Újabb bizonyítékok arra, hogy a Nyugat szabotálta a békét Ukrajnában (Caitlin Johnstone jegyzete)

Eredeti cikk:

More Evidence That the West Sabotaged Peace in Ukraine, By Caitlin Johnstone, February 7, 2023

Schiller Mária küldeménye

Napokkal az ukrajnai háború kitörése után a The New York Times arról számolt be, hogy "Volodimir Zelenszkij ukrán elnök felkérte Naftali Bennett izraeli miniszterelnököt, hogy közvetítsen Jeruzsálemben az Ukrajna és Oroszország közötti tárgyalásokon". Egy nemrégiben adott interjúban Bennett nagyon érdekes megjegyzéseket tett arról, hogy mi történt ezeken a tárgyalásokon a háború első napjaiban.

Egy új cikkben, melynek címe: "Former Israeli PM Bennett Says US 'Blocked' His Attempts at a Russia-Ukraine Peace Deal", az Antiwar's Dave DeCamp a következőket írja:

Naftali Bennett volt izraeli miniszterelnök a YouTube-csatornájára szombaton feltöltött interjúban azt mondta, hogy az USA és nyugati szövetségesei "blokkolták" az Oroszország és Ukrajna közötti közvetítésre irányuló erőfeszítéseit, hogy véget vessenek a háborúnak a háború korai napjaiban.

Bennett 2022. március 4-én Oroszországba utazott, hogy találkozzon Vlagyimir Putyin elnökkel. Az interjúban részletezte akkori közvetítését Putyin és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök között, amelyet elmondása szerint az Egyesült Államokkal, Franciaországgal, Németországgal és az Egyesült Királysággal egyeztetett.

Bennett elmondta, hogy közvetítési erőfeszítései során mindkét fél jelentős engedményekben állapodott meg.

...

De végül a nyugati vezetők ellenezték Bennett erőfeszítéseit. "Ezt tágabb értelemben mondom. Úgy gondolom, hogy a Nyugat legitim döntése volt, hogy továbbra is Putyinra csapást mér és nem [tárgyal]" – mondta Bennett.

Arra a kérdésre, hogy a nyugati hatalmak "blokkolták-e" a közvetítési erőfeszítéseket, Bennet azt mondta: "Alapvetően igen. Blokkolták, és szerintem tévedtek".

Bennett szerint az engedmények, amelyekre mindkét fél hajlandó volt, többek között az Ukrajna jövőbeni NATO-tagságáról való lemondást, valamint Oroszországnak a "denazifikációs" és az ukrán leszerelési célokról való lemondását foglalták magukban. Ahogy DeCamp megjegyzi, ez egybecseng az Axios március eleji jelentésével, amely szerint "izraeli tisztviselők szerint Putyin javaslatát Zelenszkij nehezen fogadta el, de nem olyan szélsőséges, mint amire számítottak. Azt mondták, hogy a javaslat nem tartalmaz rendszerváltást Kijevben, és lehetővé teszi Ukrajna számára, hogy megtartsa szuverenitását".

Bennett nagyjából olyan gusztustalan figura, amilyen csak létezik a mai világban, de Izrael bonyolult viszonya ehhez a háborúhoz alkalmas arra, hogy időnként olyan információkat hozzon nyilvánosságra, amelyek nem teljesen egyeznek a hivatalos birodalmi vonallal. És az ő mostani megjegyzései csak hozzáadódnak ahhoz az információhalmazhoz, amely már hónapok óta napvilágot lát, és amely ugyanezt mondja, nemcsak a márciusi, hanem az áprilisi béketárgyalások szabotálásával kapcsolatban is.

Tavaly májusban az ukrán média arról számolt be, hogy Boris Johnson akkori brit miniszterelnök az előző hónapban Kijevbe repült, hogy a nyugati birodalom nevében azt az üzenetet adja át, hogy "Putyin háborús bűnös, nyomást kell rá gyakorolni, nem pedig tárgyalni vele", és hogy "még ha Ukrajna kész is aláírni Putyinnal néhány garanciális megállapodást, ők nem".

Tavaly áprilisban Mevlut Cavusoglu török külügyminiszter azt mondta, hogy "vannak olyanok a NATO-tagállamokon belül, akik azt akarják, hogy a háború folytatódjon, hadd folytatódjon a háború, és Oroszország gyengüljön". Nem sokkal később Lloyd Austin amerikai védelmi miniszter azt mondta, hogy a cél Ukrajnában "Oroszország meggyengítése".

