Tim Gielen: Monopoly – Ki birtokolja a világot? Ismerd fel a polip fejét!

Világunk legnagyobb részét ugyanazon emberek birtokolják. Mint polip a karjaival, úgy irányítják az egész világot, és ráerőltetik terveiket az egész emberiségre. Ezek a tervek abból állnak, hogy különféle válságokat, például háborúkat, járványokat, éghajlati pánikot stb. rendeznek, és ezekből gigantikus profitot húznak. Annak érdekében, hogy leleplezzük ennek a polipnak a fejét, és érvényre juttassuk a válságprofit tilalmát, ez a dokumentumfilm nagyon alapos és jól érthető előkészítő munkát végzett.

Ez a rendkívüli, szemfelnyitó dokumentumfilm valami elképesztő dologra derít fényt: A világ vagyonának nagy része ugyanazon emberek tulajdonában van. Ezek az emberek úgy szorongatják és irányítják az egész világot mint polip a csápjaival, és ráerőltethetik terveiket az egész emberiségre. Ezek a tervek abból állnak, hogy különféle válságokat, például háborúkat, járványokat, éghajlati pánikokat stb. rendeznek, és ezekből gigantikus profitot húznak. Annak érdekében, hogy leleplezzük ennek a polipnak a fejét, hogy véget vessünk zsarnokságának, például egy válságprofit tilalom által. A „Monopoly – Ki birtokolja a világot? című következő dokumentumfilm nagyon alapos, átfogó felvilágosító munkát végzett.

Kedves embertársaim, azt hiszem, ha korábban nem is, ma végre biztosan úgy érzik, hogy valami nincs rendben a jelenlegi helyzetünkkel. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy a sok megalapozatlan összeesküvés-elmélet miatt sokan elhatárolódtak mind a média rémhírterjesztésétől, mind pedig az összeesküvés-elméleteket terjesztőktől. Mégis remélem, hogy egy pillanatra meghallgatnak, mert miközben ezt a videót nézik, világszerte emberek százmilliói szegényednek el a régóta érvényben lévő intézkedések miatt. Bár a legnagyobb gazdasági válság, amit valaha át fogunk élni talán még nem érintette Önöket személyesen, csak idő kérdése, hogy a hatások elérjék Önöket és szeretteiket is. Ez nem pánikkeltés, hanem a rideg valóság, amellyel szembe kell néznünk. Azt is gondolom, hogy csökkenthetjük a károkat, és még hasznunkra is válhat, ha megfelelően és objektíven tájékozódunk a jelenlegi helyzetünkről. Ezért szeretnék néhány könnyen ellenőrizhető tényt felmutatni, amelyeket lényegesnek tartok.

Kevesebb, mint egy maroknyi megavállalat uralja életünk minden aspektusát. Ez talán túlzásnak tűnik, de a reggeli, amely az asztalunkon van, a matrac, amelyen éjszaka alszunk, és minden, amit közben viselünk, fogyasztunk, vagy eszünk, nagymértékben ezektől a vállalatoktól függ. Ezek hatalmas méretű befektetési társaságok, amelyek a világ legnagyobb pénzáramlásait kezelik. Ők a főszereplői annak a színjátéknak, amelynek most tanúi vagyunk. Hogy ne raboljam túl sokáig az idejüket, a lehető legrövidebben összefoglaltam a legfontosabb információkat.

