Stabilitás vagy felügyelet? Gáza jövője az ENSZ 2803. számú határozata alapján

Eredeti cikk:

Stability or Supervision? Gaza’s Future Under UN Resolution 2803, November 18, 2025 By Global Affairs, Freddie Ponton, 21st Century Wire

Schiller Mária küldeménye

Az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2803. számú határozata egy kimerültség és bizonytalanság által jellemzett pillanatban érkezik Gázába, stabilizációt és a hónapokig tartó pusztítás utáni újjáépítés tervét ígérve. A nagyhatalmak támogatásával és a konfliktusból való kilábalás útjaként megfogalmazva a határozat nemzetközi erőt és egy amerikai vezetésű testületet hoz létre a Gázai övezet helyreállításának felügyeletére. A diplomáciai csillogás ellenére azonban a határozat mély nyugtalanságot keltett a palesztinok körében, akik attól tartanak, hogy a határozat a valódi szuverenitást külföldi felügyelettel helyettesíti. A támogatók szükséges újrakezdésként írják le, a kritikusok pedig egy új politikai rend csendes kialakítását látják benne, amelyet nem ők választottak. Az intézkedés egy kereszteződésen áll: egy lehetséges út az önrendelkezés felé, vagy egy terv egy jobban irányított és megosztott jövőre.

Elfogadását, amelyre a Biztonsági Tanácsban ritka 13–0 arányú szavazással került sor, a diplomaták áttörésként üdvözölték a 2023–24-es háború pusztítását követően. Érdemes megjegyezni, hogy Oroszország és Kína tartózkodott a szavazástól, ahelyett, hogy vétót emelt volna. De míg a külföldi tisztviselők lehetőségről beszéltek,

sok palesztin a szöveget egy új felügyeleti struktúra megjelenéseként értelmezte, amelynek politikai szándékai ismerősek.

A határozat létrehozza a Gázai övezet biztonságáért felelős Nemzetközi Stabilizációs Erőt (ISF) és az Egyesült Államok vezette, Donald Trump volt elnök által elnökölt Béke Bizottságot, mindezt a rekonstrukció és a nyugalom zászlaja alatt. Hogy ezek a mechanizmusok valóban megerősítik-e a palesztinokat, vagy csupán szervezik őket, az sokkal kevésbé biztos.

„Ez nem útiterv az államiság felé” – jegyezte meg egy palesztin tudós. „Ez egy kézikönyv a felügyelt nyugalomhoz.”

A határozat közel két évtizedes válságkezelés után született meg, amely során következetesen elkerülték a konfliktus lényegét. Izrael 2005-ös kivonulása után Gáza egy olyan élettérben létezett, amelyet a telepek hiánya, de a szinte teljes külső ellenőrzés jellemzett. A Hamász 2007-es hatalomátvétele elmélyítette a Gázai övezet elszigeteltségét és megszilárdította a blokádot, amely Gázát politikailag marginalizálta és gazdaságilag függővé tette.

A ciklikus háborúk (2008–09, 2012, 2014, 2021) újra és újra elpusztították az infrastruktúrát, amelyet a nemzetközi adományozók újjáépítettek, csak hogy az ismét megsemmisüljön.

A 2023–24-es háború, amelynek mértéke páratlan volt, megsemmisítette a háború előtti rendből megmaradtakat, és dilemmába sodorta a külföldi kormányokat: nem akarták a Hamász visszatérését, de ugyanúgy nem akarták támogatni Izrael újbóli megszállását sem. A kompromisszum a nemzetközi gyámság lett, amelynek eszközévé a 2803. számú határozat vált. Ahogy egy jogi elemző fogalmazott:

„A világ nem tudott választani Izrael és a Hamász között, ezért magát választotta.”

A rendszer két pillérre épül. Az első az ISF, egy multinacionális erő, amelynek feladata „a biztonság és a demilitarizáció érvényesítése”, ami diplomáciai nyelven a fegyveres csoportok felszámolását jelenti. A második a Béke Tanács, egy amerikai tervezésű újjáépítési hatóság, amelynek elnöke Trump, tanácsadója Jared Kushner, és amely egy palesztin technokrata bizottsággal együttműködve működik. Bár a dokumentum utal az önrendelkezésre, nem tartalmaz idővonalat vagy szilárd politikai garanciákat, és

szinte minden hatalmi, biztonsági, újjáépítési és politikai döntési jogot a palesztinok kezéből kiemel.