Fiona Hill szeptemberi Foreign Affairs-jelentése azt állítja, hogy tavaly áprilisban Moszkva és Kijev között már előkészületben volt egy békemegállapodás, amely feltehetően az a megállapodás lett volna, amelyet Johnson és társai szabotálni tudtak:

Több általunk megkérdezett volt magas rangú amerikai tisztviselő szerint 2022 áprilisában úgy tűnt, hogy az orosz és az ukrán tárgyalófelek próbaképpen megállapodtak egy átmeneti megállapodás körvonalaiban: Oroszország visszavonulna a február 23-i pozíciójához, amikor is a Donbasz régió egy részét és a Krím egészét ellenőrizte, cserébe pedig Ukrajna megígérné, hogy nem törekszik NATO-tagságra, és helyette biztonsági garanciákat kapna több országtól.

Tavaly márciusban a Bloomberg Niall Ferguson arról számolt be, hogy amerikai és brit kormányzati források azt mondták neki, hogy a nyugati hatalmak valódi célja ebben a konfliktusban nem a béketárgyalások vagy a háború gyors befejezése, hanem annak meghosszabbítása, hogy "kivéreztessék Putyint" és elérjék a moszkvai rendszerváltást.

Ferguson azt írta, hogy arra a következtetésre jutott, hogy "az Egyesült Államoknak az a szándéka, hogy ezt a háborút tovább folytassa", és azt állítja, hogy más forrásai is alátámasztják ezt:

"Az egyetlen végjáték most" – hallottuk egy magas rangú kormánytisztviselőtől egy zártkörű rendezvényen a hónap elején – "a Putyin-rezsim vége. Addig is, amíg Putyin marad, [Oroszország] egy páriává vált állam lesz, amelyet soha nem fogadnak vissza a nemzetek közösségébe. Kína hatalmas hibát követett el, amikor azt hitte, hogy Putyin megússza. Ha látják, hogy Oroszországot elvágják, az nem fog jó iránynak tűnni, és újra kell értékelniük a kínai-orosz tengelyt. Mindez azt jelenti, hogy a demokrácia és a Nyugat talán úgy tekinthet vissza erre, mint egy sarkalatos megerősödési pillanatra."

Úgy tudom, hogy magas rangú brit személyiségek hasonlóan beszélnek. Úgy vélik, hogy "Nagy-Britannia első számú opciója az, hogy a konfliktust meghosszabbítják, és ezzel kivéreztetik Putyint". Újra és újra hallok ilyen szavakat. Ez segít megmagyarázni többek között azt, hogy az USA nem tesz semmilyen diplomáciai erőfeszítést a tűzszünet biztosítására. Ez magyarázza azt is, hogy Joe Biden elnök hajlandó Putyint háborús bűnösnek nevezni.

Mindez együttesen erősen alátámasztja Vlagyimir Putyin tavaly szeptemberben tett állítását, miszerint Oroszország és Ukrajna a háború kezdete után nem sokkal a béke küszöbén állt, de a nyugati hatalmak utasították Kijevet, hogy "tegye tönkre" a tárgyalásokat.

"A különleges katonai művelet megkezdése után, különösen az isztambuli tárgyalások után Kijev képviselői meglehetősen pozitív választ adtak a javaslatainkra" – mondta Putyin. "Ezek a javaslatok mindenekelőtt Oroszország biztonságának és érdekeinek biztosítására vonatkoztak. A békés rendezés azonban nyilvánvalóan nem felelt meg a Nyugatnak, ezért bizonyos kompromisszumok egyeztetése után Kijevnek tulajdonképpen azt a parancsot adták, hogy tegye tönkre mindezeket a megállapodásokat"."

Hónapról hónapra jelentették, hogy az amerikai diplomaták rendületlenül elutasítják a diplomáciai együttműködést Oroszországgal, hogy segítsenek véget vetni ennek a háborúnak, ami megbocsáthatatlan elutasítás, aminek csak akkor lenne értelme, ha az USA azt akarja, hogy ez a háború folytatódjon. Az amerikai tisztviselők nyilatkozatai pedig folyamatosan egyértelművé teszik, hogy ez a helyzet.

Tavaly márciusban maga Biden elnök is elismerte, hogy mi a valódi játék, amikor nyíltan rendszerváltásra szólított fel, és Putyinról azt mondta: "Az Isten szerelmére, ez az ember nem maradhat hatalmon". A Biden-kormányzat nyilatkozatai valójában arra utalnak, hogy arra számítanak, hogy ez a háború még sokáig elhúzódik, és teljesen egyértelművé teszik, hogy a halál és a pusztítás minimalizálása érdekében a gyors befejezés nem csak érdektelen, de nem is kívánatos az amerikai birodalom számára.

