„Új amerikai évszázad (háborús) projekt” – A III. világháború geopolitikája

Vajda Miklós cikkajánlója

Forrás:

Az alábbi cikk 2018. október 31-én íródott, és már akkor is egy négy évvel korábbi cikket egészített ki. A benne foglaltak megmutatják az amerikai dollár és a háborúk összefüggéseit.

A világot most irányító háttérhatalmi emberek egyszerűen őrültek és gyávák, a köznép pedig alvajáróként halad a tragédia felé.

A jelentősebb politikai események évek óta a dollár és az olaj körül zajlanak, hiszen az USA-ból fedezet nélküli dollár áramlik ki, cserébe valós termékeket és szolgáltatásokat kapnak. Fenyegetést jelent számukra minden olyan ország, amely elszakad a dollárelszámolástól.

Ha nem ismerjük a történelmet, az olyan, mintha csak tegnap születtünk volna. Ha pedig tegnap születtünk, akkor elhiszünk bármit, amit bármely hatóság mond, és nincs módunk ellenőrizni.

A közvélekedéssel szemben a nemzetközi színpadon a nemzetek viselkedését szinte sohasem erkölcsi szempontok diktálják, hanem a pénz és geopolitika homályos keveréke. Ezért aztán amikor az uralkodó osztály szószólói elkezdenek démonizálni egy külföldi országot, mindig azt a kérdést kell magunkban először feltenni, hogy vajon mi forog itt valójában kockán?

Ha csak az elmúlt néhány nap vagy egy hét történéseit nézzük meg, sajnos aggasztó képet kapunk:

"Európa harctérré fog változni. Súlyos helyzetbe hozta az USA Európát a nukleáris alku felrúgásával" – figyelmeztetett Putyin
"Készüljenek a háborúra" – A kínai elnök is felszólította a hadsereget, mivel az USA sorozatosan provokálja őket a Dél-Kínai-tengeren!
"Igen, Oroszország készen áll a háborúra, de csak abban az esetben, ha az USA megtámadja" – közölték orosz diplomaták az ENSZ-ben

Egy ideje már Oroszország, Kína, Irán és Szíria van a célkeresztben. Amint megértjük, hogy miért, a világon most kibontakozó események sokkal érthetőbbé válnak.

Az USA dollár valóban egyedülálló pénz. Mai megjelenése és geopolitikához kapcsolódó viszonya semmihez sem hasonlítható a történelemben. Igaz, hogy 1945 óta a világ tartalékvalutája, mégsem emiatt egyedülálló. Az évszázadok során sok pénz volt, majd szűnt meg mint tartalékvaluta,

a dollár viszont attól egyedülálló, hogy az 1970-es évek eleje óta néhány jelentősebb kivételtől eltekintve az egyetlen pénz (volt), amivel olajat lehet eladni és venni a nemzetközi piacon.

1971 előtt az USA dollár aranytartalékhoz volt kötve, legalábbis hivatalosan. Az IMF szerint 1966-ban a külföldi jegybankok 14 milliárd USA dollárral rendelkeztek, de az Egyesült Államoknak csak 2,3 milliárd dollárnyi aranyfedezete volt. Ez lefordítva: a Federal Reserve több pénzt nyomtatott, mint amit fedezni tudott. Ez okozta a féktelen inflációt és a dollár iránti kereslet általános romlását.

1971-ben a később „Nixon-sokknak” nevezett eljárásban Nixon elnök teljesen elválasztotta a dollárt az aranyfedezettől.

„Arra utasítottam a pénzügyminisztert, hogy tegye meg a szükséges lépést a dollár spekulációk elleni védelmére. Utasítottam Connelly minisztert, hogy ideiglenesen szüntesse be a dollár aranyra vagy más tartalékeszközre válthatóságát, és csak olyan mennyiségekben és feltételek mellett engedje meg, amelyek az Egyesült Államok monetáris stabilitását és legjobb érdekeit szolgálják."

A dollár ekkor lett tisztán adósság-alapú valuta. Az adósság alapú valuták esetében a pénz szó szerint hitelezéssel jön létre. A forgalomban levő pénz kb. 70%-át olyan átlagos bankok hozzák létre, amelyek több pénzt adhatnak hitelbe, mint amivel ténylegesen rendelkeznek számlájukon. A többit a Federal Reserve hozza létre, ami olyan pénzt ad – többnyire a kormánynak – amivel nem is rendelkezik.

