Ukrajna lett a liberális demokrácia, a liberális rend, a szabadság és a haladás mintaállama

–

Vukics Ferenc elemzése

"Sokan elfelejtik, hogy a legelső ország, amit a nácik elfoglaltak, a sajátjuk volt" – mondá egy szuperhősökről szóló film.

Korábban már írtam arról, hogy Ukrajna az első földrajzi „kitüremkedése” annak a háttérhatalomnak, amely korábban önmagát komoly álcák mögé rejtette el, és ott most majd meg fog mutatkozni, hogy mire is képes a céljainak elérése érdekében. Most ki kell egészítenem azzal, hogy az első „kitüremkedés” maga a világsajtó, amely sokszor szabályosan zsarolja a politikusokat, és ellehetetleníti, nevetségessé, gyűlöltté teszi azokat az embereket, akik az uralkodó sémákon kívül próbálnak gondolkodni és cselekedni.

Így került a bírálatok középpontjába nemrég Vasile Dincu román védelmi miniszter a béketárgyalásokat sürgető múlt hét végi nyilatkozata miatt. A román védelmi miniszter egy kereskedelmi televíziónak adott múlt hét végi interjújában arról beszélt, hogy a háborúnak csak a béketárgyalások vethetnek véget, amelyeket Ukrajna helyett a “világ országainak, az Egyesült Államoknak, a NATO-nak” kell lefolytatniuk Oroszországgal. Dincu szerint a béketárgyalás mindenképpen jobb lenne, mint a jelenlegi – emberéleteket és anyagi javakat megsemmisítő – pusztítás, még akkor is, ha csupán egy befagyott konfliktust eredményezne. Csütörtökön Nicolae Ciuca miniszterelnököt az újságírók már arról kérdezték, hogy szándékában áll-e meneszteni Vasile Dincut. A kormányfő kijelentette: a kormány álláspontja nem egyezik a miniszterével. Szerdán Marcel Ciolacu szociáldemokrata pártelnök révén a saját pártja is elhatárolódott a minisztertől.

Klaus Iohannis román államfő pedig egyenesen azt mondta, hogy Dincunak sűrűbben kellene újságokat, olvasnia, hogy tudja, hogy mi a „hivatalos álláspont”: „Valószínű, hogy egyes tisztségviselőinknek többet kell olvasniuk a lapszemléket, hogy megismerjék ezt az álláspontot” – jelentette ki az államfő.

Rövid tündöklés után Ukrajna ádáz ellenségévé vált és felkerült a hírhedt Mirotvorec szélsőséges ukrán portál halállistájára is Elon Musk.

A dél-afrikai származású milliárdos korábban párbajra hívta Putyint, majd béketervet fogalmazott meg, ami miatt alaposan összeszólalkozott az ukrán elnökkel. Musk béketerve négy pontból áll, ezek a következők voltak:

1. Az ENSZ felügyelete alatt újra meg kellene tartani a népszavazásokat, és amennyiben az Ukrajna melletti szavazatok győznek, Oroszország kivonul.

2. A Krím-félsziget orosz kézen marad.

3. Biztosítják Krím vízellátását.

4. Ukrajna semleges marad.

Musk gyorsan lekerült az ukrajnai plakátokról, és a nyugati sajtó azonnal meggyanúsította azzal, hogy béketervét „Putyinnal pontosította”.

Az amerikai üzletember még azzal is kiérdemelte a hírhedt Mirotvorec figyelmét, hogy nem pénzeli tovább a Starlink műholdas szolgáltatást, de még az oroszokkal való barátkozást is a bűnlajstromára rótták. Azt ugyanis, hogy egyenesen Ukrajna területi sérthetetlensége ellen agitált, amikor a béke érdekében a Krímről való lemondást javasolta a kijevi vezetésnek. (A hírhez tartozik, hogy az ukránok szerint ez egy orosz provokáció a Mirotvorec ellen.)

Musk az amerikai Pentagontól kért segítséget, hogy az Ukrajna fölé telepített, internetkapcsolatot biztosító műholdakat finanszírozni tudja. Musk még szeptemberben levelet küldött az amerikai védelmi minisztériumnak, amelyben közölte, nem tudja tovább finanszírozni a Starlink szolgáltatást. Azt kérte, a Pentagon vegye át a Starlink kormányzati és katonai felhasználásának költségeit, amelyek a következő tizenkét hónapban közel 400 millió dollárra is rúghatnak. Az üzletember levelében úgy fogalmazott, „nem vagyunk abban a helyzetben, hogy további terminálokat adományozzunk Ukrajnának, vagy, hogy határozatlan ideig álljuk a meglévő terminálok költségeit”.

