Tudatunk védelme (20) – MELYIK A LEGANTISZEMITÁBB ÁLLAM? (1/6) – Sütő Gábor tanulmánya

A szerző közíró, nyugalmazott nagykövet

„Az igazságtól való legkisebb kezdeti

eltérés később ezerszeresére nő” – Arisztotelész

1/6 Bevezető

A politika számára Arisztotelész intésénél talán nincs is komolyabb figyelmeztetés, sem nagyobb hiba, mint az ezerszeresére növekvő „legkisebb kezdeti eltérés” az igazságtól. Ezerszeresére nőve, sorsszerűen vezet beláthatatlan következményekkel járó eltájolódáshoz. Nehezen hihető, de mégis ez a leggyakoribb jelenség a politikában. A megengedően, könnyelműen elfogadott „kisebb kezdeti eltérést” követő politikai harc immár nem is az igazságért folyik, hanem azért, hogy ki lesz a győztes, akinek „igaza lesz”, és írhatja a történelmet.

Részünkről megalkuvás lenne, ha a megkérdőjelezhetetlen tények visszarettentenének bennünket a demokráciánk, társadalmunk természetét eltorzító, mindenkit, magukat az elkövetőket is egyre nyomasztóbban sújtó, nemzeti sorsunkat meghatározó egyik legfontosabb társadalompolitikai történés tárgyilagos elemzésétől. Közvéleményünkben mind feszítőbben tudatosul, hiszen évszázadok óta tapasztaljuk, itthon és a világban, hogy az alcím mögött meghúzódó igazságok meglátásához és kimondásához szellemi-politikai bátorság kell, holott, biztonságos haladásunk érdekében, a társadalompolitikai kérdések őszinte elemzését semminek nem lenne szabad akadályoznia. Európában, milliókkal együtt, évek óta szenvedjük a törvénytelen betolakodók kellő kezelésétől „kezdeti eltérés” intő példája feletti szemhunyásunk keserves következményeit. Vessünk is egy pillantást beszédes tanulságainkra.

A háttérhatalom által időben, s politikai és titkos eszközökkel gondosan legyengített európai immunitás a mesterséges népvándoroltatás kezdetén nem működött kellően, sem tudatosan; nagylelkűen elfogadta a „kezdeti eltéréseket” a saját valóságos érdekeitől. Mindenki láthatta, kik voltak a végrehajtók. Az előtérben alapvetően a háttérhatalom diaszpórái és ügynökei. Ők telepítették Európába jóval azelőtt a nemzet-idegenek diaszpóráit, majd napjainkban az iszlám migránsokat, akik egymás ellenségeinek tüntetik fel magukat, holott mindketten a háttérhatalom szövetségesei az európai fehér keresztény heteroszexuális emberekkel szemben. Európában azonban hosszú évekig senki nem állt a helyzet magaslatán, holott Soros és társai nyíltan bejelentették, mire készülnek, az EU és a NATO tudatosan Európa ellen fordult; két bűnszövetkezet, amelyeket a tengerentúlról egy harmadik „láthatatlan”, az amerikai magánpénzügyi háttérhatalom irányít. Tudható volt tehát, kik jönnek és miért, ezért az ismeretlenül, okmányok nélkül behatoló agresszív migránsokkal szemben a legelső elkövetett gyilkosságukat követően, helyénvalóan előkészítve jogszerűen kihirdetve, az európai államoknak közösen életbe kellett volna léptetni a tűzparancsot a határaikat illegálisan, honfoglaló szándékkal átlépő betolakodók ellen. Egy ízben vér folyt volna, és sokan köszörülték volna rajta a nyelvüket, de mert Európa ezt nem tette meg, s évek óta folyamatosan az ő vére folyik, s a legrosszabb még ezután következik!

Elítélheti bárki, de Magyarország feleszmélt, meglátta, hogy e „kezdeti eltérés később ezerszeresére nő”, felépítette és minden támadás és büntetés ellenére védelmezi az Európát is védő határkerítést. Majd felismerve a valós európai társadalmi szándékot, a magyar miniszterelnök kezdeményezte és segítette győzelemre vinni az EU-ban a Hazafiak Európáért jobboldali pártcsoportot. A 2024. június 30-i megalapítása tagadhatatlan fordulópont, bár árulás és törvényellenes eljárások bevetésével a háttérhatalmi erőknek sikerült még megőrizni áruló többségüket. A Leyen-Weber nemzetáruló párossal az élén, az EU minden alapokmányát megsértve már mintegy 150 milliárd eurót fordított törvénytelenül az Oroszország ellen felkészített nem is EU-tag és nem is ukrán vezetésű Ukrajna védelmére, s ezt még határozottabban akarja folytatni, akár háborúval is Oroszország ellen. Nem az ukrán népért, hanem a globális háttérhatalmi érdekek elősegítésére, ahogy a minapi Trump-Leyen alku ijesztő egyoldalúsága bizonyítja. Törvénytelenségeiket, esztelenségeiket, korrupcióikat, követni sem bírjuk. Minden további lépésük Európa megsemmisítése felé visz. A történelmi igazság parancsa azonban az, hogy Ukrajna megszabaduljon a nemzetidegen diktatúrától, elkerülhetetlenül szembenézzen az EU, a NATO, a háttérhatalom ügynökszervezetei által védelmezett soha nem létezett államisága és területi integritása történelmi hiányának tényével, lemondjon nemcsak az Oroszország által visszafoglalt orosz területekről, hanem más, történelmileg jogtalanul birtokolt területekről is, s még azzal is szembesülnie kell, hogy szövetségesei és ellenfelei együtt esetleg még fel is osztják. Hacsak nem kerekedik felül a Független Államok Közösségébe (FÁK) természetes visszatérés élő gondolata.  