Ez olyan, mint a fedezetlen csekk, csakhogy ez a bankok esetében törvényes.

Ezt a gyakorlatot, azaz a tartalékráta-alapú hitelezést

feltehetően a Federel Reserve szabályozza, az az intézmény, amit történetesen pénzügyi konglomerátum birtokol és ellenőriz, amelyet egyetlen hatóság vagy kormányzati hivatal sem felügyel.

Milyen viszony van, milyen viszonynak kell lennie a Fed elnöke és az Egyesült Államok elnöke között?

Először is a Federal Reserve független hivatal, ami lényegében azt jelenti, hogy nincs olyan kormányzati hatóság, amely a meghozott intézkedéseinket hatályon kívül helyezheti. Ameddig ez így van, és nem nyilvánvaló, hogy a kormányzat vagy a Képviselőház vagy bárki más kéri, hogy másként csináljuk a dolgokat, mint ahogy mi jónak látjuk, addig nem számít ez a viszony, őszintén szólva.

A dolgot még érdekesebbé teszi, hogy ezekre a tartalékráta-alapú hitelekre kamat is rakódik, de a kamat kifizetéséhez szükséges pénz nem létezik a rendszerben. Emiatt mindig több az összes adósság, mint a forgalomban levő pénz, és a fennmaradás érdekében a gazdaságnak örökké növekednie kell.

Ez nyilvánvalóan nem fenntartható.

Megkérdezhetnénk akkor, hogy miként tudta a dollár több, mint ötven évig fenntartani vezető szerepét a világpiacon, ha igazából alig több, mint egy szövevényes piramisrendszer.

Itt találkozik a dollár a geopolitikával.

1973-ban, a mesterséges OPEC olajválság árnyékában a Nixon-kormány titkos tárgyalásokat kezdett Szaúd-Arábia kormányával egy olyan rendszer létrehozásáról, amit később olajdollár visszaforgató rendszernek neveztek el.

Az egyezség alapján a szaúdiak csak USA dollárban adnak el olajat, és az extra olajprofit jelentős részét amerikai bankokba és tőkepiacokon fektetik be.

Az IMF ezután ezt a pénzt használta fel az olajimportőröknek adott hitelek támogatására, akik nehézségekkel küzdöttek az emelkedő olajárak miatt. Természetesen USA-dollárban jegyezték a kifizetéseket és a hitelek utáni kamatot. A megállapodást Nixon külügyminisztere, Henry Kissinger 1974-ben hozta tető alá “Az amerikai-szaúdi közös gazdasági együttműködési bizottság” néven. A rendszer 1975-ben az OPEC többi országával egészült ki.

Noha látszólag ezt az egyezséget az emelkedő olajárak recessziós hatásainak ellensúlyozására hozták létre, rejtett mellékhatása volt. Az amerikai monetáris politika hagyományos megszorításait távolította el.

A Federal Reserve most már szabadon növelhette tetszése szerint a pénzmennyiséget.

Az olaj iránt folyton növekvő kereslet megakadályozná a dollár értékének romlását, ugyanakkor az egész bolygóra kiterjednének az inflációs következmények.

Az arannyal fedezett dollárból olajjal fedezett valuta lett.

Emellett ez lett Amerika első számú exportja.

A legújabb korban a világot fosszilis üzemanyagok forgatják. A civilizáció minden részébe beépült: a mezőgazdaság, szállítás, műanyagipar, fűtés, honvédelem, gyógyszeripar meghajtói, és a kereslet egyre csak nő.

Ameddig a világnak olajra van szüksége, és ameddig az olajat csak USA dollárban adják el, megmarad a dollár iránti kereslet, és ez a kereslet adja meg a dollárnak az értékét. Az Egyesült Államok számára ez remek üzlet.

A dollár papíralapon vagy számítógépes rendszerben digitálisan megy ki, cserébe valós termékek és szolgáltatások érkeznek be. A világ többi részére ez azonban a kizsákmányolás nagyon ravasz formája.

