Ukrajnában az elismert korrupció a hatalmi csoportok közötti leszámolás része

Vukics Ferenc jegyzete

„Nem az a szabadság, hogy úgy élhetsz, mint egy diktátor és kedved szerint érvényesítheted a benned felgyülemlett gyűlöletet. Szabadság az, hogy nincs diktátor fölötted más, csak a Teremtő Rend. És hogy a gyűlölet ellen megvédelmezheted magadat a szeretettel.” – Wass Albert

Korábban már írtam arról, hogy Ukrajna egy különleges országgá vált, ahol szinte mindenki hazudik, vagy kénytelen hazudni. Ráadásul a külső szereplők is megállás nélkül hazudoznak az országról és az országgal kapcsolatos terveikről.

Meg kell értenünk, hogy itt semmi sem az, aminek látszik.

Hazánkban is nagy vihart kavart, amikor novemberben Volodimir Zelenszkij a Bloomberg New Economy Forum nevezetű rendezvényén kijelentette, hogy Ukrajnában nincs korrupció, mert a háború kirobbanásával a korrupt emberek (zömében természetesen oroszok) elmenekültek Ukrajnából. Akkor azt is kifejtette, hogy minden olyan üzleti érdekeltség, amely nem áll „egységesen” a kormánya mellé, vagy „elhagyta a vállalatainkat, vagy kiszorítottuk őket”, beleértve a kormánya által betiltott számos politikai pártot és médiumot.

„Ukrajnában nem lesz korrupció, mint ahogy már most sincs” – mondta akkor az ukrán elnök.

A nyugati média ünnepelte Zelenszkij kijelentését, amit természetesen „igaznak” mutatott be olvasóközönsége előtt. Mi ugye a szokásos módon szkeptikusak voltunk, és azt mondtuk, hogy kijevi hatalom nem is fog kiszivárogtatni semmi fontos információt az ott zajló korrupcióról, és ha valaki mégis megtenné, akkor gyorsan elhallgattatják. Még azt is elhittük, hogy a januárban kiteljesedő korrupciós botrány a korábban kétkedők igazát bizonyítja.

Egyszer csak felbukkant a gyanús nevű Mihajlo Tkacs újságíró, és elmondta, hogy maradtak emberek, sőt egész csoportok Ukrajnában, akik azt hiszik, hogy szabadon lophatnak, miközben elvérzik az ország, és még mindig vannak, akik elhagyták az országot és kiszervezték a lopást külföldre és onnan irányítják a folyamatokat. Korábban több ukrán újságíró írt a korrupt hivatalnokokról, de azokat „hazaárulással” és „orosz propaganda terjesztésével” vádolták. Tkacsot nem tartóztatták le. Szavai a nyugati médiához is eljutottak.

Mindezek a folyamatok az ukrán belügyminiszter helikopterbalesetét követő napokban indultak meg.

Akkor bennem az a gyanú fogalmazódott meg, hogy a belügy és a hadügy közötti belső leszámolás vezetett a miniszter és munkatársainak halálához, amit azok a szélsőséges galíciai nacionalisták követtek el, akiket sosem érdekeltek a járulékos károk (az óvoda udvarán életüket vesztett gyerekek).

Tkacs szerint a korrupció megszüntetése plusz forrás az ország védelmi képességéhez:

„Már most nyilvánvaló, hogy a megmentett életek a legfelsőbb vezetők, parlamenti képviselők, helyi politikus 'megoldó emberek' egy egész rétege számára semmit nem jelentenek, mert most jött el a csillagidejük. Hogy azt tegyék, amit előttük sok százan, sok ezren: lophatnak anélkül, hogy leültetnék őket, majd elhúzhatnak Európába” – mutatott rá.

Tkacs természetesen nem firtatta a legfelsőbb vezető felelősségét. Éppen ellenkezőleg, őt ajánlotta megoldásképpen:

„Ukrajna elnökéhez, Volodimir Zelenszkijhez szeretnék szólni. Ezek az emberek az ön személyes bátorságát fordítják a saját haszonszerzésre. Saját érdekükben használják fel az ország hősies védelmét állampolgáraink tízezrei életének az árán. Nap, mint nap gyengítik a védelmünket a zsebük tömésével. Mindannyian láthatjuk, hogy Önnek erős akarata van. De Ön nem látja, mi történik körülötte, mellette és a háta mögött”.

Tkacs arra hívta fel Zelenszkij figyelmét, hogy meg tudná menteni Ukrajnát és állampolgárai életét, ha a belső korrupt ellenség elleni háború élére állna, és ebben a küzdelemben sem lenne egyedül.

A hadsereg körül kirobbanó korrupciós botránysorozatra reagálva, Volodimir Zelenszkij ukrán elnök kijelentette, hogy még nem fejezte be a vezető tisztségviselők sorainak átrendezését, és aki nem a szigorú előírásoknak megfelelően teljesít, az elbocsátásra számíthat. Zelenszkij megfogadta, hogy zéró tolerancia lesz a helytelen vagy rossz irányítással szemben és felszámolja a „belső ellenséget”.