Hogy is működik mindez? Vegyünk például egy olyan vállalatot, mint a PepsiCo, a világ legnépszerűbb üdítőitalainak és snackjeinek anyavállalatát. Úgy tűnik, hogy sok különböző, egymással versengő márka létezik, de ezek mind néhány vállalat gyáraiból származnak, amelyek együttesen monopóliummal rendelkeznek az iparágban. A csomagolt élelmiszerek gyártói között számos más nagyvállalat is van, mint például az Unilever, a Coca Cola Company, a Mondelez és a Nestlé. Ezen a képen látható, hogy gyakorlatilag minden ismert csomagolt élelmiszer márkája az egyik ilyen vállalat-csoporthoz tartozik. Bárki könnyen hozzájuthat ilyen jellegű információkhoz, aki megkeresi a szóban forgó márkák weboldalait vagy utánanéz azoknak a Wikipédián. Az ilyen méretű vállalatokat általában a tőzsdén jegyzik, és igazgatótanácsukat a legnagyobb részvényeseik irányítják. Az olyan weboldalakon, mint a Yahoo Finance, részletes vállalati információkat találhatunk, beleértve e vállalatok legnagyobb részvényeseit is.

Vegyük példaként ismét a PepsiCo-t. Azt látjuk, hogy a részvények 73,14%-át nem kevesebb, mint 3379 intézményi befektető birtokolja. Ezekhez tartoznak befektetési társaságok, befektetési alapok, biztosítótársaságok, bankok és egyes esetekben kormányok is. Nézzük meg, kik a PepsiCo legnagyobb intézményi befektetői. Amint látható, a 3379 befektető közül mindössze tíz rendelkezik az összes részvény közel egyharmadával. E tíz vezető vállalat teljes részvénytőkéje mintegy 60 milliárd dollárt tesz ki. A tíz befektető közül azonban háromnak több részvénye van, mint a másik hétnek. Jegyezzük meg a nevüket, és nézzük meg, ki birtokolja a Coca Cola Company – a Pepsi nagy versenytársának – legtöbb részvényét. Látjuk, hogy a PepsiCo-hoz hasonlóan a részvények többsége intézményi befektetők kezében van. Nézzük meg az első tízet, és kezdjük az utolsóval. A hat intézményi befektető közül négyet a PepsiCo utolsó hat helyén is láthattunk. Ezek a Northern Trust, a JP Morgan Chase, a Geode Capital Management és a Wellington Management. Most nézzük meg a négy legnagyobb részvényest. A PepsiCo-nál is hármat közülük az első négy helyen láttunk. Ezek a BlackRock, a Vanguard és a State Street, és van még egy, a Berkshire Hathaway. Ez a négy legnagyobb befektetési társaság a világon. A PepsiCo és a Coca Cola minden, csak nem versenytársak, de a többi nagyvállalat is, amelyek számos márkát birtokolnak, mint például az Unilever, a Mondelez és a Nestlé, ugyanannak a kis intézményi befektetői csoportnak a tulajdonában vannak, és ezeket a neveket nem csak a csomagolt élelmiszeriparban találjuk.

Nézzük meg például a Wikipédián, hogy melyek a legnagyobb vállalatok a technológiai iparban. A Facebook tulajdonában van a WhatsApp és az Instagram. A Twitterrel együtt ezek alkotják a világ legnépszerűbb közösségi média platformjait. Az Alphabet a Google összes üzletágának anyavállalata, beleértve a YouTube-ot és a Gmailt, de ők a legnagyobb támogatói és fejlesztői az Androidnak is, a világ szinte minden okostelefonját és táblagépét működtető két operációs rendszer egyikének. A másik operációs rendszer az Apple IOS. Végül, ha a másik háromhoz hozzáadjuk a Microsoftot, akkor azt látjuk, hogy négy vállalat készíti azt a szoftvert, amelytől a világ szinte összes számítógépe, táblagépe és okostelefonja függ. Nézzük meg, kinek van a legtöbb részvénye ezeknél a nagyhatalmú vállalatoknál. A Facebooknál azt látjuk, hogy a részvények több mint 80%-a intézményi befektetők tulajdonában van. Ezek ugyanazok a nevek, amelyeket az élelmiszeriparban is láttunk. Itt is ugyanazok a befektetők állnak az élen. Aztán nézzük a Twittert, amely a Facebookkal és az Instagrammal együtt az első három helyet foglalja el. Meglepő módon ez a vállalat is ugyanazon befektetők tulajdonában van.