Ez az olajdollár-rendszer egészen 2000. szeptemberig állt fenn gond nélkül, amikor Szaddám Huszein bejelentette döntését, miszerint Irak olajeladásait dollárról euróra váltja át. Ez közvetlen támadás volt a dollár ellen, és kétségkívül az év legfontosabb geopolitikai eseménye, de csak egyetlen cikk tett róla egyáltalán említést a nyugati médiában.

Abban a hónapban, amikor Szaddám bejelentette, hogy leváltja a dollárt, a Projekt egy új amerikai évszázadért elnevezésű szervezet, amelynek történetesen tagja volt Dick Cheney, „Amerika védelmi stratégiáinak, erőinek és erőforrásainak újjáépítése az új évszázadra” címen dokumentumot bocsátott ki. Ez a dokumentum az USA katonai költségvetésének erőteljes növelését és egy sokkal agresszívabb külpolitikát sürgetett, hogy növelje az USA dominanciáját a világon.

A dokumentum ugyanakkor azon siránkozott, hogy a célok elérése hosszú éveket vehet igénybe “hacsak nem lesz Pearl Harborhoz hasonló katasztrofális és folyamatindító esemény". Egy évvel később mégis lett. 9/11

A 9/11-re adott érzelmi indulatokat meglovagolva (és tervezetten) a Bush-kormány megszállhatta Afganisztánt és Irakot, és minden jelentősebb ellenállás nélkül törvénybe iktathatta a 'Patriot Act' törvényt.

Röviddel Irak megszállása után a Bush-kormány megpróbálta ezeket a háborúkat Iránra kiterjeszteni. Feltételezték, hogy az iráni kormány atomfegyveren dolgozott. Az iraki kudarc után Washington hitelessége súlyos kárt szenvedett, ezért nem tudtak nemzetközi vagy hazai támogatást szerezni a intervencióhoz. Erőfeszítéseiket meghiúsították a CIA és a Moszad emberei is, akik azt állították, hogy Irán még csak nem is döntötte el, hogy atomfegyvereket fejlesszen-e, nem, hogy kísérletet tettek volna rá. Az Irán elleni démonizálási hadjárat azonban az Obama-kormány alatt is folytatódott.

Miért?

Ennek ahhoz lehetett talán köze, hogy Irán 2004 óta szervez egy önálló olajtőzsdét? Az irániak saját olajpiacukat építették, amit nem terveztek a dollárhoz kötni. Az első olajszállítmányokat ezen a piacon keresztül adták el 2011. júliusban.

Az USA nem tudta a háborút kirobbantani, ezért az ENSZ-en keresztül sújtotta szankciókkal Iránt. A szankciók célja az iráni rendszer megdöntése volt. Sikerült ugyan kárt okozni az iráni gazdaságban, de az intézkedések nem tudták destabilizálni az országot. Ez nagyrészt az orosz segítségnek volt köszönhető, amivel kikerülhették az USA pénzügyi korlátozásait.

***

2009. februárjában Moammer Kadhafit nevezték ki az Afrikai Unió elnökének. Azonnal javasolta egy saját pénzzel rendelkező egységesített állam létrehozását.

A javasolt pénz jellege volt az, ami miatt megölték.

2009. márciusban az Afrikai Unió “Út az önálló afrikai pénz felé” címmel dokumentumot adott ki. A dokumentum 106. és 107. oldala kifejezetten az aranyfedezetű Afrikai Jegybank működésének előnyeit és részleteit tárgyalja. A 94. oldal határozottan kijelenti, hogy

"Az Afrikai Monetáris Unió sikerének kulcsa az lenne, ha végül az önálló afrikai pénzt valamennyi árucikk legelfogadottabb csereeszközéhez, az aranyhoz kötik."

2011-ben a CIA bevonult Líbiába, és megkezdte a katonai csapatok támogatását hadjáratukban, aminek célja Kadhafi megbuktatása volt, az USA és a NATO pedig ENSZ repülési tilalmi övezet határozatot kényszerített ki, hogy légicsapásokkal megbillentse az egyensúlyt. Szőnyeg alá söpörték a tényt, hogy a lázadók körében az al-Kaida szélsőséges elemei jelentek meg.

Iránhoz és Irakhoz hasonlóan Líbia megbocsáthatatlan bűnt követett el az USA dollár támadásával.