Tegnap aztán újabb korrupciós botrány robbant ki Ukrajnában a központi katonaorvosi szakbizottság vezetésében. Kiderült, hogy bárki megvásárolhatta a katonáskodás alóli felmentést. A hadügyhöz tartozó központi szerv korrupt vezetőinek ténykedését az SZBU nyomozói leplezték le. A seregbe behívót kapott férfiaknak az alkalmasságukat megállapítani hivatott doktorok ajánlották fel, hogy potom 5000 dollár ellenében megkaphatják a frontszolgálat alóli felmentő levelet. A központi szerv gyanúsítottjainak cselekedetét hazaárulásként kezelik és ennek megfelelően súlyos büntetésre, legkevesebb 10 év börtönre, valamint teljes vagyonelkobzásra számíthatnak (ez az egyik legjellemzőbb mellékbüntetés keleti szomszédunknál).

A nyomozás során kiderült, hogy a katonai főorvosok szolgáltatásai nagy népszerűségnek örvendtek. Erre utalnak a házkutatások során megtalált milliós összegek. A „nemes” felajánlást elfogadók sokgyermekes szülő, önkéntes segítő és egyéb felmentést érő igazolások révén úszhatták meg a frontszolgálatot. Az ukrán média szerint ezen a módon hadköteles ukrán állampolgárok százait vagy ezreit menekíthették ki Ukrajnából, miközben vészesen fogy a frontra küldhetők száma.

Közben az is kiderült, hogy prostituáltakat futtatott a kijevi rendőrkapitányság és harminc magas rangú rendőrtiszt egy olyan bűnszervezet működéséhez asszisztált, amely 18 és 30 év közötti, sérülékeny helyzetben lévő nőket dolgoztatott prostituáltként.

Az Ukrán Belbiztonsági Szolgálat (SZBU) vizsgálata szerint a Migrációs Rendőrkapitányság (a rendőrség alá tartozó, migrációs ügyekkel foglalkozó részleg) vezetősége prostituáltak futtatását fedezte a fővárosban és az ország más megyéiben. A rendőrtisztek szervezték az új lányok beszervezését, osztották el az „intim és eszkortmunkára” szakosodott csoportokat. A hálózat egész Ukrajna területén működött, és külföldre (elsősorban Nyugat-Európába) is közvetítettek lányokat. Egy éjszakáért 500 és 10 ezer dollárt (175 ezer–3,5 millió forint) közötti összeget kértek el. Havi bevételük rendszeresen meghaladta az ötvenmillió hrivnyát (majd félmilliárd forintot).

Ma ott tartunk, hogy maga Olekszij Reznikov védelmi miniszter is eljárás alatt van. Nekem nagyon gyanús az egész.

Arra kérem a tisztelt Olvasót, hogy legyen óvatos az ukrajnai korrupciós vádakkal kapcsolatban. Ukrajnában a vezetés egésze korrupt. A most „beáldozott” hivatalnokok egy része valószínűleg értéktelen „kis hal”, a másik részük (a nagyok) pedig egy belső leszámolás vesztesei.

A nagy erőlködésben most odáig jutottunk, hogy ha sokan is korruptak Ukrajnában, Zelenszkij és az őt támogató csoportok nem.

Reznikovnál még rezeg a léc, nagy valószínűséggel az eljárás a zsarolás része.

Ne felejtsük el, hogy olyan, hogy ukrán jogállam, nem létezik. A feljelentések gyakran az Ukrajnai Nemzeti Korrupcióellenes Hivatal (NABU) törvényen kívüli szerveitől származnak. Az irodát 2014-ben, a Majdan puccs után hozták létre. Ezt a szervezet az amerikai nagykövetség hozta létre és irányítja nyolc éve. A NABU-t különböző hatalmi játszmákban arra használták fel, hogy eltávolítsák azokat az embereket, akiket a nagykövetség nem kedvelt.

2020-ban Ukrajna legfelsőbb bírósága úgy döntött, hogy a NABU törvényen kívül áll, és nem rendelkezhet a feltételezett nyomozati jogkörrel. Erre azután került sor, hogy a NABU a Legfelsőbb Bíróság több bírója ellen is nyomozást folytatott korrupcióellenes ügyekben. Akkor mindez a hatalom két tábora közötti alkotmányos válsághoz vezetett.

Egy évvel később Zelenszkij kirúgta a Legfelsőbb Bíróság vezető bíróját, aki a NABU-ról szóló véleményt írta. A bíró fellebbezett a döntés ellen, és a bíróság az ő oldalára állt. A konfliktus továbbra is megoldatlan maradt. A bíró Ausztriába menekült, ahol most ukrán elfogatóparancs alapján letartóztatás fenyegeti.

Sok ilyen, kevéssé ismert hatalmi játszma játszódott már le Kijevben. Zelenszkij napról-napra mélyebbre süllyedt diktátor szerepébe.

Aztán egyszer csak utoléri a diktátorok végzete: idővel nagyon magányossá válik a pozíciója.

Matthew White a diktátorok halálának körülményeit feltáró könyvében (The Great Big Book of Horrible Things: The Definitive Chronicle of History's 100 Worst Atrocities) azt írja, hogy a politikai vezetők körülbelül 60 százaléka boldogan élt az általa elkövetett szörnyű tettek után.

Fiatalemberként szembesülhettem azzal, hogy mi lett a „Kárpátok géniuszának” végzete. Ott is nagy volt a sietség. Senki sem akarta egy rendes bíróságon kihallgatni. Túl sokat tudott…