Trump döntésének következményei lesznek ‒ az egész világra nézve? Gideon Levy az izraeli nép betegségéről...

Eredeti cikk:

Trump has decided to attack Iran. This will have consequences – for the whole world?, 22 June 2025 by Peter Haenseler

A Pentagon szerint az USA bunkerbombákkal támadja Iránt, és teljes sikert jelent be. Netanjahu ujjong. Elemezzük az érdekeket, a tényeket és beszélünk a következményekről ‒ az egész világra nézve.

Bevezetés

Miután a Fehér Ház június 19-én bejelentette, hogy Donald Trump a következő két hétben dönt arról, hogy az USA belép-e Izrael mellett az Irán elleni háborúba, az USA vasárnap kora reggel (iráni idő szerint) megtámadta a három iráni nukleáris létesítményt Fordóban, Natanzban és Iszfahánban.

2025. június 22-én John Daniel „Dan” Caine vezérkari főnök tábornok a Pentagonban tartott sajtótájékoztatóján a következőket jelentette be:

"Szombaton ET 17 óra körül, közvetlenül azelőtt, hogy a repülőgép belépett volna az iráni légtérbe, egy amerikai tengeralattjáró több mint két tucat Tomahawk cirkálórakétát indított Iránon belüli célpontok ellen. Ahogy a repülőgépek megközelítették a célpontokat, az Egyesült Államok »számos megtévesztő taktikát, köztük csalétket« vetett be... A bombázók két »bunkerromboló« bombát, az úgynevezett GBU-57 Massive Ordnance Penetrators (MOP) bombákat dobtak le a Fordo-i helyszínre, körülbelül 18:40-kor ET, vagyis helyi idő szerint 2:10-kor. A következő 25 percben, mondta Caine, összesen 14 MOP-ot dobtak volna le két célterületre."

„Ez volt az első bevetése a masszív lövedék behatolónak, vagyis a MOP-nak, amelyet eddig csak tesztelési céllal használtak” ‒ mondta Caine.

Ezt a 13,6 tonnás bombát először használták támadásban. Állítólag képes 60 méter mélyen behatolni a föld belsejébe, mielőtt felrobban, és így elérni azt, amit az izraelieknek az elmúlt napokban nem sikerült a fegyvereikkel: megsemmisíteni Irán hegyek mélyén található nukleáris létesítményeit.

Az irániak szerint ez nem történt meg. Ha viszont Donald Trumpot kérdezzük, a támadás „látványos katonai siker” volt, és a három nukleáris létesítményt „teljesen és teljesen megsemmisítették”.

Trump azzal folytatta, hogy „Iránnak, a Közel-Kelet zsarnokának” most békét kell kötnie.

Nem sokkal később Netanjahu miniszterelnök is megszólalt. Netanjahu dicsérte Donald Trump amerikai elnököt „bátor döntéséért”, hogy részt vesz országa Irán elleni légicsapásaiban. Netanjahu ezt a lépést a továbbiakban fordulópontnak nevezte, amely „történelmi változást hozott, amely segíthet a Közel-Keletet és azon túl a jólét és a béke jövőjébe vezetni”.

Egy dologban egyetértek Netanjahuval. Az amerikai támadás valóban fordulópont lehet a történelemben, de veszélyes, nem pedig kedvező.

Netanjahu miniszterelnök lelkesen köszöni meg Trumpnak, és fordulópontról beszél, amely a békéhez vezet majd.

Trump nem úgy tekint erre a támadásra, hogy az USA háborúba indul, hanem inkább egy lökésként, hogy Iránt békére ösztönözze.

A fenyegetés címzettje egy olyan ország, amely több mint száz éve nem támadott meg senkit, 45 éve szankciókkal sújtja a Nyugat, az USA 9 évig tartó háborúban vett részt Irakkal, és néhány napja Izrael minden ok nélkül megtámadta.