A CNN pedig óvatlanul egyfajta „harctéri jelentést” is tett közzé azzal, hogy hírt adott arról, miszerint júliusban az ukrán hadsereg parancsnoka, Valerij Zsaluzsnyi mintegy nyolcezer Starlink terminált kért Musktól, mondván, naponta mintegy ötszáz semmisült meg.

A napokban a Financial Times brit gazdasági napilap azonban kimaradásokról számolt be, amelyek egy magas rangú ukrán tisztviselő szerint „katasztrofális kommunikációs problémákat eredményeztek a fronton”.

A nyugati sajtó „őrjöngött” Musk magatartása miatt és büntetést követelt. Azóta a Tesla részvényeinek ára a felére csökkent, és biztos, ami biztos, egy nap múlva nyomozás indult Elon Musk ellen a Twitter 44 milliárd dolláros felvásárlási ügyletével kapcsolatos magatartása miatt.

A hatóságok a Reuters kérdésére sem nyilatkoztak arról, hogy mit értenek a Musk ellen indított nyomozáson.

Az események azt üzenik az embereknek, hogy nem lehet Ukrajna útjába állni. Hogy pontosan tudjuk, hogy hogyan is állunk, ahhoz elég meghallgatni a saját országukat éppen ebben a pillanatban felszámoló német vezetőket.

Olaf Scholz Német kancellár szerint Oroszország Ukrajna megtámadásával egyenesen a liberális nyugati értékek ellen indított keresztes hadjáratot. Scholz a CNN amerikai hírtelevíziónak nyilatkozva azt mondta:

„Vlagyimir Putyin orosz elnök és támogatói mindeddig egy dolgot tettek világossá: ez a háború nem csak Ukrajnáról szól, az Ukrajna elleni háborút egy nagyobb keresztes hadjárat részének tekintik.” Mint hozzátette: „keresztes hadjáratra gondolok a liberális demokrácia, a liberális renden alapuló szabályok, valamint a szabadság és a haladás ellen.”

A német szövetségi kancellár mindazonáltal abban bízik, hogy Putyin a fősodratú gazdasági rend destabilizálására irányuló kísérletével éppúgy kudarcot vall, mint az ukrajnai harctéren.

Ezek ám a fontos és pontos kifejezések. A „fősodratú gazdasági rend” ellen tesz, aki bármiféle kritikát hajlandó megfogalmazni az ukrán vezetés felé.

Aki valaha is járt Ukrajnában nehezen tudja elképzelni, hogy ez lenne a mintaállama a „a liberális demokráciának, a liberális renden alapuló szabályoknak, valamint a szabadságnak és a haladásnak”. A háború kitörése óta a helyzet pedig csak romlott.

Miközben Magyarország ellen „jogállamisági” eljárást indítanak, a „liberalizmus fellegvárában” az alapvető emberi jogok egyikét sem tartják be.

Az ukránok saját kutatása szerint az idei évben jelentősen, 19%-kal nőtt Sztepan Bandera tevékenységének pozitív megítélése. A Demokratikus Kezdeményezések Alapítvány és a Razumkov Központ által végzett felmérésben a válaszadók mindössze 11%-a nyilatkozott negatívan Bandera szerepéről. További 19% nyilatkozott úgy, hogy pozitív és negatív attitűdök is vannak Sztepan Bandera tevékenységében, és körülbelül 18% nem tudott válaszolni erre a kérdésre. Ugyanakkor a megkérdezettek mindössze 2%-a nyilatkozott úgy, hogy nem hallott ilyen ukrán politikai személyiségről. A kutatás adatai szerint a válaszadók 67%-a egyetért az „egészséges” nacionalizmus szükségességével. Az évek során a nacionalizmust szükségszerűnek tekintő ukránok aránya egyre nő, és ezzel párhuzamosan csökken azoknak az aránya, akik nem támogatják a nacionalizmust.

Aki az ukrán nácikról ír, az orosz propagandát terjeszt, miközben ők a nyugat jelenlegi legfontosabb szövetségesei. Hasonló volt a helyzet Szíriában is ahol „mérsékeltté” próbálták maszkírozni azokat a szövetségeseiket is, akik ezrével végeztek ki gyerekeket és nőket a polgárháború során.

Március közepén európai politikusok, köztük az Európai Parlament egykori és jelenlegi tagjai (Pl. Guy Verhofstad, Jean-Claude Juncker), illetve egykori miniszterek nyílt levélben kérték a norvég Nobel-békedíj bizottságtól, hogy a díjra jelöljék Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt, valamint az ukrán népet is.