Össztársadalmi érdek megérteni, hogy a napjainkban folyt és folyó leglényegesebb három háborúban az egyik oldalon mindhárom esetben ugyanaz az ármánykodó erő áll. Mesterkedik rajta, hogy az igazságtól való legkisebb „kezdeti eltérést” engedjük meg önmagunknak, pláne választott politikusainknak, amely később megmérgezi valamennyiünk társadalmi közérzetét, neki pedig busás hasznot hoz. Ilyen körülmények között könnyű színlelni, szónokolni, tiltakozni, hazudni, ítélni, ígérni, azaz alkalmazkodni, ami már-már elvárás. Ám ha kezdeményezően nem tudjuk, akarjuk, merjük történelempolitikai szigorral megfogalmazni a tényekre alapozott mondanivalónkat a létfontosságú témakörökben, magunk is akaratlanul e szint közelében maradunk. Tudott igazságunk nem válik anyagi erővé, kifordul a természetéből. Ezzel ártunk önmagunknak, társadalmunknak. Arisztotelész mélyebbre hatolva is okít bennünket:

„igazságossá válsz azáltal, hogy igazságos cselekedeteket hajtasz végre, mérsékeltté válsz a mértékletes cselekedetekkel, bátorrá, ha bátor cselekedeteket hajtasz végre.” „Minden erény az igazságos bánásmódban foglalható össze”.

Mivel közismert hazai folyamatról van szó, amely inkább közvetlen, mintsem közvetett kapcsolatban áll a nemzetközi fejleményekkel, köztük a most folyó fegyveres konfliktusokkal, s mert fennáll a napirenden tartásának és megoldásának parancsoló szükségszerűsége, a jelen elemzés nem vitairat. Ám nem szeretnénk azt sem, ha a hosszú ideje folyó jogi, politikai viták és harcok eredménytelen terméke maradna. Arra törekszünk, legyen legalább gondolatébresztő adalék a témakörök hatékonyabb kezeléséhez. Bár elismerjük, inkább irányelvnek szeretnénk látni a nemzeti érdekek érvényesítésére választott és jogosult kormány- és társadalmi szervek, valamint állampolgári jogosultságból illetékes javító szándékú nemzettársaink részére. Egyiküket tudatosan erre választottuk, a másikuk meg mi magunk vagyunk. Játsszuk hát bátran és felelősen a történelem által ránk kiosztott szerepet. 

A nemzetközi vonatkozások érintése mellett önmagának a hazai folyamat egészének bejárása hosszadalmas lenne, a legjellemzőbb és legfontosabb stációinál azonban érdemes elidőznünk. Ám nem pártatlanul. Ellenkezőleg, bírálatunkat figyelmeztető segítésnek reméljük annak megakadályozásához, hogy a Tisza, a DK és más álbaloldali pártok politikai előnyhöz jussanak, pláne, hogy a hatalom közelébe kerüljenek. Ehhez a közvéleményünk arisztotelészi értelmű rendszeres pontos tájékoztatása, véleményének és támogatásának igénylése parancsolóbb, mint ahogy a kormányszerveink eddig tették. A nemzetidegen álbaloldali és neoliberális háttérhatalmi erőkkel semmiféle közösséget nem vállalunk, minket nem vezet kormányellenes szándék, de a kormánypolitika tárgyilagos időszerű jóindulatú bírálatától sem tartózkodunk.

A 2026-os választásban akár döntő szerepet játszható lényeges kérdéseket elemezve mutatunk rá olyan esetekre, amikor fenyegethet annak veszélye, hogy az igazságtól való „legkisebb kezdeti eltérés” később ezerszeresére nőhet, s minden jó szándék ellenére ellentétes eredményekre vezet.

Nehogy ismét későn ébredjünk, mint ahogy az ukrajnai problémakörben történt, s emiatt egyik végletből hirtelen a másikba kellett rángatnunk nemcsak a közvéleményünket, hanem egész országunkat. Pedig, akár voltak kormányzati saját kételyek, akár nem, főleg, ha voltak, a történelempolitika által követelt helyes döntéshez a magyar nemzeti szellemű háttérrel is lehetett volna tanácskozni. Ahogy sorozatunkban tesszük, ezúttal is a problémák elhárításában, megoldásában szeretnénk szerényen segíteni. Ahhoz hasonlóan, ahogy a Mi Hazánktól és a Munkáspárttól látjuk, amelyektől szintén nem idegen a kormány bírálata, de a jó teljesítményt, eredményeket észreveszik, méltatják és támogatják. Minden esetben nemzeti érdekeinket védelmezve, az összehangolt tisztességtelen ellenséges hazai és nemzetközi támadásnak kitett országunkat, nemzetünket védelmező segítőkész szándékkal tesszük, s erre ösztönözzük hazafiainkat.  

Következik:

2/6 Szemitizmus – antiszemitizmus okviszony