Andreas Mylaeus június 21-én megjelent esszéjében kimutatta, hogy

Izrael Irán elleni támadásának ‒ és így Irán ma reggeli amerikai bombázásának ‒ egyáltalán semmi köze az iráni atomprogramhoz, hanem végső soron a BRICS és Eurázsia integrációja elleni támadás.

A valódi okokért Mylaeusra hivatkozom.

A göbbelsi stratégia, miszerint ugyanazt a hazugságot százszor megismételjük, hogy elhiggyék, nyugaton működik, de a globális délen nem.

Ebben a cikkben beszámolok a bombázás következményeiről, és arról, hogy mi történhet, ha Irán úgy dönt, hogy amerikai célpontokat támad a Közel-Keleten.

Valószínűleg nem lesz jelentős katonai, de lesz jelentős geopolitikai kár

Az iráni Nemzeti Nukleáris Biztonsági Rendszer Központ megerősítette a támadást, de kijelentette, hogy az érintett létesítményekben végzett sürgősségi ellenőrzések során nem észleltek radioaktív szennyeződésre vagy szivárgásra utaló jeleket. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség később azt is közölte, hogy Fordowban, Natanzban és Iszfahánban nem jelentették a sugárzás szintjének emelkedését. Feltételezem, hogy a támadás nem volt sikeres. Az Al Mayadeen teheráni tudósítója arról is beszámolt, hogy az első megállapítások ellentmondanak az amerikai beszámolónak, és megerősítik, hogy csak külső területeket, például kapukat és kerítéseket ért találat. A felszíni károk elhanyagolhatóak voltak, és nem befolyásolják a további urándúsítást. (Forrás: Seyed M. Marandi professzor ‒ itt és itt)

„Aki még mindig tárgyal Trumppal és hisz a szavainak, az teljes idiótának mondható.”

A katonai csapás tehát Trump harsányságával ellentétben semmit sem ért el, eltekintve attól, hogy az amerikai elnök diplomáciailag teljesen kivonta magát a játékból. Trumpnak már a „pókhálós” támadásban, az oroszországi célpontok elleni dróncsapásban is benne volt a keze, és hazudott róla. Trump hazudott a fogát is, amikor arról beszélt, hogy részt vett Izrael Irán elleni támadásában. Erről a „Diplomácia a halálos ágyán ‒ békeelnökből háborús uszító” című cikkünkben számoltunk be. Trump három nappal ezelőtti bejelentésével, miszerint két héten belül eldönti, hogy az USA háborúba megy-e, azt a benyomást keltette, hogy diplomáciai megoldásra törekszik. Aki még mindig tárgyal Trumppal, és hisz a szavainak, az teljes idiótának mondható.

Ráadásul Trump ezzel a hülyeséggel megfosztotta magát a cselekvés lehetőségétől. Most már csak várnia kell, hogy mi történik, és nemcsak Irán, hanem Oroszország, Kína és Pakisztán is nyugodtan eldöntheti, hogyan reagál, miközben Iránnak lehetősége van arra, hogy Izraelt rommá zúzza. Az eszkalációs dominancia tehát Iráné és partnereié.

Izraelnek és az USA-nak nincs esélye az Irán elleni háborúban

Kutatásaim és a forrásokkal folytatott beszélgetéseim olyan képet mutatnak, amely egyáltalán nem felel meg annak, amit a nyugati média hirdet, nevezetesen, hogy Izrael győzelemre áll.

Először is meg kell határoznod, hogy mit jelent a „győzelem”. Tehát fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy mik Izrael céljai. Mearsheimer professzor három izraeli célt sorol fel: (1) Irán nukleáris programjának megakadályozása; (2) rendszerváltás; és (3) feltétel nélküli megadás.