Ezt látjuk az Apple-nél, de a nagy versenytárs Microsoft-nál is. Ha megnézzük az összes többi vállalatot, amelyek a technológiai iparágat uralják, és amelyek számítógépeket, televíziókat, okostelefonokat és háztartási gépeket gyártanak, ugyanazokat a nagy befektetőket látjuk, amelyek a részvények többségét birtokolják.

Ezt tapasztalhatjuk a világ minden ipari ágazatában, és hogy megmutassam, hogy nem túlzok, mutatok egy másik példát.

Tegyük fel, hogy nyaralást akarunk tervezni. Számítógépünkön vagy okostelefonunkon olcsó repülőjegyet keresünk napfényes üdülőhelyekre olyan weboldalakon, mint a Skyscanner és az Expedia, amelyek mindketten ugyanannak az intézményi befektetői csoportnak a tulajdonában vannak. A számos olyan légitársaság egyikével repülünk, amelyek részvényeinek többsége gyakran ugyanazon befektetők vagy kormányok tulajdonában van, mint például az Air France-KLM. A repülőgép, amellyel repülünk, a legtöbb esetben egy Boeing vagy egy Airbus. Itt is ugyanazokat a neveket látjuk. A szállodai szobát vagy kiadó apartmant a Booking.com-on vagy az Airbnb.com-on keressük. Miután megérkeztünk az úticélunkhoz, elmegyünk enni, majd írunk egy értékelést a Trip Advisor-on. Ugyanezek a befektetők állnak utazásunk minden eleme mögött, és hatalmuk még tovább terjed ki, mivel még a repülőgép üzemanyaga is a számos olajvállalatuk és finomítójuk egyikéből származik. Az acél, amelyből a repülőgép készült, úgyszintén, mivel annak nyersanyaga is a számos bányavállalatuk egyikéből érkezik.

A befektetési társaságok, bankok és befektetési alapok e kis klubja egyben a legnagyobb részvényese azoknak az elsődleges iparágaknak, amelyekből a nyersanyagaink származnak. Ha rákeresünk a Wikipédián a világ legnagyobb bányavállalataira, azt látjuk, hogy részvényeseik ugyanazok az intézményi befektetők, mint mindenhol máshol is. Ugyanez vonatkozik a világ legnagyobb agrárvállalkozásaira is, amelyektől egész élelmiszeriparunk függ. Az ő tulajdonukban van például a Bayer, a Monsanto anyavállalata, a világ legnagyobb vetőmag előállítója, amely a világ összes gyapot-vetőmagjának 90%-át és az összes többi vetőmag többségét forgalmazza.

De ezek az intézményi befektetők egyben a világ legnagyobb textilgyártóinak részvényesei is, és még az a sok ismert ruházati márka is ugyanehhez a befektetői csoporthoz tartozik, amely a pamutból a ruháinkat készíti. Legyen szó a világ legnagyobb napelemgyártóiról vagy a legnagyobb olajfinomítókról, a részvényeket ugyanazok a vállalatok kezelik. Az ő tulajdonukban vannak a dohányipari vállalatok, amelyek a világ összes népszerű dohánymárkáját gyártják. De övék az összes nagy gyógyszeripari vállalat és a gyógyszereket előállító tudományos intézetek is. Az ő tulajdonukban vannak a fémeket és nyersanyagokat előállító vállalatok, valamint az egész autó-, repülőgép- és fegyveripar, amely ezeket a fémeket és nyersanyagokat feldolgozza. Az ő tulajdonukban vannak azok a vállalatok, amelyek az elektronikai eszközeinket gyártják. Az övék a nagy áruházak és az online piacterek, sőt még a fizetőeszközök is, amelyekkel a termékeikért fizetünk.