"A történelemben még sosem tapasztalt események fényében tisztelettel arra kérjük a Nobel-békedíjról döntő bizottságot, hogy nyissa meg újra a jelölési időszakot és fontolja meg ismét a jelöltek névsorát. A világot sokkolták az Ukrajnából a háborúról érkező felvételek. Családok milliói élnek jelenleg is félelemben, a megszálló hadsereg és a bombázások az otthonukat és a megélhetésüket fenyegetik. Tanúi vagyunk az ukrán nép bátorságának a háborúban, melyet az Orosz Föderáció visel ellenük. Bátor ukrán férfiak és nők harcolnak azért, hogy megőrizzék a demokráciát és az önrendelkezésük jogát" – olvasható a levélben. "Úgy hisszük, itt az ideje, hogy megmutassuk az ukrán népnek, hogy a világ az ő oldalukon áll" - írták érvelésükben.

Májusban Torinóban, ahogy arra a legtöbb ítész és fogadóiroda is számított, az ukrán Kalush Orchestra lett az egyik legrégebbi európai zenei tehetségkutató-verseny győztese, maga mögé utasítva a briteket és a spanyolokat. A zenekar az eredmény kihirdetése után megköszönte mindenkinek a szavazatokat és azt, hogy támogatták a háború sújtotta országot. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök is gratulált a zenekar tagjainak: „Mindent megteszünk, hogy egy nap majd Mariupol kikötővárosában rendezhessük meg a viadalt. Az ukrán, szabad, békés, újjáépített Mariupolban” – húzta alá az ukrán elnök utalva arra, hogy a hagyomány szerint a soron következő versenynek mindig a győztes ország ad otthont.

Aztán Olekszandra Matvijcsuk ukrán emberi jogi ügyvéd és a Polgári Szabadságjogok Központja (CCL) nevű ukrán szervezet kapta az alternatív Nobel-díjat idén. Ez volt az első alkalom, hogy ukránok is voltak a díjazottak között. Matvijcsuk és a CCL is a jogállamiságért folytatott harcukért kapták meg a kitüntetést. Olekszandra Matvicsuk és az általa vezetett Állampolgári Jogok Központja azért részesült az elismerésben, mert „fenntartható demokratikus intézményeket építettek ki Ukrajnában, és modellezték a nemzetközi felelősségre vonás útját a háborús bűnökért”.

Szeptemberben Olaf Scholz német kancellár az "ukrán népnek" adományozta a szólásszabadság és a demokrácia melletti kiállásáért az M100 Media Awards díjat. Az elismerést az egykori profi ökölvívó világbajnok, Volodimir Klicskó vette át. Köszönőbeszédében kritikusan fogalmazott.

"Kancellár úr, valószínűleg nem egyedül engem nyűgözött le a beszéde. Szeretném ugyanakkor látni, hogy elkötelezettsége Ukrajna és a népünk iránt nem csak szavakban, hanem tettekben is megnyilvánul" – mondta.

Októberben az ukrán nemzetnek ítélték oda a Szabadság Lovagja díjat a Warsaw Security Forum nemzetközi varsói konferencián. A kitüntetést Olena Zelenszka, az ukrán elnök felesége vette át. Köszöntőbeszédében Ingrida Simonyte litván kormányfő hangsúlyozta: minden nemzet erejét a szabadságért és hazájukért harcolni akaró emberek adják. A varsói biztonságpolitikai konferenciát 2014 óta szervezik, a Szabadság Lovagja díját a szabadság, az igazságosság és a demokrácia fejlesztésében szerzett érdemekért adják át évente. Tavaly a kitüntetést Alekszej Navalnij bebörtönzött orosz ellenzéki politikusnak ítélték oda.

Bárkinek, aki negatív véleményt fogalmaz meg Ukrajnáról, azonnal bocsánatot kell kérnie. Igor Matovič (OĽaNO) szlovák kormányfőtől a Forma–1-et évtizedekig irányító Bernie Ecclestone-ig mindenki a „szégyenpadra került” önálló véleménye miatt.

Legutóbb a legnagyobb német ellenzéki párt, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) elnöke, Friedrich Merz kért bocsánatot, amiért a szociális ellátórendszer juttatásainak megkaparintását célzó csalással vádolta meg az orosz támadás elől Németországba menekült ukránokat.