A NATO líbiai intervenciója Szíria elleni burkolt háborúba váltott át. A líbiai kormány arzenálját kifosztották, a fegyvereket pedig Törökországon keresztül Aszad megbuktatásáért harcoló szír lázadó csoportoknak szállították.

Ekkor már világos volt, hogy több harcosnak terrorista szervezetekkel van kapcsolata. Az amerikai nemzetbiztonsági apparátus azonban szükséges rossznak tekintette ezt.

Valójában a Külkapcsolatok Tanácsa 2012-ben cikket közölt, amiben kijelentette, hogy a benyomuló dzsihadistákat Irakból hozzák és őket a Perzsa-öböl siíta szimpatizánsai finanszírozzák, és ami a legfontosabb, ők felelősek a háborúért. Egyszóval az FSA-nak "most szüksége van az al-Kaidára.”

2013-ban ugyanazok, az al-Kaidához kapcsolódó szír lázadók két szaringáz-támadást indítottak. A cél az volt, hogy hamisan megvádolják Aszadot, és nemzetközi támogatást kapjanak a katonai beavatkozáshoz.

Szerencsére ENSZ és orosz vizsgálók leleplezték őket, a légicsapásokra vonatkozó tervek pedig meghiúsultak, amikor Oroszország közbelépett, hogy diplomáciai megoldást közvetítsen.

A szíriai rendszerváltásért folytatott kampányt Líbiához hasonlóan emberi jogokra hivatkozva mutatták be. Nyilvánvalóan nem ez volt a valódi indíték.

Mára teljesen bizonyossá és dokumentumokkal alátámasztottá vált, hogy az USA hozta létre és támogatta az al-Kaida, majd az ISIS, iszlám állam szélsőséges terrorcsoportokat egyaránt.

2009-ben Katar javaslatot tett arra, hogy földgáz-vezetéket építsenek Szírián és Törökországon keresztül Európába. Aszad ezt azonban elvetette, és 2011-ben egyezséget kötött Irakkal és Iránnal egy csővezetékről, ami kelet felé haladna, és teljesen kizárná Katart és Szaúd-Arábiát.

Nem meglepő, hogy a régióban Katar, Szaúd-Arábia és Törökország a legagresszívabb támogatói a szír kormány megdöntésének.

De miért kerülne Szíria a csővezeték körüli vita miatt Washington célkeresztjébe? Három oka van:

A csővezeték-megállapodás jelentősen erősítené Irán pozícióját, lehetővé tenné számára, hogy Washington szövetségeseinek területén kívül haladva exportáljon az európai piacokra. Ez nyilvánvalóan csökkentené az USA-kormány befolyását.
Szíria Irán legközelebbi szövetségese. Összeomlása egyértelműen gyengítené Iránt.
Szíria és Irán kölcsönös védelmi megállapodást kötött, és az USA szíriai intervenciója ajtót nyithat egy Iránnal szembeni konfliktusnak.

2014. februárban ez a nemzetközi sakkjátszma új színhelyet választott: Ukrajnát. A valós cél azonban Oroszország.

Mint tudjuk, Oroszország történetesen a világ második legnagyobb olajexportőre, és

nemcsak diplomáciailag tüske Washington szemében, de még energiatőzsdét is nyitott 2008-ban, ahol az eladásokat rubelben és aranyban jegyzik.

Emellett Oroszország egy Eurázsiai Gazdasági Unió létrehozásán dolgozik, amelynek részeként közös valutaegységet terveznek elfogadni, és amely saját önálló energiapiaccal fog rendelkezni.

Az ukrajnai válság előzménye az volt, hogy választaniuk kellett: az Európai Unióhoz csatlakoznak társulási megállapodás alapján, vagy az Eurázsiai Unióhoz csatlakoznak. Az Unió ragaszkodott ahhoz, hogy csak az egyiket választhatják. Ukrajna nem csatlakozhat mindkettőhöz. Ugyanakkor Oroszország kijelentette, hogy nem jelent gondot, ha mindkettőhöz csatlakoznak. Janukovics elnök Oroszország mellett döntött.

Válaszul az USA nemzetbiztonsági apparátusa azt tette, amihez a legjobban ért: megbuktatták Janukovicsot, és bábkormányt állítottak fel.