Mivel a történetemet a lehető legrövidebbre akarom fogni, úgy döntöttem, hogy csak a jéghegy csúcsát mutatom meg. Ha az előbb látott források alapján önök is végeznek egy kis kutatást, rájönnek, hogy a legismertebb biztosítótársaságok, bankok, építőipari cégek, telefontársaságok, étteremláncok és kozmetikai márkák közül is sokan az előbb említett intézményi befektetők tulajdonában vannak.

Ezek az intézményi befektetők, mint már mondtam, elsősorban befektetési társaságok, bankok és biztosítótársaságok. Ezek viszont a részvényesek tulajdonában vannak. És mi ebben a legmeglepőbb dolog? Ezek az intézményi befektetők egymás részvényeit birtokolják, és együtt egy hatalmas hálózatot alkotnak, amelyet egy piramishoz hasonlíthatunk. A kisebb intézményi befektetők nagyobb befektetők tulajdonában vannak, akik viszont még nagyobb befektetőkhöz tartoznak.

A piramis látható csúcsát mindössze két olyan vállalat alkotja, amelyek nevét már sokszor láttuk.

Ezek a Vanguard és a BlackRock.

E két vállalat hatalma számunkra alig elképzelhető. Ezek nem pusztán a legnagyobb intézményi befektetők a világ összes nagyvállalatában, hanem ezek birtokolják e vállalatokban a többi intézményi befektetőt is, ami teljes monopóliumot biztosít számukra. A Bloomberg, a pénzügyi adatok és elemzések terén a világ egyik legelismertebb intézménye által készített jelentés szerint a szakértők azt jósolják, hogy 2028-ra a két vállalat együttesen mintegy 20 billió dollárnyi befektetést fog kezelni, és szinte mindent birtokolni fog a Földön.

Ugyanez a Bloomberg a BlackRock-ot a kormányzat negyedik ágaként jellemezte, mivel ez az egyetlen olyan nem kormányzati szervezet, amely szoros kapcsolatban áll a szövetségi bankokkal, illetve központi bankokkal. A BlackRock nemcsak pénzt kölcsönöz a szövetségi bankoknak, hanem a legfontosabb tanácsadójuk és a szövetségi bankok által használt számítógépes rendszer fejlesztője is. A BlackRock több tucatnyi alkalmazottja töltött be vezető pozíciókat a Fehér Házban a Bush és az Obama kormány, illetve jelenleg Joe Biden alatt is. A BlackRock vezérigazgatója, Larry Fink – érthető módon – sok államfő és politikus szívesen látott vendége. Ő a vállalat arca, aki a bábukat mozgatja.

Larry Fink azonban nem maga mozgatja a bábukat. Valójában maga a BlackRock is részvényesek tulajdonában van. Ha megnézzük, kik ezek a részvényesek, furcsa következtetésre jutunk. Látjuk, hogy a BlackRock legnagyobb részvényese a Vanguard. Ez az a pont, ahol a történet elsötétül. Maga a Vanguard olyan egyedi struktúrával rendelkezik, amely lehetetlenné teszi annak azonosítását, hogy kik a részvényesei vagy ügyfelei.

A Vanguard-ot birtokló elit nem akarja, hogy bárki is megtudja, hogy ők a világ leghatalmasabb vállalatának tulajdonosai. De természetesen ez nem titok azok számára, akik hajlandóak utánanézni. Az Oxfam és a Bloomberg jelentéseiből kiderül, hogy a világ lakosságának 1%-a több pénzzel rendelkezik, mint a többi 99%. Az Oxfam még azt is állítja, hogy a 2017-ben megkeresett pénz 82%-a ehhez az 1%-hoz került. Természetesen azok, akik a világ leghatalmasabb vállalatát birtokolják, egyben a leggazdagabbak is az 1%-ból. Más szóval, ők a 0,001 %-hoz tartoznak.

