Sütő Gábor: Második Izrael Közép-Európában? (3)

Előző rész:

Sütő Gábor: A csőlátás a háttérhatalom fegyvere (2)

A szerző közíró, nyugalmazott nagykövet

Oroszország különleges hadművelete megindítását követően nem kellett sokáig várni rá, hogy kiderüljön, az amerikai-zsidó háttérhatalomnak más titkos céljai is vannak Ukrajna megszállásával. Zelenszkij április 5-én újságírók előtt közölte, Ukrajna nem lesz semleges a NATO, az EU és Oroszország közötti konfliktusokban. „Nem beszélhetünk a jövő Svájcáról, de minden bizonnyal egy «nagy Izrael» leszünk, a maga sajátosságaival.” Kifejtette, hogy militarizált államot és társadalmat képzel el, amely NATO támogatásával, az USA szövetségeseként szerepelne Oroszország ellenében, geopolitikai környezetében és a világpolitikában.

A háttérhatalom egyetértését mutatja, hogy Oroszországot teljesen számításon kívül akarják hagyni e folyamatban. Sőt a nemzetközi életből is, ahogy tették a WEF davosi értekezletén, ahol Zelenszkij, sőt a felesége, de még egyik közeli munkatársa is sajátságos üzenetet intézhetett a résztvevőkhöz, akik egyetértésük jeléül felállva vastapsoltak. E kijelentések és a tények ismeretében vitán felül áll, hogy Oroszország lépése nélkül a háttérhatalom által megszállt Ukrajna már második Izraellé vált volna, geopolitikailag hasonló terrorista-rasszista szerepet játszott volna Közép-Európában, mint Izrael Közel-Keleten. Fenyegette volna a szomszédjait – minket valószínűleg különösen – terjeszkedett volna, háborúzott volna. Még a mostani szorult helyzetében is arcátlan és gátlástalan követelésekkel lép fel nemcsak szomszédjaival, de szövetségeseivel szemben is. Vele szemben semmit nem ér a gesztus, a jó szándék, Izraelhez hasonlóan állatnak néznek másokat, akiket csak rugdosni kell. Ezért a legkisebb bizalomra sem szolgálnak rá, nemhogy eltúlzott segítségre és érzelmes szolidaritásra. Ideje lenne felismerni, hogy nem kell rettegni sem tőlük, a világot nem tudják zsarolni, bármennyire is szeretnék. Oroszország tehát a különleges hadművelettel a saját és a közép-európai országok biztonságát védte meg, amit mindenki tud, de senki nem meri kimondani ezt sem.

A háttérhatalom által kitűzött és Zelenszkij által meghirdetett cél kapcsán ki kell térnünk rá, hogy az ellenünk szünet nélkül folyó hazai és külföldi vádaskodás az antiszemitizmussal azt célozza, hogy kormányszerveink legyenek még filoszemitábbak. Számunkra különösen veszélyes lenne a galíciai, velünk határosan létrehozandó zsidó alakzat. Évszázados meghirdetett cionista terv, amely most veszélyesen közel került a megvalósításhoz. Újabb nyomós érv ahhoz, hogy tudatunk védelmében véget kell vetni egy történelempolitikailag meghaladt erkölcstelen hazai gyakorlatnak. Lehet, sokan észre sem veszik, pedig dokumentálhatóan zajlik a szemünk előtt, hogy az újonnan kinevezett politikusoknak, méltóságoknak Izrael és a zsidóság felé teendő rituális bocsánatkérésnek is eleget kell tenniük a nevünkben. A napokban egyik újdonsült méltóságunk a holokauszt múzeumban tette le az esküt, kijelentve, hogy a soha véget nem érő bűnbánat szellemében újra és újra bocsánatot kell kérnünk a zsidóktól. Ha valaki, magas beosztásba kerülve, bocsánatot akar kérni, kifejezetten és hangsúlyozottan a saját nevében tegye, ne a nemzet nevében, amire nincs is és nem is lehet felhatalmazása. A mai magyar nemzedékeknek pláne nincs miért bocsánatot kérniük. Senki ne plántáljon lelkükbe tisztesség, erkölcsi tartás, szókimondás, bátorság, becsület helyett roncsoló téveszmét, alaptalan, szolgalelkű szertartásszerű – és nemzetidege-neknek vég nélküli anyagi előnyök nyújtását megokoló – bocsánatkérést. Akkor sem, ha Izrael, a zsidó szervezetek és vezetők ezt nemcsak tőlünk, hanem az egész világtól követelik. Viszont számtalan személy, történelmi eset magyarellenes bűnei miatt nekünk kellene végre bocsánatkérést követelni tőlük. Az előttük letérdepeltetett, felsőbbségüket elfogadó Németország és más európai országok helyzete intő példa legyen számunkra. Nem üres szóvirág, hogy Németország már nincs, mert a nemzetidegenek eltűntették az országot jellemző megbízhatóságot, szervezettséget, rendet.