Izrael képtelen megakadályozni Irán atomprogramját, ezért Netanjahu 30 éve könyörög az amerikaiaknak, hogy támadják meg Iránt. Ez a támadás most megtörtént, és láthatóan semmit sem ért el. A rendszerváltás szintén szóba sem jöhet, mivel ehhez Irán teljes lerohanására és szárazföldi csapatokkal történő legyőzésére lenne szükség. Már régóta tudjuk, hogy az amerikai politikusok olyan üdítően tudatlanok, hogy könnyeket csal a szemünkbe. Legutóbbi példa erre bizonyára Ted Cruz szenátor volt, aki Tucker Carlson előtt teljes idiótának mutatkozott, amikor azt sem tudta, hogy mekkora Irán lakossága (92 millió) és miből áll.

Tucker kontra Ted Cruz az Irán elleni háborúról

Biztosan azt sem tudja, hogy milyen Irán domborzata. Irán 1 648 195 négyzetkilométerrel (636 372 négyzetmérföld) 75-ször nagyobb, mint Izrael (22 145 km²/8 630 négyzetmérföld), és ellentétben Oroszországgal (17 000 000 km²/6 612 000 négyzetmérföld), amely tízszer nagyobb, nem tökéletesen sík. Bár hasonlít Svájcra (41 285 km²/15 940 négyzetmérföld), 40-szer nagyobb, mint az Európa szívében fekvő törpe.

Továbbá, a műveletlen amerikai sírósoknak el kellene gondolkodniuk azon, hogy honnan akarják megtámadni Iránt. Ez nem lesz nehéz, hiszen minden Iránnal szomszédos állam "lelkesedik" az USA-ért: Azerbajdzsán, Örményország, Törökország, Irak, Pakisztán, Afganisztán.

Ezzel a harmadik cél – a kapituláció – is kiesik.

Iránt még amerikai segítséggel sem lehet legyőzni. Emlékezzünk 1991-re, amikor az USA vezette koalíció szárazföldi csapatokkal támadta meg Irakot. Akkoriban mintegy 750 000 ember vett részt egy Iránnál négyszer kisebb és nagyrészt sík ország lerohanásában. 1991-ben nem lehetett egész Irakot meghódítani, csak a felét.

Irán meghódítása ezért nem több, mint vágyálom.

Hogyan fog Irán reagálni?

Hatalmas fegyverarzenál Iránban

Irán több tízezer rakétával és több százezer különböző típusú drónnal rendelkezik. A múlt vasárnapi első izraeli hurrá után az izraeli sikerek egyre csendesebbek. Az izraeli kormány megtiltotta az Izrael elleni iráni támadásokból származó csapások vagy károk filmezését. Ez egyértelműen jelzi, hogy az izraeliek legendás „Vasdómja” nem nyújt elegendő védelmet, és az iráni rakéták célba találnak. Lassan, de biztosan fogynak a légvédelmi rakéták készletei, amelyeknek a fontos izraeli létesítményeket kellene védeniük. Szakértők szerint a készlet legfeljebb még 14 napig tart ki.

Iráni ballisztikus rakéták eltalálták a Moszad főhadiszállását Tel-Aviv közelében!

Ráadásul Irán ‒ Kínával és Oroszországgal együtt ‒ az egyetlen olyan ország, amely hiperszonikus rakétákkal rendelkezik, amelyek ellen nincs ellenszer a nyugati arzenálban. Az iráni hiperszonikus rakéták pontos specifikációjáról nincs információnk, de az orosz Oreshnikről, amelynek első bevetéséről 2024. november 24-én, az első bevetés után a „Putyin sakkban tartja a NATO-t ‒ ok a reményre?” című cikkben beszámoltunk.

Izraellel ellentétben Iránnak tehát nincs miért aggódnia a készletek tekintetében. Emlékszem a 2022-es felhajtásra, amikor a nyugati média, a „szakértők” és a politikusok nem fáradtak el hangsúlyozni, hogy Oroszország kifogy a lőszerből. Kiderült, hogy másképp történt. Ma egyedül Oroszország négyszer-tízszer több rakétát gyárt, mint az egész NATO, beleértve az Egyesült Államokat is.