A Forbes, a világ legismertebb gazdasági lapja azt állítja, hogy 2020 márciusában mintegy 2075 milliárdos létezett. Az Oxfam jelentéséből kiderül, hogy a milliárdosok kétharmada örökség és monopóliumok révén szerezte vagyonát. Ez tehát azt jelenti, hogy a Vanguard a világ leggazdagabb családjainak kezében van.

Ha tanulmányozzuk történetüket, azt találjuk, hogy ezek a családok mindig is a piramis csúcsán álltak, némelyikük már jóval az ipari forradalom kezdete előtt is. Mivel a történetük rendkívül érdekes és terjedelmes, egy kicsit bővebben beszélek majd róla a következő videóban, amin éppen dolgozom. De hogy ne menjek bele túlságosan a részletekbe, hadd mutassak rá, hogy e családok közül sokan királyi vérvonalhoz tartoznak, és hogy ők a bankrendszerünk, az Egyesült Nemzetek Szervezete és a világ összes iparágának megalapítói. Ezek a családok soha nem veszítették el hatalmukat, de a világ népességének növekedése miatt kénytelenek olyan befektetési társaságok mögött rejtőzködni, mint a Vanguard, amelynek legnagyobb részvényesei e családok magán befektetési alapjai és nonprofit szervezetei.

Az összkép tisztázása érdekében röviden el kell magyaráznom valamit ezekről a nonprofit szervezetekről. Ezek jelentik a kapcsolatot az üzleti élet, a politika és a média között, ami jelentős érdekellentétekhez vezet. Első pillantásra azonban ez nem túl feltűnő. A nonprofit szervezetek, más néven alapítványok, olyan szervezetek, amelyek adományokra támaszkodnak, és nem kötelesek közzétenni, hogy kitől kapják ezeket az adományokat. Ezt a pénzt bármibe befektethetik, és nem kell adót fizetniük a nyereségük után, amíg ezt a nyereséget újra befektetik más projektekbe, amelyekben részt vesznek. A nonprofit szervezetek láthatatlan befektetőktől származó több százmilliárd dollárt mozgathatnak meg.

Egy ausztrál kormányzati jelentés szerint a nonprofit szervezetek ezért ideálisak a terrorista csoportok finanszírozására és nagy összegek tisztára mosására. Az 1%-os hierarchia csúcsán álló családok alapítványai és pénzalapjai a lehető legnagyobb mértékben a színfalak mögé rejtőznek. A nyilvánosságra hatást gyakorló ügyekben azonban a rangsorban előttük álló, de szintén nagyon tehetős filantróp családok alapítványaihoz fordulnak. Hogy rövid legyek, csak a világ három legfontosabb alapítványát emelem ki, amelyek a világ összes ipari ágazatát összekötik.

Ezek a Bill és Melinda Gates Alapítvány, Soros György Nyílt Társadalom Alapítványai és a Clinton Alapítvány.

Megpróbálom röviden vázolni, hogy mekkora befolyással bírnak ezek az alapítványok. A Világgazdasági Fórum hivatalos honlapja szerint a Gates Alapítvány az Egészségügyi Világszervezet legnagyobb adományozója, miután Donald Trump elnök 2020-ban leállította a WHO USA általi támogatását. Ezzel a Gates Alapítvány a világ egyik legbefolyásosabb szervezetévé vált az egészségünkkel kapcsolatos valamennyi területen.