A kritikusok szerint a határozat logikája inkább Izrael régóta fennálló prioritásait tükrözi, mint a palesztinok törekvéseit. Izrael visszavonulása olyan biztonsági feltételekhez kötött, amelyekről Izrael azt állíthatja, hogy nem teljesültek, így közvetett befolyást gyakorolhat az egész folyamatra. A kormányzás kiszervezésre kerül, ami lehetővé teszi Izrael számára, hogy a palesztin frakciókkal való tárgyalások nélkül csökkentse katonai jelenlétét.

A terv a stabilitást hangsúlyozza, miközben elkerüli azokat a szavakat, amelyeket a palesztinok elengedhetetlennek tartanak: megszállás, telepek és államiság.

„Jogok nélküli újjáépítést és szuverenitás nélküli biztonságot kapunk” – mondta egy gázai civil társadalmi vezető.

Sokak számára a határozat a látható katonai ellenőrzést olyan bürokratikus felügyelettel váltja fel, amelyet a palesztinok alig tudnak teljesíteni vagy kétségbevonni.

Az egyik legvitatottabb kérdés, amely már a nyilvános reakciókban is felmerült, Törökország szerepe az ISF-ben, vagy inkább annak hiánya. Törökország felajánlotta részvételét, sőt, körülbelül 2000 fős dandárt is felállított tapasztalt egységekből, és Ankara nyilvánosan szorgalmazta egy stabilizációs erő létrehozását, amely garantálná a tartós tűzszünetet és biztosítaná a humanitárius folyosókat. Izrael azonban kategorikusan elutasította a török csapatok részvételét. Gideon Sa’ar külügyminiszter kijelentette, hogy Törökország Erdoğan elnök vezetése alatt „ellenséges hozzáállást” tanúsít Izrael iránt, ezért elfogadhatatlan a török erők részvétele. Ez az ellenállás nemcsak diplomáciai feszültségeken alapul, hanem biztonsági aggályokon is: Izrael ellenzi, hogy egy NATO-tag az ENSZ felügyelete alatt működjön Gázában, különösen tekintettel Törökország korábbi támogatására a Hamásznak és Izrael katonai kampányának hangos bírálatára.

Törökország viszont azzal érvel, hogy részvétele elengedhetetlen a hitelesség szempontjából. Védelmi minisztériuma ragaszkodik ahhoz, hogy az ISF garantálja a tűzszünet állandóságát, és szerepet követel a Civil-Military Coordination Center (CMCC)-ben, hogy biztosítsa a segélyek akadálytalan és a nemzetközi joggal összhangban történő bejutását Gázába. António Guterres ENSZ-főtitkár hangsúlyozta, hogy minden stabilizációs erőnek „teljes nemzetközi legitimitással” kell rendelkeznie ahhoz, hogy hatékony legyen és Gáza lakossága elfogadja. A patthelyzet egy mélyebb feszültséget tár fel:

Izrael baráti, nem fenyegető csapatokat szeretne, Törökország pedig ambiciózus és legitimnek tartja magát, mint a palesztin kérdés muszlim többségű közvetítője. A Hamász és az Iszlám Dzsihád azonnal és határozottan elutasította a tervet.

Ellenzékük ideológiai okokon alapul, de gyakorlati aggályok is táplálják. A leszerelés előzetesen szükséges, a kormányzás határozottan a palesztinok ellenőrzésén kívül helyezkedik el, és az államiság továbbra is homályos és határozatlan ideig elhalasztható.

Számukra a terv a békeépítésnek álcázott kapitulációra hasonlít.

„Arra kérnek minket, hogy most adjunk fel mindent olyan ígéretekért, amelyek talán soha nem valósulnak meg” – mondta a Hamász szóvivője, ami a palesztin politikai spektrum egészét átható félelmeket tükrözi.

Még a Hamásszal szembenálló kis palesztin kisebbség is azzal érvel, hogy a határozat elkerüli a küzdelmüket meghatározó alapvető kérdéseket.

Nem ismeri el kifejezetten a szuverén palesztin államot, nem garantálja a Gáza és a Ciszjordánia közötti földrajzi egységet, nem tartalmaz felelősségre vonási mechanizmusokat a megszállás vagy a telepek növekedése esetén, és nem biztosít érdemi palesztin szerepet a újjáépítési folyamatban. Ahogy egy ciszjordániai elemző megjegyezte:

„Ez nem átmenet az önkormányzatiság felé. Ez átmenet a felügyelt korlátozás felé.”