Ha a támadás nem vezet jelentős eszkalációhoz, Izrael előbb-utóbb kifogy a rakétákból, és azt a 250 ezer izraelit, aki az elmúlt 10 napban már elhagyta Izraelt, valószínűleg további milliók követik majd. Izrael puszta léte már most is veszélyben van.

Iráni társadalom

Tavaly kétszer jártam Iránban, és nagyon lenyűgözött az ország és az emberek. Sok emberrel volt alkalmam beszélgetni, köztük professzorokkal, tudósokkal, köztisztviselőkkel, vállalkozókkal és jogászokkal. Emberekkel az élet minden területéről és minden korosztályból. Teljesen nem vallásos emberként többször meghívtak egy nagyon vallásos család otthonába, és nagyszerű estéket töltöttem olyan emberekkel, akik élik a vallásukat, de egyáltalán nincsenek fenntartásaik azokkal szemben, akik másképp élik az életüket és a hitüket, és nagy örömmel és nyitottsággal válaszolnak minden vallással és társadalommal kapcsolatos kérdésre. Megdöbbentett az emberek hihetetlenül magas szintű műveltsége és a Nyugatról és Keletről alkotott propagandamentes képük is. Soha nem éreztem gyűlöletet Izrael iránt, és természetesen a zsidósággal szemben sem, mivel a több mint 20 000 iráni zsidó mindenféle korlátozás nélkül gyakorolhatja hitét a zsinagógáiban.

Irán 45 éve szankciók alatt áll, és az a tény, hogy ez a soknemzetiségű állam fennmaradt, egy olyan népnek köszönhető, amelyet biztosan nem nyűgöz le egy kis Hitler Izraelben vagy egy sikoltozó Washingtonban. Iránban vannak problémák, és vannak reformokat követelő hangok. Az Irán megváltoztatására vonatkozó javaslatoknak azonban belülről kell jönniük, nem pedig kívülről ‒ és ebbe én is beletartozom.

A Nyugat naiv és arrogáns véleménye, miszerint a támadások a kormány megdöntését idézhetik elő, teljes képtelenség. Forrásaim szerint ez a támadás az emberek összefogásához vezetett.

Eszkaláció Irán részéről?

Iránnak nem érdeke az eszkaláció, hacsak nem támadják meg katonailag. Ez beleillik abba a ténybe, hogy ez az ország több mint 140 éve nem támadott meg más országot. Könnyen elképzelhető, hogy az Izrael elleni támadások folytatódnak és esetleg fokozódnak, hogy gondolkodásbeli változást idézzenek elő, és hogy megmutassák, milyen erővel rendelkezik Irán.

Hogyan fog reagálni Oroszország, Kína és Pakisztán?

Ezen a ponton utalok a „Két világ háborúja elkezdődött” című ötrészes cikksorozatunkra: Az USA és a kollektív Nyugat helyzete; 2. rész ‒ BRICS és a globális Dél; 3. rész ‒ Fordulat Oroszország felé; 4. rész ‒ Középtávú előrejelzések: rész ‒ Hosszú távú előrejelzések.

Az ebben a sorozatban elmondottakból és abból, amit Mylaeus úr „Izrael proxy-háborúja a BRICS ellen” című írásában mondott, világosan látszik, hogy az Iránnal való jelenlegi konfliktusnak semmi köze az iráni atombombákhoz, hanem minden köze az USA BRICS elleni harcához és Eurázsia integrációjához.

A BRICS mint a globális Dél gazdasági szervezete már most messze megelőzi a kollektív Nyugatot a G7-ekkel.

A szervezetben rejlő potenciál szóhoz sem jut a Nyugat számára ‒ ez az egyik oka annak, hogy erről a gazdasági óriásról alig tudósítanak Nyugaton, pedig már háború folyik.