A Gates Alapítvány szoros partnerkapcsolatban áll a világ 16 legnagyobb gyógyszeripari vállalatával, köztük a Pfizerrel, az AstraZenecával, a Johnson & Johnsonnal, a BioNTech-kel és a Bayerrel, és épp most láthattuk, hogy kik birtokolják a legtöbb részvényt ezekben a vállalatokban. Bill Gates minden, csak nem egy szegény számítógép-őrült, aki a világ egyik leggazdagabb emberévé vált, hanem egy olyan filantróp családból származik, amely hozzá hasonlóan az abszolút elitnek dolgozott. Bill Gates a Microsoft alapítója, amely a BlackRock, a Vanguard, és nem sokkal ezelőttig a Berkshire Hathaway tulajdonában volt. Ugyanakkor a BlackRock, a Vanguard és a State Street után a Gates Alapítvány a Berkshire Hathaway legnagyobb részvényese, ahol egy ideig még az igazgatótanácsban is ült. Órákon át vizsgálgathatnánk mindent, amiben a Gates Alapítvány, Soros György Nyílt Társadalom Alapítványai és a Clinton Alapítvány részt vesz, de ez a rövid bevezető fontos volt, mivel ezek kapcsolnak minket a következő témához és az aktuális eseményekhez.

Azt hiszem, a következő témát egy kérdéssel kellene kezdeni. Bármely átlagember, mint én, akinek nagyon kevés tapasztalata van videók szerkesztésében, és egy régi laptopot használ, 20 perc alatt objektíven be tudja mutatni, hogy mindössze két vállalatnak teljes monopóliuma van a világ összes ipari ágazatában. Felmerül a kérdés, hogy miért nem hallunk minderről semmit a médiában?

Mit? Jó kérdés!

Naponta számtalan riport, dokumentumfilm és televíziós műsor közül választhatunk, de nem beszélnek minderről egyikben sem. Nem elég érdekes ez a téma, vagy esetleg más érdekek játszanak közre? A választ ismét a Wikipédiában találjuk meg. A nemzetközi média mintegy 90%-a kilenc médiakonglomerátum tulajdonában van, de az ezek által birtokolt vállalatok száma túl nagy ahhoz, hogy mindet felsoroljam, ezért csak a legfontosabbakat mutatom be, amelyeket mindannyian ismerünk. A ViacomCBS az anyavállalata többek között az összes CBS csatornának, a Paramount-nak, ahonnan a világ leghíresebb filmjei és sorozatai származnak, az MTV-nek, a Comedy Central-nak, a Nickelodeon-nak, a népszerű brit Channel Five-nak és az ausztrál Ten-nek. Találjuk ki, hogy kik a ViacomCBS legnagyobb részvényesei!

Mielőtt megnézzük a többi nagy konglomerátumot, ne felejtsük el megemlíteni a rendkívül erős streaming monopóliumokat, a Netflixet és az Amazon Prime-ot, mindkettő ugyanazon részvényesek tulajdonában van.

A következő legnagyobb cég az AT&T, mely a Warner Brothers, a HBO, a Discovery Channel, a CNN, a Cartoon Network, a TNT, a DC és sok más ismert társaság anyavállalata. Próbáljuk meg kitalálni, kik az AT&T legnagyobb részvényesei!

A harmadik helyen a mindenható News Corp áll. E vállalat tulajdonában van számos legismertebb országos és regionális újság, magazin és televíziós csatorna az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban és Ausztráliában. A News Corp részvényei az amerikai multimilliárdos Rupert Murdoch és a mindenhol máshol megjelenő intézményi befektetők tulajdonában vannak. A News Corp testvérvállalata a Fox Corporation, amely szintén a világ leghatalmasabb médiakonglomerátumaihoz tartozik. A Fox a News Corp-hoz hasonlóan a Murdoch család és a többi már ismert befektető tulajdonában van. Ezek után következik a Walt Disney Company, egy elképzelhetetlen méretű konglomerátum, amelynek számos leányvállalata van, például a Pixar, a Marvel, a 20th Century, a Lucas Film, az ABC, a National Geographic és a Hulu. Kik a legnagyobb részvényeseik? Van még egy hatalmas médiakonglomerátum, a Comcast. Ez az NBC, a DreamWorks, az Universal, a The Sky Group, a Focus Features, az Xfinity és számos más jelentős médiamárka anyavállalata.