Létezik nálunk egy elmismásolt misztikus törésvonal is, amelynek helytelen kezelése évszázadok óta akadályozza annak a nemzeti célnak az elérését, amelyet a mai politika nagyon helyesen zászlajára tűz, de óvatoskodó kezelésével hátráltat: a magyar Magyarország újrateremtése. Sokan, sokszor szóvá tették már, a nemzeti egység szélesítésében sikeresnek bizonyult nemzeti konzultáció módszerével, azaz széleskörű nemzeti támogatást biztosító lépéssel ezt is könnyen, törvényesen, minden felet kielégítő módon megoldhatjuk, pontot tehetünk a nemzetidegenek javát szolgáló tehetetlenségre, bénultságra, érthetetlen részrehajlásra. Mindenekelőtt tudatosuljon, hogy az antiszemitizmus okozat; az ellene bevezetett zéró tolerancia ebből kifolyólag az okot/okozókat védi. Tézis nélkül az antitézis értelmetlen. Mi mégis jogérvényesnek tekintettük, holott ideje lenne Izrael és a zsidóság, valamint a jelenlegi ukrajnai kormány tekintetében is e megdönthetetlen logikát követni. A történelmileg kialakult törésvonalakat kár elhallgatni bármely oldalról, vagy a róla szólókat elhallgattatni, ahogy az antiszemitizmus elleni zéró tolerancia törvényesítésével kormányzati és ellenzéki politikusok, ezúttal láthatólag teljes egységben, már elérték. Súlyos következményeit is egységben fogják átélni, ha átélik. Elsősorban a törvény, de a végrehajtó hatalom is, ma szigorúbban védi a magyarokkal szemben az idegen betolakodókat, mintha csak őket tekintenék sajátjuknak. Lehet, hogy az illetékesek ezt nem veszik észre, vagy nem tartják fontosnak, avagy vállalható áldozatnak tartják, de észreveszik magyarok milliói, ezért nem kellene késlekedniük a jóvátételével.

A megoldást akadályozó számtalan intézkedés közül visszautalunk az említett luxus kóser falu, vagy telep létrehozására Balatonőszödön. Ez és a hozzá hasonló sokasodó pozitív megkülönböztetés a magyar állampolgárokat másodrangúvá lefokozó, törvényellenes felháborító talpnyalás, miközben magyarok tízezrei, de lehet, hogy százezrei élnek a létminimum alatt, és folynak a kitelepítések az ugyancsak nemzetidegen bankárok által elkövetett devizahitel-csalás miatt. Ukrán-zsidó, kazár részről pedig hazaárulás, ugyanis üdülés helyett fegyvert kellene fogniuk „hazájuk és kormányuk” védelmében. Ám ők, akárcsak a globális háttérhatalom, az utolsó ukrán katonáig fognak harcolni.[1] Figyeljük csak meg azt is, hogy a kormányzati ukránosítás, a törvényesített zéró tolerancia az antiszemitizmussal szemben, a kóserfalu ellen az ellenzéknek, s ellenfeleinknek nincs egy szava sem! Pedig igencsak beszédes jelenség mikor valakik nem veszik számításba a saját helyes politikai jelszavaikat, miszerint „Nekünk Magyarország az első”, a „Magyarország a Magyarország pártján áll”.

