Szkíták Skóciában... (Halasy-Nagy Endre jegyzete)

Nagyszerű rendezvény volt a Magyarok Világszövetségének tavalyi Világkongresszusa. Gondolati vezérfonala volt a Szkítákkal a sötétség ellen. Szkíta ügyben pedig most újabb fénycsóva villant fel, abban az esti homályban, miben ezt a népet a magas tudomány évezred óta próbálja tartani. (A Magyar Tudományoskodó Akadékoskodómia sötétítő álláspontjáról majd egyszer máskor.)

Nem tegnap derült ki, hanem még 1320-ban. Amikor a skótok megírták, és nem akárkinek hanem a római pápának, hogy ők bizony szkíták. Nem ártana megismerni a történetet.

Korunk új tudománya, a genetika vagyis örökléstan, az élőlények tulajdonságainak öröklődését, a tulajdonságokat kialakító géneket  tanulmányozó tudományága. Múltunk ezen, eddig nem faggatott forrásai hatékony eszköznek számítanak a történelemhamisítási törekvésekkel, valamint azoknak erőszakos átalakítási kísérleteivel szemben is.

Számos korábbi vélekedés megváltoztatására fogják késztetni a tudományok művelőinek maradibb álláspontú képviselőit. (Hogy azokra a begyökeresedett és elkeseredetten védett axiómává emelt dogmákra ne is gondoljunk.)

A változási kényszerek egyikére álljon itt példának a svédországi Karl O. Högström genetikai családfakutató nem csak rendkívül meglepő, de egyenesen meghökkentő felfedezése, hogy: a hunok leszármazottjai élnek Svédországban. Mint állítja: El akarják hallgatni a svédek egy részének genetikai származását, miszerint jelentős számú hun leszármazott él Svédországban.

Hogyan és mikor kerültek hunok Skandinávia területére? Milyen hozzájuk köthető genetikai haplocsoportokat hordoznak a mai svédek?

A jövő fogja kideríteni. (Karl O. Högström:The Huns in Scandinavia. A new approach centered around modern DNA.)

Ugyanakkor némiképpen igazolja azt a régről ismert tényállítást, hogy a vikingekkel együtt hajózott egy Tyrker nevű szkíta, aki még az amerikai kontinensre is eljutott. A Vinland nevet is ő adta az újonnan felfedezett földnek.

Nem kevésbé meglepő, egyesen sokkoló megállapítással Stephen Oppenheimer oxfordi orvos-genetikus állt elő. A The New York Times részletesen idézi a kutatót, aki a legújabb DNS vizsgálatok eredményeit figyelembe véve szeretné cáfolni, hogy az írek a keltáktól, az angolok pedig az angolszász hódítóktól származnak. (Stephen Oppenheimer: The Origins of the British.)

A genetikai kutatásokat még nem fejezték be, de Oppenheimer már most határozottan állítja, hogy a történészek tévednek, a Brit-szigetek mai lakóinak ősei 16 ezer éve Hispániából vándoroltak be az akkor lakatlan szigetekre, ugyanis ott a jégkorszak teljesen elpusztította az emberi életet. A szigetek eredeti lakói 4000 évvel korábban menekültek délre a jég elől ‒ állítja a tudós, aki szerint az ősök száraz lábbal jutottak át a mai Britanniába, mert az Ír-tenger, és a La Manche csatorna még nem létezett, a helyén szárazföld volt. A kelta bevándorlók 6000 évvel ezelőtt érkezhettek, utánuk jöttek az észak-európaiak. Oppenheimer véleménye az, hogy az angol nyelvet sem az angolszász törzsek hozták, mert az angolnak nevezett nyelv már a rómaiak érkezése előtt elterjedt, a Julius Caesar által belgae-nek nevezett törzs nyelve volt, amelyet Caesar leírása szerint a csatorna mindkét oldalán beszéltek.

Skóciában az emberi élet első nyomai a Kr.e. 9. évezredből származnak. A bronzkor jelentős emlékei a híres kőkörök Callanish, Brodgar, stb.

(A jelenlegi álláspont szerint a Stonehenge I. és II. építőinek ősei Anatóliából származó neolitikus földművesek voltak, akik a mezőgazdaságot hozták Európába. Brit kutatók szerint a Stonehenge-hez hasonló hatalmas kőkörök eredetileg egy kis skóciai szigeten alakultak ki, és innen terjedtek el a Brit-szigeteken. Eredményeiket jelentős új régészeti leletekre és új datálási módszerekre építik.)

A rómaiak hódítása előtt kelta (gael) törzsek, piktek és az észak Írországból érkező skótok népesítették be. A kereszténységet is a skót telepesekkel Írországból érkező papság kezdte terjeszteni. Iona szigeti apátságot Szent Kolumbán ír apát alapítja Kr.u. 563-ban. A 6-ik századtól germán népek, a 8. század végétől a viking támadások veszélyeztették a skótok országát.

I. Kenneth uralkodása idején (843-850) Alba néven egységes királyságot hozott létre. II. Constantine skót király (900-943) 906-ban esküt tett a skót keresztény egyház támogatására.

A III. Celesztin (1191-1198) pápa 1192-ben a skót egyházat kivette a yorki érsek fennhatósága alól, és közvetlenül Rómának rendelte alá. Hogyan és honnan lett a szkítákat megtérítő András apostol Skócia védőszentje, sokáig nem volt világos. Az András kereszt Szent András apostol attribútuma mindmáig a skót nemzeti lobogó középponti eleme. (Az angolok is innen vették át, és tették be a saját lobogójukba, abba a bizonyos Union Jack-be.) A hagyomány szerint Andrást az ő tanítója küldi a szkítákat téríteni. András apostolt 60-ban az akhaiai Patrasz városában átlósan ácsolt keresztre feszítették.