Nézd meg “Az ukrán válság, amiről nem beszélnek neked” filmet, ami alaposan bizonyítja Washington puccsban játszott szerepét.

Bár látszólag kezdetben minden jól alakult, az USA hamarosan elveszítette a helyzet fölötti uralmát. A Krímben népszavazást tartottak, és az emberek túlnyomó többsége úgy szavazott, hogy szakadjanak el Ukrajnától, és egyesüljenek újra Oroszországgal.

Az átmenet rendben és békésen zajlott. Senkit nem öltek meg, a nyugat mégis hamisan az orosz agressziónak tulajdonította az egész eseményt, és ettől kezdve folyamatosan ezt mantrázták.

A Krím geostratégiailag fontos a Fekete-tenger melletti fekvése miatt, aminek köszönhetően a tengerészeti hatalom a Földközi-tengerre juthat.

Az USA évek óta győzködi Ukrajnát, hogy lépjen a NATO-ba. Egy ilyen lépés eredményeként az USA haderők közvetlenül az orosz határra kerülhetnek, Oroszország pedig potenciálisan elveszthette volna krími tengerészeti bázisát. Ezért fogadta el Oroszország azonnal a krími népszavazás eredményét, és gyorsan egybevonta a területet. Eközben Kelet-Ukrajnában két régió kiáltotta ki függetlenségét Kijevtől, és megtartotta saját népszavazását. Az eredmény szerint fölényes többség választotta az önrendelkezést.

Kijev erre olyan módon válaszolt, amit ők terroristaellenes műveletnek neveztek.

A gyakorlatban tömegesen és megkülönböztetés nélkül bombáztak, amely során több ezer polgár halt meg. Láthatóan a polgárok gyilkolása nem merítette ki az agresszió fogalmát a Nyugat számára. Valójában az IMF határozottan azzal fenyegette az ideiglenes kormányt, hogy ha nem képesek leverni a kelet-ukrán felkelést, akkor veszélybe kerülhet a 17 milliárd dollárnyi hitelcsomag.

Miközben zajlott a háború Kelet-Ukrajna ellen, választásokat tartottak, és Petro Porosenkót választották elnöknek.

A Wikileaks által 2008-ban kiszivárogtatott diplomáciai távirat alapján kiderült, hogy Porosenko kémként dolgozott 2006 óta az USA külügyminisztérium számára.

"Ukrán bennfentesünk" néven hivatkoztak rá, és a távirat nagy része az általa szolgáltatott információkra vonatkozott. (Wikileaks dokumentum)

A bábkormány elhelyezése azonban nem volt elég ahhoz, hogy Washington fölénybe kerüljön a válságban. Mit tesz Washington, amikor nincs más eszközük? Szankciókat vezetnek be, démonizálnak és erődemostrálnak. Ez nem igazán jó stratégia, ha Oroszországról van szó. Lényegében ők már vissza is lőttek. A szankcióknak csak az lett az eredménye, hogy Oroszország és Kína együttműködése szorosabb lett, Oroszország dollármentesítő terve pedig felgyorsult. A retorika ellenére nem lett Oroszország elszigetelve.

Az USA és a NATO éket vertek saját maguk és Oroszország közé, de Oroszország és a világ többi része közé nem tudtak. Az új dollárellenes szövetség a gazdaságnál is messzebb nyúlik. Ezek az országok értik, hogy mi forog kockán. Ezért javasolt az ukrán válság nyomán Kína egy új eurázsiai biztonsági egyezséget, amelyben Oroszország és Irán is részt venne.

Nézzük meg most, mit is jelent az, amikor az Obama-kormány bombázni kezd Szíriában, amelynek Iránnal kölcsönös védelmi megállapodása van.

Ez nem a 2.0 verziójú hidegháború. Ez a 3.0 világháború. A tömegek talán még nem jöttek erre rá, de a történelem majd így fog emlékezni erre.

A szövetségesek máris összefognak, a valós háború pedig több fronton is zajlik. Ha folytatódnak a provokációk és távháborúk, csak idő kérdése, hogy a nagy játékosok mikor ütköznek meg közvetlenül egymással, és ez a biztos katasztrófát jelenti.