Az aggodalmakat tovább fokozza Donald Trump kinevezése a Béke Tanács élére. Eddigi tevékenységével – Jeruzsálem Izrael fővárosaként való elismerésétől a segélyek csökkentésén át a politikai jogok helyett a beruházásokat előtérbe helyező javaslatokig – mélyen kétségessé teszi pártatlanságát. Kushner részvétele hasonló kétségeket ébreszt, tekintettel üzleti érdekeltségeire és a Gázai övezet jövőjének kereskedelmi hasznosítására irányuló korábbi és jelenlegi törekvéseire. Vezető szerepük felveti a kérdést, hogy

az izraeli vezetéssel szoros kapcsolatban álló, és a palesztin politikai jogok mellőzésével a múltban is foglalkozó személyek hitelesen felügyelhetik-e az újjáépítést.

A feszültség tovább fokozódott, amikor Itamar Ben Gvir izraeli nemzetbiztonsági miniszter nyilvánosan megfenyegette a Palesztin Hatóság magas rangú tisztviselőit, amennyiben a terv bármilyen formában előmozdítja a palesztin államot, ami élesen emlékeztet arra, hogy

még a politikai legitimitás felé tett korlátozott nemzetközi gesztusok is heves ellenállásba ütköznek Izrael kormánykoalícióján belül.

A határozat azzal is jár, hogy megerősítheti a területi megosztottságot, amely véglegessé válhat. A Gázában létrehozott különálló közigazgatási rendszer normalizálhatja azt a jövőt, amelyben a Gázai övezet egy irányított enklávévá válik, míg a Ciszjordánia a telepek terjeszkedése miatt tovább osztódik. Az egykor ideiglenes politikai megosztottság visszafordíthatatlan felosztássá válhat.

„A felosztás már nem félelem, hanem keretként jelenik meg” – figyelmeztetett egy palesztin politikai kutató.

Még az ENSZ jóváhagyása esetén is komoly kihívások állnak előttünk. Eddig Indonézia kivételével egyetlen ország sem vállalt nyilvánosan katonai részvételt az ISF-ben, ami felveti a tisztán szimbolikus misszió lehetőségét. Az arab államok haboznak: Egyiptom és az Egyesült Arab Emírségek érdeklődést mutattak, de az Egyesült Arab Emírségek egyértelmű jogi keret nélkül nem hajlandó csatlakozni. Azerbajdzsán is potenciális résztvevőként merült fel, de jogilag nem kötelezte el magát. A potenciális támogatók mandátumainak és jogi elvárásainak nagy eltérései aláhúzzák, hogy a konszenzus még mindig milyen törékeny.

Geopolitikai szinten Oroszország és Kína, a két nagyhatalom, amelyek tartózkodtak, állítólag erőteljesen lobbiztak a Béke Tanács teljes felszámolása mellett. Aggodalmuk, amelyet néhány arab delegáció is oszt, az, hogy a vezető testület túl szorosan kapcsolódik Trumphoz, és hogy a határozat nem tartalmaz erős biztosítékokat a valódi palesztin vezetés számára, illetve egyértelmű kivonulási ütemtervet. Ugyanakkor Törökország és több arab és muszlim állam Isztambulban találkozott, hogy Izraelre gyakorolt nyomás fenntartását szorgalmazzák a tűzszüneti megállapodás megsértése miatt, és korlátlan humanitárius segítségnyújtást követeljenek. Törökország ragaszkodik ahhoz, hogy az újjáépítésnek politikai garanciákkal és hosszú távú békével kell párosulnia, nem pedig felszínes stabilizációval.

A határozat csendet hozhat Gáza romjaira. Megállíthatja az erőszakot és újjáépítheti a romba dőlt városrészeket. Azonban nem ad választ arra a központi politikai kérdésre, amely minden korábbi tervet kísértett: ki kormányozza Palesztinát, és kinek a felügyelete alatt?

Mivel a hatalom külföldi kezekben összpontosul, mind katonai, mind adminisztratív, mind politikai téren, a határozat azzal a kockázattal jár, hogy

egy technokratikusabb változatát hozza létre a megszállásnak, amelyben kevesebb látható ellenőrzőpont van, de ugyanolyan sok korlátozás vonatkozik a palesztin autonómiára.

A háborút, blokádot, betartatlan ígéreteket és népirtást elszenvedett nép számára ez az új rend fájdalmasan ismerős lehet: stabilitás szuverenitás nélkül, újjáépítés jogok nélkül.

Az, hogy a következő évek a szabadsághoz vezető híddá válnak-e, vagy gondosan irányított várakozási állapotot jelentenek, nem a nemzetközi tervezőktől függ, hanem attól, hogy a palesztinok, a regionális és globális szereplők támogatásával, valóban megalkothatják-e saját politikai jövőjüket.

---

deepl.com/en/translator – VDGy