Fakó lován vágtató Edward (1272-1307) angol király Wales 1284-ben történt elfoglalása után 1296-ban meghódítja Skóciát. Skócia 1314-ben Bannockburn rétjén Robert de Bruce vezényletével vívott ütközetben szerezte vissza szabadságát. A független skót főnemesek 1320. április 6-án uruknak, Skócia népe legfelsőbb püspöke részére latin nyelven megírták az arbroathi apátságban az Arbroathi-nyilatkozatot. (Skócia legfelsőbb püspöke ekkor az Avignonban székelő XXII. János pápa (1316-1334) volt.)

https://en.wikipedia.org/wiki/Declaration_of_Arbroath

Az Arbroathi nyilatkozat a skót történelem kezdeteinek leírásával kezdődik:

Legszentebb Atyánk és Urunk Jézus Krisztus nevében, János urunknak, az isteni tartomány, a szent római és egyetemes egyház legfőbb püspökének... a Skót királyság teljes közössége fiúi alázattal küldi csókjaikat Urunk szent lábára.

Legszentebb Atyánk és Urunk! Az ismert ókori krónikákból és könyvekből tudjuk, hogy sok híres nemzet közül a mienk, a skót, mindenhol ismert hírnévvel áldott.

Nagy Szkítiából indultak útnak a Tirrén tenger és Herkules Oszlopainak útján, hosszabb ideig éltek Hispániában a legvadabb törzsek között, de sehol nem találtak legyőzőre, semmiféle versenyben, bár barbároknak mondták őket. 1200 évvel azután, hogy Izrael népe átkelt a Vörös tengeren, érkeztek meg hazájukba nyugatra, ahol is ma élnek. Elűzték a britonokat, a pikteket elpusztították, és bár gyakran támadták őket norvégok, dánok és britek, mégis sok győzelem és kimondhatatlan erőfeszítések árán hazát szereztek, és ahogy a régi idők történetírói tanúsítják, attól fogva meg is tartották azt minden rabságtól szabadságban. Királyságunkban száztizenhárom király uralkodott saját királyi családunkból, mely folytonosságot egyetlen idegen sem tört meg. Ezen tehetséges emberek nagy érdemei máskülönben nem lettek volna nyilvánvalóak. Így szereztek dicsőséget, hogy a Királyok királya és Lordok lordja, a mi urunk Jézus Krisztus, kínszenvedése és feltámadása után elhívta őket a Föld legjobb részébe letelepedni, szinte elsőként az Ő legszentebb hitében. Nem is erősítette volna meg a hitben bárki más, mint első apostola által ‒ bár rangsorban hívták másodiknak vagy harmadiknak is ‒ a legszelídebb Szent András, az áldott Péter testvére, aki Jézus óhaja szerint tartja meg a skótokat örökös patrónusként védelmében.

És így tovább. Innentől kezdve érhető, hogy miért a szkíta-hun király udvarába menekülnek azok a brit királyfiak Angliából, akik egy ideig Magyarországon nevelkedtek. Egyikük gyermeke lett Skóciai Szent Margit.

II. András 1235-ben kelt birtokadományozó oklevelében (amit mi 1404-es hitelesített másolatából idézünk) Máza határának leírásakor olvasható: cum terra Britanorum e Nadasth, azaz Máza a britek Nádasdi birtokával határos. Ezen a brit birtokon, Reskán született és nevelkedett a skótok szentje, Margit. A vár maradványai ma a 70 méter magas Várhegy lapos tetején találhatók. Az 1810. évi Visita Canonica a hegyen álló romot Rák-várnak nevezi. Innen a mostani neve, ma már csak Réka várnak nevezik.

J. Abboth angol történész szerint 1022-ben két angol herceg jött Magyarországra. Az egyik herceghez, Edwardhoz adta feleségül Szent István király egyik lányát. Az ebből a házasságból született gyermeket Skóciai Szent Margit néven tisztelik. Edward herceg családjával 1057-ben visszatért Angliába, majd kalandos körülmények között Skóciában kötöttek ki. Az özvegy skót király, III. Malcolm 1070-ben feleségül vette az akkor 25 éves Margitot, aki nagy hatással volt a skót állami és egyházi életre. Férje és fia halálát követően hunyt el 1093-ban Edinburghban. 1261-ben avatták szentté.

Utóhangként és egyben érdekességként meg szeretném jegyezni, hogy:

A skót zászló a világ egyik legrégibb zászlója, amelyet hagyományosan a 9. századra datálnak, és a dán Dannebrog zászló után a legrégebbi, amely még ma is használatban van nemzeti lobogóként. A skót zászlóban szerepel a fehér andráskereszt (lat. Crux decussata az X alakú kereszt), amely Skócia védőszentjének, a mártír Szent Andrásnak a keresztjét jelképezi, kék mezőben. Tudnivaló, hogy András apostol a szkíták megtérítője volt! A legenda szerint, II. Angusz király vezette a pikteket és a skótokat csatába az angol Ethelsztán király ellen, a mai Athelstaneford melletti mezőn, amikor bekerítették őket és az éjszaka folyamán Szent András, akit korábban ferde keresztre feszítettek és vált mártírrá, megjelent neki és biztosította a győzelemről. A következő nap mindkét oldalon egy fehér andráskereszt jelent meg. A piktek és a skótok ezen felbuzdultak és legyőzték az angolokat. Azóta ez a skótok lobogója.