzetközi politika demokratizálódását példázzák", és "lengéscsillapítóként működhetnek felfordulások idején". Ez egyenes utalás a BRICS+ kulcsszereplők szerepére.
A sakktáblán átívelő Nagy Képet illetően az elemzés hajlamos reálisabbá válni, amikor figyelembe veszi, hogy "az 'egyetlen igaz eszme' diadala eleve lehetetlenné teszi a hatékony párbeszédet és a megegyezést a különböző nézetek és értékek támogatóival".
Putyin beszédében többször is utalt erre. Semmi jele annak, hogy a birodalom és vazallusai eltérnének normatív, erőltetett, értékekkel terhelt egyoldalúságuktól.
Ami pedig azt illeti, hogy a világpolitika kezd "gyorsan visszatérni az erőre épülő anarchia állapotába", ez magától értetődő:
csak a Káosz Birodalma akar anarchiát erőltetni, mivel a szankciócunami mellett teljesen kifogyott a lázadó nemzetek ellenőrzésére szolgáló geopolitikai és geoökonómiai eszközeiből.
A jelentésnek tehát igaza van, amikor megállapítja, hogy a gyerekes neo-hegeliánus "a történelem vége" nedves álma végül a Történelem falába ütközött: visszatértünk a hatalmi központok közötti nagyszabású konfliktusok mintájához.
És az is tény, hogy "egyszerűen csak a 'működtető' megváltoztatása, ahogyan az a korábbi évszázadokban történt" (mint például az USA átvétele Nagy-Britanniától) "egyszerűen nem fog működni".
Kína talán táplálhatja a vágyat, hogy az új seriff legyen, de a pekingi vezetés biztosan nem érdekelt ebben. És még ha ez meg is történne, a Hegemon hevesen megakadályozná, mivel "az egész rendszer" továbbra is "az ő ellenőrzése alatt marad (elsősorban a pénzügyek és a gazdaság)".
Az egyetlen kiút tehát ismét a multipolaritás – amit a jelentés meglehetősen homályosan úgy jellemez, mint "egy szuperhatalmak nélküli világot", amelynek még mindig szüksége van "az önszabályozás rendszerére, ami sokkal nagyobb cselekvési szabadságot és felelősséget jelent az ilyen cselekedetekért".
Történtek már furcsább dolgok is a történelemben. Jelen állás szerint mélyen beleveszünk a teljes összeomlás örvényébe. Putyin valójában odaszögezte, ahol most vagyunk: a forradalom szélén.
(fordítás: a www.DeepL.com/Translator /free version/ segítségével)