Különösen Oroszország és Kína, akik a BRICS vezetői, mindent megtesznek azért, hogy Irán túlélje ezt a válságot. Azok a nyugati hangok, amelyek azt állítják, hogy Oroszország és Kína magára fogja hagyni Iránt, ahogyan Szíriával tették, teljesen tévesek. Oroszország, amely évekig sikeresen támogatta Szíriát katonailag, Szíriában szembesült azzal, hogy Aszad katonai győzelme után semmit sem tett a törékeny ország megerősítése érdekében. Mit kellett volna tehát tenniük az oroszoknak? ‒ Lerohanni? ‒ Lásd „A birodalom visszavág” című cikkünket.

Az Irán elleni jelenlegi támadás azonban a BRICS túléléséről szól. Ha Irán elbukna, ez a szervezet súlyosan meggyengülne, és elveszítené azt a lendületet, amelyet az elmúlt mintegy 20 évben felépített. Kína és Oroszország mint a BRICS vezetői, valamint Pakisztán mint Irán szomszédja és potenciális BRICS-tag mindent meg fog tenni Irán támogatásáért.

Forrásaim megerősítették nekem, hogy Oroszország és Kína számos szállító repülőgépe már leszállt Iránban, és hogy Pakisztán szárazföldi úton támogatja Iránt. Iránnak tehát erős partnerei vannak, akik képesek ‒ és el is fogják ‒ látni az egykori Perzsa Birodalmat mindennel, amire az elkövetkező években szüksége van. Észak-Korea sem fog tétlenül nézni.

Teljes eszkaláció

Bármi lehetséges ‒ sajnos. Ez volt a címe egy néhány héttel ezelőtti cikknek. Tehát el kell gondolkodnunk azon is, hogy milyen következményei lehetnek egy teljes közel-keleti eszkalációnak. Ha Trump tovább támadja Iránt, amikor majd rájön, hogy a hétvégi agressziójával nem ért el semmit, nem zárható ki, hogy Irán ‒ valószínűleg Kína és Oroszország teljes egyetértésével ‒ megtámadja az USA közel-keleti katonai infrastruktúráját, valamint a katari, az Egyesült Arab Emírségek, Kuvait, Szaúd-Arábia olaj- és gázipari infrastruktúráját, és lezárja a Hormuzi-szorost.

Beszéltem a téma egyik szakértőjével ‒ Simon Hunttal ‒, és megkérdeztem tőle, mi történne egy ilyen eszkaláció esetén. Simon adott néhány olyan becslést, amely nyugaton mindenkinek álmatlan éjszakákat okozhat:

Az olaj ára

A Hormuzi-szoros lezárása azonnal legalább 150 USD/hordó olajárat eredményezne (az olaj ára múlt pénteken WTI 74 USD).

Az egész Közel-Kelet olajipari infrastruktúrája elleni támadás 500 USD/hordó körüli olajárat eredményezne.

Amerikai kötvények (10 éves)

Jelenleg 4,377% ‒ azonnal eléri az 5%-ot, és 18 hónapon belül kétszámjegyű, azaz 10% feletti lesz.

Ez a nyugati pénzügyi rendszer teljes összeomlásához fog vezetni.

Kinek van ebben érdeke? ‒ Valószínűleg senkinek, így Trump úr még észhez térhet, mert Netanjahu, mint egy olyan ország vezetője, amely 1947 óta semmire sem adta a fejét, soha nem fog engedni.

A Közel-Kelet problémája Izrael

Izraelről, mint problémáról már sokat írtunk, különösen az „Izrael – áldozattól az elkövetőig, áldozattá – 80 év oda-vissza” című ötrészes sorozatunkban.

De kérdezzünk meg egy izraeli újságírót, Gideon Levyt, aki nemrég egy beszédében kimondta azt, amit senki nem mer kimondani, és amit Nyugaton soha nem hallani:

Gideon Levy izraeli újságíró felvilágosítja a világot az izraeli nép betegségéről!

„Ha mi vagyunk a kiválasztott nép, ki vagy te, hogy megmondd, mit tegyünk?

Kik vagytok ti?

Ki a nemzetközi közösség, hogy megmondja nekünk, mit tegyünk?

A nemzetközi jog.

Csodálatos dolog.

