Timaru-Kast Sándor: Hunok a Rajnánál
Timaru-Kast Sándor tanulmánya
A Szilaj Csikó nyitóoldalán ajánljuk tisztelt Olvasóink figyelmébe a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület folyóiratát. Darai Lajos, Magyar Őstörténet rovatunk vezetője pedig a folyóiratból kínál hétről hétre olvasnivalót.
MAGYAR ŐSTÖRTÉNET
Timaru-Kast Sándor
HUNOK A RAJNÁNÁL
Történt ugyan, hogy Kr. u. 430 körül, a hunok, Attila Nagykirály vezetésével átkeltek a Rajnán. A rajnai átkelés a Mainz (Mogontiacum) feletti gázlón történt. Ez a hely a mai Bingen, az ókori Bingium kelta településnél van. Itt léptek be a hunok a nemetek földjére. Erre a már meglévő kelta településre (dun) építették fel a rómaiak Kr. e. 13–12. században egy védő bástyát és egy katonai tábort. A római település azon városok sorozatában tartozott, mint Mainz (Mogontiacum – Mogon napisten városa) vagy Worms (Borbetomagus – „Bormatia” Bormező), amely egy korábbi kelta (nemet) településre épült, és megerősített castrum (erőd) kiépítésével hivatott volt védeni a Rajna vonalát.
A keltákról részletesen megemlékeznek a régi francia írások: az ófrancia krónika, amelynek szerzőjeként Gregorius de Tour-t (540-594) tartják számon, valamint a Fredegar gyűjtemény és a Frankok története a 7-8. századból, ismeretlen szerzőktől feljegyezve. A régi krónikások a keltákat "frankoknak" nevezik, és Trójából származtatják őket. Az ófrancia krónika megjegyzi, hogy: „a frankok (a bretonok) rokonai a magyaroknak és a törököknek, mert mindhárman ugyanattól a Troillustól, Trója királyától származtak.”
Jean Lamaire a gueldre (holland) származású francia költő és énekes az 1510-es évek elején a magyar, francia és a török nép közös trójai eredetét hangsúlyozza kiemelvén azt, hogy a két előbb említett nép jézushitű, míg a törökök oszmánhitűek (Vetráb). A Fredegar gyűjtemény szerint, a Trójából, ennek eleste után elmenekült frankok Macedóniában kettéválnak. Az egyik csoport Francio vezetésével Galliába megy, és ott letelepszik, a másik Turchot vezetésével északra vándorol és létrehozza a „turk” népet!
Tours-i Gergely püspök jegyzése szerint, a francia nép bölcsője Pannóniában ringott és ez volt valódi hazájuk, itt megvetették egy bizonyos erkölcs alapjait lelkükben, állítván, hogy ez a közösség a szabad szkíta, vagy frank nemzet része, akik a Palus-Meotis partjain éltek, – mint ahogy Hérodotosz is tanúsítja – írja Velly francia abbé (Vetráb).
A frank szó bretonul szabadot jelent, így a frankok törzse a "szabadok" népét jelölhette. Attila sikeres galliai hadjárata után megalakult a független „Bro Frankíz”, a gall (breton) „Szabad Birodalom” – melyet a történelemkönyvek „Frank Birodalom”-nak neveznek. A theológus és kozmográfus Sebastian Münster (1489-1552) Cosmographia universalis harmadik könyve, második fejezetében (A régi frankok, ahogy Galliába költöztek) olvashatjuk, hogy:
Miután Ilium városa vagy Trója elpusztult, Priamus unokái a Hellespontos tengerén jöttek át és a Meotiszi Tengeren telepedtek le és maguk fölé egy királyt tettek. De mivel a gótok, akik tőlük nem messze éltek, háborúban gyakran támadták őket, és nem tudtak eléggé védekezni, királyuk Marcomirus tanácsot tartott az ország uraival, hogy azt az országot, Scythia nevűt, elhagyják, és új országot keressenek, ahol nyugton élhetnének. […] Azután Krisztus születése előtt 433-ban ezek a szkíták, Marcomirus és népe Németországba jöttek, ott letelepedtek azon a helyen, ahol most Gallern és Hollandia van: akkor a szászok Neomagos-nak nevezték őket, németül Newmag… (Berenik).
Erre a vidékre, a Rajna bal partjára, helyezi Julius Caesar a De Bello Gallico írásában a Nemet(esz)ek nevű népet Kr.e. 70 körül. A nemetek voltak a 7 (hét!) törzs egyike, akiket ő, Caesar, egy Rajna melletti csatában Kr.e. 58-ban legyőzött. Ezek a nemetek a helvétek és a raurakok szomszédai voltak, és a Duna mentén egészen a dákok és anaritek földjéig laktak. A nemetek „fővárosa” a mai Speyer volt, akkori nevén: Noviomagus Nemetum. A nemetek főistene Mogon, a Napisten, volt. Feleségét Sironának írták a rómaiak – vö. ír SÍOR [sír] örök – így magyarul „Örökanya” lenne a neve.
Mogon adta a mai Mainz „Mogontiacum” („Mogon-földje”), és feltehetően Majna folyó nevét is. Mogon napistent tisztelték Britannia szerte, számos nevét tartalmazó feliratot találtak Northumberland és Cumbria vidékén. Mindkét területen a lakosság részben kelta eredetű, és ma is kelta tudattal bír. A Wales-i „druidák szigetét” hívják ma is Ynys Môn-nak a velsziek nyelvén. Az [ô] írásmód jelez – akár franciául – egy hang kiesését. A kelta nyelvekben gyakori a g-hang kihagyása, akár a török beszélt nyelvben is. Tehát, Ynys Môn, azaz Mogon, a Napisten szigete.
Sokáig vitatárgyát képezte a nemet(esz)ek eredete. Sokan germánoknak akarták őket látni. A régészet segítségével sikerült bebizonyítani a nemetek kelta voltát (tork, pénz, sírhalmok). Ma a tudomány kelta törzsnek, népnek tartja őket. A német (germán) Vikipédia megjegyzi, hogy a germánok magyar „német” neve a kelta nemetek nevéből származik, ahogyan Germániát (Deutschland) is Németországnak hívják, olvashatjuk a „Vikipedia, die freie Enzyklopädie”-ban a Világhálón. A nemetek földjén találjuk a Hunsrück (Hunhát) hegyláncot. Neve a hunoktól származik. Mainztól északra, Bingennél keltek át a Rajnán Attila hunjai, és itt emelkedik a Hunhát. A környéken található kőépítményeket nevezik „Hunnenring” azaz Hungyűrűnek, amelyek a legenda szerint csak egy óriás (titán) vagy „Hunnen” (régiesen „óriás” vagy „hun”) építhetett. A Hunsrück (Hunhát) túlsó oldalán fekszik Trier, a kelta treverek, a nemetek egyik rokon törzsének fővárosa. A Gesta treverorum szerint a várost Nimrud (Ninus) fia Trebeta alapította, Kr.e. 2000-ben. A nemeteket utóljára Ammianus Marcellinus említi Kr.u. 300 körül, Nemetae néven.
(...)