Ahogy sejthető volt, a legnagyobb részvényesek a Vanguard és a BlackRock. Órákig sorolhatnám, hogy kimutassam, hogy a Föld szinte minden országában a helyi média ilyen konglomerátumok kezében van, amelyek viszont az említett intézményi befektetők vagy rendkívül gazdag és befolyásos elit családok tulajdonában vannak.

Az Egyesült Királyságban például gyakorlatilag az összes népszerű újság és magazin a Daily Mail Group, a Reach és a fent említett News Corp. tulajdonában van.

Hollandiában a teljes médiát a "de Persgroep", a Mediahuis és a Bertelsmann birtokolja. Németországban pedig a média összessége vagy a német kormány, vagy pedig a ProSiebenSat1, az Axel Springer és a Bertelsmann ellenőrzése alatt áll, utóbbi szintén egy példátlan méretű konglomerátum. A Bertelsmann nemcsak a világ legnagyobb könyvkiadójának, a Penguin Random House-nak az anyavállalata, valamint a BMG Music tulajdonosa és alapítója, hanem leányvállalata, az RTL révén, amely 67 televíziós csatornával, tíz streaming platformmal és 38 rádióállomással rendelkezik, az európai média jelentős részét is irányítja. A Bertelsmann az ultragazdag Bertelsmann-Mohn család tulajdonában van, amely nyíltan együttműködött a nácikkal. Reinhardt Mohn ezért hadifogolyként az Egyesült Államokban volt fogva tartva. Az RTL mellett a Bertelsmann a francia mainstream média nagy részét is birtokolja, és a Media Set-tel, Berlusconi volt elnök hatalmas olasz konglomerátumával együtt fennhatósága alatt tartja az olasz mainstream média nagy részét, és az összes népszerű spanyol televíziós csatorna is az övék.

Hogy teljes legyen a kép, meg kell néznünk, honnan származnak azok a hírek, amelyekkel ezek a médiacsatornák naponta ellátnak minket. A különböző hírközlő intézmények nem maguk állítják elő híreiket, hanem olyan hírügynökségektől származó információkat és képeket használnak fel, amilyet a Reuters, a holland ANP és a francia AFP is terjeszt. Ezek a szervezetek távolról sem függetlenek. A Reuters a nagyhatalmú kanadai Thomson család tulajdonában van. Az ANP tulajdonosa Cees Oomen holland befektető, az AFP-t nagyrészt a francia kormány finanszírozza.

A médiában vagy ezekben a hírügynökségekben dolgozó vezető újságírók és szerkesztők olyan fontos újságíró szervezetekkel állnak kapcsolatban, mint az Európai Újságíró Központ. Az Európai Újságíró Központ az egyik legnagyobb finanszírozója a médiával kapcsolatos projekteknek Európa-szerte. Újságírókat képez, tanulmányi anyagokat készít, szakmai gyakorlatokat szervez például az ANP-nél, és szorosan együttműködik a világ legnagyobb vállalataival, például a Google-lal és a Facebookkal. Az újságírói elemzésekhez és véleményekhez a világ összes jelentős médiuma a Project Syndicate-et használja, amely a legerősebb szervezet a maga területén. 156 ország 506 legfontosabb médiumát látja el. A Project Syndicate és az Európai Újságíró Központ a hírügynökségekkel együtt összekötő kapocs az egész világ különböző médiumai között. Amikor a bemondók felolvassák a híreket a súgógépükről, nagy a valószínűsége, hogy a szöveg valamelyik ilyen szervezettől származik. Ennek eredményeképpen a globális média hírközlése gyakran szinkronban működik.

„… aggódunk az országunkat elárasztó, felelőtlen, egyoldalú hírek uralma miatt.”

„Az elfogult álhírek terjesztése túlságosan is szokásossá vált a közösségi médiában. Ami még ennél is aggasztóbb, hogy egyes médiumok anélkül teszik közzé ezeket a hamis történeteket, hogy előbb ellenőriznék a tényeket.”

