Transzhumanizmus és technomorál ‒ Hajdu Zoltán új könyve

dombi52
nov. 3.
4 perc olvasás

Hajdu Zoltán neve és filozófiai munkássága már jól ismert a Szilaj Csikó olvasói számára. Ez már a harmadik olyan könyve, amely korunk legégetőbb létfilozófiai kérdéseivel foglalkozik.

Az első könyvéről, a RÓLAD-ról volt szerencsém bővebb gondolatokat megosztani a Magyar Szemle, 2024. március‒áprilisi számában. Ebből ragadok ki néhány olyan szakaszt, amelyek érzékeltetik a szerző törekvéseinek és műveinek lényegét:

De hogyan lehet (lehetne) értelmes életet élni? Nos, ezt boncolgatja egy egészen rendkívüli könyv, Hajdu Zoltán első, mégis már igen kiforrott és tartalmas műve, a Rólad. Amennyire talányos maga a cím, annyira meglepő, hogy az egyetemes létkérdésekbe mélyen elmerülő szerző végzettségére és foglalkozására nézve is agrármérnök. Rengetegen próbálnak úgy kiszabadulni az anyagi világ (félvilág) fogságából, hogy mindenféle úton-módon a másik félvilágba, a természetfelettibe menekülnek. Eleddig két okból bizonyult ez zsákutcának.

Mindenekelőtt amiatt, mert ezt a félvilágot többé-kevésbé a hivatalos vallások, egyházak tartják felügyeletük alatt. Elmondhatunk – s el is kell mondanunk – mindenféle jót arról, hogy pl. a keresztény egyházak milyen fontos szerepet játszottak a történelem során – és játszanak ma is – a keresztény kultúra, világnézet, erkölcsiség megtartásában, a társadalmak legalább valamelyest értelmes, működőképes szerveződésében; azonban arról sem hallgathatunk, hogy valamennyi egyház egyszersmind olyan evilági szervezet, amely a maga hatalmának megszerzése és megőrzése érdekében a hívek lelke feletti uralomra törekszik. Emiatt pedig úgyszintén akadályozói az értelmes életnek (életvezetésnek), akár a félodalas, bigott tudomány, csak éppen a másik irányból. (...)

Másfelől pedig amiatt bizonyult és bizonyul zsákutcának a természetfeletti világba való menekülés kísérlete, mert az anyagi világ s a tudomány világa is Isten céltudatos, tervszerű alkotása. Tehát nem az a baj vele, hogy létezik, hanem az, hogy az értelem – vagyis a szellem és a lélek harmóniájának – fontosságát szem elől tévesztő ember istentelenné és életellenessé torzította. Azaz nem megtagadni kell az anyagi világot és a tudományt – hiszen ez nem vezet el a beteljesüléshez –, hanem értelmessé tenni.

A HARMADIK SZEM mondandóját a szerző így összegezte könyve fülén:

„A tudatosodás mindig szellemi feladat volt, a tudatlanság pedig a szellemi beteljesedésről, a teljes életről való lemondás és a kényelem. Szabad akaratunk, éberségünk gyakorlása szükséges ahhoz, hogy tudatlanságunkból ráébredjünk arra, hogy tudatosságunk határtalan. Amikor tudatlanul gondolkodunk, beszélünk és cselekszünk, miért nem jut eszünkbe, hogy ugyanannyi erővel képesek lennénk tudatosan gondolkodni, beszélni és cselekedni? Az emberi civilizációk történetében voltak tudatos, magas tudással rendelkező civilizációk, és kevésbé tudatos, vagy tudatlan civilizációk is. Az utóbbi esetében a tudatlanságot leginkább a kényelem, az anyagba süllyedés, a hatalomvágy és az elmagányosodás okozta. A tudatlanság az egyszerűt mindig elbonyolítja, a tudatosság pedig a bonyolultat teszi egyszerűvé. Sokan úgy gondolják, hogy a tudatosság megszerzéséhez elegendő egy tanfolyamon, valamilyen képzésen részt venni, pár órát tanulni, és máris megtörténik a csoda: tudatosak lettünk. Miért ne lehetne egész életünk a tudatosság megszerzésére fordított idő? Készítsünk mérleget magunknak: mennyit foglalkozunk a nap 24 órájában testünkkel, az elménkkel és az anyagiakkal és mennyit a lelkünkkel? Látni fogjuk, hogy az anyaggal (testünkkel és elménkkel) való foglalkozás bőven meghaladja lelkünkkel való foglalkozásunkat. Ennek ellenére, máról holnapra akarunk tudatosak lenni. Éberségünkből fakadóan tudjuk, hogy életünk véges, hogy minden egyes nappal és órával közelebb vagyunk az utolsóhoz. Nincs tehát elfecsérelni való időnk. A kapott idővel gazdálkodnunk kell, ugyanis az idő nem pénz, hanem szakralitás. A tudatlan ember úgy gondolja, hogy ő száz évig él, és még van ideje lelkével foglalkozni. A profitéhes individualista nem ismeri fel, hogy neki csak magányos, horizontális kapcsolatai vannak és vertikális kapcsolatai hiányosak. Az értelmes és tudatos ember tudja, hogy nem engedheti meg magának, hogy a memóriájában tároltak szerint a múltban, ahogy azt sem, hogy individualista vágyainak rabjaként a jövőben éljen. Nekünk a MOST extázisában, az időfölöttiségben érdemes lennünk. Ebben az örömben, extázisban segít a harmadik szemünkkel való látás.”