Ráadásul ma már úgy illik, hogy ha valaki hibát követ el, akkor amikor könnyes szemmel kért bocsánatot elkövetett hibáiért, akkor Ukrajnát is meg kell említenie. A botrányba keveredett finn miniszterelnöknek, Sanna Marinnak többször kellett kiállnia a nyilvánosság elé, hogy bocsánatot kérjen. Az utolsó alkalmak során még Ukrajnát is megemlítette, hogy fokozza a hatást a könnyek mellett. Marinról először egy parti-videó jött ki, majd megmutatták, ahogy a házas politikus intim pillanatokat él át az egyik híres, finn popsztárral, majd jött a feketeleves, egy leszbikus jelenettel. Persze ezt is el lehet tompítani két szóval: Putyin miatt... Nem vicc, volt olyan "szakértő", aki kijelentette, hogy a lejáratás hátterében az orosz elnök áll.

Azonban vannak, akik nem hátrálnak. Az Amnesty International is elnézést kért Ukrajnától, de állításaikat nem vonták vissza. A jogvédő szervezet egy jelentésében azt állította, hogy az ukrán hadsereg számos ponton megsérti a hatályos humanitárius nemzetközi jogot, mivel iskolákat, kórházakat és más civil infrastruktúrákat használ katonai célokra. A dokumentumot óriási felháborodással fogadták Ukrajnában, így a szervezet kénytelen volt bocsánatot kérni. Részben. A szervezet főtitkára következetesen válaszolt az őket ért ukrán kritikára: „jól dokumentált mintánk van arról, hogy az ukrán hadsereg civilek életét sodorja veszélybe és megsérti a háború nemzetközi törvényeit (...). Az, hogy védekeznek, nem mentesíti őket a nemzetközi humanitárius törvények hatálya alól.”

Januárban még más szelek fújtak. Akkor még ki lehetett mondani a legnagyobb igazságokat. Akkor a horvát államfő még megengedhette magának, hogy ne kérjen bocsánatot azért, mert azt mondta, Ukrajnának nincs helye a NATO-ban. Zoran Milanovic horvát államfő akkor azt állította, hogy az ukrán-orosz határon kialakult helyzet súlyos válságnak számít, amely mögött elsősorban az amerikai belpolitika dinamikája áll.

Ennek a válságnak semmi köze Ukrajnához vagy Oroszországhoz, köze van azonban Joe Bidenhez és kormányához – mondta Milanovic akkor, hangsúlyozva, hogy a nemzetközi biztonsági kérdésekben "következetlenségeket és veszélyes viselkedést" lát az Egyesült Államok részéről. Kiemelte: Ukrajna továbbra is a világ egyik legkorruptabb országa, gazdaságilag stagnál, az EU-tól pedig nem kapott semmit".

Andrej Plenkovic, Horvátország jobboldali miniszterelnöke akkor kijelentette, hogy kormánya elhatárolódik az elnök kijelentéseitől. Milanovic azonban nem változtatta meg a véleményét.

Egy tévéinterjúban arra a kérdésre, hogy bocsánatot kér-e, azt válaszolta: „Semmiképp. Úgy vélem, a miniszterelnök egy gyáva alak. Én csak a horvát érdekeket tartom szem előtt.” Plenkovicról szólva kijelentette: „Kérjen bocsánatot ő. Úgy viselkedik, mint egy ukrán ügynök, én pedig úgy, mint a horvát elnök. Ez hatalmas különbség.”

Mint mondta: Kijevnek nem kellene folyamatosan konfrontálódnia az atomhatalom Moszkvával. – Akárki hergeli fel is őket, az veszélyes sarlatán. Közülük sok van Európában – tette hozzá akkor.

Ugyanez a Zoran Milanovic szeptember végén keményen bírálta az Európai Bizottság azon javaslatát, hogy függesszék fel a Magyarországnak szánt uniós források egy részének kifizetését. Milanovic kijelentette: küzdeni fog azért, hogy ideológiai okokból ne vehessenek el pénzt Magyarországtól. Az uniós végrehajtó testület tagjait „brüsszeli okoskodóknak” nevezte. Ez katasztrófa, én fogok elsőként harcolni azért, hogy Magyarországgal ezt ne lehessen megtenni”– fogalmazott.

Két évvel ezelőtt a magyar diplomácia még komoly ellenfélként tekintett a horvát elnökre. Ma már tudjuk, hogy a nézetkülönbségek helyett azokra a politikai szereplőkre kell összpontosítani, akiket még nem fertőzött meg a „Слава Україні!” szellemisége.

