Rausch Zoltán: Algoritmus-gazdaság – Amikor a kód dönt, nem az ember

Eredeti cikk:

Zoltán Rausch - 🌐 6. Rész Algoritmus-gazdaság – Amikor a kód dönt,... | Facebook

A sorozatunk hatodik fejezetében elérkeztünk a Jalta 2.0 korszak legmeghatározóbb, egyben legláthatatlanabb rétegéhez. Ez az a pont, ahol a gazdaság már nem emberek közötti alkukról szól, hanem gépi intelligenciák által vezérelt optimalizációról. Ez az Algoritmus-gazdaság, ahol a profitot nem a munka, hanem a predikció és a hatékonyság végletekig való fokozása termeli.

Ki alkotta az alapelméletet?

Az algoritmus-gazdaság elméleti megalapozása több szálon futott össze, mire elértük a 2026-os valóságot.

• Jeremy Rifkin: Már 2014-ben megfogalmazta a nulla határköltség társadalmának elméletét. Rifkin szerint az internet, a dolgok internete (IoT) és a megújuló energiák fúziója oda vezet, hogy egy plusz termék vagy szolgáltatás előállításának költsége a nullához közelít.

• Sam Altman (OpenAI): A technológiai vizionáriusok az AI-t a „mindenre kiterjedő Moore-törvény” motorjaként látják. Altman szerint az intelligencia költsége a nullához fog konvergálni, ami radikálisan átalakítja a gazdasági értéket.

• Kai-Fu Lee (Kína): Az AI-szuperhatalmakról írt munkáiban Lee rávilágított, hogy az algoritmus-gazdaság alapanyaga nem az olaj, hanem az adat. Aki több adatot birtokol, azé a precízebb algoritmus, és végül azé a piac is.

„Az AI az új áram. Ahogy száz évvel ezelőtt az elektromosság forradalmasított minden iparágat, ma az algoritmusok teszik ugyanezt.” – Kai-Fu Lee

„A jövő gazdasága nem a szűkösségről, hanem a bőségről szól majd, amit az algoritmusok által vezérelt automatizáció teremt meg.” – Sam Altman

Mikor vált dominánssá?

Bár Rifkin alapozása már tíz évvel ezelőtt megtörtént, a valódi áttörést 2022 és 2024 hozta el. A generatív AI robbanásszerű elterjedése bebizonyította, hogy az algoritmusok nemcsak a futószalagokat, hanem a kreatív és kognitív folyamatokat is képesek átvenni.

2026-ra az algoritmus-gazdaság már nem kísérleti fázisban van. Ma már az AI-ágensek önállóan kötnek szerződéseket, kezelik a készleteket és optimalizálják a logisztikai láncokat a Kék és a Vörös blokk határai között. Ez a rendszer lett a motorja annak a technofeudalizmusnak, ahol a platformtulajdonosok már nem termelnek, hanem a gépi döntéshozatal feletti licencjogokból élnek.

Mennyire ismert és elfogadott?

A koncepció közepesen ismert, de mélyen megosztó.

• A Szilícium-völgyben: Itt ez az alapvetés. A tech-óriások számára az ember már nem munkás, hanem a rendszer tanításához szükséges adatmorzsa.

• Keleten (Kína): Pekingben az algoritmus-gazdaság a „Társadalmi Irányítás” része. Itt az algoritmus nemcsak gazdasági, hanem politikai eszköz is, amely a társadalmi harmóniát hivatott fenntartani az erőforrások központi elosztásával.

• A szakpolitikában: Most kezd beépülni a jegybanki és kormányzati diskurzusokba. A 2026-os választások egyik központi témája világszerte az univerzális alapjövedelem lett.

„Az oktatásnak meg kell változnia. Ha továbbra is úgy tanítjuk a gyerekeinket, mint az elmúlt harminc évben, bajban leszünk, mert a gépek mindenben jobbak lesznek nálunk, ami tudásalapú.” – Jack Ma

Mennyire értenek vele egyet?