„Sajnos néhány médiaszemélyiség arra használja a platformját, hogy saját személyes elfogult nézeteit és terveit érvényesítse, és irányítsa, hogy mit gondolnak az emberek, ami rendkívül veszélyes a demokráciánkra nézve.”

Férfi: „Ez rendkívül veszélyes a demokráciánkra nézve.”

Nő: „Ez rendkívül veszélyes a demokráciánkra nézve.”

Férfi: „Ez rendkívül veszélyes a demokráciánkra nézve.”

Nő: „Ez rendkívül veszélyes a demokráciánkra nézve.”

Férfi: „Ez rendkívül veszélyes a demokráciánkra nézve.”

Nő: „Ez rendkívül veszélyes a demokráciánkra nézve.”

Nő: „Ez rendkívül veszélyes a demokráciánkra nézve.”

Nő: „Ez rendkívül veszélyes a demokráciánkra nézve.”

Nő (nagyon hangsúlyozva): „Ez rendkívül veszélyes a demokráciánkra nézve.”

Nő (hisztérikus hangon): „Ez rendkívül veszélyes a demokráciánkra nézve.”

Férfi: „Ez rendkívül veszélyes a demokráciánkra nézve.”

Férfi: „Ez rendkívül veszélyes a demokráciánkra nézve.”

2020 szeptemberében az Európai Újságíró Központ és a Facebook egy pénzalapot hozott létre, hogy támogassa a kiválasztott hírszervezeteket a Corona-válságról szóló tudósításokban. Nézzük meg, hogy melyek azok a szervezetek, amelyek a hírügynökségekkel együtt a híreket előállítják.

A Project Syndicate-nél látjuk a Bill & Melinda Gates Alapítványt, a Nyílt Társadalom Alapítványt és az Európai Újságíró Központot.

Nézzük magát az Európai Újságíró Központot. Itt is a Gates Alapítványt és a Nyílt Társadalom Alapítványt látjuk, amelyek a Facebooktól, a Google-től, a holland Oktatási, Kulturális és Tudományos Minisztériumtól és a holland Külügyminisztériumtól is nagy összegű adományokat kapnak. Az információáramlásunk középpontjában álló szervezeteket ugyanannak az elitnek a nonprofit szervezetei finanszírozzák, amely az egész médiát irányítja. Ugyanakkor az általunk fizetett adó egy részét is ezek a szervezetek kapják.

„Négy ellenséges újságtól jobban kell félni, mint több ezer szuronytól…” Bonaparte Napóleon

Tisztában vagyok vele, hogy ez sok információ volt, amit fel kellett dolgozni. És higgye el, a lehető legrövidebben fogalmaztam, és csak azokat a példákat használtam, amelyek szükségesnek tűntek ahhoz, hogy megmutassam az átfogó képet, és így jobban megértse a jelenlegi helyzetet. Ez egy olyan átfogó téma, amely sok történelmi eseményről alkotott képünket megváltoztathatja, de célom az, hogy tájékoztassam Önöket arról a veszélyről, amelyben jelenleg vagyunk. Lesz még bőven időnk a múlttal foglalkozni, ezért most beszéljünk az aktuális eseményekről.

Az elit mindenféle vonatkozásban irányítja az életünket, de az információt, amely eljut hozzánk, azt egyértelműen. Egy elképzelhetetlenül jól összehangolt együttműködés folyik, hogy a Föld legkülönbözőbb iparágait összekapcsolják egymással, és ezáltal biztosítsák, hogy azok mind az elit érdekeit szolgálják. Mindezt a Világgazdasági Fórum, a világ egyik legfontosabb szervezete irányítja. A davosi éves találkozókon a világ legnagyobb vállalatainak vezérigazgatói ülnek össze államfőkkel, politikusokkal és más befolyásos személyekkel, valamint olyan szervezetekkel, mint az UNICEF és a Greenpeace. A WEF kuratóriumának tagjai tö