Nézzünk csak szét tárgyilagosan: egyre inkább nekünk magyaroknak kell alkalmazkodnunk a sokféle nemzetiségű és vallású betelepülők igényeihez, főleg az említettekhez, az utóbbi időben már a kínaiakhoz most meg az ukránokhoz is. Amennyiben mindezt elemezzük, sajnos, nem állapíthatunk meg mást, mint hogy a jelen körülmények között a magyar köztudat ismeretlen meggondolásból makacsul fenntartott ukrajnaisítása, okoktól, szándékoktól függetlenül, a globális, világuralomra törő háttérhatalom ideológiájának átvétele; ellene, saját és a világ biztonsága védelmében Oroszország tette meg az első bátor lépéseket. Ezen áfium elleni védőoltásunk nekünk pedig csak a történelempolitikai értelemben vett magyar nemzeti tudat mindenek fölé helyezése és érvényesítése. Tűrhetetlen szégyenletes helyzet, hogy ma már a magyaroknak kell harcolniuk a nemzetidegenekkel való egyenjogúságért a saját hazájukban. S mert ez tagadhatatlan, naponta bizonyított tény, ingadozás és megtorpanás nélkül, minden akadállyal szemben meg kell tenni az ellenlépéseket. A kormánynak is, az állampolgároknak is, s ezekkel összehangolva, s a saját védelmében a másik félnek is. Nem lenne világos az illetékesek előtt, hogy külföldieknek, nemzetidegeneknek nem lehet többletjogot biztosítani és ezt még országon belül és nemzetközileg is büszkén hirdetni. A szép és elvben helyes politikai jelszavak mögé bújtatott gyakorlati filoszemitizmus, ukránimádat uralkodik.

A történelem tragédiák sorozatával bizonyította, semmi jó nem jön ki abból egyik félnek sem, ha a zsidók lehetnek magyarellenesek, de a magyarok nem lehetnek zsidóellenesek. Legutóbb egy államtitkár ezredszer megerősítette: ''A magyar kormány zéró toleranciát tanúsít az antiszemitizmussal szemben.'' Holott politikai ábécé: magyar kormánynak a magyarellenességgel szemben kell zéró toleranciát tanúsítania! Nem egy másik nép védelmére választották. Ha valami szüli az antiszemitizmust, akkor ez a fordított eljárás az. Ilyesmit még a szövetségi rendszerünk sem követel meg, sőt immár az EU is kifogásolja a filoszemitizmust, amit az alapjaiban helyes külpolitikánk érthetetlenül tanúsít minden adandó alkalommal, de azon túl is. Milyen jog illeti meg a hazafiakat a zéró toleranciával összefüggésben állható ukránosítással szemben? Nyíltan, nevén nevezni mindenkit és az ügyeket, megértetni az érintettekkel, hogy Magyarországon csakis a magyar hazafiaknak lehet elsőbbsége, s ha ezt a nemzetidegenek nem tudják elfogadni, távozzanak. Külpolitikánk pedig ellenezze, minden eszközzel akadályozza a tervbe vett mesterséges közép-európai második Izrael kialakítását. A problémakör mindenki érdekét figyelembe vevő megközelítésének elősegítésére idézzük Szabó Dezső irányelvként elfogadandó meglátását. „Olyan életrendszert kell teremteni, mely lehetetlenné teszi a magyarság mindenféle kizsákmányolását. Nem a zsidó érdek, zsidó szellem hódítása ellen kell külön ügyességeket kiécázni. Az intézményes biztosítékok olyan sorát kell megteremteni: mely minden idegen érdek, minden idegen szellem hódítását a magyarság ellen csírájában megfojtja, s minden magyar polgár lelkét beformálja a magyar nyelv, magyar kultúra, az organikus magyar célok nagy emberi egységébe.” Mindehhez nekünk is tudnunk kell, mi folyik mind a színfalak előtt, mind mögötte; ragaszkodjunk ehhez, követeljük ki, mert a konkrét tudás ad biztonságot és védi meg a tudatunkat.