A vélemények a Jalta 2.0 geopolitikai keretein belül is élesen elválnak:

Támogatók: A szűkösség felszámolói

A technológiai optimizmus hívei úgy vélik, az algoritmusok képesek az erőforrások tökéletes elosztására. Szerintük az AI-vezérelt gazdaság véget vet az emberi hibáknak, a korrupciónak és a pazarlásnak.

• Erik Brynjolfsson (MIT): A „második gépkorszak” elméletírója szerint az AI-algoritmusok a szellemi képességeinket sokszorozzák meg, ahogy a gőzgép tette az izomerőnkkel.

• Cui Tiantai (Kínai közgazdász): Szerinte a digitális jüan és az algoritmus-alapú hitelezés felszámolja a banki bürokráciát, és közvetlen tőkeáramlást biztosít a legkisebb termelőkig is.

Kritikusok: A fekete doboz és a kiszolgáltatottság

Sokan tartanak attól, hogy a döntéshozatal átláthatatlanná válik. Ha az algoritmus dönti el, ki kap hitelt, ki kap egészségügyi ellátást, vagy ki az, aki „feleslegessé” válik a rendszer számára, akkor megszűnik az emberi méltóság.

• Cathy O'Neil: A Weapons of Math Destruction szerzője szerint az algoritmusok gyakran a fennálló igazságtalanságokat betonozzák be matematikai formulákba csomagolva.

• Shoshana Zuboff: A felügyeleti kapitalizmus elméletírója szerint az algoritmusok célja az emberi viselkedés módosítása a profit érdekében, ami a szabad akarat végét jelentheti.

„Az algoritmusok nem csupán leírják a világot, hanem aktívan alakítják azt, gyakran olyan irányokba, amelyeket a programozók sem látnak előre.” – Cathy O’Neil

Példák a 2026-os valóságból

1. BlackRock és az Aladdin-rendszer: Ez az algoritmus mára több pénzt mozgat, mint a legtöbb nemzetállam GDP-je. Nemcsak befektet, hanem geopolitikai kockázatokat is elemez, gyakorlatilag előírva a kormányoknak, milyen gazdaságpolitikát folytathatnak.

2. Dinamikus árazás és a „Pénzszivattyú”: Bogár László kifejezésével élve, az árak percenként változnak az élelmiszerboltokban és az energiaszektorban az algoritmusok számításai alapján. A rendszer pontosan tudja, mennyit vagyunk hajlandóak fizetni az adott pillanatban.

3. A „Gig Economy” és az algoritmus mint főnök: Több millió ember dolgozik úgy, hogy egy algoritmus adja ki a feladatait, figyeli a teljesítményét és „rúgja ki” őket, ha a statisztikáik egy bizonyos szint alá esnek. Nincs emberi felettes, csak a kód.

4. Kínai okosvárosok: Ahol az algoritmusok szabályozzák a forgalmat, az energiafogyasztást, és a társadalmi kreditrendszeren keresztül jutalmazzák vagy büntetik a polgárokat a viselkedésük alapján.

Összegzés: A Szuverenitás és a Kód

Az algoritmus-gazdaság a Donroe-doktrína legbelsőbb magja. Aki uralja az algoritmust, az uralja a valóságot. Ahogy Ertsey Attila figyelmeztet: a szabadság ott ér véget, ahol a döntéseinket prediktív modellek váltják fel.

Ebben a világban az egyén már nem polgár, hanem egy változó egy egyenletben. Ha nem akarunk puszta adatmorzsává válni ebben a gépi játszmában, vissza kell szereznünk a „digitális kulcsokat”. Mert az algoritmus-gazdaságban a profit nem vész el, csak átalakul — és jelenleg a blokkhatárok mögötti hűbérurak felé áramlik.

Ez a gazdaság már nem rólunk szól, hanem a mi adatainkról, nélkülünk.

#Jalta2 #AlgoritmusGazdasag #Technofeudalizmus #JeremyRifkin #SamAltman #KaiFuLee #CathyONeil #DigitalisSzuverenitas #DonroeDoktrina #Gazdasag2026 #PosztMunkaTarsadalom