A bennünket az EGY-hez vagy a tudatos létszemlélethez terelgető szerző egyáltalán nincs elrugaszkodva a valóságtól. Nem valamiféle küldetésünk vagy kötelességünk egyik napról a másikra az EGY vagy a tudatosság lemagasabb szintjére eljutnunk, hanem csak saját jól felfogott érdekünkben érdemes mindig szem előtt tartanunk, törekednünk rá, amennyire éppen telik tőlünk. Legújabb könyvében az életünket ‒ sőt, létezésünket ‒ bizonyosan elkerülhetetlenül, fenekestől felforgató digitális világ s az új világszellem, a digitális vallás sajátosságátait veszi szemügyre. Most sem azt keresi, hogyan lehetne elmenekülni az elkerülhetetlen elől, hanem azt, hogy miképpen lehetne mégis megmaradni annak, aminek Isten teremtett minket: egyetemes tudatossággal felvértezett, értelmes, szabad embernek.

A TRANSZHUMANIZMUS ÉS TECHNOMORÁL – Mit akar a digitális kapitalizmus mondandóját a szerző így összegezte könyve fülén:

A civilizációs technológiák az élelmiszert előállító földműveléstől a mai digitális technológiákig, géntechnológiákig, nanotechnológiákig stb. jelentős mértékben formálták történelmünket, társadalmi, politikai, gazdasági, képzési és oktatási kapcsolatainkat. Ma már olyan globális rendszerekre támaszkodunk a digitális kommunikációban, a közlekedésben, a tömegtermékek gyártásában, a bankrendszerben, a mezőgazdasági termelésben, az egészségügyben, a képzésben és oktatásban, a hadiiparban stb., hogy szinte észre sem vesszük, milyen nagy a technológiai kitettségünk, függőségünk. Akár azt is mondhatnánk, hogy egy olyan szűk utcába soroltuk be magunkat – vagy soroltak ide mások –, hogy ebből kihátrálni nehéz. A XXI. század transzhumanizmusa, a teremtett embert meghaladó, eltömegesítő, elanyagiasító és kényelmes életre buzdító törekvései elhozták azt a kopernikuszi fordulatot, ahol már nem mi uraljuk a gépet, hanem a gépek uralnak minket. Várható, hogy ismereteinket nem a mi tudásunk fogja meghatározni, hanem a gépek „tudása”.

Ma az ellenőrző digitális kapitalizmus manipulációs eszköztára szélesebb, mint a korábbi tőke- és pénzügyi kapitalizmus eszköztára volt, ami azt jelenti, hogy a profit mérték nélküli felhalmozása szükségessé teszi a befolyásolás, a manipuláció mértéktelenségét is. Érdemes lenne újragondolnunk, hogy milyen függőségi viszonyban állunk a XXI. század eszközeivel, mennyire vagyunk kiszolgáltatva, és mennyire tudjuk egyetemes, emberi tulajdonságainkat megőrizni és erkölcsösen viselkedni (technomorál). A transzhumán hatalmi érdekek képesek alakítani társadalmi viselkedésünket, morális lehetőségeinket, és manipulálni azt, hogy mit gondolunk, szólunk és cselekszünk. A mi feladatunk, hogy a manipulációt felismerve megőrizzük egyetemes tudatosságunkat.

A könyv megrendelhető a szerzőnél 3300 Ft-os áron (+ postaköltség):