Az amerikai tisztviselők egyre nyíltabban beszélnek arról, hogy ezt a háborút a stratégiai céljaikat szolgáló dolognak tekintik, ami természetesen ellentmondana a hivatalos narratívának, miszerint a nyugati birodalom nem akarta ezt a háborút, és annak az infantilis fikciónak, hogy Oroszország inváziója "provokálatlan" volt. Ennek legújabb példái közé tartozhat Mitch McConnell szenátusi kisebbségi vezetőnek a Zelenszkij decemberi washingtoni látogatását megelőző beszéde.

"Zelenszkij elnök egy inspiráló vezető" – mondta McConnell az ukrán elnök washingtoni látogatását megelőző beszédében. "De a legalapvetőbb okok, amiért továbbra is segíteni kell Ukrajnának az orosz megszállók leépítésében és legyőzésében, hideg, kemény, gyakorlati amerikai érdekek. Kelet-európai barátaink felszerelésének segítése, hogy megnyerjék ezt a háborút, egyben közvetlen befektetés is Vlagyimir Putyin jövőbeli képességeinek csökkentésébe, hogy fenyegetést jelentsen Amerikára, veszélyeztesse szövetségeseinket, és vitassa alapvető érdekeinket." – mondta.

Tavaly májusban Dan Crenshaw kongresszusi képviselő a Twitteren azt mondta, hogy "jó ötletnek tűnik számomra az ellenfelünk hadseregének megsemmisítésébe való befektetés anélkül, hogy egyetlen amerikai katonát is elveszítenénk".

Valóban, a birodalom által finanszírozott Center for European Policy Analysis "It's Costing Peanuts for the US to Defeat Russia" című jelentése azt állítja, hogy "az USA védelmi költségvetésének 5,6%-át arra költi, hogy Oroszország hagyományos katonai képességének közel felét megsemmisítse, ami teljesen hihetetlen befektetésnek tűnik".

Joe Manchin amerikai szenátor tavaly májusban a Világgazdasági Fórumon azt mondta, hogy ellenez bármilyen békemegállapodást Ukrajna és Oroszország között, ehelyett inkább arra szeretné használni a konfliktust, hogy sérüljenek az orosz érdekek, és remélhetőleg eltávolítsák Putyint.

"Egy emberként teljes mértékben elkötelezett vagyok amellett, hogy Ukrajnát győzelemmel zárjuk le, nem pedig alapvetően valamiféle szerződéssel; nem hiszem, hogy ott tartunk és ott kellene tartanunk" – mondta Manchin.

"Úgy értem, hogy alapvetően Putyint visszaviszem Oroszországba, és remélhetőleg megszabadulok Putyintól" – tette hozzá Manchin, amikor megkérdezték tőle, mit ért Ukrajna győzelme alatt.

"Határozottan hiszem, hogy soha nem láttam, és azok az emberek, akikkel stratégiai szempontból beszélek, soha nem láttak ennél nagyobb lehetőséget arra, hogy megtegyük, amit meg kell tenni" – tette hozzá később Manchin.

Aztán ott vannak az amerikai tisztviselők, akik azt mondják a sajtónak, hogy ezt a háborút Oroszország fosszilis tüzelőanyagokkal kapcsolatos érdekeinek megsértésére tervezik felhasználni, "azzal a hosszú távú céllal, hogy tönkretegyék az ország központi szerepét a globális energiagazdaságban" – írja a The New York Times. Ott van az is, hogy az amerikai külügyminisztérium nem tudja megállni, hogy ne beszéljen arról, milyen nagyszerű, hogy tavaly szeptemberben szabotálták az orosz Északi Áramlat gázvezetékeket: Antony Blinken külügyminiszter szerint az Északi Áramlat bombázása "óriási stratégiai lehetőséget kínál", Victoria Nuland politikai ügyekért felelős államtitkár pedig azt mondta, hogy a Biden-kormányzat "nagy örömére szolgál, hogy az Északi Áramlat 2 most már, ahogy önök szeretik mondani, egy fémdarab a tenger fenekén".

Az amerikai birodalom mindent megkap ebből a proxyháborúból, amit csak akar. Ezért provokálta tudatosan ezt a háborút, ezért szabotálta ismételten a béke kitörését a háború kitörése után, és ezért nincs kilépési stratégiája ennek a proxyháborúnak. A birodalom mindent megkap ebből a háborúból, amit csak akar, miért ne tenne meg mindent, hogy megakadályozza a békét?

Mármint, persze a nyilvánvalóan megbocsáthatatlan romlottságon kívül. A birodalomnak mindig is jó volt néhány százezer emberi tojás feltörése a birodalmi omlett elkészítéséhez. Ez azonban felfoghatatlanul, megbocsáthatatlanul gonosz, és ez mindenkit fel kellene, hogy háborítson.