2010-ben Viktor Juscsenko távozó ukrán elnök január 22-én bejelentette az „Ukrajna Hőse” cím poszthumusz odaadományozását Sztyepan Bandera részére. Az intézkedést az Európai Unió akkor „sajnálattal vette tudomásul” és kétségbe vonta annak jogosságát az újonnan felálló ukrán kormánynak küldött határozatában. Julija Timosenko, leköszönő miniszterelnök akkor kijelentette: teljes mellszélességgel Juscsenko döntése mellett áll, a kétkedőknek pedig az ukrán történelem áttanulmányozását ajánlja. Az Európai Unió akkori álláspontja egyértelmű volt: azt várta a következő kormánytól, hogy a címet visszavonják. Főként Lengyelországban váltott ki felháborodást a kitüntetés, mivel sok lengyel áldozatot is Banderának tulajdonítanak. A lengyel elnök, Lech Kaczyński és Juscsenko akkori közös orosz-ellenessége sem volt elég ahhoz, hogy a lengyel köztársasági elnök meg ne szólaljon az ügyben és az Európai Unióval egyetértésben elégedetlenségét fejezze ki az egyébként az oroszok által is elítélt kitüntetés ügyében.

Azóta az európai és a magyar baloldali sajtó megpróbálja Bandera személyét elfogadhatóvá tenni, de ez kegyeletsértés azoknak az áldozatoknak az emlékével szemben, akiket 1941 júniusában a Bandera által megszervezett a lvov-i pogrom során a legnagyobb kegyetlenséggel megöltek.

Ha meg akarod ismerni egy nép történelmét, nézd meg a köztéri szobrait! Lvivben (Lemberg), Ivano-Frankivszkben és Ukrajna nyugati részén egymást érik az olyan náci kollaboráns ukrán „hősöknek” emelt emlékművek, mint Sztepan Bandera vagy Roman Suhevics. Százezrek – főleg, de nem kizárólag lengyelek és zsidók – haláláért voltak felelősek a második világháború idején. Hőskultuszuk megdöbbenti a történelmet ismerő embereket Lengyelországtól Izraelig. Bandera független, lengyelektől és zsidóktól mentes Ukrajna megteremtésén dolgozott. Az ukránok egy rájuk kényszerített élet-halál harcot folytatnak ebben a háborúban, de ettől még egyet kell értenünk az Amnesty International főtitkárának üzenetével: „Az, hogy védekeznek, nem mentesítő őket a nemzetközi humanitárius törvények hatálya alól.”

Attól, hogy az ukránok védekeznek, még nem lettek a szabadság bajnokai, „kreált, megosztó hőseik” nem lettek Európa példaképei. Ukrajnát nem mérsékelt erők irányítják, és az egyszerű ukrán emberek sem arra kíváncsiak, hogy mennyi díjjal halmozzák el őket ebben a furcsa, kétszínű világban, hanem arra, hogy mikor is élhetnek majd újra békében.

A legújabb elképesztő hír, hogy Szerhij Marcsenko ukrán pénzügyminiszter vezeti a Világbank és az IMF kormányzótanácsát.

A miniszter megköszönte a támogatást, és megjegyezte, hogy ez a pozíció lehetővé teszi Ukrajna számára, hogy elmélyítse együttműködését a Világbankkal és az IMF-fel. „Nagy megtiszteltetés, hogy képviselhetem Ukrajnát a nemzetközi pénzügyi színtéren. Az új státusz lehetővé teszi a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel, valamint a Világbank és az IMF tagországaival való együttműködés hatékonyságának növelését” – mondta Marcsenko. A kinevezés egyértelműen nem a szakmai tudásnak, hanem a rendszer iránti hűségnek szól.

Az ukrán parlament elfogadta a 2023-ra szóló állami költségvetési projektet, amely szerint befagyasztják a minimálbért és a minimálnyugdíjat. A szociális szférában alkalmazandó szükségmegoldást az Oroszországgal vívott háborúval és az annak számlájára írt államháztartás hiányával magyarázzák. Az államkassza kiürült, a büdzsében a háborúra megy el a pénzek jelentős része, így nincs lehetőség a szociális kiadások növelésére. Ez konkrétan azt jelenti, hogy az idén október 1-től 6700 hrivnyára (80 000 Ft.) módosított minimálbér 2023 végéig változatlan marad. Ugyanez történik a minimális nyugdíjjal is, amely 2022. december 1-től 2093 hrivnyára (23 000 Ft.) változik. Ebből kell életben maradni a háború sújtotta országban.

Az itt élők nem erre gondoltak, amikor a jövőbe tekintve elképzelték, hogy egyszer hazájuk a liberális demokrácia, a liberális renden alapuló szabályok, a szabadság és a haladás mintaállama lesz.