Ránk nem vonatkozik.

A Föld bármely más helyére vonatkozik, de Izraelre nem.

Mert mi vagyunk a kiválasztott nép, nem érted?

A második nagyon mélyen gyökerező érték nyilvánvalóan az az érték, hogy mi, az áldozatok, nem csak a legnagyobb áldozatok, hanem az egyetlen áldozatok vagyunk.

Sok olyan megszállást ismerek, ami hosszabb volt, mint az izraeli megszállás, valahol még brutálisabb, bár egyre nehezebb és nehezebb brutálisabbnak lenni, mint az izraeli megszállás.

Nem emlékszem egyetlen olyan megszállásra sem, ahol a megszálló magát áldozatnak állította volna be.

Nem csak áldozatnak, hanem az egyetlen áldozatnak.

Idéznünk kell itt a néhai Golda Meirt, akit a múltkor is idéztem, tudom, de annyira felejthetetlen, hogy újra fel kell használnom.

Egyszer azt mondta, hogy soha nem fogjuk megbocsátani az araboknak, amiért arra kényszerítettek minket, hogy megöljük a gyermekeiket.

Mi vagyunk az áldozatok.

Arra kényszerítettek minket, hogy megöljük a gyermekeiket.

Szegény mi.

És mint áldozat és a történelem egyetlen áldozata, ez megint csak jogot ad nekünk arra, hogy azt tegyünk, amit akarunk, és senki sem fogja megmondani nekünk, hogy mit tegyünk, mert mi vagyunk az egyetlen áldozatok.

Ehhez jön még egy harmadik, nagyon mélyen gyökerező érték, és ez megint csak a nagyon mély hit, amit mindenki tagadni fog, de ha szinte minden izraeli bőre alól kikaparod, ott találod.

A palesztinok nem egyenlők velünk.

Nem olyanok, mint mi.

Nem úgy szeretik a gyerekeiket, mint mi.

Nem úgy szeretik az életet, mint mi.

Ők gyilkolásra születtek.

Kegyetlenek.

Szadisták, nincsenek értékeik, nincs modoruk.

Nézd meg, hogyan ölnek minket.

Ez nagyon, nagyon mélyen gyökerezik az izraeli társadalomban, és talán ez a kulcskérdés.

Mert amíg ez így megy, addig semmi sem fog megmozdulni, amíg a legtöbb izraeli nem tekinti a palesztinokat egyenrangú emberi lényeknek, hanem mi sokkal jobbak vagyunk náluk.

Sokkal fejlettebbek vagyunk náluk.

És sokkal emberibbek vagyunk náluk.

Amíg ez így van, addig minden álmunk (és vannak álmaink, és rájuk is rátérek), minden álmunk megvalósulatlan marad, amíg ez az alapkérdés nem változik."

Minden problémára van megoldás, de ha a Közel-Kelet népei békésen akarnak együtt élni, valaminek meg kell változnia – Izraelben. Különben eljön a nap, amikor a többi nép úgy dönt, hogy úgy oldja meg a problémát, hogy kiűzi az izraelieket arról a földről, amely soha nem volt az övék – erőszakkal. Hamarosan valószínűleg egyre több izraeli fog egyetérteni velem ebben a nézetben.

Peter Hanseler geopolitikai elemző, aki Moszkvából tudósít. Peter a svájci Zürichben született. A Zürichi Egyetem jogi karán szerzett jogi doktori (lic. iur.) és doktori (Dr. iur.) fokozatot, valamint a washingtoni Georgetown Egyetem jogi karán nemzetközi kereskedelmi jogból (LL.M.) szerzett mesterdiplomát. Az Egyesült Államokban, Spanyolországban, Svájcban, Thaiföldön és Oroszországban élt. Peter független, munkáját nem támogatják sem kormányzati, sem magánszervezetek. Peter weboldalának, a voicefromrussia.com-nak a tartalma angol, orosz és német nyelven jelenik meg.

---

DeepL.com – VDGy